Szegedi Kattintós

Borkai közlegény megmentése

Borkai közlegény megmentése

Bár a Borkai-ügy nem ejtett végzetes sebet a Nemzeti Együttműködés Rendszerén, arra mindenképpen jó volt, hogy rávilágítson az Orbán-rendszer leggyengébb pontjaira. Egyértelművé vált például, hogy az egyszemélyi vezetés komoly hátrány olyan helyzetekben, amikor gyors, ugyanakkor megfontolt döntést kell hozni. Borkai szexvideója is kezelhető probléma lett volna, amennyiben nem várja mindenki a pártvezér-kormányfő döntését. Ebben az esetben azonban nem csupán a késlekedés okozott problémát, hanem az is, hogy Orbán rosszul ítélte meg a helyzetet, és nem áldozta be Győrt a többi nagyváros megmentése érdekében.

magyar_hang_1.jpg

Fotó: Magyar Hang

Talán tényleg igaza van Orbánnak abban, hogy sok magyar ereiben csörgedezik kipcsak vér, és - mit az a sztyeppei népeknél szokás -, ezért vár a kormánypárti tábor szinte mindig a törzsi vezér döntésére. Korábban többször megénekeltük már azt a meggyőződésünket, hogy a párt autokrata vezetési berendezkedése egyszer megbosszulja magát. Ez a rendszer ugyanis arra épül, hogy a vezér tévedhetetlen, ugyanakkor bármilyen kérdésben megkérdőjelezhetetlen az ítélőképessége. Orbánnak tényleg jó a politikai érzéke, ugyanakkor többször bizonyította már, hogy egy sajátos szűrőn keresztül látja a világot, ami megkérdőjelezi az egyszemélyi döntések helyességét.

A 2018-as parlamenti választási győzelem óta a hatalom koncentrációja soha nem látott mértékben épült ki, és tulajdonképpen egyetlen értékelhető szellemi ellenpólus nem maradt Orbán környezetében. Talán Lázár János volt az utolsó, aki hangot adhatott még a véleményének, és kancelláriaminiszterként meg is volt a kellő hatalma ahhoz, hogy érdemben befolyásolja a döntéshozatali mechanizmusokat, akár a miniszterelnök ellenében is. Lázár háttérbe szorulása után azonban a pártban és a kormányban is csak csinovnyikok maradtak, akik a véleményüket rendszerint úgy fogalmazzák meg, hogy azt többféleképpen is lehessen értelmezni.

Ez azonban kétélű fegyver, hiszen sokan gondolják majd azt a Fideszben, hogy a vezér mindenki esetében így jár el, és nyugodtan lehet tivornyázni, vagy a köz vagyonát dézsmálni.

Borkai esetében is felröppentek kormányzati és pártbéli álláspontok, ám ezek teljesen marginálissá váltak azt követően, hogy Orbán – ha késlekedéssel is – meghozta a döntését. Azzal, hogy a győri polgármestert nem vették le a sakktábláról, komoly sanszot biztosítottak az ellenzéknek, amellyel sikerült élnie is több nagyváros esetében. Leginkább Tarlós Istvánnak volt vesztenivalója, ezért ő nem is cicomázta különösebben a véleményét, hiszen egyértelműen azon az állásponton volt, hogy meg kell szabadulni a vállalhatatlanná vált Borkai Zsolttól.

Orbán sem két nappal a választás előtt, sem két nappal az önkormányzati voksolás után nem látta helyesen a képletet. Valószínűleg úgy érezte, hogy pártja olyan erős, hogy Borkai ügyeit is kibírja, a választási blama után pedig igyekszik elhitetni hűbéreseivel, hogy a győri polgármester kilépése a pártból megold minden problémát. Nyilván sokan vannak a kormányfő környezetében olyanok, akik pontosan tudják, hogy nem egészen egy hét leforgása alatt Orbán kétszer is nagyot tévedett. Az elsőnek már megitták a levét, a második hibának azonban valószínűleg súlyos következményei lesznek.

