Szegedi Kattintós

A piti csalásokat nagy disznóságok követhetik

A piti csalásokat nagy disznóságok követhetik

Az Orbán-kormánynak immár papírja is van arról, hogy vétett a parlamenti választás tisztasága ellen, hiszen a Kúria határozata kimondta: Törvénysértő volt az ukrán-magyar határ mentén a kettős állampolgárok szervezett szállítása és szavazása. Ahogy az egy következmények nélküli országban már szinte elvárható, ennek az ítéletnek sem lesz semmi kézzelfogható következménye, hiszen az érintett szavazókörben nem rendelték el a voksolás megismétlését. Állítólag nincs elegendő bizonyíték a szavazás megismétlésének elrendeléséhez. Egy lépéssel tehát a Fidesz van beljebb, és nem az ellenzék. Valószínűleg nem kell bizonygatnunk, hogy ez egy aggasztó folyamat egyik első fokozata.

alfahir_2.jpg

Fotó: Alfahír

Egyre szürkébb zónában mozog az április 8-i választás tisztaságáról alkotott képünk. Még a kormány irányában igen erősen elkötelezett Nemzeti Választási Bizottság is kénytelen volt több alkalommal megbírságolni a kampányban a Fideszt, sőt a miniszterelnököt is, olyan durván tolták a kirívó szabálytalanságokat, de mint kiderült, ez is csak porhintés volt. Az NVB ugyanis ezzel is igyekezett elhitetni velünk, egyenlő mércével mérik a versengő pártokat, ugyanakkor számos körülmény arra utal, hogy a kormánypárt folyamatosan kivételezett helyzetben volt már a kampány időszakában, és közvetlenül utána is.  

Azóta pedig csak rosszabb lett a helyzet. A Kúria ítélete ugyanis a törvényességbe vetett hitet nemhogy visszaadta volna, hanem további aggályokat vet fel a demokráciáért és jogállamiságért aggódó polgárokban. A döntés indoklásában ugyanis ezt írják: "A Kúria tehát egyetért az ellenzéki pártok beadványával abban, hogy a szavazásra történő szervezett szállítás, illetve a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme is megvalósult, ami a választás tisztaságának megsértésére alkalmas cselekmény. Gyakorlati következménye viszont ennek a döntésnek nem nagyon lesz, mert a Kúria szerint kellő bizonyítottság hiányában a Fideszt nem lehet eltiltani a jogsértéstől, és a szavazás megismétlésének elrendeléséhez szintén nincs elég bizonyíték, az alapelvek sérelme pedig önmagában nem elég ehhez"

Egyrészt, nem az a kérdés, kik követték el a jogsértést, hanem, hogy az megtörtént, és hogy érdemben befolyásolta az adott körzetben a végeredményt. Lényegtelen, hogy a Fidesz vagy az MSZP, esetleg az ufók felelősek a választási csalásért, maga a jogtiprás megtörtént, aminek kell, hogy legyen valami következménye. Például, hogy az érintett szabolcsi körzetekben nem hirdetnek végeredményt, nem osztják ki a mandátumokat, mert utána már semmiféle jogorvoslatra nincs lehetőség. Az is eléggé életszerű opció lenne, hogy a bemutatott Hír TV-s riport alapján nyomozni kezdenek az illetékes szervek, és maguk néznek újabb bizonyítékok után.

Ehelyett megállapítják a választási szabályok megsértését, és azonnal szét is tárják a karjukat, hogy, hát ők nem tehetnek semmit. Ez egyenlő egy demokrácia önmegsemmisítő gombjának megnyomásával. Mostantól ugyanis simán átbújhat a törvénytelenség limbó hintója alatt egy politikai párt az illetékes hatóságok asszisztálásával. Most még megállapítják a törvénysértést, de ha ennek semmilyen következménye nem lesz, akkor milyen alapon beszélhetünk a jogállamiság megvédéséről? Ha ez megtörténhet, legközelebb komolyabb csalásokra is vetemedhet egy politikai túlsúllyal rendelkező párt, és még aggódnia sem kell, mert a precedens már megtörtént, komoly következményekkel nem kell számolnia.

Komoly a felelősségük ebben a folyamatban az ellenzéki pártoknak. Ha ugyanis asszisztálnak a jogi kiskapuk egyre szélesebbre tárásban, akkor tényleg nincs megállás. A Demokratikus Koalíció ugyan arra kéri a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy ismételtesse meg a szavazást abban a három, ukrán határhoz közeli körzetben, ahová szervezetten szállítottak határon túli kettős állampolgárokat voksolni, ám ne legyenek illúzióink, az NVB ezúttal sem fog keresztbe feküdni a kormány érdekeinek. A DK közleménye legalább megfogalmazza azt az elemi felháborodást, ami a magyar választók százezreinek lelkében izzik. Az ellenzéki párt  szerint ugyanis "bicskanyitogató", hogy a kormány azzal kampányolt, hogy Magyarország dönt, miközben tömegével szervezete az ukrán "importszavazókat".

mti_9.jpg

Fotó: MTI

És akkor még nem beszéltünk egyéb gyanús ügyekről, melyeket a kormány különböző „kontrolláló szervek” segítségével igyekszik elsikálni. Már a látszatra sem ügyelnek az NVB-nél, hiszen egyetlen ellenzéki beadványt sem fogadott el a testület, mely a szavazatok újraszámolását kezdeményezte. Ez olyan egyértelmű üzenet, amit alaposan át kell gondolniuk az ellenzéki pártoknak és választóknak egyaránt. Ha ugyanis a kormány most lenyomja a torkunkon a kisebb választási svindliket, akkor legközelebb ezeknél többet is megenged magának. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha ma nem háborodsz fel azon, hogy ellopták a csirkédet, holnap a musztángodat fogják meglovasítani.”

A piti csalásokat nagy disznóságok követhetik Tovább
Ha mély apátiába süllyed a magyar társadalom, szinte bármit megtehet vele Orbán Viktor

Ha mély apátiába süllyed a magyar társadalom, szinte bármit megtehet vele Orbán Viktor

Felfokozott várakozás, hatalmas részvételi arány, majd győzelmi mámor az egyik, mély csalódás és felháborodás a másik oldalon. Így jellemezhetnénk Magyarország elmúlt egy hónapját. Most, hogy szinte valamennyi jogorvoslati kezdeményezés visszapattant a Nemzeti Választási Irodáról, a sorosozás pedig funkcióját vesztette, könnyen totális érdektelenségbe fulladhat az, ami a közéletben történik. Mindez kinek kedvez leginkább? Naná, hogy Orbán Viktornak.

uj_szo.JPG

Fotó: Új Szó

A Fidesz április 8-án egyértelművé tette, hogy nincs realitása annak az ellenzéki törekvésnek, mely szerint demokratikusnak látszó választások következményeként az Orbán-kormány megfosztható a hatalmától. A kormánypárt ugyanis minden eshetőségre felkészült a választás előtt. Arra is volt forgatókönyvük, ha lett volna teljes összefogás az ellenzéki pártok között, igaz, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen lépést váltott volna ki a Fideszből egy ilyen helyzet. Nagyon úgy tűnik, hogy április 8-án elszórt, kisebb választási visszaélések is elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy ismét bebiztosítsák maguknak a kétharmados többséget.

Ez a felismerés dühíti most az ellenzéki szavazókat, no meg az a tény, hogy a kormányváltásra szövetkező (illetve nem szövetkező) ellenzéki pártok több szempontból is alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy megvalósítsák az ellenzéki tábor elvárásait. Az emberek most kezükbe vették a kezdeményezést, a kormány cinizmusa pedig még fel is piszkálta lelkükben a tehetetlenség dühítő érzését, ám ne legyenek kétségeink Orbán Viktort ez egy cseppet sem fogja zavarni abban, hogy május 8-án, pont egy hónappal a választást követően megalakítsa új kormányát.

Mindeközben a kormánypárt győzelmét bebiztosító magyar vidéken továbbra is meglehetősen kiábrándító a helyzet. Már alig migránsoznak és sorosoznak a fideszes aktivisták, lassan lekerülnek a kandeláberekről és óriásplakát helyekről a menekültekkel riogató plakátok, így a gyűlölethullám elültével nem marad más a kistelepülések lakói számára, mint a közmunka egyhangúsága, a helyi kiskirályok kiszolgálása, a hajbókolás a kormánypárti polgármester vagy a területileg illetékes oligarcha előtt. Minden maradt hát a régiben városban és falun egyaránt, hiába volt a 70 százalék feletti részvételi arány a választáson, hiába bízott jobboldali és baloldali a változásban április 8-a előtt. Keleten a helyzet változatlan.  

