Kár tagadni, hogy pocsék év volt 2025 szinte minden szempontból. Donald Trump az év elején átvette a kormánykereket az Egyesül Államokban, és úgy elkezdte azt rángatni, hogy dőlt a fedélzeten mindenki jobbra-balra. Orbán Viktor ugyan indiai meditációs úttal indította az évet, ám, ahogy visszatért a politika színpadára, újabb és újabb abszurd kampánnyal próbálta átvenni a kezdeményezést Magyar Pétertől. Az év második felében pedig eljutott a Fidesz arra a szintre, hogy ordas hazugságokról értekeznek a politikusai és tányérnyalói különböző kormánypárti médiumokban. A valóság egyre kevésbé érzékelhető a választópolgárok számára, és már abban sem lehetnek egészen biztosak, hogy lesz választás jövő év áprilisában. Rövid helyzetértékelés a lassan elmúló 2025-ös esztendőről.

Fotó: index.hu

Az emberek biztonságra, anyagi jólétre és kiszámíthatóságra vágynak a világ minden országában. A politikusok ezért papolnak folyamatosan a békéről, a szárnyaló gazdaságról és az ellenség aljasságáról. Aztán, amikor megszerzik a hatalmat, egészen mást tesznek, mint amit addig ígértek. Béketeremtés helyett újabb háborús gócpontokat hoznak létre, növelik a társadalmi különbségeket, és sok esetben lepaktálnak azokkal, akiket korábban ellenségnek tartottak. Donald Trump második elnöki ciklusának kezdetére ráillik ez a leírás, amibe bele is remegett a világ 2025-ben.

Divat lett a nagyotmondás, a nyílt hazudozás, a korábbi szövetségesek megszégyenítése, és elvtelen kompromisszumokra kényszerítése. Ebben a miliőben nemcsak Donald Trump érzi jól magát, de Orbán Viktor is ficánkol, aki meg van győződve arról, hogy az ő személye garantálja a békét, a biztonságot és az anyagi jólétet a magyarok számára. Nem zavarja különösebben, hogy háborús bűnösökkel üzletel, hogy meghatározó szerepet játszik egy olyan politikai közösség szétverésében, amely egyrészt esélyt nyújtott az országának, hogy visszatérjen a nyugati civilizációba, másrészt az egyetlen szövetségi rendszer, amely ellent tud állni a feléledő orosz nacionalizmusnak.

A világban ma azok a legnagyobb hangú politikusok, akik semmibe veszik azokat az írott és íratlan szabályokat, melyek garantálják a stabilitást és a népek önrendelkezési jogát még akkor is, amikor súlyos agressziót kell elszenvedniük más országoktól. Menő dolognak számít kilépni olyan nemzetközi szervezetből, mely korlátozni kívánja a háborús bűnösök mozgásterét, és amennyiben bíróság elé kerülnek ezek a személyek, elnyerik méltó büntetésüket a tetteikért. Magyarország vezetői még azzal is kérkednek, hogy más országokban elítélt vagy bírósági eljárás alatt álló politikusoknak nyújtanak menedéket, ha azok hasonló nézeteket vallanak mint a kormánypárt.

Ha van valami, amit pozitívumként fel tudunk mutatni az idei esztendőből az az, hogy bebizonyosodott a rendszer sérülékenysége, ami most szembesült emberek tömegének azon meggyőződésével, hogy civilizált országokban nem lehet gyerekekkel így bánni.

Egyre több vezető lát üzletet abban, hogy hasznot húznak a háborús helyzetekből. Már nem csupán a fegyvercsempészek terepe ez, hanem olyan politikai és gazdasági vezetőké is, akik felismerve a lehetőséget, olyan termékekkel kereskednek, melyekhez most olcsón juthatnak hozzá. Gyorsan meglátta az orosz-ukrán háborúban rejlő lehetőséget a magyar vezetés, és mindenféle átlátszó indokkal elérte azt, hogy továbbra is vásárolhasson földgázt és kőolajat az agresszortól. Az oroszok trójai falovaként így Magyarország ugyan folyamatosan konfrontálódik az EU-val, de üzleti nyereséggé alakítja azt a politikai tőkét, amit egy teljes jogú tagság jelent számára.

A 2025-ös esztendő halvány esélyt sem adott a józan észnek, a jó erkölcsnek és a szolidaritásnak ahhoz, hogy elviselhetőbbé tegye olyan népek szenvedését, melyek ellen még hergelnek is azok a kormányok, melyek bort isznak és vizet prédikálnak. A magyar kormány például négy év után eljutott odáig, hogy magát a háborút is az ukránok kezdték, és csak azért nincs még vége még, mert az ország vezetése nem akar békét. A legtragikusabb azonban az, hogy ilyen abszurd hazugságokat csak azért terjeszthet a magyar kormány, mert van elég ember ebben az országban, aki elhiszi ezeket az ostobaságokat.

Miben reménykedhetünk hát 2026-ban? Talán abban, hogy végre lelepleződnek az Orbán-kormány hazugságai, melyeket lényegében 16 évig minden következmény nélkül terjesztettek politikai ellenfeleikről és általuk kipécézett társadalmi csoportokról? Ennek voltak már jelei 2025-ben, hiszen egyre nagyobb a társadalmi felháborodás azzal kapcsolatban, ami kiderült a hazai nevelőotthonok belső viszonyairól. De ez csak egyetlen megnyilvánulása annak a hatalom által vezérelt gondolkodásnak, ami a Fideszt jellemezte országlása eddigi 15 évében. Ennek lényege, hogy bármit megtehetnek, és bármit a szőnyeg alá söpörhetnek, mert a hatalmi struktúra minden szintjén az ő embereik vannak.

Eljutottunk oda, hogy Orbán Viktor megvalósította a „következmények nélküli ország” tökéletesnek hitt modelljét. Ám még mindig maradtak jóérzésű hivatalnokok, civil polgárok és az igazságért tenni is kívánó politikusok, akik olykor kitépnek egy darabot ebből a mélyben szerveződő hálózatból, és fel tudják mutatni mindazok számára, akik nem akarnak az idők végezetéig egy ilyen országban élni. Ha van valami, amit pozitívumként fel tudunk mutatni az idei esztendőből az az, hogy bebizonyosodott a rendszer sérülékenysége, ami most szembesült emberek tömegének azon meggyőződésével, hogy civilizált országokban nem lehet gyerekekkel így bánni.

Fotó: hvg.hu

Olyan országot hagy a háta mögött a 2025-ös év, amelyben senki sem felhőtlenül elégedett és boldog függetlenül attól, hogy a kormányra vagy az ellenzékre adja majd a voksát. Van némi bizakodás mindkét oldalon, de mindenkiben ott motoszkál a felismerés, hogy az elherdált évek miatt mindenkinek benyújtja majd a számlát a következő kormány. Maximum abban bízhatunk, hogy erkölcsileg megerősödve zárhatjuk majd a 2026-os esztendőt, hiszen nem tudjuk elképzelni, hogy az a morális mélyrepülés, ami eddig jellemezte az országot, tovább tartson a tavaszi voksolás után is. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Mindig van lejjebb, de az is igaz, hogy minden gödörnek van alja.”