Szegedi Kattintós

Kilazultak a csavarok, de még nem inog Orbán Viktor rendszere

Kilazultak a csavarok, de még nem inog Orbán Viktor rendszere

Izgalmas hónap volt a február a magyar politikai életben, ám valószínűleg a március is tartogat még meglepetéseket. Egyrészt, jól láthatók a repedések a NER építményében, mióta a kegyelmi ügy miatt Orbán Viktor kénytelen volt beáldozni két „asszonyságot”, másrészt az ellenzéki oldalon is látványos mozgolódás indult meg, aminek a végén akár át is rendeződhetnek az erőviszonyok a másik térfélen. A helyzetet csak fokozza, hogy közeledik az önkormányzati és uniós választások kampánya, így mindkét oldalon gyorsan kell rendezni a sorokat.

rtl_5.jpg

Fotó: rtl.hu

A magyar gazdaság látványosan vergődik, a miniszterelnök azonban éppen az új világrendet építgeti autokrata barátaival a világ túloldalán. Persze, Orbán Viktor mindig is nagyban gondolkodott, így nem csoda, ha kevésbé érdeklik azok a piszlicsáré ügyek, melyek itthon borzolják az ellenzéki és kormánypárti kedélyeket egyaránt. A renitens jegybankelnököt majd helyreteszi egy úgy jogszabály, ami némileg korlátozza Matolcsy György mozgásterét, Lázár Jánost pedig saját bizalmi köre emlékezteti arra, hogy az Orbán-rendszerben nem szokás fizetett hirdetésekben támadni a minisztertársakat.

Van azonban más gond is a Fidesz háza táján. Volt felesége kényszerű lemondását követően kilépett a fényre Magyar Péter, aki elég elszántan indította meg kampányát a kormánypárti visszásságok leleplezésére. A Fidesz persze beindította hatalmas propagandagépezetét, hogy lejárassa azt a kritikusát, aki meglehetősen jól élt abból eddig, hogy a hatalmi elithez tartozott. Kevesen értik Magyar motivációit, hiszen eddig az az opportunista szemlélet jellemezte a fideszes elitet, hogy az egzisztenciális biztonságért cserébe mélyen hallgatnak a kormányzati körökben tapasztalható visszaélésekről.

civilhetes_15.jpg

Fotó: civilhetes.hu

Magyar azonban nem az első fecske, hiszen Pesty László, kormányközeli filmrendező néhány hónapja már borította a bilit, igaz lendülete nem tartott sokáig. Ha másra nem is lesz jó Magyar és Pesty fellépése, arra biztosan alkalmas, hogy a belülről felbugyogó kritika üzeneteit olyanok is megértsék, akik eddig vakon hittek Orbán Viktor rendszerének tökéletességében. Valójában az ellenzéki oldalról érkező bírálatok már azért hatástalanok, mert a Fidesz szavazóit csak megerősítették abban a hitükben, hogy a baloldal rosszindulatú, és folyamatosan hazudik. A rendszer belsejéből érkező bírálatok esetében ennél szofisztikáltabb magyarázatokra lesz szükség.

Az Orbán-rendszer olajozott működését három tényező biztosította eddig. Egyrészt, mindig volt elegendő pénze ahhoz, hogy jóléti intézkedéseket hozzon, illetve kielégítse saját oligarchái, kegyencei egyre fokozódó anyagi igényeit. Másrészt, olyan kompakt propagandát lövellt ki magából, amely alkalmas volt a saját szavazótábor összetartására, illetve a kételkedők megnyugtatására vagy lejáratására. Harmadrészt Orbán Viktor mindenek felett állt, személyét olyan aura övezte, amelyen nem tört át a magyar valóság orrfacsaró bűze. Ez a három elem természetesen egymásra épült, kiegészítette és erősítette egymást.

telex_11.jpg

Fotó: telex.hu

Nos, most a pénz kezd elfogyni, hiszen hatalmas lyuk tátong a költségvetésen, a gazdaság pedig még mindig nyögi az előző évek elhibázott pénzügyi döntéseit. A propagandagépezet ugyan töretlen lelkesedéssel dolgozik, de a fogaskerekek már nem forognak olyan lendülettel, ha a saját lázadóit kell lejáratnia a pártnak. Orbán személye még mindig érinthetetlen, hiszen Novák és Varga gyors eltávolításával elvarrták azokat a szálakat, melyek a legmagasabb körökig vezettek volna a kegyelmi botrányban. A lentről érkező bűz azonban már megcsaphatta Orbán orrát is. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „A bölényt nem azért vadásszák, mert büdös lepényeket hagy a prérin, hanem, mert ízletes a húsa.”

Kilazultak a csavarok, de még nem inog Orbán Viktor rendszere Tovább
Orbán Viktor legnehezebb hónapja

Orbán Viktor legnehezebb hónapja

Csakis önmagának köszönheti Orbán Viktor, hogy kormányzása 14. évében olyan helyzetbe került, melyből nehezen fog kievickélni. A kormányfő persze nagy túlélő, és az ilyen kríziseket is arra próbálja felhasználni, hogy egyértelművé tegye hívei és ellenségei számára: nincs olyan válság, melyet ő ne tudna kezelni. Kérdés, hogy a mostani intézkedései elfojtották-e azokat a lángokat, melyek már az ő közvetlen közelében csaptak fel. Az mindenesetre máris érzékelhető, hogy a sajátjai közül is szinte mindenkit hajlamos beáldozni azért, hogy minél előbb úrrá legyen a káoszon.

origo_43.jpg

Fotó: origo.hu

Egy hónapja még két meghatározó női politikusa volt a Fidesznek, mára egy sincs. Novák Katalint és Varga Juditot pillanatok alatt elsöpörte az úgynevezett pedofil-botrány, amihez azon kívül, hogy aláírásukkal látták el K. Endre kegyelmi kérvényét, nem sok közük volt. Persze, attól, hogy jó pártkatonaként engedelmeskedtek feletteseik parancsainak, még komoly felelősség terheli őket abban, hogy egy igen komoly bűncselekményben elítélt vezető bűnsegédjét szabadon engedték. Ettől persze még egyértelmű, hogy rapid kirúgásuk legfőbb mozgatórugója az volt, hogy minél előbb elvarrják azokat a szálakat, melyek feljebb vezettek volna.

Orbán hatalomgyakorlási módszerei ismertek, hiszen nem először szembesültünk azzal, hogy előbb felemel embereket, majd – ha az érdekei azt kívánják – pillanatok alatt a mélybe is taszítja őket. Ezúttal azonban a közelgő uniós és önkormányzati választások miatt különösen gyorsan kellett cselekednie. Muszáj volt kijelölnie a köztársasági elnök utódját, illetve új listavezetőt kellett találnia az EP választásra Varga Judit helyett. Sulyok Tamás személyében megtalálta a lehető legszürkébb technokratát Novák Katalin helyett, Deutsch Tamás pedig ismertsége mellett meglehetősen lejáratott arcként fogja vinni a fáklyát az uniós kampányban párttársai előtt.

Ezzel az igénnyel persze másfél éve is elő lehetett volna hozakodni, és valószínűleg a svédek boldogan rábólintottak volna a sokmilliárdos üzletre, de persze a valós ok valószínűleg Putyin orosz elnök kívánságlistáján szerepelt...

Voltak olyan elemzők, akik Orbán zsenialitását vélték felfedezni ezekben a gyors személyi döntésekben. Sulyok esetében valószínűleg az motiválta Orbánt, hogy az Alkotmánybíróság elnökeként van egy erős társadalmi elfogadottsága a jobboldali jogásznak, akit mégsem kötnek közvetlenül a Fideszhez. Ezt a hendikepet megtapasztalhatta Novák esetében, aki ezer szállal kötődött a kormánypárthoz, és minden igyekezete ellenére sem tudta lerázni a vádakat, miszerint a Sándor-palotában is a Fidesz, illetve Orbán feltétlen kiszolgálójaként tevékenykedett.

Ami pedig a Varga Judit helyére beemelt Deutsch Tamást illeti, róla messziről virít, hogy vésztartalékként került a csapat élére. Ő már régóta Strasbourgban koptatja az Európai Parlament padsorait, de nem azért, mert valami emlékezeteset alkotott a Fidesz képviselőcsoportjában, hanem, mert a párt alapítójaként biztos és jól fialó pozíciót kapott a főnökétől, aki szerint jobb, ha a magyar belpolitikától távol tartja régi harcostársát. Nem mintha bármit is számítana, ki vezeti a Fidesz listáját az uniós voksoláson, de azért van némi jelzés ebben a tagság és a saját szavazótábor felé. Mégpedig az, hogy a válsághelyzetekben Orbán azokat a régi kádereit húzza elő a bűvészkalapjából, akik többször bizonyították már lojalitásukat irányában.