Az új Orbán-kormány megalakulása előtt még kegyelmi állapotban van az ország. Az ellenzék talán még titkon bízik abban, hogy a hatalom visszafogott lesz annak ellenére, hogy a miniszterelnök megtorlást lengetett be március 15-én mindazok számára, akik bosszantották a kampányban. A kormánypárti oldalon ugyanakkor már nincs olyan eufória, mint 2010-ben vagy 2014-ben volt a választási győzelmek után. Valahol talán ők is érzik, hogy az igazi sötétség csak most köszönt ránk, aminek következményei ellenzéki és kormánypárti érzelmű polgárokat egyaránt érzékenyen fognak érinteni. Főként a fiatalok vannak tisztában ezzel, ezért sokan fontolgatják a távozásukat az országból.  

Egyetlen ember, és talán néhány közvetlen bizalmasa tudja pontosan, mi vár ránk a következő hónapokban, ami szintén erősíti azt a gyanúnkat, hogy a bizonytalanság rásegít az amúgy is elkerülhetetlennek tűnő közéleti apátiára. Ugyan Orbán Viktor kiszámítható politikus, hiszen évek óta tudatosan építi illiberális rendszerét, ám tartogathat még számunkra olyan meglepetéseket is, melyek rosszabbak, mint bármi, amit eddig el tudtunk képzelni. Egy kedveszegett, kiábrándult társadalom ugyanis sokkal többet lenyel, mint egy aktív, a közélet iránt fogékony tömeg.

mno_28.jpg

Fotó: mno.hu

Orbán jól tudja, hogy számára ritkán adódik olyan kedvező belpolitikai hangulat, mint amilyen az új kormánya hivatalba lépését követően lesz. Támogatói most ellesznek egy darabig migránsozás nélkül is, az ellenzéki pártok a sebeiket nyalogatják, a csalódott ellenzéki tömegek pedig még keresik a saját hangjukat, és az ellenállás új stratégiájának kimunkálásával lesznek elfoglalva egy darabig. Egy hónap alatt nagyot zuhanhat a társadalom fogékonysága a közéleti ügyek iránt, így meredeknek tűnő dolgok is megvalósíthatók lehetnek egy ilyen szituációban. Nem merünk tippelni, hogy ezek pontosan mik lesznek, de abban biztosak lehetünk, hogy nem fogunk ujjongani, ha megtudjuk, mivel indítja új kormányzati ciklusát Orbán Viktor és csipetcsapata. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha belelátnánk egy apacs harcos gondolataiba, elmenne a kedvünk attól, hogy harcba bocsátkozzunk vele.”  

    

Ha mély apátiába süllyed a magyar társadalom, szinte bármit megtehet vele Orbán Viktor Tovább
Bár a magyar vidéknek köszönheti hatalmát, továbbra sem ígér semmit a kistelepüléseknek a Fidesz

Bár a magyar vidéknek köszönheti hatalmát, továbbra sem ígér semmit a kistelepüléseknek a Fidesz

Naivitás lenne abban bízni, hogy lesz kormányprogramja a negyedik Orbán-kormánynak, ha már választási ígéretei sem voltak, ugyanakkor döcögött a szekér az elmúlt négy évben is részletes, előremutató kormányzati stratégia nélkül is. Ennek a koncepciótlanságnak épp az a vidéki lakosság lehet a kárvallottja, amely megnyerte a választást a kormánypártnak. Nagy kérdés, hogy lehet-e még négy évig riogatni a menekültekkel a kistelepüléseken, avagy új mumusok után kell néznie a Fidesz propagandagépezetének. A vidéki emberek épp annak a politikai erőnek szavaztak bizalmat, amely a teljes reménytelenségbe taszítja őket. És mégis van logika abban, ami történik.

168ora_10.jpg

Fotó: 168ora.hu

Miközben a Fidesz "sorostalanítja" az országot, semmit sem kínál azoknak az embereknek, akik kompenzálták a választásokon a nagyvárosok fokozódó kormányellenességét. Minden a feje tetejére állt az utóbbi négy évben Magyarországon, így egy percig se gondoljuk, hogy a kormánypártban bárki azért kardoskodik most, hogy végre szülessen valami koncepció a vidék felemelkedése érdekében. Magyarország problémái ugyanis legélesebb kontúrokkal a kis- és közepes településeken rajzolódnak ki. Innen vándorol el a legtöbb fiatal (leginkább külföldre, de a nagyvárosokba is sokan mennek), itt van a legkevesebb munkalehetőség, itt a legalacsonyabbak a keresetek, ide érkeznek legkevésbé kormányzati és uniós támogatások, itt pöffeszkednek legirritálóbb módon a Fidesz helyi oligarchái. Mégis adott egy új esélyt az itt élő lakosság annak a kormánynak, amely magyar vidék elsorvadásáért felelős.

Ahelyett, hogy a kormány a kampányban segítő jobbot kínált volna ezeknek a sanyarú helyzetben lévő embereknek, inkább megtöltötte a szívüket félelemmel és gyűlölettel. Ha nem lett volna elegendő migránsokkal riogatni a falusiakat és a kisvárosok lakóit, a biztonság kedvéért még egy kis utólagos rezsicsökkentéssel, valamint a nyugdíjasoknak Erzsébet-utalvánnyal kedveskedtek a legkiszolgáltatottabbaknak. Nyíltan vásároltak szavazatokat ezzel, olykor viszont még erre is rátettek egy lapáttal, és élelmiszercsomagokat osztottak a legszegényebbeknek, jellemzően a romák lakta vidékeken. Bármilyen ellentmondásosnak tűnik, de a helyzet az, hogy a megvásárolt szavazat a legolcsóbb voks ma Magyarországon. Sokkal kevesebbe kerül egy ilyen szavazat, mint amelyikért kampányolni kell, győzködni, érvelni kényszerül a kormánypárt helyi potentátja. Sokkal egyszerűbb részeg kukás emberrel ölelkezni, mint megismerni és megoldani a problémáit.

Most, hogy zsebben a kétharmad, azt gondolhatnánk, hogy hálás lesz a Fidesz a magyar vidék népének azért, hogy kirángatta szekerét a migránsozás és korrupció mocsarából, de Orbán Viktort nem arról ismerjük, hogy ilyenkor gesztusokkal operálna. Sőt, már a választások előtt kiszivárgott az a terv, ami igen hátrányosan érintené a kistelepülések lakosait. A közigazgatási rendszer totális átalakítása ugyanis akként érintheti a kétezer fő alatti településeket, hogy önállóságuk megszűnne, vagyis, a 2019-es helyhatósági választásokon már sem saját polgármestert, sem helyi képviselő-testületet nem választhatnának. Újabb csapás lenne ez azoknak a településeknek, ahol már eddig is elég szűkösek voltak a lehetőségek. A szocializmus idejéből jól ismert központosítás jöhet ugyanis, a környéken lévő városkából irányíthatják majd a helyiek életét, és már arra sem lesz mód, hogy a panaszaikkal a helyi polgármesterhez vagy képviselőhöz forduljanak.

A Fidesz ellen forduló nagyvárosok sem ússzák meg valószínűleg a várható közigazgatási átalakításokat, így például Budapestet keményen büntetni fogja az új kormány, és igyekszik elkerülni, hogy ellenzéki vezetés alá kerüljön a főváros. Orbán Viktor hatalomtechnikai machinációi nem fogják kímélni a vidéki nagyvárosokat, illetve azokat a megyei jogú városokat sem, melyek túlnyomó többsége kormánypárti vezetés alatt áll. Ezekről a tervekről egyelőre keveset tudni, de az biztos, hogy legfőbb céljuk a vidéki ellenzéki bázisok teljes felszámolása lesz. Azt például nehezen tudja lenyelni a hatalom mámorában úszó miniszterelnök, hogy Csongrád megye mindkét megyei jogú városa ellenzéki vezetés alatt áll, így várhatóan egyik legfőbb küldetése az lesz a következő négy évben, hogy véget vessen a szegedi Botka László és a hódmezővásárhelyi Márki-Zay Péter sikereinek.

