Egyre kellemetlenebb Magyarország és Szlovákia számra, hogy energiabiztonságuk lényegében egyetlen kőolajvezetéktől függ, amely ráadásul két egymással véres konfliktusban álló országon halad keresztül. Röviddel az orosz-ukrán háború kirobbanása után az európai országok többsége hozzálátott az alternatív beszerzési útvonalak felderítésébe és új kereskedelmi kapcsolatok kiépítésébe, de ez a két ország valamiért továbbra is ragaszkodott a szovjet időkben kiépített Barátság kőolajvezetékhez, amelyet ma már akkor és ott támadnak meg az ukránok, amikor és ahol csak tudják. Nem beszélve arról a kockázatról, hogy az oroszok is bármikor elzárhatják a csapokat, ha éppen nem tetszik nekik az, amit ez a két kormány képvisel.

Fotó: hvg.hu

Minél inkább eszkalálódik a háború, annál világosabb, hogy igen vékony jégen próbál átkelni az a két kormány, amely továbbra is nagyban függ az orosz gáztól és kőolajtól. Már az is meglehetősen abszurd, hogy a szállítmányok Ukrajna területén haladnak át, de az kifejezetten kockázatos, hogy a beszerzést több mint három év alatt sem diverzifikálta Magyarország és Szlovákia. Így fordulhatott elő, hogy gazdasági és politikai értelemben egyre inkább kiszolgáltatottá válik ez a két ország, hiszen a hadban álló felek érdekeiknek megfelelően az energiahordozókon keresztül tudnak nyomást gyakorolni a két kormányra.

Főként Magyarország esetében szembetűnő, hogy semmilyen érdemi lépést nem tett annak érdekében, hogy leváljon az orosz kőolajról, hiszen Szlovákiával egyetemben ideiglenes felmentést kapott az agresszor országtól való beszerzés tilalma alól. Ezt az engedményt azonban azzal a feltétellel kapták meg ezek a kormányok, hogy időközben igyekeznek alternatív megoldásokat találni. Itt ugyanis nem pusztán gazdasági szükségszerűségekről van szó, hanem egy jelentős morális problémáról is. Azzal ugyanis, hogy Magyarország és Szlovákia milliárdokat fizet az orosz energiahordozókért, lényegében finanszírozza a szomszédja elleni agressziót, amit az európai országok túlnyomó többsége aggályosnak tart.

Magyarország külügyminisztere azonban sokszor büszkélkedik is azzal, hogy a kormánya továbbra is Oroszország fontos stratégiai partnere, így lényegében egy pusztító agresszió anyagi fedezetéhez járul hozzá. Az ukránok évekig szemet hunytak e fontos tény felett, gondolván, hogy a jószomszédi viszony megőrzése fontosabb, mint a magyarok sajátos politikai pávatánca, ám a két ország viszonya az elmúlt hónapokban annyira elmérgesedett, hogy szinte törvényszerűen következtek be a Barátság kőolajvezetékre mért csapások. Az orosz energetikai struktúra elleni hadviselés ráadásul fontos része az új ukrán stratégiának, ugyanis azokat az eszközöket igyekeznek megrongálni vagy elpusztítani, melyek biztosítják az orosz háborús gépezet mozgásban tartását.

Ez a lépés biztosan nem tett jót az amúgy is romokban heverő ukrán-magyar kapcsolatoknak, ráadásul nagyon rossz üzenet a magyar kisebbség számára, hogy az egyik legismertebb katonájukat bünteti az Orbán-kormány.

Szijjártó Péter külügyekért is felelős külkereskedelmi miniszter felháborodása azért is érthetetlen, mert az ukránok már korábban is mértek csapást a vezetékre, igaz, ezek inkább csak figyelmeztető támadások voltak. A szomszédos ország arra szerette volna emlékeztetni ezekkel a magyar kormányt, hogy egyrészt rendkívül sérülékeny az a gazdaság, amely egyetlen vezetékre építi a jövőjét, másrészt az agresszorral való együttműködés nem maradhat következmények nélkül egy kiélezett háborús helyzetben. A magyar kormány azonban inkább tovább hergelte a saját lakosságát az ukránok ellen, minthogy megpróbált volna egy új beszerzési útvonalat kiépíteni magának.

Ebben persze nyilván szerepe volt az oroszoknak is, hiszen amíg ennyire függ tőluk gazdaságilag Magyarország és részben Szlovákia, addig ezt jól tudják kamatoztatni a politikai erőtérben. Nem tudni pontosan, mivel tartja sakkban e két kormányt a Kreml, de vélhetően árkedvezményekkel motiválják a két kormányt, amit esetleg kiegészítenek más ígéretekkel is. A nyerészkedésnek azonban súlyos ára van, hiszen a mostani leállás is bizonyítja, hogy néhány nap alatt összeomolhat egy ország energiaellátása, ha ennyire egyoldalú a beszerzése. Így - akár tetszik, akár nem -, Ukrajnától legalább annyira függ a magyar gazdaság, mint Oroszországtól.

E kettős kiszolgáltatottságon nem változtat az sem, ha kitiltják Magyarországról azt a kárpátaljai magyar parancsnokot, aki levezényelte a kőolajvezeték elleni dróncsapást. A támadás koordinátora ugyanis Robert „Magyar” Brovdi, az Ukrán Fegyveres Erők Pilóta Nélküli Rendszerek Parancsnoka volt, aki kemény szavakkal bírálta a magyar külügyminisztert a szankció miatt. Ez a lépés biztosan nem tett jót az amúgy is romokban heverő ukrán-magyar kapcsolatoknak, ráadásul nagyon rossz üzenet a magyar kisebbség számára, hogy az egyik legismertebb katonájukat bünteti az Orbán-kormány.

Fotó: blikk.hu

Az eset rávilágított arra is, hogy az európai országok kormányai, sőt maga az USA elnöke is elengedte a füle mellett Szijjártó Péter dohogását. Megüzenték ugyanis neki, hogy az ne várjon el szolidaritást másoktól, aki az agresszorral üzletel, és soha nem fejezte ki együttérzését Ukrajnával akkor sem, amikor az orosz rakéták időseket és gyerekeket gyilkoltak. Magyarország és részben Szlovákia rendszeresen különleges elbírálásra tart igényt az EU-n belül, ugyanakkor a legtöbbször rácsapja az ajtót az uniós partnerekre, amikor az Oroszország elleni szankciókról kell szavazni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha éjszakánként elvágod a szomszédod sátorkötelét, ne várd azt, hogy meghívjon magához, amikor a vihar elfújta felőled a saját sátrad.”