24_52.jpg

Fotó: 24.hu

Borkai ugyanis egy olyan ballaszt már a Fidesz hajóján, melytől teljesen meg kéne szabadulni, és e teher átcímkézése nem lesz elegendő még a saját tábor számára sem. Mivel nem ellenzéki akció következtében került a győri polgármester ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, a hagyományos eszközökkel nem lehet semlegesíteni azt az időzített bombát, mely Borkai alatt ketyeg. Itt komoly belső harcról van szó, a javak újraosztásáról, olyan Fideszhez közel álló vállalkozók érdekcsoportjairól, akik már lenullázták Borkai politikai karrierjét, hiába nyerte szűken a választást, és hiába adott neki öt évre újra bizalmat Orbán Viktor.

A kormányfő természetesen nem ok nélkül döntött Borkai megmentése mellett, hiszen a Fideszben épp az a vonzó sokak számára, hogy nem hagyja az út szélén az embereit. Gyurcsány Ferenc kormánya azért hullott szét, mert a szocialisták belső harcai a nyilvánosság előtt zajlottak, és egymást jelentették fel különböző érdekcsoportok, amikor totális volt a káosz a baloldalon. Orbán azt akarja üzenni ebben a kiélezett helyzetben, hogy velük ez nem fordulhat elő akkor sem, ha többet visz, mint hoz egy-egy bajba került káder megmentése. Ez azonban kétélű fegyver, hiszen sokan gondolják majd azt a Fideszben, hogy a vezér mindenki esetében így jár el, és nyugodtan lehet tivornyázni, vagy a köz vagyonát dézsmálni.    

Az, hogy Orbán nem elég rugalmas a döntéshozatalokban, illetve bizonyos elveihez olyankor is ragaszkodik, amikor az már komoly károkat okoz a saját táborának, arra utal, hogy kezd túlságosan kiszámítható, és ami ennél is fontosabb, sebezhető lenni. Nem véletlenül emlegették korábban kormányzati körökben: Orbán számára az önkormányzati választások tétje az, hogy megtörik-e a varázs, vagyis továbbra is el tud-e hitetni az emberekkel olyan dolgokat, melyek kizárólag a Fidesz érdekeit szolgálják. Kérdéses így például, hogy a korábban megpendített alkotmánymódosításokba belevág-e a kormányfő, illetve, bevállal-e olyan fájdalmas és népszerűtlen megszorításokat, mint a kistelepülések postáinak bezárása.

olimpia_hu.jpg

Fotó: olimpia.hu

Akárhogy is szemléljük a történteket, azt mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy Borkai Zsoltnak sokat köszönhet a magyar közélet. Egyrészt olyanok számára is egyértelművé tette a magyar politikai elit kétszínűségét, akik eddig egy keresztény-nemzeti ködfátylon keresztül szemlélték a világot, másrészt rámutatott arra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere csak addig fontos a haszonélvezői számára, amíg az profitot termel számukra. És a legfontosabb tanulság csak ez után jön: Bebizonyította, hogy egy olyan pártban, amelyben lényegében minden döntést egy személy hoz meg, a legmagasabb szinten állók sem tudják (és nyilván nem is akarják) meggyőzni a vezért arról, hogy tévedett. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha véletlenül meglátod, hogy megbotlik a törzsfőnök lova, ne fordítsd el a fejed, hanem figyelmeztesd rá, új paripa után kéne néznie.”

 

Borkai közlegény megmentése Tovább
Nagyot bukott a Fidesz, de még nem hasalt el

Nagyot bukott a Fidesz, de még nem hasalt el

Orbán Viktor tévedett, és ezt most már valószínűleg a saját tábora is érzékeli. A Fidesz és a kormány első embere ugyanis azt gondolta, hogy hatalmasra nőtt propagandagépezete rutinból levezényli az önkormányzati választásokat, és tovább erősíthetik az ország lakosságában a legyőzhetetlenség mítoszát. Ehelyett súlyos vereséget szenvedtek a legnagyobb városokban, a kistelepüléseken szerzett többségükkel viszont nem igazán tudnak mit kezdeni. Az ellenzék olyan bázisokat teremtett az országban, ahonnan megszervezheti önmagát a 2022-es választásokra.

infostart_6.jpg

Fotó: infostart.hu

A Fidesz stratégáinak messze földön híres kreativitása mintha elpárolgott volna az önkormányzati kampányban. A régi, korábban jól bevált paneleket vették elő, amikor a felmérések szerint az ellenzék szorongatta őket valahol, és azt gondolták, hogy megfélemlítéssel, sorosozással, lejárató akciókkal ismét maguk felé tudják billenteni a mérleg nyelvét. Ez különösen Budapestre igaz, ahol olyan buzgalommal vetették magukat Karácsony Gergelyre, ami már-már azt sugallta a polgárok számára, hogy tartanak tőle.