Orbánnak azonban más problémákkal is meg kellett birkóznia februárban. A legfontosabb a svéd NATO csatlakozás ügye, melyet másfél éve blokkol a magyar kormánypárt. Miután a törökök rábólintottak a svéd csatlakozásra, Orbán egyedül maradt a kerékkötő szerepében, és kézzelfogható indoka sem igazán maradt arra, miért nem ratifikálja a magyar országgyűlés a dokumentumot. Utólag kellett tehát valami indokot találni, és ez végül új Gripenek megvásárlása volt. Ezzel az igénnyel persze másfél éve is elő lehetett volna hozakodni, és valószínűleg a svédek boldogan rábólintottak volna a sokmilliárdos üzletre, de persze a valós ok valószínűleg Putyin orosz elnök kívánságlistáján szerepelt...

delmagyar_5.jpg

Fotó: delmagyar.hu

Hogy ki hiszi el végül Orbán Viktornak, hogy Magyarország érdekeit szolgálta a svédek NATO csatlakozásának késleltetése, nehéz megmondani, de végül legalább valami ellentételezést fel tudott mutatni a ratifikációért cserébe. Magyarország EU-s és NATO partnerei már megszokták, hogy Orbán úgy alkudozik velük, mint egy balkáni lókupec, de az ország nemzetközi megítélésének biztosan nem tesz jót ez a zsaroló diplomácia. A fő kérdés mégis az, hogy a magyar választók mit érzékelnek abból, hogy Orbán folyamatosan a határait feszegeti, ezáltal veszélyezteti az ország gazdasági és politikai érdekeit. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az a ló, amelyik mindig ki akar törni a karámból csak elpazarolja az energiáit, ráadásul a többiek is utálják.”

Orbán Viktor legnehezebb hónapja Tovább
Novák Katalin utolsó hete

Novák Katalin utolsó hete

A köztársasági elnök lemondása sokkal többről szól, mint egy elhibázott döntésről. Megmutatja ugyanis, hogyan üresedett ki az a tisztség, amely a rendszerváltáskor még komoly súllyal bírt. Arra is rávilágít, hogy egy autoriter hatalom milyen szándékkal emel fel embereket, és milyen megfontolásokból taszít a mélybe. Novák Katalin tipikus fideszes káderként megtapasztalhatta a gyors siker ízét, ugyanakkor egy hét alatt rá kellett döbbennie, hogy csak egy sakkfigura egy olyan táblán, melyet teljes egészében a saját játékterének tart Orbán Viktor. És az sem mellékes, hogy ebben a játszmában Novákot egyszerű gyalogként feláldozták egy olyan tisztért, akinek a kilétét nem is tudhatjuk.

telex_10.jpg

Fotó: telex.hu

Vajon tisztában volt azzal Novák Katalin a kegyelmi botrány kirobbanásakor, hogy ebbe akár bele is bukhat? Ha van érzéke a politikai belharcok jellegének kipuhatolására, akkor Schmitt Pál tündöklése és bukása egyértelművé tehette számára, hogy Orbán Viktor hűvös logikája fog dönteni a sorsáról. Talán még bízott abban, hogy a pedofíliát mélyen elítélő szavai megmentik a végső bukástól, és talán az is ott motoszkált a fejében, hogy a kormányfő méltányos lesz vele, hiszen régóta hűséges fegyverhordozója Orbánnak.

Ám a köztársasági elnöknek meg kellett tapasztalnia, hogy a méltányosság nem kenyere a fideszes politizálásnak, és akkor is neki kell elvinnie a balhét, ha csak mások utasításait követte. A NER lényege ugyanis az, hogy mindent a hatalmi centrumból irányítanak, ami történetesen a Karmelita kolostor, és ha zavar támad az erőben, mindenkinek ezt a központot kell védenie. Orbán Viktor ezért az ügy kirobbanása óta folyamatosan tolja el magától ezt a problémát, mintha fogalma sem lett volna, kinek adott kegyelmet Novák, és a kezdetben ódzkodó Varga Judit miért ellenjegyezte ezt.

Novák és Varga persze a végsőkig védik azt a gépezetet, amely kivetette őket, mert nem tehetnek mást, hiszen a Fidesz nélkül légüres térbe kerültek, és őket sem az ellenzéki pártok, sem a közvélemény nem fogja megvédeni semmitől, és senkitől.

Aki tehát Orbán akaratából emelkedett ki a fideszes káderek masszájából, azt maga a kormányfő bármikor leránthatja a sárba, ha az érdekei úgy kívánják. Ha Novák ezzel nem volt tisztában akkor, amikor megválasztotta a kormánypárti parlamenti többség, akkor naiv, ha pedig ennek tudatában vállalta el a pozíciót, csak abban bízhatott, hogy nem bukik le egy véletlennek köszönhetően, ahogy annak idején a plagizáló Schmitt Pál. A szerencse tehát forgandó a Fideszen belül is, és ehhez még komoly, meghatározó erejű ellenzék sem kell, amely nyomást gyakorolna a kormányra.

Novák esete figyelmeztetés minden kormánypárti politikus számára, hogy a lojalitás egy dolog, ám ennél sokkal fontosabb, hogy a főnök feltétlen engedelmességet vár olyankor is, amikor vásárra kell vinniük a bőrüket Orbán érdekében. A kormányfő valószínűleg azért akarta ilyen gyorsan lezárni az ügyet, mert egyrészt nem szeretett volna szavazókat veszteni a nyár elején esedékes önkormányzati és uniós választások előtt, másrészt abban reménykedik, hogy így már senkit sem fog érdekelni, valójában ki kezdeményezte K. Endre kegyelmét.

Pedig így is kilóg a lóláb, hiszen, ahogy Varga Judit egykori férje fogalmazott: „Az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak.” Magyar Péter valószínűleg nem egyszerűen volt feleségét védte ezzel a megjegyzéssel, hanem igyekezett felnyitni azok szemét, akik úgy gondolják, hogy a NER hibáit egyetlen csavarhúzóval ki lehet javítani. Magyar arra célzott ugyanis, hogy maga a rendszer a bűnös, nem azok, akiket pellengérre állítanak olyankor, amikor valami félresiklik. Novák és Varga persze a végsőkig védik azt a gépezetet, amely kivetette őket, mert nem tehetnek mást, hiszen a Fidesz nélkül légüres térbe kerültek, és őket sem az ellenzéki pártok, sem a közvélemény nem fogja megvédeni semmitől és senkitől.

168_13.jpg

Fotó: 168ora.hu

Az eset legszomorúbb tanulsága mégis az, hogy rávilágít arra a tényre, mely szerint teljesen súlytalanná váltak azok az intézmények, melyek valaha garantálták a demokrácia zavartalan működését Magyarországon. Nem csak a köztársasági elnöki funkció lett súlytalan ugyanis, de az alkotmánybíróság, az ügyészség, a jegybank és nagyrészt a sajtó is a rendszer kiszolgálójává vált, holott ezek a hatalmi ágak arra voltak hivatottak, hogy kontrollálják a mindenkori kormány működését. Ezért aztán valószínűleg egy Novákhoz hasonló csinovnyik ül majd be a köztársasági elnöki székbe, mert az emberek ugyan változnak, de a NER rendszerének logikája ugyanaz marad. Ahogy egy dakota mondás tartja: „A céllövölde és a csatatér között csak annyi a különbség, hogy a vurstliban hurkapálcikára lövünk.”

Novák Katalin utolsó hete Tovább
Orbán Viktor úgy táncol, ahogy Brüsszel fütyül

Orbán Viktor úgy táncol, ahogy Brüsszel fütyül

Hiába tartották Európa erős emberének, most kénytelen volt meghajolni a többség akarata előtt. Orbán Viktor tekintélyén kétségtelenül csorba esett a február 1- i EU-csúcson, és még nincs vége a látványos visszavonulásnak, hiszen várhatóan rövidesen a magyar parlament áldását adja Svédország NATO-hoz való csatlakozásához. Mindez annak az eredménye, hogy a kormányfő túl sokat akart kicsikarni partnereitől a szavazatáért, így szinte semmi ellentételezést nem kapott az együttműködésért. Amiatt is fájhat Orbán feje, hogy mit szól a fejleményekhez Moszkva, amely már jelezte, hogy csalódott a magyar kormányfőben.

nepszava_47.jpg

Fotó: nepszava.hu

Orbán Viktor kommunikációs mesterkedése ellenére sem tűnik túl meggyőzőnek az a magyarázat, mely szerint kapott egy jó ajánlatot a partnereitől, amit elfogadott. Egyrészt nem tudjuk, mi is volt ez az ajánlat, másrészt az EU vezetői egyértelművé tették, hogy ezúttal nem a lekenyerezés, hanem a nyomásgyakorlás, vagy ha úgy tetszik, a fenyegetés eszközével éltek. A magyar kormányfőnek úgy tűnik, nem maradt más választása, mint beadni a derekát az Ukrajna megsegítésére szánt 50 milliárd eurós támogatás ügyében.