24_hu_70.jpg

Fotó: 24.hu

Mindezeket a lépéseket persze csak akkor teheti meg az új kormány, amennyiben továbbra is számíthat a vidéki Magyarország támogatására. Ehhez valamennyire lázban kell tartani az amúgy politikailag eléggé passzív kistelepülések lakosait. Soros György patás ördögként való bemutatása rövidesen lejárt lemez lesz, úgyhogy valami új ellenség felkutatása vár Habony Árpádra és csipetcsapatára. Már tippelni sem merünk, honnan meríthet ötleteket és inspirációt ehhez a munkához a kormány kommunikációs hadteste, de az biztos, hogy nagy erőkkel zajlik a keresgélés. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha elkezdesz barátkozni a fehér emberrel, biztos lehetsz abban, hogy elveszíted a legtöbb rézbőrű barátodat.”    

    

Bár a magyar vidéknek köszönheti hatalmát, továbbra sem ígér semmit a kistelepüléseknek a Fidesz Tovább
Az Európai Unió egyelőre sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja Orbán rendszerét

Az Európai Unió egyelőre sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja Orbán rendszerét

A magyar miniszterelnök kétségtelenül ügyes hintapolitikus, ám úgy tűnik, az EU-n belül végképp kezd elfogyni a türelem illiberális rendszerével szemben. Orbán ugyanis hiába gondolja azt, hogy az újra megszerzett kétharmaddal legitimálta nézeteit az európai közösségen belül, a választás tisztasága körüli kételyek, az aránytalan mandátumelosztási rendszer, valamint a kormány kritikusai ellen indított minden korábbinál durvább támadás arra ösztönzi a kontinens meghatározó vezetőit, hogy ne várjanak tovább Orbán teljes politikai elszigetelésével. Ehhez persze kell egy stabil és cselekvésre kész hazai ellenzék is.

index_124.jpg

Fotó:AFP

Sokan érzik úgy most Magyarországon, hogy hiába vannak torkig Orbán Viktor illiberális államával, esélyük sincs arra, hogy demokratikus választásokon leváltsák a jelenlegi politikai hatalmat. Mindezt egyrészt egy Fidesz által kidolgozott és kétharmaddal elfogadott aránytalan választási rendszer sugallja, mely jutalmazza a kisebbséget, és bünteti a többséget. A tehetetlenség érzésének másik kiváltó tényezője, hogy az Orbán-rendszer bukását akarók április 8-án és az azt megelőző kampányban csalódtak az ellenzéki pártokban. Márpedig politikai erőt demokráciában csakis politikai erő tudja leváltani, ha ettől a forgatókönyvtől eltérünk, akkor már a nép veszi kezébe a dolgokat, és az események kiszámíthatatlanná válnak. Itt egyelőre még nem tartunk.

Van azonban egy harmadik oka is az ellenzéki tábor frusztráltságának. Az Európai Unió ugyanis eddig látszólag magára hagyta azokat a magyar polgárokat, akik bátran kiálltak az uniós értékek mellett, pedig a megbélyegzést manapság már ez a gesztus is kiválthatja a hatalomból. Ha valaki ugyanis emlékeztetni szeretné a kormányt arra, hogy uniós tagságunkkal nem csak rengeteg előny, például a gazdaság felzárkóztatást szolgáló vissza nem térítendő támogatások, de rengeteg kötelezettség is, például a közös elvek betartása is jár, akkor könnyen rákerül egy listára, amely Soros György állítólagos zsoldosait gyűjti magába.

A választás utáni tüntetések azért nagyon fontos üzenetek az uniós tagállamok felé, mert jelzik, a magyar nép nem egyenlő az Orbán Viktor előtt hajbókoló vazallusokkal, a választás tisztaságát pedig mindaddig megkérdőjelezik a kormányváltásra voksolók, amíg egy független szakemberekből álló bizottság ki nem vizsgálja az április 8-án történt „furcsaságokat”. Ha az EU vezetői egyértelművé teszik, hogy nem hagyták magára a magyar választópolgárokat (legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek), akkor Orbán Viktor háromszor is meggondolja, hogy nekiessen-e az új kormány megalakulását követően a sajtó még független műhelyeinek, hogy tovább vegzálja-e a kritikus civileket, vagy tovább csorbítsa az önkormányzatok függetlenségét.

Ha azt olvassák a magyar sajtóban a nyugati országok vezetői, hogy nincs mit tenni, nem történt rendszerszintű csalás a választásokon, ha azt hallják magyar ellenzéki politikusok szájából, hogy a csalások nélkül is győzött volna a Fidesz, akkor tényleg lemondanak rólunk a szövetségeseink. Április 8-a nem csupán számunkra volt ugyanis döntő jelentőségű, az Európai Unió vezetői és polgárai is komoly figyelemmel kísérték, mi lesz a voksolás eredménye. Miután egy nagy közösség részei vagyunk, a nálunk történt dolgok erősen befolyásolják az EU más tagországainak politikáját is, így most választ kell adniuk a Orbán győzelmére Európa meghatározó politikusainak. Miután elmaradt a nagy illiberális fordulat a nyugati országok parlamenti választásai után, úgy tűnik Orbán körül egyre fogy a levegő, és ez szűkíti a magyar miniszterelnök mozgásterét annak ellenére, hogy ismét kétharmados többséget szerzett. 

mno_27.jpg

Fotó: mno.hu

Emmanuel Macron francia elnök már küldött egy igen kemény hangú üzenetet a magyar illiberalizmus felé, ám ez egyelőre csak egy határozott állásfoglalás, melyet nem követtek még konkrét lépések. Valószínűleg Angela Merkel német kancellár elhatározásán áll vagy bukik az összehangolt, és kemény uniós válasz. Orbán tudja, hogy hatalma a német állásponttól, vagyis Merkel jóindulatától függ. A német érdekeltségű cégekkel ezért nem packázik, sőt, komoly gazdasági előnyökhöz juttatja azokat Magyarországon, a kétoldalú tárgyalásokon pedig négyszemközt mindent megígér, melyekből később a legtöbbet nem tartja be. Sajátos pávatáncának köszönhetően eddig elkerülte a teljes politikai karantént, ám a Putyinhoz erősen kötődő gazdasági érdekei, a minden humanitást nélkülöző menekültpolitikája, az elharapózó korrupció miatt érik számára néhány tasli, koki, no tockos a nyugati szövetségesek részéről. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig jár a korsó a kútra, amíg ott nem marad.”  

              

Az Európai Unió egyelőre sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja Orbán rendszerét Tovább
A Fidesz tudatosan szaggatta darabokra a magyar társadalmat

A Fidesz tudatosan szaggatta darabokra a magyar társadalmat

A választások utáni közéleti polémiák egyik legfőbb témája a kistelepülések és a városok közötti hatalmas különbségek kidomborodása volt. Ahelyett azonban, hogy a Fidesz akaratának megfelelően egymásnak esnének az inkább kormányváltást akaró városiak és a kormánypárt bántóan primitív demagógiával szimpatizáló falusiak, kisvárosiak tömegei, jobb lenne, ha mélyebbre ásnánk a Fidesz elmúlt 8 éves gyakorlatában. Orbán Viktor pártja ugyanis sokkal több törésvonalat vájt a magyar társadalomba, mint amennyi a választási statisztikákból kiolvasható. A kormány minden lépését a hatalom megtartásának rendelte alá, így nem kímélte sem a vidéket, sem a városok népét megosztó politikájával.

oriasorban2.jpg

Fotó: Zilahi Tibor

Voltaire a haladás legfőbb fékezőjének három tulajdonságot nevezett meg: az aljasságot, a butaságot és a mohóságot. Nagyon szeretett volna hinni abban, hogy a történelem értelme az a fejlődés, ami elsősorban az emberek közötti egyenlőség kiteljesedésében, a közös javak minél igazságosabb elosztásában nyilvánul meg. A nagy francia gondolkodónak azonban voltak kétségei ez utóbbi célok töretlen megvalósulását illetően, hiszen az aljasság, a butaság és a mohóság minduntalan felülírták a vágyait. Voltaire a mai Magyarországon sem azt látná, hogy a köz javának szolgálatát tartaná legfőbb küldetésének az a párt, amely ép a köz jóvoltából kapott irdatlan politikai hatalmat.  