A Fidesz mostani kampányára általánosságban is érvényes, hogy a kevesebb izmozás több eredményt hozott volna számukra. Erőből próbáltak mindent megoldani, ami kontraproduktívvá tett számos kampányelemet, így visszafelé sült el az a próbálkozásuk is, hogy egy gyanús körülmények közt rögzített hangfelvétel segítségével az utolsó pillanatban szétrobbantsák a budapesti összefogást Karácsony Gergely mögött.

Vidéken is túltolták a biciklit a Fidesz stratégái, így például Szegeden irdatlan pénzt öntöttek az általuk támogatott független színekben induló jelölt kampányába, ami a városlakókban kételyeket szült Nemesi Pál pártatlanságát illetően. A Fidesz esetében amúgy is rengeteg bizalmatlanságra okot adó jelenséggel szembesültek már a választók az elmúlt évtizedben, így például csak a kormánypártról feltételezte a választók jelentős része, hogy nem retten vissza a szavazatvásárlástól, sőt a kisebb-nagyobb manipulációktól sem a szavazatok összesítésénél.

A kormánypártból hiányoznak a nemes gesztusokra, a párbeszédre, a közös gondolkodásra hajló politikusok.

Az is világossá vált október 13-án éjszaka, hogy a Fidesz csak az ország kisebb településeit uralja, a megyei jogú városok és a főváros esetében láthatóan elfogytak a tartalékai. A Fidesz kampányszlogenjei kifejezetten az alacsony iskolai végzettségű, könnyen befolyásolható, főleg kis- és közepes nagyságú településen élők körében hullnak termékeny talajra, a nagyobb városokban sok embert kifejezetten irritál, hogy butaságokkal akarja etetni őket a kormánypropaganda.

Orbán Viktor ki is emelte éjszakai beszédében, hogy fő támaszuk továbbra is az az embertömeg, amely főként az elmaradottabb településeken élőkből, az információkat sokszor szűrve szerző polgárokból áll. Minden autokrata rendszer azokra a vidéki emberekre fókuszálja a kampányait, akik jó eséllyel mozgósíthatók, és a szavazófülke magányában se gondolják meg magukat, így gond nélkül szavaznak egy olyan rezsimre, amely morzsákat szór elé. A Fidesz azonban korábban meg tudta szólítani a városi tömegek egy részét is, ám ezúttal semmi más nem jutott eszükbe, minthogy egy ellenzéki polgármester majd migránsokat telepít a városukba.

Sokan gondolják úgy, hogy a győri polgármester szexbotránya kellett ahhoz, hogy az ellenzék megszerezze az irányítást 10 megyei jogú város fölött, ami persze részben igaz. Ám Borkai Zsolt hathatós közreműködése nélkül is borult volna a korábbi képlet, ugyanis a Fidesz, és elsősorban Orbán Viktor teljesen eltávolodott a hétköznapi realitásoktól. Nincsenek olyan szerethető politikusaik, mint például Karácsony Gergely a másik oldalon, aki amellett, hogy okos, taktikus beszéddel rukkolt elő vasárnap éjszakai győzelme után, korrekt volt legyőzött riválisával, Tarlós Istvánnal is.

