…de csak idő kérdése. Az Orbán-kabinet lázas sietséggel terjesztette a 2016-os költségvetés tervezetét az országgyűlés elé, mintha azt akarná sugallni ezzel is, hogy nix ugribugri, mi leszünk még hatalmon akkor is, amikor ezek a sarokszámok már rég nem érnek semmit. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a tervezet lyukas, mint az ementáli, vagyis egy csomó bevétel kérdéses, a kiadási tételek pedig ötletszerűen sorakoznak benne. Erős a gyanúnk, hogy most sem ússzuk meg korrekciók nélkül, ami azt jelenti, hogy év közben Varga Mihály és csapata új adókat vethet ki. A Szegedi Kattintós összeszedte a lehetséges adótételeket.
Fotó: delia.com
1 Csikkadó. Bevezetését az indokolja, hogy a trafiktörvény bevezetése óta látványosan megerősödött az illegális cigarettapiac. A hatóságok csak úgy tudják pótolni a kieső jövedéki adót, ha a szórakozóhelyeken, éttermekben, kocsmákban, illetve az épületek előtt elszívott cigaretták csonkjait megadóztatják. Itt ugyanis nem számít, hogy csempészett ukrán cigi csutorája, vagy Andy Vajna szivarjának vége éktelenkedik a hamutartóban. A NAV munkatársai minden műszak után összeszámlálják a csikkeket, melyek után meghatározott összeget kell bepengetni a központi büdzsébe, ugyanakkor szigorú büntetést kap az, aki a csikkeket igyekszik eltüntetni a hatóságok elől.
2. Csengőadó. A központi kormányzat már régen töri a fejét azon, hogyan lehetne a kapucsengők használatát is a közteherviselés részévé tenni. Vannak ugyanis olyanok, akik minden önmérséklet nélkül nyomják a lakáscsengőket (mintha süketek lennének), megzavarva ezzel a keményen pihenő (vagy piáló) kisemberek nyugalmát. Ha adóköteles lesz minden csengetés, akkor a szomszéd, a paplanárus és a hittérítő is háromszor meggondolja, hogy ész nélkül ráfekszik-e a kapucsengőre. A csengők ugyanis digitális összeköttetésben lesznek a NAV központjával, ahol regisztrálnak minden gombnyomást, így a postás is meggondolja, hogy kétszer csengessen-e. Télen az adót ki lehetne terjeszteni a száncsengőkre is.
Fotó: csodaceruza.hu
3. Jogdíj fizetése az énekes madarak csicsergése után. A költségvetésnek komoly kára származik abból, hogy a kertjeinkben, házunk előtt éneklő madarak dalai után senki sem fizet jogdíjat. A tervezet szerint olyan alkalmazást töltenének az adóellenőrök telefonjaira, melyek be tudnák azonosítani a cinke, a búbos vöcsök, vagy a sárgarigó énekét. Minden madár énekének más lenne az adótartama, így a ritkábban előforduló madárfajok után súlyosabb adót kéne fizetniük a hallótávolságban élőknek. Ezt azzal indokolják, hogy már eddig is túl sok szép madárdalt hallhattunk teljesen ingyenesen, a jogdíjakat ezért visszamenőlegesen is be kell szedni.
4.Buliadó. Szintén a hangok megadóztatása a cél, de itt kissé más felhanggal, hiszen, ha valaki bulit rendez, az nagy valószínűséggel zavarja majd a szomszédokat, ennek pedig járulékos költségei vannak. Fel kell hívnia a rendőrséget, ott adminisztráció következik, a kollégáknak ki kell szállniuk a helyszínre, ami benzinköltséggel jár, majd ott intézkedniük kell, ami szintén terheli a költségvetést. Ha a bulizók előre befizetik ezt a pénzt az államkasszába, akkor nyugodtak lehetnek a szomszédok is, hiszen a yard a bulizók költségére jön ki, és a garázdákat is a saját költségükön sittelik le. A buliadó összegét tanácsos jó előre beszedni a buliba érkezőktől, így később nem alakul ki verekedés abból, hogy valaki adózott-e a részvételért, vagy sem.
5. Rádióadó. Nem is olyan régen nálunk is létezett olyan, hogy TV használati díj, ma már csak a hanyatló nyugaton kell a bejelentett készülékek után egységes adót fizetni. Ha már itthon a reklámadó alól ki akar bújni minden hazai kicsi és nyugati multi, akkor terítsük szét az adót a lakosság körében. Első lépésben a rádiót használók kapnának az arcukba egy kis adót, ha hallgatni akarják az ellenzéki fröcsögést vagy a kormánypárti sikerpropagandát. Később ki lehetne terjeszteni a ezt az adónemet a televíziókra és az MP3 lejátszókra is.
Frédi és Béni