Ha az Orbán-kormány legutóbbi nyolc évének politikáját vesszük górcső alá, meg kell állapítanunk, hogy a társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségeket nemhogy eltüntetni nem igyekeztek volna, de inkább erősíteni akarták ezeket. Pedig bőséggel álltak rendelkezésre olyan erőforrások, melyek lehetővé tették volna a magyar vidék felemelését, olyan életkörülmények megteremtését, melyek közelítettek volna a magyar nagyvárosokban élők lehetőségeihez. Hatalmas mennyiségű uniós pénzből lehetett volna felzárkóztató programokat, vidékfejlesztési projekteket indítani, de ezek a pénzek, ha el is jutottak a címzettekhez, rosszul használták fel, vagy egyszerűen köddé váltak ezek a támogatások.

Nem pusztán az a baj, hogy a burjánzó korrupció kicsiben a kistelepülésekben is jóvátehetetlen károkat okozott, hanem, hogy egy olyan kormányzati szándék állt e mechanizmus mögött, mely az ott élők kiszolgáltatottságának erősödéséhez vezetett. A helyi kiskirályok, fideszes polgármesterek, kormánypárti kapcsolatokkal hencegő vállalkozók lényegében reprodukálták azokat a feudális viszonyokat, melyeket a vidék még a szocializmus 40 éve alatt sem tudott teljesen felszámolni. A vidéki szavazókat tehát nem szidni kell, hanem sajnálni, ugyanis minden tekintetben a rendszerváltás, de különösen az elmúlt 8 esztendő vesztesei.

És akkor miért szavaztak a Fideszre? Lényegében azért, mert a szocializmus, a Horthy-féle félfeudális rendszer is sokkal mélyebben ágyazódott be ezeken a településeken, mint a nagyvárosokban. Az elhagyatottság, a kilátástalanság, a szegénység felerősítette túlélés ősi ösztönét, így az ilyen helyzetbe került emberek azért a kevés ígéretért is hajlandók a regnáló hatalmat támogatni, amit számára a kormány kínál. Ezek a (köz)munka megtartásának, a segélyek megmaradásának, no és a migránsok  megállításának ígéretei voltak. És ez utóbbit vegyük nagyon komolyan, mert ott, ahol alig van valami a közös kasszában, nagyon is hat az a demagógia, hogy a Soros György által küldött migránsok miatt azt a keveset is elveszik tőlük.

És ez nem az emberi butaság, hanem a kőkemény kizsákmányolás, az emberi kiszolgáltatottsággal való visszaélés következménye, ami nagyon is tudatos kormányzati törekvés volt az utóbbi években. Az egykulcsos személyi jövedelemadó, a devizahitelesek cserbenhagyása, az átfogó vidékfejlesztési stratégia elmaradása bebetonozta a vidéki Magyarországot azon a szinten, ahonnan már alig van lejjebb. Paradox módon, amíg a Fidesz távozását inkább kívánó nagyvárosi lakosok előreléphettek valamennyire anyagi értelemben, munkához juthattak, vállalkozásokat alapíthattak, addig a kisvárosok és falvak lakosai jó esetben is csak vegetáltak. Számukra tényleg megállt az idő, hiszen amit Mészáros Lőrinc és Andy Vajna megyei napilapjaiban olvashattak, és ez utóbbi nagyvállalkozó kereskedelmi rádióiból hallhattak, az alig különbözött a rendszerváltás előtti sajtótól, melyből folyamatosan a nyugati kapitalisták cselszövéseiről értesülhettek.

Eddig csak a vidék és a nagyobb városok közötti szakadék tudatos tágításáról értekeztünk, de a baj ennél sokkal nagyobb. Az Orbán-kormány ugyanis semmitől nem fél jobban, mint a különböző társadalmi csoportok közti együttműködéstől. Ha az eltérő szociális hátterű emberek között újjáéled a szolidaritás, ha nem csak a nagyvárosokban tüntetnek a kormány ellen, hanem vidéken is megjelenik az elégedetlenkedők haragja, akkor valóban bajban lesz a kormány. Az „Oszd meg és uralkodj!” ősi módszerét alkalmazva ugyanis nem csak az egymással veszekedő ellenzéki pártokat, de a különböző sérelmekkel bíró társadalmi csoportokat is távol tudta eddig tartani egymástól.

tuntiaprilis142.jpg

Fotó: Szabó Renáta

Orbán Viktor gyakran kezdi úgy a mondatait, hogy: Mi magyarok… Azért álságosak ezek az általánosítások, mert neki kell a legjobban tudnia, hogy nem vagyunk egyformák mi magyarok, ahogy a franciák, oroszok és brazilok sem azonosak mindenben. Egy nép attól erős, hogy sokféle polgára van, ám amikor közös a baj, össze tudnak fogni a nagy cél érdekében. Orbán Viktor pont attól fél, hogy egyszer eljön az az idő, amikor mindenki félre teszi a különbözőségeit, a vitáit a másikkal, amikor nem számít, hogy vidéken él, nagyvárosban, vagy külföldön, felemeli a szavát egy korrupt és igazságtalan rendszer ellen, és akkor nem lehet befogni senki száját utólagos rezsicsökkentéssel és Erzsébet-utalvánnyal. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A kutya nem rágja már azt a csontot, ami előtte három másik eb szájában járt.”   

           

A Fidesz tudatosan szaggatta darabokra a magyar társadalmat Tovább
Már csak a közös hazugságok tartják össze a Nemzeti Együttműködés Rendszerét

Már csak a közös hazugságok tartják össze a Nemzeti Együttműködés Rendszerét

Ne várjunk Orbán Viktortól öszödi beszédet, de apránként egyszer szét fog hullani a Fidesz hazugsággyára. A köztévé munkatársai egyelőre név nélkül meséltek arról, hogyan vezették félre a közvéleményt a legutóbbi terrortámadásként tálalt németországi tragédia, és a menekülthullám méreteit illetően, ugyanakkor sok gyanús körülmény sugallja azt is, hogy nem voltak teljesen tiszták a viszonyok a választásokon sem. Nem is lehet úgy egy alternatív valóságot felépíteni, hogy közben igazat mondunk azoknak, akik számára építgetjük ezt a fiktív világot. Kérdés, hogy mikor kezdenek kibeszélni a rendszert felépítő és életben tartó emberek?

alfahir_1.jpg

Fotó: Alfahír

Az ország lakosságának nagyobbik fele rég tudja, hogy nem létezik Soros-terv, hogy az ellenzéki pártok nem akarják lebontani a déli határra épített kerítést, az ENSZ és az EU nem akarja ránk kényszeríteni menekültek tízezreit, és hogy nem menne rá a gazdasági növekedésünk arra, ha mégis befogadnánk néhány ezer embert. A választók többsége ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a magyar kormány tavaly befogadott 1300 menekültet, a letelepedési-kötvénybiznisznek köszönhetően pedig 20 ezer olyan EU tagországokon kívül élő polgárt fogadtunk be, akik komoly biztonsági kockázatot jelentenek Magyarország és az Európai Unió számára is.

Jól tudja több millió ember, hogy a közszolgálatinak mondott média csakis a kormány szempontjait veszi figyelembe, amikor műsorait, adásait, híreit készíti, a szerkesztőségek forródróttal kötődnek a propagandaminisztériumhoz, ahonnan lényegében lediktálják a feladatokat az ott dolgozó munkatársaknak. Ha mégis azt hinnénk, hogy így is lehet hitelesen tájékoztatni, akkor vizsgáljuk meg, milyen híradásokban számoltak be ezek a médiumok a Fideszhez közel álló oligarchák, vagy éppen a pártban vagy kormányban tisztséget viselő politikusok korrupciógyanús ügyeiről. Nem túlzunk akkor sem, ha azt mondjuk, hogy hazudtak reggel, délben és este.

A nagy közös hazugság persze nem korlátozódik a kormánymédiára. Nem látjuk, hogy miként lehetne hinnünk annak az ügyészségnek, amely a kormány számára kínos ügyeket vagy lepattintja magáról, vagy nyújtja, mint a rétestésztát. Nincs törvény előtti egyenlőség, a kisembereket megbélyegzik, ha a hatalmasok útjait keresztezik, a milliárdos csalási ügyekben pedig évekig nem történik semmi. De ugyanígy nem igaz az a sikerpropaganda sem, amit a gazdaság állapotáról harsog a kormány. Szinte minden mutatóban visszaesés tapasztalható, a leszakadásunk pedig a regionális versenytársakhoz képest nyomasztó.