A kormánypártból hiányoznak a nemes gesztusokra, a párbeszédre, a közös gondolkodásra hajló politikusok. Akiket veszélyesnek éreznek magukra nézve, buldózerrel próbálják eltávolítani az útból, akiket pedig lenéznek, azokat megengedhetetlen módon megalázzák. Orbán Viktor az erő mellett ravaszsággal, álnoksággal igyekszik politikai hatalmát fenntartani, és ebben a törekvésében olyanok a társai, akikből hiányzik a demokratikus játékszabályok tisztelete. Ha ezek a figurák határozzák meg továbbra is a Fidesz politikáját, végképp elveszítik a társadalom egyik felének bizalmát.

infostart1.jpg

Fotó: infostart.hu

Erre a szemléletre mondott tehát nemet a magyar választók jelentős hányada az önkormányzati választáson, és adott bizalmat annak az ellenzéknek, mely végre felfogta, hogy összefogás nélkül szemernyi esélye sincs a Fidesz hatalmas gőzhengere ellen. Bebizonyosodott az is, hogy egy kampányban nem csak a pénz, a médiatúlsúly, a kormányzati szervek támogatása számít, hanem az is, hogy milyen imázst alakított ki magáról a két egymásnak feszülő politikai tábor. Ezúttal az ellenzék törekvéseit sokkal jobban méltányolták a szavazók, mint a kormánypárt hangzatos, ám üres szlogenjei. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Üvöltve is elszavalhatsz egy verset, de attól még nem fogja jobban megérteni a mondandóját a közönséged.”

Nagyot bukott a Fidesz, de még nem hasalt el Tovább
Orbán előre látta, hogy a NER meghatározó emberei egymásnak fognak esni

Orbán előre látta, hogy a NER meghatározó emberei egymásnak fognak esni

A Borkai-botrány ismeretében nyer értelmet Orbán Viktor szeptember végén, a Fidesz kongresszusán mondott beszéde, melynek egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy "Ne mondj rosszat a fideszes társadról!" A kormányfő ugyanis látta, hogy a holló igenis kivájja a másik holló szemét, vagyis, hogy a NER elitje kezdi egymást ütni, és ennek bizony nem lesz jó vége. Az önkormányzati választási kampány egyik legfőbb hozadéka, hogy rávilágít a kormánypárton belül feszülő érdekellentétekre.

b1_blogcsald.jpg

Fotó: b1blogcsalád

A Fidesz 28. kongresszusán elhangzott néhány talányos mondat, melyek értemén ma is sokat vitatkoznak a szakértők. Bár már szeptember végén is jól látszott, hogy a Fidesz elitjén belül komoly ellentétek feszülnek, a „Ne mondj rosszat a fideszes társadról!” figyelmeztetés valódi üzenetét csak a győri polgármester szexbotrányának kipattanása után érthettük meg igazán. Az ugyanis elég nyilvánvalónak tűnik, hogy Borkai Zsolt és körének lejáratása bizonyos kormánypárti körök érdeke volt, és nem egy jól időzített ellenzéki akció.

Az Index elemző írása például elég egyértelműen rámutat a tényre, hogy a Borkai–Rákosfalvy-duót olyan NER-hez közeli vállalkozók, ügyvédek, netán politikusok akarták ellehetetleníteni, akik sértetten vették tudomásul, hogy a Fidesz által létrehozott és működtetett rendszerben már alig osztanak nekik lapot. Ezek a körök jó alkalmat láttak a közelgő helyhatósági választásban arra, hogy megszabaduljanak Borkaitól, és így partvonalon túlra tegyék barátját, Rákosfalvy Zoltánt is.

A mostani kampányban nem csupán Győrben rajzolódott ki, hogy egyre több az eszkimó, és fogyatkoznak a fókák a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Számos helyi csetepaté mutatta meg, hogy a fideszes elit a külső ellenség gyengeségének, illetve sajátjai arcátlanságának köszönhetően gyakran szembefordul a központi akarattal, és egyre nehezebb elrendezni házon belül ezeket az érdekellentéteket.

