Az elnyomó rendszerek előszeretettel alkalmazzák a másként gondolkodókkal szemben a megfélemlítés módszerét. Ezzel igyekeznek elejét venni mindenféle társadalmi elégedetlenség megnyilvánulásának, a tüntetések szervezésének, az ellenzéki politikai mozgalmakban való aktív részvételnek. Hozzánk legközelebb Beloruszban, illetve Oroszországban használja a politikai vezetés legerőteljesebben ezt a módszert, ami az emberek túlélési ösztönét igyekszik a saját hasznára fordítani. Magyarország kormánya pedig egyre több kipróbált eljárást vesz át ettől a két rezsimtől.

Fotó: index.hu

Ha másként gondolkodsz, ellenség vagy. Ez a felfogás a fasiszta és kommunista diktatúrákon átívelő hatalmi módszer alapja napjainkig. Abból indul ki, hogy az államot irányító politikai vezetőknek mindig, mindenben igazuk van, és ha valaki ezt megkérdőjelezi, az az adott ország ellensége. A jelenlegi orosz rezsim mindenesetre ezt vallja, ezért is tartanak nyilván évek óta olyan személyeket, akiket „külföldi ügynöknek” bélyegeznek. Ezeknek a polgároknak csak annyi a bűnük, hogy nem értenek egyet Vlagyimir Putyin politikájával.

Magyarország jelenlegi vezetése egyre több elemet emel át az orosz államirányítási rendszerből és azokból a módszerekből, melyek segítségével szoros ellenőrzés alatt tartják az ország összes állampolgárát. Most, hogy komoly kihívója akadt a lassan 16 éve kormányzó állampártnak, Orbán Viktor egyre nyíltabban hirdeti az orosz minta átvételének szükségességét. Ennek eklatáns példája az úgynevezett adatszivárogtatási botrány, amelynek nem titkolt célja, hogy megfélemlítse a Tisza Párt jelöltjeit és szimpatizánsait.

Ennek a botrányos történetnek az a legszomorúbb üzenete, hogy a politikai ellenfelek nyílt fenyegetése már nem is tűnik olyan rendkívüli eseménynek a magyar politikai életben. Kétségtelen, hogy korábban sem állt messze a Fidesztől, hogy fenyegetően lépjen fel azokkal szemben, akiket veszélyesnek tartott saját hatalmára nézve, ez azonban egy olyan szintlépés, amelynek komoly következményei lehetnek a közeljövőre nézve. Egyrészt jóval elfogadottabbá teszi a politikai agressziót a magyar közéletben, másrészt végképp ketté szakítja a társadalmat.

Nem hagy kétséget afelől, hogy mindenkit ellenségnek tart, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy a Fidesz évtizedekre biztosítani kívánja a hatalmát Magyarországon.

Még az Orbánnal viszonylag jó kapcsolatot ápoló európai vezetők sem tudják elképzelni, hogy saját országukban olyan szélsőséges módszereket alkalmazzanak a politikai ellenfeleikkel szemben, mint amelyet a magyar kormányfő meghonosított hazánkban. Egyszerűen abszurd, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjaként egy országban az ellenzék tagjait olyan szinten fenyegessék, hogy azok bármikor számíthatnak az állami szervek megtorlására. Amikor a Fidesz egy magas tisztséget betöltő tagja a Tisza egyik szimpatizánsának háza előtt azzal fenyegetőzhet, hogy tudja, hol lakik, akkor ez a fellépés már az erőszak kapuját döngeti.

El kell gondolkodnunk azon, hogyan juthatott el a magyar közélet ebbe az állapotba? Hogyan áshatta be magát a Fidesz ilyen mélyen az állami hivatalokba, és miért nem akadt egyetlen jelentősebb kormánypárti politikus sem, aki azt mondta volna évekkel ezelőtt, hogy ez az út kivezet bennünket a civilizált európai demokráciák közösségéből? Amikor idén tavasszal a kormány elhalasztotta az orosz mintára megalkotott úgynevezett külföldi ügynöktörvény parlamenti elfogadását, akkor talán néhányan fellélegeztek az állampárt szimpatizánsai közül is, ám ma már látszik, hogy ez csak egy ideiglenes megtorpanás volt Orbán részéről, és a nyílt elnyomás útján tovább kíván haladni.

Magyar Péter pártjának megjelenése azt a reményt ébresztette fel a magyarokban, hogy a szabadságjogok egyre súlyosabb korlátozása ellenére is meg lehet nyerni egy parlamenti választást, vagyis a demokrácia keretei között leváltható Orbán Viktor rezsimje. A Fidesz most ezt a reményt igyekszik kiölni az emberekből, és a lopakodó diktatúra jellegzetes módszereivel igyekszik hosszú időre bebetonozni a hatalmát. Nem hagy kétséget afelől, hogy mindenkit ellenségnek tart, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy a Fidesz évtizedekre biztosítani kívánja a hatalmát Magyarországon.

Fotó: privatbankar.hu

Van azonban egy másik üzenete is a Fidesz látványos és nyílt agressziójának, amit a választók jelentős tömegei is érzékelnek. Mivel a gazdaság vergődik, a választás előtti osztogatás pedig nagyrészt hitelből történik, egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormánypárt egy korrekt keretek között megtartott voksolást nem tudna megnyerni. Az is egyértelmű, hogy retteg a hatalom elvesztésétől a rezsim, ezért nemcsak a falig hajlandó elmenni, hanem azt le is dönti, ha abban látja a megoldást. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha lerántanak a lovadról, nem kiálthatod oda az ellenségednek: Túl gyáva vagy ahhoz, hogy harcolj.”