A torz magyar politikai struktúra miatt érezzük úgy, hogy skatulyába vannak zárva azok a honfitársaink, akik jobboldali alternatívát keresnek maguknak. Vannak ugyanis olyan Fideszre szavazók, akik nem szeretik a diktatórikus kormányzást, nem szimpatizálnak sem az oroszokkal, sem az azeriekkel, de még a kazahokkal sem, jó dolognak tartják, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, hisznek a szolidaritásban, a liberális demokráciában, aggódnak emberi jogokért, és elítélik, ha egy állam kisebbségek ellen hergeli a polgárait. Olyan konzervatívok, akik soha nem szavaznának baloldali pártra, nem liberálisok, a szélsőjobbot pedig nem tartják alternatívának, ezért orrukat befogva eddig mindig a Fideszre szavaztak.
Fotó: Euronews
Mit tehet egy euro-atlanti orientáltságú magyar választópolgár, ha nem tudja már tolerálni a hivatalosan nemzeti konzervatívnak, vagy olykor polgárinak nevezett magyar kormánypárt politikáját? A sorosozásban, multizásban, migránsozásban és brüsszelezésben tapicskoló Fidesz ma már nehezen nevezhető európai értelemben vett kereszténydemokrata pártnak, hiszen kifejezetten szélsőséges retorikai elemek felhasználásával gyűjti maga köré azokat a populizmusra hajló szavazókat, akik értékrendje sem igazán sorolható a klasszikus keresztény konzervatív narratívába. Mondjuk ki nyíltan: a Fidesz ma már csak érdekből tagja annak a pártcsaládnak, mely a legnagyobb frakciót tudhatja a magáénak az Európai Parlamentben, ugyanakkor továbbra is abból él, hogy ez a többség (sokszor szintén érdekből) szemet huny viselt dolgai felett.
Ez persze legyen a magyar kormánypárt és az európai kereszténydemokraták problémája, ám mit tegyen egy olyan hazai nemzeti konzervatív szavazó, akinek Orbán idegenellenessége, pávatánca, folyamatos harca az EU-val már megülte a gyomrát, és szeretne olyan politikai erőre szavazni, amelynek ideológiájával részben vagy egészben azonosulni tud. Kétségtelen, március 15-én zászlót bontott a volt MDF-es, jelenlegi gödöllői polgármester, Gémesi György Új Kezdet nevű jobbközép pártja, amely tervei szerint össznemzeti mozgalommá válik majd. Rendkívül tiszteletre méltó Gémesi szándéka, ám tudván azt, hogy a Fidesz minden politikai kezdeményezést porrá rombol, mely fenyegeti egyeduralmát a jobboldalon, az Új Kezdet nem számíthat semmi jóra a közeljövőben.
Fotó: magyarnarancs
Ott van ugyanakkor Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter Modern Magyarország Mozgalma, amely deklaráltan jobboldali irányultságú, és kétségkívül magán hordozza alapítója profi gazdasági szemléletét, ám áttörésre itt sem nagyon számíthatunk egyelőre. Bokrosról ugyanis a mai napig is legtöbb szavazónak a róla elnevezett megszorító csomag jut eszébe, ráadásul Horn Gyula szocialista kormányában ténykedett, ami elég komoly hendikep egy olyan párt esetében, amely jobboldali szavazókat akar megnyerni magának.
Aztán sorolhatnánk a pártokkal nem rendelkező, ám Antall József egykori miniszterelnök euro-atlanti értékrendjét továbbvivő politikusok és értelmiségiek egész sorát. Ide tartozik például a kormány által titkos konzervatív körnek titulált Eötvös József Csoport, mely olyan Fideszt is megjárt konzervatív nagyágyúkat tudhat köreiben, mint például Mellár Tamás, Csaba László, Chikán Attila, Urbán László, de ide tartozik Sólyom László, Kádár Béla vagy Bod Péter Ákos is. Ők egy tálca pogácsa mellett nyíltan beszélhetnek az Orbán-rezsim populizmusáról, odapörkölhetnek Matolcsy György jegybankelnök unortodox gazdaságpolitikájának, de kárhoztathatják a kormányt az elharapózó korrupció miatt is. Ettől még nem fog megváltozni semmi, maximum azok érezhetik egy kicsit jobban magukat, akik egyetértenek a kritikával, mégis jobboldalikként csak két választásuk marad 2018-ban: vagy otthon maradnak, vagy az orrukat befogva a Fideszt támogatják a voksoláson.