Nem tudni pontosan, mi volt a végső érv a többség részéről, amire Orbánnak már nem volt ésszerű válasza, de azt sejteni lehet, hogy alaposan sarokba szorították. A The Washington Post elemzésében megszellőztette, hogy a klasszikus kalács és korbács módszert vethette be az EU vezetése a magyar miniszterelnök meggyőzésére. A jobboldali olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni, akit egykor Orbán Viktor útitársának tekintettek, és Emmanuel Macron francia elnök finom bájcsevejbe kezdett. Eközben brüsszeli tisztviselők kiszivárogtatták, hogy megbüntetnék Magyarország gazdaságát, ha Orbán tovább akadályozná az Ukrajnának nyújtott támogatást, és más büntetőintézkedéseket is kilátásba helyeztek, köztük az EU mechanizmusainak igénybevételét, hogy megfosszák Budapestet szavazati jogától” – írja az amerikai napilap.

Úgy tűnik, hogy egyre több politikai vezető érti meg Orbán gondolkodását az Egyesült Államokban és Európában. Fura módon éppen az orosz kommentárok világítanak erre rá. A döntést követően ugyanis a hivatalos politikai vezetés mérsékelt hangnemben, de elítélte Orbán lépését, amit a közösségi oldalakon az orosz polgárok többsége egyenesen árulásként értékelt. Azt vetették ugyanis a magyar vezető szemére, hogy kedvező gazdasági egyezséget kötött Moszkvával, cserébe akadályoznia kellett volna Ukrajna uniós támogatását, de végül az EU megvette kilóra.

Ez most nem jött be, és még azt sem érte el, hogy évente szavazzanak a támogatás meghosszabbításáról.

Tulajdonképpen ezt a mechanizmust látják már Orbán ténykedésében a nyugati vezetők is, aki minden féllel úgy alkudozik, mint egy lókupec, ráadásul az ígéreteit sem tartja be. A magyar kormányfőről most már mindenki tudja, hogy a szóbeli megállapodásokat nem feltétlenül tartja be. Erre utalt például Marcron is, amikor korábban Orbán blokkolta az ukránoknak szánt segély megszavazását. A döntés előtt ugyanis a francia elnök Budapesten tárgyalt Orbánnal, és noha nem hozták nyilvánosságra a megbeszélés eredményét, sejteni lehetett, hogy Magyarország uniós forrásainak egy részét azért szabadították fel, mert a kormányfő ígéretet tett az ukrán támogatás elfogadására.

Kevés ennyire elfogadhatatlan viselkedés létezik a nemzetközi diplomáciában, hiszen, ha valaki nem állja a szavát, akkor megbízhatatlanná válik minden tárgyaláson. Valószínűleg azért emelte a tétet Orbán, mert úgy gondolta, hogy további engedményeket tud kialkudni a szavazatáért, ám ezúttal elszámolta magát. Az is járhatott a fejében, hogy Putyin továbbra is kiemelt feladatot szán neki a támogatások blokkolásában, így akár az orosz elnöktől is kérhet még valamit, ha továbbra is lebénítja az uniós döntéshozatali mechanizmust.

Groteszk módon épp azért nyúltak keményebb eszközökhöz az uniós vezetők, mert Ukrajnában meglehetősen válságosra fordult a helyzet, és egyértelművé vált, hogy a konfliktus akár évekig is elhúzódhat. A támogatást első körben is megszavazó 26 tagállam vezetői erre reagálva döntöttek úgy, hogy biztosítani kell Ukrajna finanszírozását a következő években, amihez elengedhetetlen volt az 50 milliárd eurós csomag megszavazása. Orbán épp ezt az éles helyzetet próbálta kihasználni ahhoz, hogy emelje a tétet. Ez most nem jött be, és még azt sem érte el, hogy évente szavazzanak a támogatás meghosszabbításáról.

hvg_107.jpg

Fotó: hvg.hu

Most Svédország NATO csatlakozásának megszavazásán a sor, amit már nem halogathat a magyar országgyűlés sem, miután Törökország elállt a vétójától. Ankara legalább elérte, hogy amerikai gyártmányú F-16-osokat vásárolhat cserébe a ratifikálásért, ám Magyarország várhatóan üres kézzel távozhat a tárgyalóasztaltól. Az utolsó kerékkötő szerepében tetszelegni ugyanis legfeljebb arra jó, hogy a figyelem középpontjába kerüljön egy ilyen ország, ám e kétes dicsőséget ritkán jutalmazzák komolyabb engedményekkel. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha két kapura focizol, biztos, hogy sok gólt fogsz lőni, de annál is többet fogsz kapni.”

Orbán Viktor úgy táncol, ahogy Brüsszel fütyül Tovább
Orbán Viktor esete az inflációval

Orbán Viktor esete az inflációval

Ha egy politikus erősnek és sikeresnek mutatja magát a választói előtt, akkor jó eséllyel elnyeri a bizalmukat és ezáltal a hatalmat is. Ez ugyan közhely, de a közhelyek azért vannak a politikában, hogy komolyan vegyék azokat az érintettek. Orbán Viktor és tanácsadói rendkívüli erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a kormányfőt erősnek és sikeresnek mutassák, így biztosítsák számára a hatalom megtartását és kiterjesztését. Ezúttal egyetlen példán mutatjuk be, miként építenek fel egy-egy ilyen kommunikációs folyamatot azok a stratégák, akiknek az a feladatuk, hogy Orbán személyét és autoriter rendszerét stabilizálják, illetve erősítsék.

index_227.jpg

Fotó: index.hu

Orbán Viktor mindig is harcolt valakik vagy valami ellen, ugyanis csak így lehet karakteresen bemutatni valaki erejét és harci sikereit. 2010-es hatalomra kerülése után először az államadósságnak üzent hadat, mert valószínűleg úgy ítélte meg, hogy a számok tükrében jól lehet majd demonstrálni ennek a harcnak az eredményeit. A valóság azonban szembe jött, Orbán és tanácsadói rájöttek arra, hogy az államadósság meglehetősen masszív ellenfél, és igazából nem is olyan nagy baj, ha magasan marad ez az érték, az emberek nagy része ugyanis nem igazán érti, mi is az a GDP arányos államadósság.

A rezsiharcot viszont sokkal közelebb lehetett hozni a választókhoz, hiszen minden számlán feltüntették, mennyivel több pénz maradt a háztartásoknál azáltal, hogy a kormány közvetlenül beavatkozott a tarifaképzésbe. A rezsicsökkentés megtartása újabb frontot nyitott ebben a kommunikációs hadjáratban, hiszen olyan ellenségektől kellett megvédeni ezt a vívmányt, mint a magyar ellenzék, a nemzetközi baloldal vagy maga a patás ördög, azaz Brüsszel. Kommunikációs szempontból telitalálat a rezsicsökkentés, ám feltámasztotta a Kádár-korszak paternalista szemléletét, valamint torzította a piacot.

De ezek az aggályok egyáltalán nem érdekelték a kormányt, ahogy az sem redőzte az illetékesek homlokát, hogy a 2022-es választások előtti osztogatás következtében jól érzékelhetően meglódult az infláció. Amikor a kormány rájött, hogy ebből baj lehet, tökéletes bűnbakot talált a háborúban, így a kormány által gerjesztett inflációt elsősorban az orosz agressziót elszenvedő ukránok nyakába varrta. Tudjuk, hogy az igazság keveseket érdekel, de azért megjegyezzük: a tavalyi 17,6 százalékos infláció elsősorban az egy évvel korábbi osztogatásnak, másrészt a koronavírus-járványnak és csak kis mértékben az orosz-ukrán háborúnak tudható be.

Így aztán nem maradt más a hívők számára, mint valós tényként kezelni Orbán tévedhetetlenségét, így teljesen rá bízzák az összes döntést, mondván, nála alkalmasabb ember erre a posztra nincs sem a kormánypárton belül, sem az ellenzék soraiban.

