Annyira kiszámíthatatlanná vált az amerikai külpolitika Donald Trump hivatalba lépését követően, hogy a magyar kormánypárt prominensei sem igazán tudják lekövetni az USA diplomáciai vargabetűit. Pedig az Orbán-kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy az új elnök minden lépését nagy sikerként értékelje. Az eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a Trump-adminisztráció rögtönzések sorozatával igyekszik minél jobban összekuszálni a dolgokat, és egyelőre az sem világos, hogy melyik kormányzati vezető szavait kell komolyan venni, és kik azok, akik csak tesztelik a nemzetközi közvéleményt. Azért nagy általánosságban össze lehet foglalni, hogy mi is az új amerikai politika lényege, így az is nyomon követhető, hogy Orbán Viktor milyen reményeket fűz Donald Trump új elnöki ciklusához.

Fotó: 444.hu

Szimbolikus helyszínen zajlott az idei év eddigi legfontosabb globális politikai eseménye. A Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciától ugyanis sokan azt várják, hogy végre körvonalazódik az a diplomáciai terv, amely megteremti a békét Ukrajnában, véget vetve a lassan három éve tartó öldöklésnek és rombolásnak. A konferencián felszólaló politikusok közül többen emlékeztették az amerikai küldöttség tagjait, hogy Európában korábban már egyszer megegyeztek a nagyhatalmak egy olyan ország sorsáról, amelyet nem hívtak meg a tárgyalásokra, amelynek helyszíne történetesen München volt. A következményeket ismerjük: Csehszlovákia feldarabolása, Hitler ígéreteinek be nem tartása, a második világháború kitörése.

Az európaiak még jól emlékeznek az 1938-ban aláírt müncheni egyezményre, amely akkor nagy megkönnyebbülést jelentett a kontinens lakossága számára, ám a német hadi gépezet egy év múlva mégis rátámadt Lengyelországra, majd rövid időn belül lángra lobbant az egész kontinens. Hasonló a helyzet most is, amikor az új amerikai vezetés egyezkedni próbál Vlagyimir Putyin orosz elnökkel arról, miként vessenek véget az ukrajnai háborúnak. A konferencián felszólaló ukrán elnök is arra figyelmeztetett, hogy a történelmi párhuzamokat érdemes komolyan venni. Volodomir Zelenszkij egyértelművé tette, hogy Ukrajna és az európai országok részvétele nélkül nem lehet alkudozni az agresszor ország vezetőjével, mert az nem a békét fogja elhozni, hanem megteremti egy új konfliktus alapjait.

Ilyen lenne például Ukrajna megcsonkítása, így ha amerikai beleegyezéssel vihetne el megszállt területeket Putyin, akkor véget érne az oroszok nemzetközi elszigetelődése. Kína esetében Tajvan jöhetne szóba, amit koncként odavethetne a kommunista nagyhatalomnak, hiszen amerikai támogatás nélkül a szigetország nem tudná megvédeni magát.

Az amerikai küldöttség tagjai ennek ellenére meglehetősen arrogánsan láttak neki a konfliktus lezáráshoz, és többször lekezelően beszéltek az európai vezetőkkel. Bizonyára nem szeretnének úgy hazamenni a főnökükhöz, hogy nincs a kezükben a megoldás kulcsa. Ezért a Trumpnál már megszokott vadnyugati stílusban igyekeztek falhoz állítani azokat a diplomatákat, akik óva intettek attól, hogy komoly engedményeket adjanak Putyinnak. Zelenszkij pedig egyenesen arra figyelmeztetett, hogy az orosz elnöknek semmit sem szabad elhinni, bármikor, bárkit hajlandó becsapni annak érdekében, hogy elérje a céljait.

