Elmúlt az idei esztendő fele, és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin még nem járt hazánkban, ugyanakkor pártunk és kormányunk vezetője sem tette tiszteletét Oroszország legfőbb vezetőjénél. Nem fogunk persze ettől még elmorzsolni egyetlen könnycseppet sem a szemünk sarkában, de azért érdemes figyelni arra, hogy Putyin legodaadóbb uniós szövetségese miként próbál lavírozni az EU és Oroszország között. A májusi választás óta mindenesetre csökkent Orbán mozgástere, ugyanakkor most az oroszoknak is fontos lenne a magyar kormányfő támogatása.

Fotó: hírhatár

2013 óta hagyományosan Orbán-Putyin találkozóval indították az adott diplomáciai szezont az érintettek, ami azt jelezte, hogy hosszú távú stratégiai együttműködés alakult ki a magyar és orosz fél között az utóbbi években. Az idén még ki se tűzték a találkozó lehetséges időpontját, ami azt jelenti, hogy akár el is maradhat Putyin és Orbán szívélyes kézfogója 2019-ben. Ez persze nem jelentene tragédiát egyik fél számára sem, de a halogatás jelzi, hogy akadoznak a fogaskerekek az eddig olajozottan működő orosz-magyar együttműködésben.

Orbán – aki a kormány legújabb propagandafilmjében egy 30 éve elmondott beszédében éppenséggel hazaküldte a megszálló szovjet csapatokat – soha nem csinált problémát abból, hogy egykori ellenségekkel barátkozzon, vagy, ha az érdekei úgy kívánják, vesszen össze látványosan. Putyinnal azonban nem lehet játszadozni. A fura barátságnak ugyanis akkor van értelme, ha mind a két fél kézzel fogható hasznot húz belőle. Orbán a NATO és az EU kötelékein belül főként Ukrajna kárára támogatja az orosz érdekeket, Putyin pedig amellett, hogy olyan stratégiai beruházásokban érdekelt Magyarországon, mint Paks II., jóval szabadabban mozgathatja gazdasági érdekeltségeit itt, mint bármelyik másik EU-s országban.

De mit kapunk mi cserébe mindezért? Egyelőre csak találgatni lehet, milyen háttéralkuk állhatnak annak a hátterében, hogy látszat ellenére Orbán számára megéri ezt a barátságot fenntartani, sőt mélyíteni. Sok kedvezményt és támogatást ugyanis egyelőre nem kaptunk orosz barátainktól, a nemzetközi színtéren viszont folyamatosan két tűz közé kerül a magyar diplomácia, amikor saját szövetségesei ellenében az orosz érdekeket támogatja. Orbán láthatóan kivárásra játszik, mivel sem eltolni, sem jobban magához húzni nem taktikus egyelőre az orosz felet.

Az időhúzás most azért tűnik a legjobb opciónak, mert az erős orosz befolyás alatt álló európai szélsőjobbos és populista pártok nem értek el áttörést a május végi uniós voksoláson. Orbán a kampányban még nyíltan barátkozott az azóta megbuktatott osztrák szabadságpárti Heinz-Christian Strache-val és az olasz Északi Ligát vezető Matteo Salvinivel, időközben pedig felfüggesztették pártja tagságát saját pártcsaládjában. A magyar kormányfő valószínűleg még nem adta fel teljesen azt a tervét, hogy a Fidesz visszatérjen az Európai Néppárt teljes jogú tagjai közé, ezért most sem az oroszok által támogatott európai szövetségeseivel, sem magával Putyinnal nem erőlteti a nyilvános barátkozást.

Lehet azonban ennél sokkal kézzelfoghatóbb oka is annak, hogy Orbán most inkább a senki földjén bolyong, minthogy az unió vezető pártjaihoz, vagy az azokat nyíltan támadó populistákhoz csapódjon. Jól tudja ugyanis, hogy az elköteleződés egyben kiszolgáltatottságot is hoz magával. Salvini szélsőséges pártszövetségében csak másodhegedűs lenne, ugyanakkor az Európai Bizottság vezető tisztségviselői körüli alkudozásokban a V4-ek egyik képviselőjeként mégis volt némi beleszólása a személyi kérdésekbe, így elkerülte e a totális vesztes megítélést itthon és külföldön egyaránt. Putyin ölelgetése most azért se jönne jól, mert az azt üzenné az Európai Unió vezetőinek, hogy elszegődött az orosz államfő komornyikjának, miután látta, hogy az EU-ban nem osztottak lapot számára.

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy közelednek az önkormányzati választások, és Orbánnak stabilitást kell mutatnia saját tábora felé. Bármiféle nyílt szövetség most azt a képzetet keltené, hogy Magyarország nem a saját útján halad, ami viszont az Orbán-kormány egyik legfőbb üzenetét semlegesítené. Orbán konfrontatív politizálása főleg azoknak tetszik ugyanis, akik szerint a kurucos viselkedés adja meg a magyar politika sajátos jellegét, és ez vezet eredményre a nemzetközi színtéren is.

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor most időt szeretne nyerni, mert kínos helyzetben van. Az orosz medve ugyanis nem arról híres, hogy kiapadhatatlan a türelme, ha az érdekeiről van szó, ugyanakkor a lehető legjobb pozíciót szeretné elfoglalni az uniós osztozkodás közben is, ugyanakkor figyelembe kell vennie a közelgő önkormányzati választás előtti kiélezett belpolitikai helyzetet is, ezért önmérsékletet kell gyakorolnia. Putyin ezért most annyira hiányzik Orbánnak, mint lumbágós rókának a bozóttűz, így amennyire csak lehet, el fogja tolni a szokásos közös parolázás időpontját, lehetőleg az októberi választások utánra. Mert, ahogy egy dakota bölcs mondta egyszer: ”Ha a nagy medvével akarsz barátkozni, előbb növesszél nagy körmöket és hatalmas fogakat, mert különben csak játékszernek néz a hatalmas állat.”