Kommunikációs szempontból persze mindegy, ki tehet valójában arról, hogy jelentősen csökkent a fizetések vásárlóereje Magyarországon, hiszen olyan hihetetlen nagy médiafelület birtokában, amilyennel a regnáló kormány rendelkezik, azt hitet el a polgárokkal, amit akar. És ennek tudatában az Orbán-kabinetre jellemző módon a hibából is előnyt kovácsolt, hiszen nem csupán azt hallgatta el, hogy a kormány tehet elsősorban az elszabadult inflációról, hanem közben hatalmas harcost faragott a miniszterelnökből. Már a tavaly év közepétől bedobták ugyanis a kormányzati médiumokban Orbán Viktor jóslatát, miszerint a 20 százalék feletti inflációt év végére 10 százalék alá tudják legyömöszölni.

A kormányközeli média ezt a gigantikus küzdelmet és egyben éleslátást egyenesen Orbán Viktor személyéhez csatornázta be, így teljesen lényegtelen, hogy a pénzromlás megállítására irányuló különböző kormányzati intézkedések milyen minisztériumokhoz és tárcavezetőkhöz kötődtek, a csatát Orbán nyerte meg. Mivel a Központi Statisztikai Hivatal némi kis kozmetikázásának következtében már novemberben sikerült kiizzadni a 9,9 százalékos inflációs mutatót, a kormányfő igazi váteszi szerepben tündökölhetett. Ez azt sugallja a közvélemény felé, hogy amíg Orbán Viktor áll az ország élén, nem lehet baj, mert ő minden bajra tudja a gyógymódot.

A probléma ezzel az, hogy a történelem már többször bebizonyította: könnyebb elhitetni valakiről, hogy népe megmentője, mint valós szerepét az adott időszakban megítélni. Orbánt ugyanis jól menedzselik a kommunikációs tanácsadói, és lényegében elérték azt, hogy a kormányfő már a pártja nélkül is korlátlanul uralja a közéletet és az emberek gondolkodását, ám ennek épp az a veszélye, hogy a Fideszen belül sem maradt semmiféle kontroll ami a miniszterelnök tevékenységét legalább kis mértékben befolyásolni tudná. Így aztán nem maradt más a hívők számára, mint valós tényként kezelni Orbán tévedhetetlenségét, így teljesen rá bízzák az összes döntést, mondván, nála alkalmasabb ember erre a posztra nincs sem a kormánypárton belül, sem az ellenzék soraiban.

hvg_106.jpg

Fotó: hvg.hu

Orbán valóban abban a szerepben tetszeleg, hogy minden csatáját megnyeri, minden jövendölése beigazolódik, és minden arannyá válik a kezében. Egyetlen dolog marad ki mindig ezekből az értékelésekből: Az emberek sokszor tévednek, még akkor is, ha politikusok, és ha történetesen sikereket érnek el munkájuk során. Orbán hibáit azért nem veszik észre sokan, mert a kudarcokat sikerül másokhoz kötni, illetve azok jelentőségét a minimálisra csökkentik a kormányzati médiabirodalom közreműködésével. Pedig a tévedések és következményei ott vannak a szemünk előtt, így például az államadósság elleni csatát csúnyán elvesztette a kormányfő. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig henceghetsz a csatában mutatott bátorságoddal, amíg össze nem futsz azzal, aki elől elmenekültél a harctéren.”

Orbán Viktor esete az inflációval Tovább
Orbán jövőre szeretné befejezni azt, amit negyedszázada elkezdett

Orbán jövőre szeretné befejezni azt, amit negyedszázada elkezdett

Orbán Viktor idei éve hemzseg az ellentmondásoktól, ami persze nem újdonság. A nemzetközi színtéren megkerülhetetlen politikusként definiálja magát, itthon pedig olyan autokráciát épített ki, ami akkor is biztosítja a hatalmon maradást, ha csökkenne pártja népszerűsége. Ugyanakkor kormánya kommunikációjában megjelentek olyan elemek, melyek már nem csúsztatásokon, elhallgatásokon, hanem nyílt hazugságokon alapulnak. Orbán főleg az oroszokhoz fűződő baráti viszonya és egyre erősebb nyugatellenessége miatt kénytelen például olyanokat mondani, hogy Ukrajnában nincs háború, mert nem előzte meg hadüzenet. Ilyen kijelentéseket még nem engedett meg magának 1998-ban amikor először kormányra került, de azóta nagyot változott a kommunikációja. Nagyon úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim egy olyan spirálba került, melyből nincs kiút, a rossz hír viszont az, hogy bennünket is magába szippant ez az abszurd energia.

portfolio_29.jpg

Fotó: portfolio.hu

Eddig is elment minden esetben a falig Orbán Viktor, ám az EU vezetői igyekeztek kerülni a konfliktust a magyar kormányfővel, ezért a falat igyekeztek minél hátrébb tolni. Orbán alaposan ki is használta ezt a helyzetet, így nyílt zsarolása a végén mindig hozott valamilyen kézzelfogható eredményt számára. Az idén ezt a tili-tolit már nem akarta eljátszani az EU Orbánnal, így több uniós vezető azt szorgalmazta, hogy ne hátrafelé, hanem előre tolják azt a bizonyos falat. Ennek látványos megnyilvánulása volt az Ukrajnával megkezdődő csatlakozási tárgyalásokról szóló döntés, amikor Orbánt egyszerűen kiküldték kávézni a szavazás ideje alatt.

Nem túl bonyolult a magyar kormányfő módszere, mégsem tudott mit kezdeni vele az EU vezetése az utóbbi években. Ő ugyanis kihasználva azt a lehetőséget, hogy a legfontosabb döntések esetében teljes egyetértés kell a tagállamok között, a szavazatáért mindig boros árat kért, ráadásul ezzel támogatta a szövetségeseit, főleg Vlagyimir Putyin orosz elnököt. A magyar miniszterelnök így egyszerre több célját is el tudta érni, hiszen előnyöket, pénzt és figyelmet harcolt ki magának, ugyanakkor ráérzett a magyarok kurucos mentalitására, így ellenállásával itthon is erősítgette szavazói bázisát. Most már ott tart, hogy (orosz mintára) lényegében hazaárulónak minősíttethet olyan személyeket akik nem értenek egyet a politikájával.

Az orosz elnök most felhasználja Orbánt annak érdekében, hogy megtörje az EU-n belül az Ukrajna mögött álló szövetség egységét, ám azon kívül, hogy újévi jókívánságot küldött neki, sok hasznunk még nem volt ebből a szövetségből.

Orbán régóta dédelget olyan ambíciókat, melyek megvalósításához egyrészt nemzetközi szövetségesekre, másrészt olyan nemzetközi politikai környezetre van szüksége, melyben ő nem csak egy kis európai állam kormányfője, hanem egy globális ideológia első számú vezetője is. Minden lépését ennek a távlati célnak rendeli alá, így válik minden magyar akaratlanul Orbán ambícióinak eszközévé. Magyarország nevét ma kétségtelenül sokkal többet emlegetik, mint Bulgáriáét vagy Csehországét, ám ez kétes dicsőség. Orbán folyamatos akadékoskodásával ugyanis nem szolgálja országa érdekeit, hiszen Oroszország szövetségesének lenni akkor sem jó és kifizetődő dolog, ha Putyin esetleg megnyeri a háborúját.

Az, hogy váteszi figura vagy rosszul taktikázó pókerjátékos-e Orbán fél év múlva kiderül, hiszen a következő uniós parlamenti választások végeredménye kulcsfontosságú ebből a szempontból. Orbán már meg is adta az alaphangját a kampányának, hiszen a nemzeti konzultációnak nevezett hazugságprojekten keresztül azt üzeni, hogy el kell takarítani Brüsszelből a liberális demokrácia híveit. Más kérdés, hogy a nemzetállamok erősítésével az egész politikai és gazdasági szövetségi rendszert gyengítené, ami ugyan Putyinnak jó hír lenne, de az EU súlya a világban radikálisan csökkenne, ami a magyar polgárok számára sem biztat semmi jóval.

Orbán tehát utat tör magának, ám a távlati tervei továbbra is homályba vesznek. Mi a célja azzal, hogy Oroszországot támogatja? Ha Ukrajna elbukik, Putyin újabb országok területi integritását fogja fenyegetni, ami a politikai, gazdasági és katonai stabilitást ássa alá a kontinensen. Ez nem lehet érdeke Magyarországnak még akkor sem, ha Putyin szoros szövetségesei vagyunk. Az orosz elnök most felhasználja Orbánt annak érdekében, hogy megtörje az EU-n belül az Ukrajna mögött álló szövetség egységét, ám azon kívül, hogy újévi jókívánságot küldött neki, sok hasznunk még nem volt ebből a szövetségből.