Ígéretekkel, fenyegetőzésekkel, listázásokkal hallgatásra lehet kényszeríteni olyanokat, akik le akarják leplezni egy hazug rendszer mesterkedéseit, de már túl sok ember tud ezekről a bűnökről a túloldalon is.

És akkor még nem beszéltünk arról a tényről, hogy a kormány nem folytat érdemi párbeszédet senkivel. Vita helyett kioktat és kinyilatkoztat, és ha ez nem tetszik valakinek, az már Soros György bérence, ami nem egyszerű hazugság, hanem égbekiáltó baromság. A kormányzás lényege, hogy a tényeket el kell maszatolni, olyan erőteljes kommunikációval kell felülírni a kényes ügyeket, ami hosszasan eltereli az emberek figyelmét arról, hogy lényegében nem folyik kormányzás. A kardcsörtetés lényege, hogy ne hallják meg az emberek a független média, a jogvédő civilek, az ellenzéki politikusok figyelmeztetését, hogy egy hazug világban semmi sem az, aminek látszik.

Ennek a politikának az egyenes következménye, hogy a hatalomnak simán át lehet lépnie olyan jogállami követelményeken, mint a választás tisztasága. Csak erőt kell mutatni, és mindjárt nem firtatják olyan hevesen a külhoni magyarok buszoztatását, a romák szavazatának megvásárlását, ellenzékre leadott szavazatok eltűnését sem a független média, a civil szervezetek, a politikai pártok képviselői. Ígéretekkel, fenyegetőzésekkel, listázásokkal hallgatásra lehet kényszeríteni olyanokat, akik le akarják leplezni egy hazug rendszer mesterkedéseit, de már túl sok ember tud ezekről a bűnökről a túloldalon is.

mami.jpg

                   Fotó: Facebook.hu

Most már olyanok is dühösek, akik az utolsó pillanatig kitartottak a Fidesz mellett, mert bíztak benne, hogy egyszer megszületik a felismerés a vezetőkben, hogy ez a politika mindenki bukásához vezet, legyen az ellenzéki, vagy kormánypárti. Mert egy valami oszthatatlan és közös számunkra, és ezt a valamit úgy hívják: Magyarország. És egy közös országban az igazság és a hazugság egy, és oszthatatlan. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Hazudni csak úgy érdemes, ha nem felejted el, korábban mivel vezettél félre másokat, mert ha már te is belezavarodsz, akkor senki nem az emberek önmaguknak sem fognak hinni."  

Már csak a közös hazugságok tartják össze a Nemzeti Együttműködés Rendszerét Tovább
Minél gátlástalanabbul politizál a Fidesz, annál erősebbnek tűnik

Minél gátlástalanabbul politizál a Fidesz, annál erősebbnek tűnik

Orbán Viktor az erőben hisz, és természetesen a szavazói is hasonlóan vélekednek e stratégia hatékonyságáról. Magyarország többi polgára számára viszont a kormányfő által demonstrált erő a fenyegetés, a megfélemlítés, a kirekesztés eszköze. Most, hogy továbbra is rengeteg a bizonytalanság az április 8-i választás tisztasága körül, különös hangsúlyt kap ez a tény, ugyanis hivatalos részről már nem is kommentálják azokat a furcsaságokat, melyek az elmúlt négy napban felszínre kerültek. Valójában az illiberális állam működésének egy új szintjére léptünk, ahol már semmilyen kérdésre nem kell választ adnia a hatalomnak, bármennyire is szeretné ezt a társadalom nagyobbik fele. 

zarojel.jpg

Fotó: Zárójel

Tudatosan megalázta az ellenzéki szavazókat a választás éjszakáján Orbán Viktor azzal, hogy helyettesét, a nemzet fővadászát küldte előre ünnepelni. Semjén Zsolt vigyori képénél semmi sem irritálhatta volna jobban azokat a tévénézőket, akik néhány órával korábban még reménykedtek a svédországi szarvasvadász és más korrupciógyanús ügyekbe keveredett kormánytagok felelősségre vonásában. Orbán cinizmusa mélyütésként érte azokat a magyar választókat, akik még hittek az állam normális működésében, akik elképzelhetetlennek tartották a hihetetlennek tűnő kormánypárti fölény ellenére is, hogy manipulálhatták a voksolás eredményt.

Pedig, ha vigyázó szemeinket Oroszországra vetjük, akkor tudhattuk volna, hogy a keleti típusú autokráciákban ez egyáltalán nem rendkívüli dolog. Sőt, a rendszer fontos eleme a manipulálás, még ilyen közvetlen módon is. Néhány héttel a magyarországi voksolás előtt ugyanis Oroszországban is tartottak egy választásnak csúfolt színjátékot. A megfélemlített ellenzék, nyomasztó kormányzati médiafölény és Putyin népszerűsége ellenére - biztos, ami biztos - több szavazókörben bizonyítottan csaltak a kormányzópárt javára. Természetesen semmi következménye nem lett az eseteknek. A nemzetközi ellenőrök megírták jelentéseiket, melyekben szabálytalanságokra hívták fel a figyelmet, aztán minden ment szépen tovább Oroszországban, ahogy valószínűleg nálunk is hasonlóképpen fog történni.

Kisebb szabálytalanságok Magyarországon is voltak már a korábbi választásokon, és persze most is. Megszokhattuk, hogy mióta a Fidesz uralja az államapparátust, a sajtót, valamint az összes választást irányító és ellenőrző szervet, nem szégyellték szervezetten szállítani a határon túli (sokszor nem magyar anyanyelvű) szavazókat, élelmiszert osztottak, aminek eredetét nem mondták meg, és állami hirdetéseken népszerűsítették Orbán Viktort valamint a kormánypártot, amit ugyan szankcionáltak, de már nem számított a büntetés sokmilliós tétele, amikor továbbra is kint maradtak a jogsértő hirdetések. És kint vannak még most is, napokkal a választás után.

A mostani állapotok azonban nem ezeknek a sumákságoknak a folytatása és felerősítése miatt tarthatatlanok. Napok óta ugyanis nem lehet megnyugtató választ kapni olyan furcsaságokra, melyekre egy funkcióját ellátó államapparátusnak órákon belül válaszokat kellene adnia. Nem megyünk bele abba, hogyan fordulhattak elő olyan „tévedések” tömegével, melyeknek rendszerint az ellenzéki pártok voltak a kárvallottjai, a Fidesz pedig előnyt kovácsolt ezekből, hiszen a független szakértői vizsgálatra esély sincs, találgatni pedig veszélyes egy megerősödött Fidesz által uralt közéletben.

Ne legyen azonban kételyünk, hogy a Fidesz nem fogná magát vissza ellenzékben akkor sem, ha ennél jóval kevesebb bizonyíték lenne a kezében. Ha a Fidesz kiáltana csalást, híveik már az utcán lennének, és nem újraszámolást követelnének, hanem a teljesen új szavazás kiírásáért demonstrálnának. A jelenlegi kormánypárt ellenzékben is úgy viselkedett, mintha kormányon lenne, amire a 2002-ben elvesztett választások utáni demonstrációk szolgáltak legjobb példaként. Választási csalást emlegettek, holott előtte ők kormányoztak, a voksolás tisztaságáért pedig Pintér Sándor belügyminiszter felet. Ahogy most is.  

palfi.jpg

                     Fotó: Twitter

Nem akarunk a dolgok elé vágni, hiszen nem tudhatjuk, mi történik majd a szombati kormányellenes tüntetésen. Az azonban bizonyos, hogyha az ellenzéki pártok valami okból kihátrálnak a felháborodott polgárok mögül, akkor végképp elveszítik a hitelességüket. A kormány próbál úgy viselkedni, mintha a választás tisztaságával kapcsolatos kételyek fel sem merültek volna, ám ha nem lesz átfogó vizsgálat az április 8-án történtek tisztázására (márpedig jó eséllyel nem lesz ilyen), akkor egész kormányzása alatt cipelheti a csalás gyanúját, az ellenzék pedig azt a bélyeget, hogy asszisztált mindehhez. Orbán pedig töretlenül hisz abban, hogy a győzteseknek soha nem kell megmagyarázniuk semmit, amit tesznek. Pedig, ahogy egy modern dakota közmondás tartja: „Az éjjellátó ellen legjobb fegyver, ha hirtelen felkapcsolod a villanyt.”    