Ezt a figyelmeztetést akár Orbán Viktornak is szánhatta, aki éppen a napokban jelentette ki, hogy az oroszok mindig betartják az ígéreteiket. A magyar kormányfő most már tényleg leplezetlenül gazsulál Vlagyimir Putyinnak, ugyanakkor nyíltan ostorozza azokat az európai vezetőket, akik Ukrajna további gazdasági, humanitárius és katonai támogatását szorgalmazzák. Orbán ma már olyannyira egyértelműen oroszbarát politikát folytat, hogy már azokkal a szélsőjobboldali politikusokkal sem áll szóba, akik Putyint ellenségnek tekintik. A magyar miniszterelnök most úgy látja, hogy politikai éleslátását azzal igazolhatja legfényesebben, ha az ukrajnai konfliktus lezárását két közeli szövetségese, Donald Trump és Vlagyimir Putyin mutyizza le egymás között az agressziót elszenvedő ország és európai szövetségesei részvétele nélkül.

Erre egyelőre kevés az esély, de a Trump-adminisztráció szinte naponta változtatja az álláspontját ebben a kérdésben, úgyhogy semmit sem lehet kizárni. Van azonban egy távolabb mutató víziója az amerikai elnöknek a globális szövetségi rendszerek átalakításáról, ami talán fogódzót adhat a kezünkbe, ha a jövőt próbáljuk kitapogatni. Ez nagy vonalakban a következő: Trump enyhíteni akarja a nagyhatalmak közötti feszültségeket, sőt stratégiai szövetségre törekszik olyan szereplőkkel, mint például Kína és Oroszország. Ennek egyik oka, hogy belátta, túl sokba kerülnek a katonai konfliktusok, ugyanakkor az intenzív gazdasági együttműködés ilyen nagyhatalmakkal fellendítheti a gazdaságát.

Azonban szögezzük le, hogy Trump igazi vadkapitalista, vagyis csakis a haszon érdekli, így nem számítanak nála sem morális, sem ideológiai megfontolások. Ez történetesen azt jelenti, hogy nem azért akar véget vetni a globális konfliktusoknak, mert rengetegen halnak meg vagy válnak földönfutóvá ezekben a háborúkban, hanem mert ártanak a biznisznek. Az amerikai elnök autokrata szemlélete ráadásul nem sokban tér el a kommunista kínai és a nacionalista orosz modelltől. Trump úgy szeretné vezetni az Egyesült Államokat, mint egy globális céget, amely nem ódzkodik üzletelni háborús bűnösökkel és kommunista diktátorokkal. Ráadásul egy ilyen kvázi szövetséggel semlegesíthetné az örök ellenség Iránt és Észak-Koreát is, és talán az elé sem gördítenének akadályt a lehetséges szövetség tagjai, hogy tengerparti nyaralóövezetté alakítsa a Gázai övezetet, miközben kipaterolja onnan a palesztinokat.

Csakhogy egy ilyen fordulat nem megy olyan simán, mintha elcsavarnánk egy gombot a gázsütőn. Egyrészt hatalmas a bizalmatlanság Oroszország és az USA, valamint Kína és az amerikaiak között, másrészt jól kitapintható érdekellentétek is feszülnek e nagyhatalmak között. Trump és csapata ezért is hajlandó lehet arra, hogy gesztusokkal enyhítse ezeket az ellentéteket. Ilyen lenne például Ukrajna megcsonkítása, így ha amerikai beleegyezéssel vihetne el megszállt területeket Putyin, akkor véget érne az oroszok nemzetközi elszigetelődése. Kína esetében Tajvan jöhetne szóba, amit koncként odavethetne a kommunista nagyhatalomnak, hiszen amerikai támogatás nélkül a szigetország nem tudná megvédeni magát.

Fotó: index.hu

Nagyon emlékeztet ez a globális vízió Orbán gazdasági függetlenségére, amiről még nemzeti konzultációt is indított. A magyar kormányfő tehát nyakló nélkül üzletelne akár véres gyémántokkal is, ha megfelelő nemzetközi partnereket találna hozzá. Ő tehát Trumphoz hasonlóan nem azért szeretne békét a világban, mert megrázza az emberek szenvedése, hanem, mert az árt az üzletének. Ők ketten egy igazságtalan békét is ráerőltetnének egy országra, csak azért, hogy a biznisz jobban pörögjön. Nem a humánum irányítja őket tehát, hanem az, hogy merről csurran-cseppen egy kis pénz. Aki így gondolkodik, már régen elfelejtette az 1938-as müncheni egyezmény tanulságait. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha már leölted a lovadat, ne csak a húsát edd meg, hanem főzd meg a patáját is!”