444_28.jpeg

Fotó: 444.hu

Sorsfordító hónapok előtt állunk tehát, hiszen az EP választások mellett még az amerikai elnökválasztás is vár ránk 2024-ben. A demokráciák hívei nyilván azzal fognak kampányolni, hogy nem szabad engedni, hogy olyan kalandorok vegyék át a világ irányítását mint Orbán, Putyin és Trump. Kérdés, hogy a populisták hangzatos szólamai mellett meghallják-e az emberek a józan érveket, melyek azt bizonyítják, hogy bár jelenlegi világunk messze nem tökéletes, de lehet ennél sokkal rosszabb is a helyzet, ha engedünk azok csábításának, akik sokat ígérnek, de abból semmit sem tartanak be. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ne azért tartsd a markod, hogy alamizsnát tegyenek bele, hanem, hogy lássák, milyen nagy a tenyered.”

Orbán jövőre szeretné befejezni azt, amit negyedszázada elkezdett Tovább
Orbán Viktor kávézik

Orbán Viktor kávézik

Mennyivel egyszerűbben működnének az Európai Unió döntéshozó szervei, ha Orbán Viktor egész napját a büfében töltené! Valószínűleg megfordult ez a gondolat néhány EU-s vezető fejében, amikor a magyar miniszterelnök az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló szavazás előtt elment kávét inni. Többen valószínűleg néhány eurót is a zakója zsebébe gyömöszöltek volna, hogy a kávé mellé vegyen még egy szendvicset is, és amíg azon elrágódik, megszavazhatták volna az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós támogatást is. Orbán azonban visszatért, és durcás kisgyerekként blokkolta a segélyt.

nepszava_46.jpg

Fotó: nepszava.hu

Valószínűleg nincs már olyan EU-s vezető, aki számára nem lenne világos, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyin érdekeit képviseli az Európai Tanácsban. Amikor nagy nehezen rábírták, hogy támogassa az Oroszországot sújtó szankciókat, mindig egyértelművé tette, hogy nem ért ezekkel egyet, sőt engedményeket csikart ki Magyarország számára a szavazatáért cserébe. Orbán már hiába próbálja elhitetni a világgal, hogy egy pragmatikus politikus, aki mindig meglátja a lehetőségeket (máshogy fogalmazva zsarolási potenciált) egy-egy döntési szituációban, minél élesebben vetődnek a kérdések, annál egyértelműbb, hogy ő Putyin trójai falova az EU-n belül.

Bár a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntésnek nincs közvetlen hatása az orosz-ukrán háborúra, az agressziót elszenvedő ország számára mégis fontos üzenet az európai szövetségesektől. Orbán azonban mégis blokkolni próbálta, mert valószínűleg ez az utasítás érkezett Moszkvából. Bár nem tudni pontosan, mi történt a szavazás előtt a teremben, de a nyilvánvalónak tűnik, hogy Orbánt kész tények elé állították. Olha Sztefanyisina, az európai és euroatlanti integrációért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes szerint egyenesen azzal fenyegették meg a magyar kormányfőt, hogy amennyiben továbbra is akadályozza a döntéshozatalt, megfosztják a szavazati jogától.

Ezt a mechanizmust még nem alkalmazták az EU-ban, de technikailag megvalósítható. Orbán valószínűleg akkor döntött a kávézás mellett, amikor szembesült azzal a ténnyel, hogyha tovább makacskodik, akár ennél fontosabb ügyekben sem szólhat bele az uniós miniszterelnökök döntéseibe. Ezért inkább kisomfordált a teremből, hogy amikor visszatért a büféből, blokkolhassa az Ukrajnának szánt segély megszavazását. Moszkva is kommentálta az eseményeket, ami ezt a variációt erősíti, hiszen Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője megdicsérte Orbánt bátor kiállásáért, ugyanakkor szerinte az EU-s miniszterelnökök sutyiban megszavazták a határozatot, amíg a derék magyar kormányfő a büfében kávézott.

Macron ugyanis tisztességtelennek nevezte a magyar politikust, és arról beszélt, hogy a 64,6 milliárd eurós költségvetési kiegészítés elgáncsolásával Orbán nem csak Ukrajnát sújtotta, de fontos uniós beruházásokat is blokkolt.

Nyilván nem túl életszerű Peszkov magyarázata, hiszen Orbán pontosan tudta, mikor jön a szavazás, és a helyszíni beszámolók szerint a magyar miniszterelnököt kollégái győzték meg arról, hogy most jobb lenne, ha most távozna. Az oroszok számára legalább olyan fontos, mint Orbánnak, hogy a szavazati jogát ne függesszék fel, ezért nem kérték számon a szövetségesükön a szavazástól való távolmaradását. A magyar kormányfő mozgástere azonban elég jelentősen beszűkül, ha továbbra is azzal fenyegetik, hogy elveszíti teljes jogú tagságát a szervezeten belül.

Orbán kisomfordálásában azonban az is fontos szerepet játszott, hogy látványosan egyedül maradt az álláspontjával. Ugyanis sem az osztrák, sem a szlovák kormányfő nem állt mellé, holott mindketten belengették, hogy nem fogják támogatni Ukrajna EU-s tagságát. Főleg Robert Fico pálfordulása fájhatott Orbánnak, hiszen a nemrégiben újra hatalomra került szlovák kormányfőben potenciális szövetségest látott. Fico azonban igazi reálpolitikus, szavakban megvédte Orbán álláspontját, ám amikor szavazni kellett, a többség felé húzott, hiszen látja, milyen következményekkel jár, amikor valakit orosz ügynökként kezelnek az EU-ban.

A kávés történetben központi szerepe van Emmanuel Macron francia elnöknek. Ő ugyanis azon kevesek közé tartozik, akik szerint érdemes még Orbánnal tárgyalni. Maga Orbán is elismerően beszélt róla még mielőtt megtörtént volna a szavazás. Macron azonban keményen fogalmazott miután Orbán keresztbe feküdt Ukrajna pénzügyi támogatásának. Macron ugyanis tisztességtelennek nevezte a magyar politikust, és arról beszélt, hogy a 64,6 milliárd eurós költségvetési kiegészítés elgáncsolásával Orbán nem csak Ukrajnát sújtotta, de fontos uniós beruházásokat is blokkolt.

444_27.jpeg

Fotó: 444.hu

Nem maradt el a válasz sem, ami Havasi Bertalantól, a miniszterelnök sajtófőnökétől érkezett. Ő kiragadott egy elemet a teljes pénzügyi csomagból, és azt mondta, hogy Orbán támogatott minden migrációra vonatkozó többletkiadást. Ez nyilván a hazai közönségnek szól, hiszen a magyar közvéleményt nem igazán tájékoztatta a kormánypárti média arról, hogy egy igen sokrétű támogatási formáról van szó, aminek csak egyetlen eleme a migrációra vonatkozó. Havasi tehát igyekezett elterelni a figyelmet Orbán fiaskójáról, mely szerint Ukrajna támogatásának blokkolása helyett inkább kávézott a büfében. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha valaki azt mondja, igyál meg egy kávét, az virágnyelven azt jelenti, hogy jobb lenne, ha elhúznál innen.”

Orbán Viktor kávézik Tovább
Nesze neked szuverenitás!

Nesze neked szuverenitás!

Ha az Orbán-kormány komolyan venné saját törvénytervezetét, akkor elsőként saját tevékenységét kellene felülvizsgálnia. Az úgynevezett szuverenitási törvény tervezete ugyanis büntetné azokat a politikusokat és civileket, akik külföldi érdekeket szolgálnak, illetve onnan pénzt kapnának. Magyarország jelenlegi kormánya még büszkélkedik is azzal, hogy orosz érdekeket véd tevékenységével, igaz, mióta amerikai nyomásra kilépett az orosz kémbankból, nehezen bizonyítható, hogy pénzt is elfogadna Vlagyimir Putyin rezsimjétől. A kormány ugyanakkor most azért hisztizik, hogy megkapja az uniós forrásokat, ami az ő felfogásukban szintén külföld, és ami ellen plakátkampányt hirdetett.

rtl_4.jpg

Fotó: RTL

Lázár János nemrég közzétett videójában pálinkázott olyan aktivistákkal, akik a decemberi szerbiai választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség minél eredményesebb szereplését próbálják erősíteni. (A videót azóta törölték.) A magyar miniszter azzal büszkélkedett, hogy választókörzete, Hódmezővásárhely és környéke fideszes aktivistáit is harcba küldi az Alexander Vucic elnök pártjával szövetséges magyar politikai tömörülés minél jobb szereplése érdekében. Orbán Viktor autokrata rendszerének kevés szövetségese van Európában, ám Vucic Haladó Pártjával igen jó az együttműködése, így nyilván érdeke, hogy Szlobodan Milosevics egykori propagandaminisztere hatalmon maradjon.