Minél gátlástalanabbul politizál a Fidesz, annál erősebbnek tűnik Tovább
Immár hivatalos: Magyarországon megállt az idő

Immár hivatalos: Magyarországon megállt az idő

Nagy fekete lyuk éktelenkedik Európa közepén, a neve Magyarország. Mindent elnyel, a reményt, a jövőt, még a fényt is. Azok, akik mégis igyekeztek kiszakadni ebből a mindent magába szippantó lyukból most próbálnak felocsúdni a megdöbbenésükből. Ők hiába voltak többen, tudomásul kell venniük, hogy létezik egy másik tábor, amely felhatalmazta a kormánypártot arra, hogy folytassa. Legalizálták ezzel az elmúlt évek korrupcióit, a szisztematikus gyűlöletkeltést, a kirekesztést, a társadalom szellemi leépítését. Nem csak sötét jövő vár ránk, de ez a fekete lyuk mindenkit elnyelhet, aki itt él, bárkire is szavazott április 8-án.

amerikai_nepszava_2.jpg

Fotó: Amerikai Népszava

A hatalom ismét elhúzta a demokrácia mézesmadzagját az orrunk előtt, és sokan tényleg elhitték, hogy a szavazófülkék magányában legyőzhetik a Fideszt. Ma már tudjuk, esze ágában sem volt a kormánypártnak valódi alternatívát nyújtani az embereknek, saját hatalmának és legitimitásának megerősítésére használta fel a parlamenti választásokat. Mindezt úgy tette, hogy ismét kevesebb szavazatot szerzett, mint az ellenzék, mégis kényelmes kétharmados többség tudatában építheti tovább eddig is meglehetősen stabil hatalmát.

Nem csoda, hogy a csalódottság és a düh érzései kavarognak azokban, akik most becsapva érzik magukat, mert elhitték, hogy bármit is számít a szavazatuk. Nem tudhatjuk pontosan, mi történt a szavazatainkkal, mint ahogy azt sem fog kiderülni, miért hiszi el több millió ember Orbán Viktornak, hogy a migráció- hatalomépítés- korrupció szentháromsága fogja bearanyozni az életét a következő négy (vagy ki tudja mennyi) esztendőben. A magyar társadalom végleg kettészakadt, és ez a tény megkoronázza Orbán Viktor sok évtizedes törekvéseit.

Orbán rendszere ugyanis olyan képet festett a világról, melyben ő léphet fel megmentőként, holott a társadalom valós problémáival egyáltalán nem törődik. Aki elhiszi neki, hogy valóban meg kell védeni bennünket a menekültektől, Soros Györgytől, Brüsszeltől, és ki tudja még kitől, az bármikor behúzza az ikszet a Fideszre, aki viszont kikéri magának, hogy ilyen szemérmetlenül lenézik a szellemi képességeit, az Orbán Viktortól szeretné megvédeni Magyarországot.Mostantól bárkit is nevez meg ellenségként a kormányfő, biztos, hogy milliók fognak hinni neki még akkor is, ha történetesen a szemüvegeseket vagy a piros pulcsisokat vádolja meg hazaárulással. 

A Fidesz propagandagépezete futószalagon gyártja az ellenségeket, melyek lehetnének akár valósak is, ám nem a konzultációra törekszik a társadalommal annak érdekében, hogy közösen oldjuk meg a problémáinkat, hanem irányítani igyekszik az érzelmeinket, így a saját maga javára fordítja az emberekben felgyülemlett frusztrációt. Nem épít semmit, csak harcol, nem kérdez, hanem kioktat, ami a magyarok egy része számára alternatíva, mások számára azonban visszataszító. A hatalom arroganciája előbbiek számára az erőt testesíti meg, utóbbiak azonban szembe szeretnének szállni vele. Erre lett volna jó április 8-a, de egyre világosabb az utóbbi tábor számára, hogy az egész csak színjáték volt.

Egy olyan kampány, ami az utóbbi hetekben zajlott az ország egyik felét meggyőzte arról, hogy valóban a muszlim bevándorlók jelentik a legnagyobb problémát ebben az országban, a másik fele pedig szerette volna megtudni, hová tűntek azok az irdatlan összegek, melyek eltűntek a kormányhoz közel álló oligarchák zsebeiben. A kérdés az volt, hogy melyik tábor tudja jobban artikulálni az üzenetét: a hatalmas médiafölénnyel és az állami szerveket lelkiismeretlenül pártcélokra felhasználó kormány, vagy a csekély anyagi forrásokkal, megtépázott médiával rendelkező ellenzék. Nem kérdés, melyik hang hasított bele hangosabban a magyar pusztába.

És ezzel nem arra célzunk, hogy jellemzően azokon a vidékeken hatott leginkább a menekültellenes kampány, ahol soha nem láttak fekete embert vagy muszlim vallású migránst, hanem arra, hogy a félelemben tartott társadalom a leginkább formálható, befolyásolható. Ha valós társadalmi, gazdasági problémákról vitatkoztak volna a kormány jelöltjei és vezetői az ellenzékkel, súlyos vereséget szenvedtek volna nem csak ezekben a párharcokban, de a szavazófülkékben is. A hatalom mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne merüljenek fel más témák a kampányban, mint a migráció kérdése, de ha ez mégis megtörténne, véletlenül se kelljen vitatkozniuk ezekről ellenzéki politikusokkal.

A világ fejlettebb részein azzal lehet választásokat nyerni, ha valaki előremutató, megvalósíthatónak tűnő programmal áll a választók elé, úgy próbálja meggyőzni a közvéleményt egy párt a nézetei helyességéről, hogy vitába szál azokkal az erőkkel, melyek másban látják a megoldást. Magyarországon már rég nincsenek valós viták, hiszen miként is lehetne érvelni a focistadionok tömeges építése mellett, amikor egyre gyengébb a magyar labdarúgás, miként lehetne a Klik érdemeiről szónokolni, amikor egyre rosszabb eredményeket érnek el a diákok nemzetközi összehasonlításban. Egy valós társadalmi párbeszéd esetén a fideszes szavazó megpróbálhatná megindokolni egy ellenzéki szavazónak, miért tart ki Orbán Viktor rendszere mellett, amikor ő is tisztában van az ipari méretű korrupció tényével.

borsodhir_hu.png

Fotó: borsodhir.hu

Magyarország nem választott április 8-án, csak megállította az időt. Azok, akik nem alkusznak az autokratikus rendszerrel a Fidesz számára kialakított választási matematikának köszönhetően gyakorlatilag érdekképviselet nélkül maradtak a Parlamentben, azok pedig, akik megkötötték a kis alkuikat a hatalommal, most abban reménykednek, hogy az életük úgy megy tovább, ahogy eddig. Már rég nem a baloldal küzd a jobboldallal, hanem a demokráciában hívők az autokráciát éltetők ellen. Hogy ez a csata eldőlt-e április 8-án, még nem biztos, de ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak azt a lovat lődd le, amelyiknek már biztosan nem látod a hasznát, és csak a szénádat eszi.”     

 

Immár hivatalos: Magyarországon megállt az idő Tovább
Íme, itt az elmúlt 8 év 50 legfőbb bűne

Íme, itt az elmúlt 8 év 50 legfőbb bűne

Terjedelmi okokból csak felsoroljuk azt az ötven témakört, melyekben leginkább tetten érhető a második és harmadik Orbán-kormány rombolása. Ha ugyanis részletesen írni szeretnénk ezekről az ügyekről, akkor napokig tartana átrágni magunkat ezen a problémahalmazon. Szerencsére a Szegedi Kattintós mindegyik bűnnel részletesen foglalkozott az utóbbi három és fél évben, úgyhogy bármelyiknek utána lehet nézni a blog bejegyzéseiben. Természetesen a lista nem teljes, és nem törekedtünk rangsor felállítására a bűnök nagysága szerint. Ettől még tanulságos olvasmány!