Ott van például Hódmezővásárhely egyéni országgyűlési képviselője, Lázár János,aki meglehetősen unortodox módon viszonyul pártja szegedi polgármester-jelöltjéhez, hiszen lényegében megdicsérte Nemesi Pál ellenfelét, a baloldali pártszövetség jelöltjét, Botka Lászlót. A tavaly tavaszi országgyűlési választások után félreállított egykori kancelláriaminiszter nem is igazán titkolja, hogy nem lenne elkeseredve pártbeli ellenfele, Kubatov Gábor bukása láttán, ami elsősorban a szegedi végeredmény függvénye.

infostrt_hu.jpg

Fotó: infostart

A feszültségeket nem csak a párton belüli rivalizálás, a gazdasági előnyökért való versengés, de a lassan, de biztosan fogyatkozó elosztható javak megkaparintásáért folytatott öldöklő küzdelem is generálja. A Fideszen belül azonban egy dolog nem jelenthet konfliktusforrást: elvétve se hallunk olyanról, hogy a párt politikusai megkérdőjelezik a Fidesz ideológiai irányvonalát, azt a rohamos szélsőjobbra tolódást, amelynek eredményeként mind saját pártcsaládjában, mind az európai politikában a partvonal szélére kerültek. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha éhes vagy, ne a lét nagy kérdéseiről elmélkedj, hanem ejts el bölényt!”

Orbán előre látta, hogy a NER meghatározó emberei egymásnak fognak esni Tovább
Tetszettek volna visszafogottabban kampányolni!

Tetszettek volna visszafogottabban kampányolni!

Ha ököllel kezded ütni a szomszédod arcát, ne csodálkozz, ha téged is eltalál néhány egy-két saller. Ez ugyan nem dakota közmondás, de azért ajánljuk a Fidesz propagandistái figyelmébe. Az állampárt agytrösztjében ugyanis azt gondolták, hogy amennyiben ütni-vágni kezdik az ellenfeleiket, akkor abból csak jól jöhetnek ki. A politikai csatározások eldurvulása miatt azonban már szinte senki sem érez késztetést arra, hogy betartsa az írott, illetve az íratlan szabályokat, így aztán kormánypárti politikusok is elszenvedik a közbeszéd eldurvulását. Aki nem hiszi, kérdezze meg Borkai Zsoltot.

index_hu_9.jpg

Fotó: index.hu

Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ha szinte minden megengedett az egyik fél számára, ott a másik fél sem fogja vissza magát. A mostani önkormányzati választási kampányt az tette rendkívül visszataszítóvá, hogy a Fideszben sokan úgy érezték, ellenfeleik lejáratásához szinte minden eszközt bevethetnek. Nem csoda, ha az a képzetük támadt, hogy következmények nélkül ronthatnak rá az ellenzéki pártok jelöltjeire, hiszen vezérük folyamatosan azt sugallja, hogy az írmagját is ki kell irtani az ellenállásnak. És, hogy ezt minél eredményesebben hajtsák végre, igénybe vehetik az őket fedező állami intézmények, hivatalok hallgatólagos, vagy nagyon is nyílt támogatását.

Ha azt látják tehát a kormánypárti politikusok, hogy a választási bizottságoktól a kormányhivatalokon át egészen a rendvédelmi szervekig mindenki felsorakozik mögöttük, akkor nem csoda, ha a leggusztustalanabb módszereket sem szégyellik alkalmazni, mondván, hogy ezeknek sem jogi, sem etikai következménye nem lesz. De mégis lett, és nem azért, mert az állami szervek, illetve a kormányhoz dörgölőző sajtó kihátráltak volna mögülük. Egyszerűen, mert a másik oldal se volt hajlandó visszafogni magát a törvénytelennek tűnő lehallgatások, a titokban készült szexvideók nyilvánosságra hozatala után. Amikor durván a soraik közé pörkölt a kormány tüzérsége, az ellenzékiek ezúttal nem a sebeiket nyalogatták, hanem hasonló brutális ágyútűzzel viszonozták a mészárlást.

Az indulatokat így a szőnyeg alá söprik évek óta, a közös ügyekről pedig annak a véleményét halljuk, akinek több tévéje, újságja és rádiója van. Nem kérdés, hogy ez a helyzet kinek az érdekeit szolgálja.