A magyar kormány nem először avatkozik be külföldi választásokba, hiszen pénzzel, szakértőkkel, felvásárolt sajtótermékekkel már több országban segítette valós vagy remélt szövetségeseit. Az eredmény nem volt minden esetben arányban a nagy felbuzdulással, hiszen Szlovéniában például elbukott Janez Jansa pártja, de a legutóbbi lengyel választásoknál is feltűntek a Fidesz stratégái, és az eredmény nem maradt el: elbukott a Jog és Igazság pártja, amely hosszú évekig másolta Orbán illiberális politikáját. És nem feledkezzünk meg Romániáról és Szlovákiáról se, ahol az Orbán-kormányhoz húzó magyar pártokat segítette a Fidesz.

A képlet egyszerű tehát: akinél a kassza kulcsa van, az lényegében mindent megtehet, akinek pedig a kritikai szólamokon túl semmi sem jut, csak arra való, hogy asszisztáljon egy demokratikusnak tűnő választáshoz.

Szuverenitásról papolni tehát finoman szólva is képmutatás attól a párttól, amely nyíltan beavatkozik más országok választási kampányaiba. De nem csak arról van szó, hogy a magyar kormánypárt finoman szólva is megkérdőjelezhető eszközökkel támogatja szövetségeseit más államokban, hanem arról is, hogy egyre nő Magyarország kitettsége Oroszország és Kína irányában. Ez eddig jobbára gazdasági függés volt, de az orosz-ukrán háború kitörését követően ez már nyílt diplomáciai szövetség Putyinnal, Kína pedig az ide települő akkumulátor gyárak segítségével szerez hatalmas befolyást az országban.

Maga a szuverenitási törvény meghozatala amúgy is orosz mintára készült jogszabály, ami alkalmas arra, hogy megfélemlítse, illetve gúzsba kösse a politikai ellenfeleket és a kritikus civil szervezeteket. Lényegében megbélyegzi azokat, akik nem az Orbán által idealizált autokrata rendszerben látják Magyarország jövőjét, és azt szeretnék, ha visszatérnénk arra az útra, ami az Európai Unióba és a NATO-ba vezetett minket. Oroszországban a hatalom önkényesen minősíthet bárkit külföldi ügynöknek, és akit felcímkéznek ezzel a nem túl jól csengő minősítéssel, több éves börtönbüntetésre vagy kényszermunkára számíthat.

Itt még nem tartunk, hiszen mégiscsak az EU tagjai vagyunk, de egyre több látványelemet emel át a magyar kormány a putyini önkény gyakorlatából. Orbán Viktor önmagát nagy innovátornak tartja ugyan, de jól látszik, hogy az orosz modellt tanulmányozza, és, ha finomabb formában is, de átülteti számos elemét a magyar gyakorlatba. A szuverenitási törvény is egy ilyen elem, ami a Stop Sorosnak nevezett jogszabály továbbfejlesztett változata. Ez utóbbit ugyan a gyakorlatban nem igazán alkalmazták, de propagandára és elrettentésre tökéletesen megfelelt.

A szuverenitási törvénytől ennél többet vár az Orbán-rezsim. Így próbálják ugyanis megakadályozni, hogy a politikai ellenzék olyan külföldi forrásokhoz jusson, melyek segítségével részben vagy egészben ellensúlyozni tudnák a Fidesz hatalmas gazdasági fölényét. A kormánypárt szeretné előre eldönteni a választásokat azzal, hogy megfosztja minden eddigi forrásától azokat a pártokat, melyek eséllyel léphetnének fel ellene. A képlet egyszerű tehát: akinél a kassza kulcsa van, az lényegében mindent megtehet, akinek pedig a kritikai szólamokon túl semmi sem jut, csak arra való, hogy asszisztáljon egy demokratikusnak tűnő választáshoz.

444_26.jpeg

Fotó: 444.hu

Orbán tehát igyekszik begyűjteni az összes forrást attól az Európai Uniótól, melytől függetlenedni akar, ugyanakkor azzal a Vlagyimir Putyinnal kokettál, aki nyíltan az EU szétzilálására játszik, közben pedig orosz mintára csírájában elfojtja a hazai politikai ellenállást. Az ő logikájába belefér ez is, ami önmagában nem lenne baj, csakhogy több millió állampolgár asszisztál ehhez azzal, hogy kitölti a legújabb nemzeti konzultációt, ami a szuverenitási őrületen kívül más ostobaságokkal is traktálja a magyarokat. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha mondasz valami hülyeséget, gyorsan toldd meg egy másikkal, hogy az első ne legyen olyan feltűnő.”

Nesze neked szuverenitás! Tovább
Amíg a Fidesz ünnepli önmagát, az ország egyre rosszabb helyzetbe kerül

Amíg a Fidesz ünnepli önmagát, az ország egyre rosszabb helyzetbe kerül

Erőfitogtatás, az ellenzék és az EU becsmérlése, a problémák relativizálása, illetve elhallgatása jellemezte a Fidesz 30. kongresszusát. Orbán Viktor mit sem törődik azzal, hogy a rekorder infláció kiszolgáltatott helyzetbe sodorta az alacsony jövedelműeket, ugyanakkor a hazai kis- és középvállalkozások is rendkívül nehéz időszakon mennek át. A figyelmeztetés, hogy baj van, most olyan helyről érkezett, amit még a hatalomtól megrészegült kormánypárti politikusok sem hagyhatnak figyelmen kívül. Matolcsy György, a jegybank elnöke ugyanis új könyvének előszavában keményen nekiment az Orbán által szorgalmazott gazdaságpolitikai elképzeléseknek.

nepszava_45.jpg

Fotó: nepszava.hu

Orbán Viktor jól halad a putyini úton, hiszen az orosz diktátorhoz hasonlóan nem kíméli rendszerének sem a külső, sem a belső bírálóit. Igaz, ez utóbbiakból alig maradt valaki a miniszterelnök környezetében, hiszen a Fideszben már régóta tudja mindenki, hogy tányérnyalással sokkal többet lehet elérni, mint építő kritikával. Pedig, most volna igazán nagy szükség olyanokra a kormánypárton belül, akik legalább kétségeket tudnának ébreszteni a tagságban és a párt vezetésében, hiszen sokasodnak azok a jelek, melyek egyértelművé teszik, hogy az Orbán által választott út csak a szűk pártelit számára jó, az országot viszont komoly veszélybe sodorja.

Mivel a Fidesz ma már lényegében egyenlő Orbán Viktorral, nehéz elképzelni, hogy a párton belül bárki is rendelkezne olyan tekintéllyel, ami lehetővé tenné számára némi korrekció kialkudását. Lényegében egyszemélyben dönt minden területen a kormányfő, aki egyben pártelnök is. Az történik a külpolitikában, az oktatásba, az egészségügyben, a kultúrában és sajnos a gazdaságban is, amit Orbán Viktor akar, így mindenki körülötte csak végrehajtó, vagyis a kormányfő döntéseihez adják az arcukat azok a káderek, akik így fontos fogaskerekei annak a rezsimnek, amely mind értékrendszerében, mind politikai berendezkedésében, mind gazdasági teljesítményét tekintve egyre inkább távolodik az Európai Uniótó irányelveitől.

Orbán már nem is igazán rejti véka alá, hogy számára csak egy olyan EU-ban van hely a jövőben, amelyben a hozzá hasonló autokraták osztják a lapokat, és különösen nem érdekli az sem, ha emiatt szétesik a szövetség. Most az a legfőbb célja, hogy a tavaszi uniós választásokon külföldi szövetségesei segítségével leváltsa a mostani brüsszeli vezetést, hogy aztán hozzáláthasson ahhoz a folyamathoz, melynek végén az EU-t saját képre formálná. Orbán ugyanis azt sem igazán tagadja már, hogy megveti a nyugati demokráciákat, és csak olyanokat tekint szövetségesének, akik eleve autokraták, illetve hozzá hasonlóan a jogállamiság szétverését tartják a legfőbb küldetésüknek.

Akkor dobja le az igazi atomot, amikor kijelenti, hogy a kormányfő környezetében már mindenki tévedhetetlen tartja a főnököt.