Van tehát egy hatalmas űr a magyar politikai palettán, amelyet egyrészt nem enged betölteni a Fidesz, másrészt nincs is elegendő pénz és szervezeti háttér ahhoz, hogy egy valódi alternatíva kinője magát a jobboldalon. A kifejezetten európai és keresztény értékeket valló politikai szerveződések ellen a háttérben és a nyilvánosság előtt is minden eszközt bevet a kormány, mert lényegében ugyanazon a körülbelül 3 millió aktív szavazón osztozik már jelenleg is a Jobbikkal, amely bázis alapfeltétele a Fideszi hatalmon maradásához. Ha ez a tábor tovább osztódik, és egy mérsékelt, centrista erő akár csak 5-6 százalékot elcsakliz a kormánypárttól, akkor a kétharmad szinte lehetetlen küldetés lesz számára, de az egyszerű többség is igencsak kétségessé válik.
Ma tehát - igazi mindenevő néppárt módjára – a jobboldalon mindenkit fideszessé vagy jobbikossá tesz a jelenlegi politikai struktúra, akár akarja, akár nem. Nehéz megjósolni, hogy mekkora az a tábor, amely elkötelezett jobboldali szavazó, ám nem igazán szimpatizál a kormány politikájával, a Jobbikot pedig nem tartja megfelelő alternatívának. Valószínűleg az egykori MDF-es szavazóbázis egy része visszatérne egy olyan zászló alá, amely irányt mutatna számukra Európába, tisztább közéletet ígérne, ugyanakkor szociálisan is érzékenyebb lenne, mint a jelenlegi kormánypárt. Orbán populizmussal kevert pragmatizmusa ugyan hatékonyan tartja egyben azt a 2-2,5 milliónyi jobboldali szavazót, akik szükségesek egy újabb parlamenti ciklus megnyeréséhez, ám a Fidesznek nevezett politikai konglomerátum már régóta nem képviseli azokat az értékeket, melyek a polgári Magyarország felépítéséhez szükségesek lennének.
Félve, de lassan egyre többen mondják ki, hogy a mai politikai viszonyok közt egyre nyilvánvalóbb, hogy a két nagy rendszerváltó párt eltűnésével azok az eszmények is a semmibe vesztek, melyekkel azonosulni tudtak a magyar polgárok a 90-es években. Nem a politikai marketing szabta meg egy kormány mozgásterét, hanem egy eszmeiség által alátámasztott kormányprogram, nem nemzeti konzultációnak nevezett agymosással próbálták el elérni a választókat, hanem valódi kérdésekkel, melyekről vitáztak a politikusok a parlamentben és a lakossági fórumokon. A politikai korrektség mentén feszült egymásnak a liberális SZDSZ és a nemzeti konzervatív MDF, és noha voltak acsarkodások, a két fél őszintén felvállalta azokat a nézeteket is, melyek nem feltétlenül találkoztak a választók többségének akaratával.
Fotó: index.hu
Egyszóval, most érezzük igazán, hogy komoly veszteség a liberális választók és konzervatív polgárok számára egyaránt, hogy sem a Szabad Demokraták Szövetsége, sem a Magyar Demokrata Fórum nem élte túl az MSZP és a Fidesz megerősödését, így olyan politikai árvákat hagytak maguk után, akik most mindkét oldalon keresik a saját identitásuknak megfelelő pártot. A liberális szavazók persze több kis párt közül is választhatnak (Együtt, Liberális Párt, Párbeszéd, Momentum Mozgalom, LMP, stb), ám a másik oldalon csak hajtások vannak a szárba szökkenés komoly reménye nélkül. Sokan vélik úgy, hogy ahol igény jelentkezik, ott rövidesen megjelenik a kínálat is, ám a Fidesz éberen figyeli a fejleményeket, és azonnal lángszóróval támad, ha komoly konkurens pártot vél valahol felfedezni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha gulyáslevest főzöl egy inkvizítorból, mindig légy éber, mert sokszor feljön a feje a kondér tetejére, és képes leenni a galuskát.”