24_34.jpg

Fotó: 24.hu

1. A magánnyugdíj-pénztárak vagyonának államosítása.

2. Az egykulcsos adórendszer bevezetése.

3. Az egyházak politikai szerepvállalásának kikényszerítése.

4. A választási rendszer megváltoztatása úgy, hogy kedvezzen a Fidesznek.

5. A Magyar Nemzeti Bank alapítványainak pénzfelhalmozása.

6. Az ügyészség megszállása, bírák megfélemlítése.

7. Az oktatási rendszer központosítása.

8. Az egészségügyi reform elszabotálása.

9. Államilag felügyelt korrupciós hálózat kiépítése.

10. A sajtó megszállása.

11. Az uniós források megcsapolása.

12. Harc Brüsszellel.

13. Stadionépítések.

14. A szolidaritás eszméjének kiölése a magyar társadalomból.

15. Barátkozás Putyinnal.

241_8.jpg

Fotó: 24.hu

16. Az érdemi párbeszéd megszüntetése a társadalommal, illetve a politikai vetélytársakkal.

17. Valódi kormányzás helyett migránsozás, sorosozás, ENSZ-ezés.

18. Új, kapzsi arisztokrácia megteremtése és pénzelése.

19. A folyamatos pávatánc következtében a politika hitelességének elvesztése.

20. Pusztán a munkanélküliségi statisztikák javításra szolgáló közmunkaprogram.

21. A kormányprogram, és általában a jövőkép hiánya.

22. A külföldön dolgozó és az itthon tanuló fiatalok sorsa iránti totális érdektelenség.

23. Rasszista uszítás közpénzből.

24. Hajsza a kormánykritikus civil szervezetek ellen.

25. Minden olyan ember megbélyegzése, akik felemelik szavukat Orbán-rendszere ellen.

26. A Kubatov-lista létrehozása és frissítése.

27. Újabb és újabb összeesküvés-elméletek gyártása.

28. Folyamatos, drága és elemi iskolás szintű kormánypropaganda nem csak a kampányidőszakban.

29. A devizahitelesek átverése.

30. Mészáros Lőrinc szuperszonikus gyorsaságú megtollasodása.

31. A durva politikai hangvétel és fenyegetőzés általánossá tétele.

32. Az átláthatatlan és korrupciógyanús letelepedési-kötvényprogram beindítása.

33. Vesztes harc az államadósság ellen.

34. Farkas Flóriánra bízni a cigányság felzárkóztatását.

amerikai_nepszava_1.jpg

Fotó: Amerikai Népszava

35. Adósságok felhalmozása Paks II. és a kínaiak érdekeit szolgáló Budapest-Belgrád vasút miatt.

36. A kínos kérdések elől menekülő kormánypárti politikusok prototípusának megteremtése.

37. Bayer Zsolt fékezhetetlen uszításának támogatása és bátorítása.

38. A szervilizmus és árulás megjutalmazása.    

39. Gyáva megfutamodás minden olyan helyzetben, ahol vereséget szenvedhet a Fidesz.

40. Donald Trump támogatása az amerikai elnökválasztási kampányban.

41. Valódi kormányzás helyett kommunikációs stratégiák variálása.

42. A Fidesz kereszténydemokrata pártból nyolc év alatt az európai szélsőjobb vezető ereje lett.

43. Büntetlenül helikopterezhetnek és lőhetnek ki háziasított rénszarvasokat a politikusaik.

44. Egy Habony Árpád nevű ember irányítja a kormány kommunikációját, akit nem ismer Orbán Viktor.

45. Lázár János kedvére alázhatja a szegény, kiszolgáltatott embereket.

46. A teljesen haszontalan és veszteséges felcsúti kisvasút megépítése és üzemeltetése.  

47. Milliárdok elköltése a Budai vár felújítására, hogy oda költözhessen Orbán hivatala.

48. Az eleve bukásra ítélt olimpiai pályázat beadása, majd annak gyors visszavonása.

49. Határon túli magyar szervezetek és sportegyesületek finanszírozása a kormánytámogatásáért cserébe.

242.jpg

Fotó: 24.hu

50. Tiborcz István. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: "A vő bajjal jár."

  

Íme, itt az elmúlt 8 év 50 legfőbb bűne Tovább
A gyűlölködő kampány után ne számítsunk megbékélésre. Sőt...

A gyűlölködő kampány után ne számítsunk megbékélésre. Sőt...

A kormánypártiak el nem tudják képzelni, hogyan szavazhat valaki az ellenzékre, az ellenzékiek viszont fel nem foghatják, mi visz rá valakit arra, hogy a Fideszre adja a szavazatát. Az élesedő kampányhajrában markánsan kirajzolódik, hogy kibékíthetetlen ellentétek osztják ketté a magyar társadalmat, ezért bármi lesz az április 8-i voksolás végeredménye, a felfokozott érzelmek várhatóan nem csillapodnak le még hetekig, de elképzelhető, hogy hónapokig tart a hadiállapot. Hogyan juthattunk idáig, és miként lehetne megbékíteni egymással a feleket? Egyelőre esélyünk sincs arra, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk.

hvg_36.jpg

Fotó: hvg.hu

Egy parlamenti választás a normálisan működő többpárti rendszerekben a demokrácia ünnepe szokott lenni. A pártok kihirdetik programjaikat, vitáznak egymással, érvelnek, ellentmondanak a másiknak, ha másként látják a dolgokat. Akik kormányoztak, dicsekednek az elért eredményekkel, és persze magyarázzák a bizonyítványt, ha nem sikerült mindent teljesíteniük, amit a kormányprogramban megígértek. Akik pedig ellenzékben voltak, alaposan leszedik a keresztvizet a kormányról, és igyekeznek meggyőzni a választókat arról, hogy ők jobban csinálták volna a dolgokat. Mindezt persze a politikai kultúra írott és íratlan szabályainak betartásával történik.

Mint megszokhattuk, Magyarország teljesen más ebben is, mint azok az országok, ahol a vita nem durvul el, nem személyeskedő, és nem fenyegetik meg egymást a felek sem börtönnel, sem leszámolással. Nálunk egymásnak feszülő szekértáborok vannak, és már azt is megszoktuk, ha a kormányon lévők nem is tartják a nemzet részének azokat, akik nem rájuk szavaznak. A Fidesz olyan politikai kultúrát honosított meg hazánkban, melynek egyenes következménye, hogy a választások után tovább fognak forrni az indulatok a politikusokban és a választókban egyaránt.

Biztosak lehetünk majd abban, hogy a vesztesek vitatni fogják az eredményt, bárki bukik majd április 8-án. Mivel szinte semmi átmenet nincs az ellenzék és a kormány között, mindkét oldal a másik fél elszámoltatását, ledarálását, ellehetetlenítését ígéri saját választóinak. Mert csak ezzel lehet mozgósítani, harci lázban tartani a saját tábort, így lehet maximalizálni a szavazatokat. Ma már fel sem kapjuk a fejünket olyan brutális hangvételű nyilatkozatokra, melyek az évszázad elején még kiverték a biztosítékot a választóknál. A tét kétségtelenül hatalmas, hiszen ha a Fidesz bukik, akkor szinte mindent elveszít, ha az ellenzék nem tud felülkerekedni, akkor újabb négy évet kap Orbán Viktor arra, hogy tovább építse putyini mintájú áldemokráciáját.

pecsistop.jpg

Fotó: pecsistop.hu

Még le sem zajlott a választás, de már mindannyian veszítettünk. Nem csak azok, akik a csorbuló demokrácia és kormányzati uszítás ellenére itt maradtak, és még bíznak abban, hogy az ipari méretű korrupció egy megnyert választással megfékezhető, de azok sem érezhetik nyertesnek magukat, akik a kormány kétes ügyletei, arrogáns politikája ellenére még mindig hisznek Orbán Viktor karizmájában. Nekik ugyanis semmiféle alternatívájuk nem maradt, kénytelenek minduntalan kompromisszumokat kötni önmagukkal, hogy továbbra is egy olyan párt támogatói maradhassanak, melyben olyan politikusok játszanak meghatározó szerepet, mint Kósa Lajos, Rogán Antal, Semjén Zsolt, vagy Németh Szilárd. Olyanok számára nyújt védelmet vak hűségük, mint Andy Vajna, Mészáros Lőrincz, Habony Árpád, vagy Tiborcz István. A kormánypárt hívei szemérmesen lesütik a szemüket, és már azt sem veszik észre, hogy nekik nem pártjuk, hanem Orbán Viktoruk van, és ez azt jelenti, hogy szügyig gázolnak a személyi kultuszban

Az egyik oldalt a soha nem múló remény, a másikat a vak hit táplálja, ami az Álmoskönyv szerint nem jelent túl jót egy parlamenti választás előtt álló országban. Szinte semmi esély arra, hogy a Fidesz bármelyik ellenzéki párttal koalícióra lépjen, vagyis ha marad kormányon a jelenlegi politikai garnitúra, nem lesz semmilyen erő, amely fékezheti kapzsiságát és bosszúvágyát. Az ellenzék esélyeit ugyanakkor főként az gyengíti, hogy nem képesek a pártok egy nagy történelmi tett érdekében félretenni az ellentéteiket, így bizonyára lesznek szavazók, akik ugyan nem kedvelik a Fidesz nyers stílusát, de az egységre és erőre adják majd voksukat. Hódmezővásárhely tanulsága pedig az volt, hogy fel lehet lépni egységben a Fidesz ellen, és akkor a szavazót már nem érdekli különösebben, hogy kikkel kellett összefognia a győzelem érdekében.