Nem igaz tehát az, hogy Orbán hintapolitikus, ő ugyanis zsigerből gyűlöli a liberális demokráciákat és ösztönösen vonzódik a diktatúrákhoz, legyenek azok jobboldaliak vagy baloldali vezetésűek. Egyre lekezelőbb stílusban beszél olyan uniós vezetőkről, akik aggódnak amiatt, hogy Orbán személyében Oroszország egyik legszorosabb szövetségese ül velük egy asztalhoz, és aki országa uniós tagságát kihasználva nyíltan segíti Kína gazdasági térnyerését a kontinensen. A magyar kormányfőt az sem zavarja, hogy Magyarország egyre jobban elszigetelődik az EU-n belül, az Egyesült Államokkal szemben pedig kifejezetten ellenséges hangot üt meg.

Orbán ugyan tudja, hogy az ideológia nem elég egy csata megnyeréséhez, mégsem tesz annak érdekében semmit, hogy az ország megkezdje a gazdasági felzárkózást, és legalább a régiós vetélytársakat próbálja utolérni. Ehelyett olyan folyamatokat vizionál, melyek végén mi leszünk a térség legerősebb gazdasága. Figyelmen kívül hagyja, hogy a gazdasági növekedés egyik legfontosabb feltétele, hogy megszűnjön a korrupció, valódi verseny legyen a vállalkozások között, és persze magas színvonalú képzés folyjon a hazai oktatási intézményekben az általános iskolától az egyetemekig.

Orbán gazdasági csodát vár a kínai akkumulátor gyárak idetelepítésétől, pedig már sokan jelezték, ez csak illúzió. A Fidesz kongresszusán lelkesen beszélt a jövő lehetőségeiről: Zöld energiánk lesz bőségesen, a felhasználható vizünk rengeteg, az ország keleti és déli részén még vannak komoly munkaerő tartalékaink is. Csak bátor és felkészült országvezetés kell hozzá.” Csakhogy mindez nem igaz. Ő ugyanis egyenlőségjelet tesz az akkumulátorgyártás és a zöld energia közé, ami nettó hazugság. Ennél is nagyobb baj, hogy nincs tisztában azzal, hogy a hazai vízkészlet sem kiapadhatatlan, arról nem is beszélve, hogy alig vannak munkaerő tartalékai az országnak, hacsak a közmunkásokat nem számítjuk ide. De ők biztosan nem fognak egy kínai akkumulátor gyárban új életet kezdeni.

Azért díszcsomagolásban ugyan, de elhangzott néhány mondat a Fidesz népünnepéllyé transzformált kongresszusán arról, hogy azért nem minden arany, ami fénylik. Varga Mihály pénzügyminiszter ugyanis belengette, hogy a kormány még idén elindítja azt a programot, amivel állampolgári jogon biztosítanak kincstári értékpapírszámlát. Varga Mihály szerint ez azt jelenti, hogy mindenki tetszőlegesen, bármikor vehet állampapírt. Ez azt jelenti, hogy a rezsim finanszírozásához még több lakossági támogatásra van szükség, így lényegében Varga elismerte, hogy komoly pénzszűkében van a kormány.

Szinte a Fidesz kongresszussal egy időben járta be a hír a magyar sajtót, hogy Matolcsy György MNB elnök, a miniszterelnök egykori nagy rajongója új könyvvel jelentkezett, melynek előszavában keményen bírálja Orbán gazdasági elképzeléseit. Magyar jövőkép és stratégia 2010–2030 című kötetében például nem mérhetőnek”, „délibábnak tűnőnek” nevezi a miniszterelnök terveit, sőt megtévesztőnek tart bizonyos jövőképeket. Azt is kijelenti, hogy a kormányfő környezetében már nem lehet építő kritikát gyakorolni, mert, aki ilyet tesz, árulónak nevezik. Akkor dobja le az igazi atomot, amikor kijelenti, hogy a kormányfő környezetében már mindenki tévedhetetlen tartja a főnököt.

telex_9.jpg

Fotó: telex.hu

Valójában Matolcsy az utolsó ember, aki fideszesként egyelőre következmények nélkül bírálhatja Orbán Viktor politikáját. Erősen vitatható figura annak ellenére, hogy karakán kiállása saját szakmai érvei mellett tiszteletet parancsolnak. Mivel a Fidesz a putyini utat járja, nem nehéz megjósolni, hogy nem Matolcsy György lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke a következő ciklusban, ám azzal, hogy Orbán és köre elhallgattat mindenkit, aki megkérdőjelezi a kormányfő döntéseinek helyességét, még nem oldja meg az ország valódi problémáit. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha viszket az orrod, ne a puskát csövével vakard meg, mert rosszul sülhet el a dolog.”

Amíg a Fidesz ünnepli önmagát, az ország egyre rosszabb helyzetbe kerül Tovább
Orbán beveti régi fegyverét, de nem mond-e csütörtököt a nemzeti konzultáció?

Orbán beveti régi fegyverét, de nem mond-e csütörtököt a nemzeti konzultáció?

Újabb nemzeti konzultációs „kérdőív” landol rövidesen a magyar polgárok postaládáiban, ami azt jelzi, hogy a kormány szükségét érzi saját propagandagépezetének turbó fokozatba kapcsolásának. Eltelt ugyanis néhány hónap, amikor inkább egymással torzsalkodó kormánypárti politikusokról szóltak a hírek, mint újabb gazdasági sikerekről, és csendesebb lett a migránsozás is azok után, hogy a kabinet a külföldi állampolgárságú embercsempészek szélnek eresztéséről döntött. Ennek az időnek azonban vége, hiszen az újabb konzultáció felmelegíti ezt a témát is.

24_68.jpg

Fotó: 24.hu

Nehéz időszakon van túl Orbán Viktor, hiszen lengyel szövetségese vereséget szenvedett a parlamenti választáson, kitört a háború a Hamász és Izrael között, ráadásul Pekingben sem tudta elérni legfőbb célját, hogy a kínai fél hozzájáruljon a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházás kivitelezési szerződésének módosításához. Az infláció pedig továbbra is fojtogatja a pénztárcánkat, a magyar gazdaság pedig tartós recesszióba süllyedt. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Természetesen meg kell hirdetni az újabb teljesen értelmetlen és haszontalan nemzeti konzultációt.

A hírt maga a miniszterelnök jelentette be a közszolgálatinak csúfolt rádióban szokásos péntek reggeli monológja legfőbb üzeneteként. Az indoklás a szokásos: kell a választók támogatása a Brüsszel elleni szabadságharchoz. Nem mintha az EU döntéshozóit bármiben is befolyásolná az, hogy a magyar kormány milliárdokat költ teljesen felesleges kérdések feltételére, ráadásul ezeket általában úgy fogalmazza meg, hogy ne is lehessen más választ adni rá, mint amilyet a kormány elvár a polgároktól. A valódi cél természetesen az, hogy a Fidesz továbbra is dominálja a közbeszédet, és elterelje a figyelmet olyan valós problémákról, mint az oktatás reménytelen helyzete, vagy a gazdasági visszaesés.

Orbán Viktor pénteki bejelentése óta a részletek is körvonalazódtak, így megtudtuk Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőtől, hogy a migrációs helyzet mellett a rezsicsökkentésről, a kamatstopról és az extraprofitadóról is megszondáztatják a népet. Miután mind a négy kérdésben meglehetősen egyértelmű a kormány álláspontja, nincs sok értelme most arról faggatni a polgárokat, hogy egyetértenek-e a multik megadóztatásával, vagy a banki kamatok szinten tartásával. De lelkük rajta, lehet majd lobogtatni Brüsszelben a kimutatásokat arról, mennyire nem akarnak a magyarok rosszabbul élni, mint négy éve.

A homogén etnikumú, kultúrájú és vallású államról tehát ugyanúgy le kell mondania Orbánéknak, mintha menekülteket fogadnának be.

Az igazán fontos üzenet azonban a migrációval kapcsolatos. A kérdés aktualitását az adja, hogy Orbán elvesztette lengyel szövetségesét, a Jog és Igazságosság párt által vezetett jobboldali koalíciót. Így most egyedül kell akadályoznia azt a folyamatot, amit a migrációtól leginkább sújtott déli frontországok szorgalmaznak, vagyis, hogy a menekültek ügyében a szolidaritás elve alapján osszák meg a terheket a tagországok. Ez nem jelentene túl nagy kihívást Magyarország számára, de Orbán kormánya rendszeresen összemossa a terrorizmus és a bevándorlás kérdését, amivel jó pontokat szerez a hazai szavazók előtt.