 

A közélet hangnemének ilyen brutális méretű eldurvulása két folyamatot erősíthet. Az egyik, hogy az elkötelezett szavazók még az eddiginél is elszántabban támogatják majd a sajátjaikat. A másik, hogy azok, akik eddig is távol tartották magukat a politikától, a botrányok láttán még jobban eltávolodnak majd a közélet ügyeitől. Hogy kinek jó az, hogy milliók maradnak majd távol a szavazóurnáktól, még nem lehet megjósolni, de a már most is végletekig megosztott magyar társadalom szellemi állapota ettől biztos, hogy jobb nem lesz. A választásig hátralévő néhány napban még előkerülhetnek újabb kompromittáló képek, hanganyagok, dokumentumok, videók, és az is biztos, hogy a felek egymásra fognak mutogatni, mondván, hogy a másik oldal kezdte a lejárató kampányokat.

Nem akarunk igazságot tenni, de belevilágítani a magyar politika legmélyebb pöcegödreibe azt jelenti, hogy a kampány nem érdemi kérdések mentén zajlik, vagyis egymás lejáratása annak a jele, hogy Magyarországon nincs érdemi párbeszéd a politikai oldalak között. És ez biztos nem az ellenzék bűne, hiszen az Orbán-rendszer módszeresen vezette ki a nyílt, érdemi vitákat a hazai politikai életből. A kormánypárti jelöltek épp úgy nem ülnek le vitatkozni kihívóikkal, mint ahogy Orbán se hajlandó közügyekről vitába szállni egyetlen vele szemben álló politikussal sem. Az indulatokat így a szőnyeg alá söprik évek óta, a közös ügyekről pedig annak a véleményét halljuk, akinek több tévéje, újságja és rádiója van. Nem kérdés, hogy ez a helyzet kinek az érdekeit szolgálja.

24_hu_6.png

Fotó: 24.hu

De itt van néhány hangfelvétel, videó, dokumentum, melyek a hatalmas médiatúlsúly, az állami és kormányzati szervek hátszele ellenére is felháborítják a közvéleményt. Az állampárt belesétált abban a csapdába, hogy elbizakodottá, óvatlanná tette saját kádereit. Elhitette a saját táborával, hogy mindent szabad, és ha mégis nyilvánosságra kerül néhány szaftos részlet, akkor majd el lehet sikálni azt az általuk uralt párt- és állami apparátus hathatós közreműködésével. Nem szóltak Borkai Zsoltnak és a többi kompromittálódott kormánypárti politikusoknak, hogy létezik még ellenzék, és a polgárok zöme is igényli még a működő demokráciát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha benézel a szomszéd sátrába, és egy idegen nőt látsz ott, jusson eszedbe, hogy ez a nő tegnap még a te sátradban aludt.”

Tetszettek volna visszafogottabban kampányolni! Tovább
A tévedések elkerülése végett tisztázzuk: Semmi sem ingyenes

A tévedések elkerülése végett tisztázzuk: Semmi sem ingyenes

Választási kampányokban előszeretettel hangoztatják a kormánypártok és a kormány, hogy mennyi mindennel segítették a polgárokat az utóbbi években. Az önkormányzati választás sem kivétel e gyakorlat alól, hiszen az elért eredmények harsogása és a juttatások felsorolása rutinszerű feladat a kormánypárti politikusok részéről. Vendégszerzőnk - aki egyszerűen csak Adófizetőnek nevezi magát - igyekszik tisztázni, hogy a politikusok olyan adományokkal dobálóznak ilyenkor, melyeket tőlünk kaptak. Adófizető az alábbi írásában különleges kéréssel fordul a médiához, az államhoz és minden magyar polgárhoz.

img_6281.JPG

Fotó: Adófizető

Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, tehát ne tegyenek úgy a politikusok, mintha tőlük kaptuk volna a mennyei mannát. Lássuk például a következő híreket: 

 „A kormány támogatásával külföldön tanulhatnak nyelvet a középiskolások”

„Állami CSOK támogatás vehető igénybe lakás vásárlásakor”

“Itt az 59 új autó, amire az Orbán-kormány most milliókat ad. “

“43,3 milliárd forint beruházási támogatást osztott ki a kormány az idén”

“A kormány a 2014 és 2020 közötti időszakban 160 milliárd forintot fordít az egészségügy fejlesztésére”

Ezekkel az a probléma, hogy az államnak, kormánynak nincs pénzt termő fája, saját pénze és minden fenti tétel a költségvetésből, a valóságban az adófizetők által befizetett adóból kerül kifizetésre.

