Lassan kezdjük megszokni, hogy a kormány kiírja a plakátokra, bemondatja a tévében, rádióban, hirdeti az újságokban azt, amit gondolnunk kellene szerinte az országunkról. Azon kívül, hogy szellemi fogyatékosnak nézik saját polgáraikat az ország vezetői, azon is elgondolkodnunk egy fél pillanatra, miért reklámozza önmagát ilyen vehemenciával a kormány? A jó bornak is kell a cégér? Esetleg attól félnek, hogy az önálló véleményalkotás káoszba sodorja az országot? Az biztos, hogy urakban és szolgákban gondolkodik egy olyan politikai vezetés, amely úton-útfélen fontosnak érzi a nép ideológiai nevelését.

Fotó: civilhetes

A kormány suttyomban próbál megszabadulni a közmunkaprogramban rekedt százezrektől, ám egyelőre csak tétova lépéseket tesz ennek érdekében, hiszen lassanként csökkenti a programban résztvevők számát. Bár Hegedűs Zsuzsa, Orbán Viktor szociális ügyekben illetékes tanácsadója azzal dicsekedett egy interjúban, hogy ő találta ki a minimálbér-emelést és a közmunkaprogramot, a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy ez utóbbi teljes kudarc, hiszen a munkanélküliek töredékét vezette vissza a munka világába. Hegedűs egyébként erősen csúsztat, amikor azzal kérkedik, hogy az ő találmánya közmunkaprogram, hiszen ez a modell már a Gyurcsány-kormány idején is létezett, de akkor kifejezetten a munkáltatók igényeihez alakították a rendszert.

Az Orbán-kormány idején viszont az vált gyakorlattá, hogy a munkanélküliek több százezres tömegét beterelték a közmunka világába, hogy eltüntessék őket a munkanélküliek sorából, ugyanakkor olyan helyekre küldték dolgozni ezeket az embereket, ahol nem igazán volt rájuk szükség. És itt nem elsősorban az útszélen sepregető, sárga mellényes munkásokról van szó, hanem a művelődési házakban, könyvtárakban, és más önkormányzati vagy civil szervezeteknél sertepertélő diplomásokról, akik a minimálbérnél jóval kevesebbért ütik el az időt azokban az intézményekben, ahol képtelenek kigazdálkodni egy új munkatárs bérét, ezért elfogadják az állam „nagylelkű” segítségét, hiszen egy fillérjükbe nem kerül egy-egy új közmunkás alkalmazása.

A közmunkaprogram rengeteget elárul a magyar munkaerőpiacon uralkodó viszonyokról, és a hazánkban jellemző szociális állapotokról. Egyrészt az állam azzal, hogy a közmunka költségeit átvállalja olyan viszonyokat teremt, hogy a munkáltatónak esze ágában se legyen a közmunkás státuszát megváltoztatni, hiszen az pluszpénzébe kerülne. Mivel jellemzően állami és önkormányzati szférában ügyködnek az állam által fizetett (fél)munkanélküliek, az amúgy is komoly finanszírozási gondokkal küszködő intézmények számára kényelmes és takarékos megoldás az ingyenmunkaerő alkalmazása, így a közmunkásnak esélye se nyílik arra, hogy elveszítse közmunkás jellegét.

Varga Mihály pénzügyminiszter és Lázár János kancelláriaminiszter is többször hangsúlyozta, hogy célszerű lenne a közmunkásokat a versenyszférában foglalkoztatni, ám ha egy kicsit is hallgattak volna olyan szakértőkre, akik nem Orbán Viktor köpönyegéből bújtak elő, akkor már rég belátták volna, hogy pont az állam akadályozza ezt a folyamatot. A versenyszféra teljesen más szempontok szerint válogat a munkaerőpiacon, mint az állam, sok cég jó fizetést is adna, ha találna megfelelő szakembert, az állam célja viszont a munkanélküliségi statisztikák mutatóinak lenyomása, ezért a minőség helyett a mennyiségre koncentrál.

Vagyis, addig, amíg emberek százezreit ágyazzák be az állami és önkormányzati szektorba, ráadásul rosszul fizető és kicsit sem kreatív munkakörökbe, addig nincs megoldás a jelenlegi keretek között arra, hogy a közmunkás előbb-utóbb a versenyszférába kössön ki. Nincsenek érdemi átképzési programok, ha pedig valaki a közmunkáját is elveszíti, olyan megalázóan kevés kiegészítő támogatást kap, amelyből a gázszámlájára sem igen futja egy téli hónapban. Az Orbán-kormányra jellemző, hogy amikor érzékeli a komoly strukturális gondokat, hangzatos tervekkel áll elő, esetleg egyszerűen elbagatellizálja a problémákat. Ez annak a gyakorlatnak az eredménye, hogy a döntések zárt körben születnek, és nem előzik meg ezeket hatástanulmányok, az érintettek képviselőinek megkérdezése. A közmunkaprogram kifejezetten propagandacélokat szolgál, épp ezért emberek százezreinek életét rendelték alá annak a kormányzati szándéknak, hogy papíron elérjék a teljes foglalkoztatást.

Fotó: 24.hu

Most, hogy egyre nagyobb problémává válik a munkaerőhiány, világosan kirajzolódik az Orbán-kormány elmúlt hét évének egyik legnagyobb tévedése. Ha nem a látszatmunkát erőltették volna, ha normális ellátást biztosítottak volna az álláskeresőknek a kieső hónapokra, ha lettek volna felmérések, mely szakmák igénylik majd 3-4 év múlva a legtöbb munkaerőt, akkor elindulhattak volna olyan átképző programok, melyek eredményeként most lenne elegendő informatikus, ács, pincér, szakács és villanyszerelő. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Most nyár van, de majd lesz tél is, és ha a bundás csizmádat eladod egy üveg whiskyért, akkor télen lefagy a lábad.”