Ha nem is lesz elhúzódó belpolitikai válság április 8-a után, de szélsőséges háborús retorika biztosan uralni fogja még a közbeszédet a választásokat követő hetekben is. Orbán Viktor a saját habitusának megfelelő politikai közeget alakított ki Magyarországon, és amíg ő meghatározó szerepet játszik a hazai közéletben, addig az antagonisztikus ellentétek fogják uralni a mindennapjainkat. Minden a megosztásról szól, a jó mindig hozzánk köthető, a rossz pedig a túloldalon áll. Ilyenné formálták a sajtót, az oktatást, de még az egészségügyet és a szociálpolitikát is. Milliók kapják meg naponta Orbán Viktor pártjától, hogy Soros György támogatói, hogy migránssimogatók, a nemzeti érdekek elárulói, mert nem hódolnak be a gyűlölködés és kirekesztés politikájának. Már az egyházakat is igyekeznek szétfeszíteni egy ilyen abszurd logika mentén, ami korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna Magyarországon.

mno_26.jpg

Fotó: mno.hu

Nálunk ezért nem a demokrácia ünnepe lesz a választás, mert nem engedik, hogy megvitassuk közös ügyeinket, és azt is szeretnék megmondani, hogy hazafiak maradunk-e, ha nem dőlünk be a kormány propagandagépezetének. Megszüntették a nyílt vitákat, a munkahelyeken suttogva beszélnek azok, akik kritikát fogalmaznak meg, megfenyegetik azokat, akiktől már alig lehet elvenni valamit. Ha mégis buknak, az a meggyötört magyar demokrácia diadala lesz, ha pedig győznek, tovább roboghat a gyűlölet kisvonata. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyetlen lóval állsz a sínekre, nem tudod megállítani a tűzparipát, de ha egy egész törzs áll elé a lovaival, a masinisztának be kell húznia a féket.”  

 

A gyűlölködő kampány után ne számítsunk megbékélésre. Sőt... Tovább
Kerestük a humort és az öniróniát a Fidesz kampányában, de nem igazán találtuk

Kerestük a humort és az öniróniát a Fidesz kampányában, de nem igazán találtuk

Csak erős idegzetű Soros-bérenceknek ajánlott az Echo TV műsorainak megtekintése, de olykor érdemes Mészáros Lőrinc médiabirodalmának ékkövére váltani magányos tavaszi estéken a világ sokszínűségére fogékony baloldali vagy liberális szavazóknak is. Vasárnap este például Orbán Viktor miniszterelnököt faggatta régi barátja és harcostársa, Bayer Zsolt. Ha azt gondolnánk, hogy a kormányfő már nem tud újat mondani egy alákérdezős baráti interjúban, hát nagyot tévedünk. Most például arról világosított fel bennünket két sorosozás között, hogy Fideszben hagyománya van a humornak és az öniróniának, sőt az abszurd iránti érzékben sincs hiány a pártban.

origo_26.jpg

Fotó: Origo.hu

Ha más haszna nem is volt az elmúlt hetek heves kampányeseményeinek, azt mindenképpen újdonságként éltük meg, hogy a Fidesz megpróbált megszólítani olyan szavazókat is, akik véleményével, érdekeivel eddig nem sokat bíbelődött. Orbán Viktor a konyhás néniknek adott nőnapi virággal próbálta például reprezentálni, hogy nem tekinti a gyengébbik nemet másodrendű polgároknak, holott korábban több megjegyzésével is leszólta a hölgyeket. Aztán a szabadságról hadovált kormánypárti fiataloknak, végül, de nem utolsó sorban a szegényeknek és időseknek is dobott egy-egy csontot Erzsébet-utalványok és utólagos rezsicsökkentés formájában.

Hiába, kampány van, és ilyenkor még az olyanok szavazataira is szükség van, akiket még nem sikerült világvége hangulatba juttatniuk az utcán elhelyezett migránsellenes plakátokkal, no és akik a M1-TV2-Echo TV szentháromság tevékenységének köszönhetően még nem rettegnek eléggé a muszlim bevándorlóktól, akik letapossák a frissen vetett uborkát a konyhakertben, majd megerőszakolják a falu fehérnépét, ha már idáig elbandukoltak. Orbán Viktor nyilván érzi, hogy a Fidesz egy ilyen kitartóan riogató kampány végére kissé mogorva párt benyomását kelti, így nem ártana a humorra, iróniára érzékeny szavazóknak is üzenni valamit.

Ironikus módon épp az volt a legviccesebb Orbán mondandójában, hogy pártjának tagságát igyekezett humorra érzékeny közösségként bemutatni. Sok minden hiányzik ugyanis a kormánypártból, de a könnyed poénok mindennél jobban kikoptak soraikból. Ami azonban az abszurdra való érzékenységet illeti, abban tényleg lehet valami, mert, ahogy felépített magának (és persze választóinak) egy totálisan fiktív valóságot, az valóban durván abszurd világképet vetít elénk. A Fideszt valóban nem igazán érdeklik a tények, olyan összeesküvés-elméletek alapján igyekeznek politikájukat alakítani, melyekben nem igazán fedezhetők fel logikai kapcsolódások, ok-okozati viszonyok, a tárgyiasság pedig annyira messze került a párt kommunikációjától, mint a milliárdos csengeri asszony Kósa Lajostól.

De, ha már Kósa miniszter úrnál tartunk, meg kell említenünk, hogy van azért a kormánypárt soraiban néhány Humor Herold, akik feledhetetlen percekkel ajándékoztak meg bennünket az elmúlt nyolc esztendőben. Kósa Lajos például a nagy kormányzati nevettetők egyike, szinte minden megszólalásával vidámságot tud vinni ellenzéki és kormánypárti szavazók lelkébe egyaránt. Németh Szilárd ugyan nem a szellemes és vicces megjegyzéseiről híres, de azért marcona ábrázata és kemény szavai ellenére néha a vidámság könnyeit csalja a szemünkbe. A Fidesz karót nyelt szóvivői is ironikus figuráknak tűnnek, így egy percig sem hisszük, hogy komolyan lehetne őket venni. Csak a sorok mögé kell tehát kukucskálni, és mindjárt megnyílnak a humor csatornái egy ilyen kemény, férfias párt esetében is, mint a Fidesz.

pesi_bulvar.jpg

Fotó: Pesti Bulvár

A kormánypárt mostani kampányának plakátjait, szlogenjeit nézve azonban már korántsem ilyen vidám a helyzet. Mindenütt STOP táblák, a közelgő veszélyekre figyelmeztető feliratok, végtelen sorokban kígyózó menekültek, no és a rendíthetetlen tekintettel, mereven figyelő miniszterelnök portréja sem csal vidámságot a lelkünkbe. Valljuk meg férfiasan, a Fidesz kampányától az életkedvünk is elmegy, bár a kormánypárt inkább azt szeretné, ha a választókedvünk menne el ettől végtelenített borúlátástól. Végtére is a Fidesz egy központból irányított párt, a propagandaközpontból küldött sorvezetők pedig nem igazán a humorra fűzik fel a párt politikusainak mondandóját. Mert, ahogy egy ősi dakota kampányszlogen tartja: „Ne hagyjuk, hogy Orbán Viktor nevessen a végén!”      

       

Kerestük a humort és az öniróniát a Fidesz kampányában, de nem igazán találtuk Tovább