A miniszterelnökből kitört a harag március 15-én. Hívei előtt mondott beszédében úgy fenyegette meg politikai és gazdasági ellenfeleit, mintha neki kellene elszámoltatnia az elmúlt nyolc év politikájáért a hatalmon lévőket. Orbán Viktor nyílt hadüzenete két dolgot jelent. Egyrészt nagyon megviselte, hogy családja és pártja korrupciós ügyei nyilvánosságra kerültek a választások előtt, másrészt, hogy totális uralomra tör április 8-án annak érdekében, hogy ne legyen többé senkinek mersze ilyen kellemetlen helyzetbe hozni őt és a pártját.

Fotó: blikk.hu

Emelte a tétet az ellenzék és a kormány is március 15-én, így most már tényleg harci lázban ég a kormányoldal és ellenzéke is. Az elszámoltatás ősi kampánytéma a mindenkori ellenzék számára, ugyanakkor az a vészjósló fenyegetés, ami a kormányfő részéről jött elég szokatlan egy polgári demokratikus alapokkal rendelkező társadalomban. Kérdés persze, hogy mennyire nevezhető még Magyarország polgárinak és demokratikusnak? Ha olyat mondhat egy miniszterelnök egy nemzeti ünnepen elhangzott beszédében, hogy  "A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.", akkor bizony szaporodnak a kérdőjelek a fejünkben, vajon Orbán Viktor miként tekint az irányítására bízott állam jogrendjére?

Nincs kétségünk afelől, hogy a fenyegetés nem pusztán az ellenzék vezetőinek, a független sajtónak, a folyamatosan ostorozott kritikus civileknek, de a Fidesztől elfordult pénzembereknek, elsősorban Simicska Lajosnak is szól. A 2014-es választások után a kormányfőtől látványos gesztusokkal elforduló oligarcha olyannyira megrengette a Fidesz mindenhatóságába vetett hitet ellenzéki és kormánypárti szavazókban egyaránt, amit Orbán biztos nem fog lenyelni egy darabig.

Február végéig ugyanis úgy csordogált a választási kampány, ahogy azt a Fidesz potentátjai előre eltervezték. Az ellenzéki pártok vitatkoztak, sőt veszekedtek egymással az együttműködés lehetőségeiről, a kormányváltásban bízók pedig kezdték elveszteni a reményt, hogy akár a kétharmados kormányzati győzelmet képesek lennének megakadályozni. Amikor pedig meg kellett volna magyaráznia kormánynak, miért fogadtak be 1300 menekültet fű alatt annak ellenére, hogy napestig migránsoztak és sorosoztak, egyszerűen bojkottáltak minden fórumot, ahol számot kellett volna adniuk tetteikről.

Fotó: Szegedi Kattintós

Mindez egészen jó taktika volt addig, amíg az OLAF hathatós közreműködésével meg nem szellőztették a miniszterelnök vejének korrupciógyanús ügyeit. Nem mintha Tiborcz István nem vonult volna illegalitásba az ügy kirobbanása után, ám a naponta csöpögtetett kínos információk már kikezdték a Fidesz legendásan stabil immunrendszerét is. A közvilágítási projektekben érintett fideszes önkormányzatok látványosan ellenálltak annak a „csábításnak”, hogy kikérjék az uniós nyomozati szervtől az Elios-ügy rájuk vonatokozó jelentését, ami már több volt, mint önleleplező gesztus. Polt Péter pedig természetesen teszi a dolgát, vagyis időt nyer a Fidesznek a választásokig. 

Erre a botrányra pakolt rá egy nagy adag értetlenséget a csúfos hódmezővásárhelyi vereség február 25-én. Emellett már nem lehetett elmenni szó nélkül a párt véleményvezéreinek sem, akik közül néhányan az eddigi kampánystratégai hatékonyságát kezdték vitatni. Persze, nem lenne a Fidesz egy felülről irányított robotpárt, ha ezeket az egyéni véleményeket (más szóval huhogókat) nem némította volna el kemény kézzel a központi kommunikációs agytröszt. Kicsit visszavettek a sorozásból, rátekertek egy kis ENSZ-ezést, Lázár János elment Bécsbe tanulmányútra, bedobtak egy mini rezsicsökkentést, no és szokás szerint Erzsébet-utalvánnyal édesgették magukhoz a nyugdíjasokat, hogy azért legyen némi pozitív üzenete is a kormányzati kampánynak.

Fotó: Twitter

Ezt követően következett azonban a Simicska Lajos médiabirodalmához tartozó Magyar Nemzet két cikksorozata, melyek egymással versengve követeltek első helyet a magyar közbeszédben. Fémkupakos Lajos máig értelmezhetetlen esete a kőgazdag milliárdos nővel, illetve a szarvasvadász miniszterelnök-helyettes skandináv kalandja a helikopterről lelógatott agancsos állattal. Nem mennénk bele a két ügy taglalásába, de az biztos, hogy a hosszú hétvégét permanens válságértekezlettel tölti a Fidesz vezérkara azt latolgatva, hogyan másszanak ki ez alól a szarkupac alól mihamarabb?         

És ami ennél is jobban aggasztja Orbán Viktort, hogy mi lehet még Simicska Lajos tarsolyában? Nem elég ugyanis valahogy kezelni Semjén és Kósa ügyeit, fel kell készülniük arra is, hogy Simicska médiái a választási hajrában jó alaposan megsorozzák még a Fideszt. A miniszterelnök fenyegetőzése már sokkal inkább ennek a lehetőségnek szól, mint az eddig elszenvedett sérelmeknek. Kérdés, hogy ha ennyire felkorbácsolják az érzelmeket a választások előtt a felek, melyik oldal számára hoz előnyöket. Vásárhely óta tudjuk, a magas részvételi arány az ellenzéknek kedvez, hiszen a Fidesz híveinek szavazataihoz nem kell háborús retorika, ők mindenképpen az urnákhoz járulnak.

Fotó: Szegedi Kattintós

Van azonban mintegy egymillió bizonytalan szavazó, akikről szinte senki sem tudja, hogy végül is az urnákhoz járulnak-e, és ha elmennek voksolni, melyik oldalt támogatják majd. Ha Orbán fenyegetni kezdi az ellenzéket, totális leszámolást hirdet minden ellenfelével szemben, az mozgósíthatja a bizonytalanokat is, és az nem feltétlenül a kormány érdekeit szolgálja majd. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha provokálni kezded a sápadtarcúakat a kocsmában, jó ha még négy kezet növesztesz magadnak, mert egyszerre 10 pisztoly csöve szegeződik majd rád.”