Pedig Magyarország is több százezer vendégmunkás befogadására készül, ami lényegében alig különbözik a bevándorlástól. Orbánék azonban a hazai akkumulátor gyárakba toborzott ázsiai munkaerőt teljesen más kategóriába sorolják, mint azokat, akik az éhség és a polgárháborúk elől menekülnek Afrikából vagy a Közel-Keletről. Pedig lényegében ugyanúgy más kultúrájú és vallású emberek érkeznek ide, akiket ugyanolyan jogok illetnek meg majd nálunk, mint a hazai munkavállalókat. A homogén etnikumú, kultúrájú és vallású államról tehát ugyanúgy le kell mondania Orbánéknak, mintha menekülteket fogadnának be.

444_25.jpeg

Fotó:444.hu

Ha ugyanis valaki az Európai Unió területén kap munkát, legyen az helyben született, uniós polgár, vagy más kontinensről ide érkező ember, a munkakörülményeket, a fizetést és a munkavállalói jogokat illetően nem lehet különbséget tenni a dolgozók között. Hamis tehát az a kép, mely szerint izolálni lehet majd a vendégmunkásokat a helyben élőktől, és 1-2 évente cserélni fogják őket, nehogy eszükbe jusson Magyarországon letelepedni. Ha a nemzeti konzultáció arra kérdezne rá, hogy a magyar lakosság a gazdasági fejlődés érdekében szívesen venné-e vendégmunkások nagy számban való foglalkoztatását, annak bizony volna értelme. Ettől azonban ne féljünk, hiszen az Orbán-kormány olyan idegengyűlölő propagandát folytatott az utóbbi években, hogy biztos lehetne az elutasításban. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha részegen a kocsmában felejted a puskádat, ne csodálkozz, ha a következő sarkon azzal rabolnak ki.”

Orbán beveti régi fegyverét, de nem mond-e csütörtököt a nemzeti konzultáció? Tovább
Így használja Szijjártó Pétert az orosz diplomácia saját céljai elérésben

Így használja Szijjártó Pétert az orosz diplomácia saját céljai elérésben

Szijjártó Péter amellett, hogy néhány hónap alatt körbefutja a Földet, olyan kijelentésekkel borzolja a kedélyeket, melyeket nehezen tudnának megemészteni Magyarország szövetségesei, ha már nem mondtak volna Orbán Viktor kormányáról régen. Az öltönyt tréningruhával cserélgető magyar külügyér szinte kéjes örömöt érez akkor, amikor orosz barátai vállát veregetheti, illetve olyan diktátorok markába csaphat, akik kimondva vagy kimondatlanul azt a békés, kölcsönös kompromisszumok alapján működő világot készülnek lerombolni, amelynek előnyeit mi magyarok is élvezhettük ezidáig.

szijjarto_1.jpg

Fotó: facebook

A világpolitika viszonylagos stabilitásának úgy tűnik vége, és ebben döntő szerepe van az orosz vezetésnek, főként Vlagyimir Putyinnak. Nem az Ukrajna ellen zajló agresszióval kezdődött mindez, hiszen lassan 10 éve, hogy Oroszország megszállta a Krím félszigetet, és hathatós támogatásával a szakadárok kiharaptak egy nagy falatot Kelet-Ukrajnából. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Wagner-csoport zsoldosai évek óta támogatnak olyan szélsőséges fegyveres csoportokat Afrikában, melyek nyugatbarát kormányokat igyekeznek megdönteni a kontinensen.

Oroszország már nagyon régen proxy háborút folytat az Egyesült Államok és európai szövetségesei ellen, és céljai elérése érdekében lényegében bármilyen segítséget elfogad olyan brutális diktatúrákat működtető országoktól, mint Irán, Szíria vagy Észak-Korea. Ennek a furcsa szövetségi képződménynek lehetett érdeke destabilizálni a Közel-Keletet, így a Hamasz egy héttel ezelőtt Izrael ellen indított háborúja mögött is felsejlik Irán és Oroszország szerepe.

Még sokáig lehetne sorolni azokat az eseményeket és tényeket, melyek rávilágítanak arra a törekvésre, hogy Oroszország a Nyugat rovására teret nyerjen a világ több régiójában, ezért nem csoda, hogy az Európai Unió és az USA határozottan kiáll Ukrajna, Izrael és mindazon államok mellett, melyek elszenvedik e terjeszkedés közvetlen vagy közvetett hatásait. Van persze egy uniós ország, amely ezek ellenére is határozottan vállalja barátságát Vlagyimir Putyin rendszerével, sőt tettekkel is bizonyítja lojalitását az orosz elnök iránt.

Ezzel ugyanis a hűvös racionalitás alapján meg lehetett volna magyarázni kitartásunkat az oroszok mellett a háborús atrocitások ellenére, ám ez már egy globális konfliktus, amelynek tétje sokkal nagyobb, minthogy ki tud némi előnyt kicsikarni a háborús konfliktusból.

Ez természetesen Magyarország, amelynek vezetése még akkor sem mond semmi rosszat az orosz vezetésről, amikor az ottani hivatalos történelemkönyv tanulsága szerint 1956-ban fasiszták lázadtak fel az akkori államhatalommal szemben Budapesten. Szijjártó Péter külügyminiszter - és egyben vezető külkereskedő – a nagymestere annak a maszatolásnak, amit a kínos szituációkban a magyar diplomáciának produkálnia kell. Ő híres arról, hogy rendkívüli módon fel tud háborodni azon, ha a magyar kormány ténykedéséről valaki valami rosszat mondott, de az oroszok nyugodtan lefasisztázhatják a magyar forradalmárokat, ő akkor sem fog tiltakozni Moszkvánál.

Sőt, most éppen több napos látogatást tett az orosz fővárosban, és ez alatt szinte minden fontos kérdésben a hivatalos uniós állásponttal szemben foglalt állást. Támogatja például az orosz sportolók indulását a párizsi olimpiai játékokon, továbbra is prioritásnak tartja az energiahordozók területén kialakult együttműködést a két ország között, ugyanakkor Moszkvában is felmondta a magyar kormány propagandaszövegét a szankciók értelmetlenségéről. Az orosz állami hírügynökségnek nyilatkozva még panaszkodott is az uniós politikusokra, akikkel szerinte nem lehet érdemben tárgyalni erről a kérdésről.

Szijjártó csak azt nem veszi észre, hogy Putyin hasznos idiótaként mutogatja a világnak a magyar külügyminisztert. Az orosz elnök legfőbb problémája ugyanis, hogy teljesen elszigetelődött a nemzetközi diplomáciában, és ha akad egy uniós politikus, aki hajlandó naponta többször felmondani az orosz narratívát, azt úgy fogják mutogatni Moszkvában, mint egy bazári majmot. Persze a száguldó Szijjártó jelenség nem magától működik. Orbán Viktor megbízható bábjaként ugyanis a magyar kormány irányvonalát képviseli minden országban, ahol a tárgyalások mellett le is fut néhány kilométert.

A legfontosabb kérdés viszont az, mi haszna Magyarországnak abból, hogy legfőbb diplomatája lényegében az orosz érdekek képviselőjeként járja a világot? Maga Szijjártó is elismerte ugyanis Moszkvában, hogy ma már nem működik az a modell, hogy az olcsó keleti energiahordozók beszerzésének köszönhetően Magyarország gazdasági előnyökre tesz szert versenytársaival szemben, hiszen Oroszország piaci áron szállít földgázt és kőolajat hozzánk is. Ezzel ugyanis a hűvös racionalitás alapján meg lehetett volna magyarázni kitartásunkat az oroszok mellett a háborús atrocitások ellenére, ám ez már egy globális konfliktus, amelynek tétje sokkal nagyobb, minthogy ki tud némi előnyt kicsikarni a háborús konfliktusból.

borsod23.jpg

Fotó: borsod24

Ha a magyar kormány nem veszi észre, hogy ez a kettős játék már nem tartható fenn a háború nemzetközi eszkalálódása után, akkor súlyos árat kell majd fizetnie az országnak ezért a tévedésért. Putyin ugyanis nem csak a birodalma határait kívánja kelet felé kitolni, hanem olyan értékrendet akar ráerőltetni azokra az országokra, melyek valaha a szovjet érdekszférába tartoztak, melyekre sok millió magyar, lengyel, szlovák, román, moldáv, bolgár, cseh, észt, lett és litván emlékszik még. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha a szellemeket engeded visszatérni a valóságba, akkor előbb-utóbb magad is szellemé válsz.”

Így használja Szijjártó Pétert az orosz diplomácia saját céljai elérésben Tovább
süti beállítások módosítása