Az adókat büntetés, börtön fenyegetése mellet mindenkinek be kell fizetnie, a behajtást a NAV és a rendőrség biztosítják. A kormány tehát az egyik kezével, elveszi a pénzt, a másik kezével ugyanezt, különböző szempontok szerint szétosztja.

De nézzünk újabb hírmorzsákat!

Több százezer gyermek kap ingyenes tankönyvet és ingyenes étkezést”

“Hullanak az ingyen milliók a használt lakásokra”

“Megszórja ingyen pénzzel az állam a zártkerteket”

„Ez aztán az ingyen pénz: költséget sem kell igazolni” (a napelemekre)

Teljesen nyilvánvaló, hogy nem létezik ingyen ebéd, ingyen tankönyv, ingyen pénz.

Az azokat előállító cégek az állami költségvetésből megkapják az ellenértéket.

A magyar adófizetők 55 fajta adót fizetnek be az államkasszába/költségvetésbe.

Ezek közül néhány:

  • Világ legmagasabb, 27%-os ÁFA-ja
  • 15 % személyi jövedelemadó
  • 9 % társasági nyereségadó
  • Gépjármű regisztrációs és teljesítményadó
  • Benzin, alkohol, cigaretta jövedéki adó
  • Biztosítási adó
  • Helyi iparűzési adó
  • Autópálya és egyéb útdíj
  • És további 47 féle adó.
  • Ne feledkezzünk el az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékokról se

Amikor kenyeret, húst, pelenkát, benzint, bort és egyebeket veszünk, tehát minden nap, fizetjük az adókat.

Az adófizetők adójából fizet a kormány mindent:

  • A kormány által finanszírozott útépítéseket, útfelújításokat,
  • a több 100 milliárd forintért épülő stadionokat
  • a TAO pénzből vásárolt autóbuszokat
  • A Magyar Televízió és rádió (közmédia) 100 milliárd forintos működtetését
  • Az állami és önkormányzati dolgozók, (rendőrök, tanárok egészségügyi dolgozók, stb.) bérét
  • A nemzeti konzultációk milliárdos költségeit
  • A tévében, rádióban, újságokban megjelenő társadalmi célú kormányhirdetéseket
  • A nyugdíjasoknak adott étkezési és rezsiutalványokat
  • Az 50 milliárd forintba kerülő vadászati világkiállítást
  • A Magyar Turisztikai Ügynökség 300 milliárd forintos Kisfaludy Hotel- és Panziófejlesztési Programját

9,8 millió magyar adófizető nevében ezennel tisztelettel kérek minden újságírót, blogírót, politikust, állami és önkormányzati alkalmazottat, hogy a jövőben minden hírben és nyilatkozatban emeljék ki, (ha nem is a címben, de a szövegben) hogy a közpénz kifizetés, az ingyenes, állami-, kormányzati- vagy minisztériumi támogatás az adófizető választópolgárok által befizetett adóból valósul meg.

pestisracok_1.png

Fotó: pestisracok.hu

Kérem, ezzel a szemlélettel kommunikáljanak a jövőben a cikkekben, nyilatkozatokban, a parlamentben és ennek hatására talán fokozatosan tisztulhat a kép és az emberek rájönnek, hogy mindez általuk létezik, és az állam az adófizetők jóvoltából működik. Köszönet illet ezért minden magyar polgárt, akiknek tudniuk kell, hogy a magyar állam az ő vállaikon, áll, így a hálálkodás a kormány iránt hamis illúziót kelt a választókban és a politikusokban egyaránt. 

 Adófizető

 

A tévedések elkerülése végett tisztázzuk: Semmi sem ingyenes Tovább
A zavaros kommunikáció miatt nem tudni, mi a Fidesz álláspontja a globális klímaváltozásról

A zavaros kommunikáció miatt nem tudni, mi a Fidesz álláspontja a globális klímaváltozásról

A Fidesz politikusai naponta bizonyítják be, hogy fogalmuk sincs arról, mi zajlik a világban. Fél szemmel azt lesik, mit mond a főnökük, a másikkal pedig a kezükben tartott utasításokat böngészik, melyek frissen érkeztek az agitációs és propagandaközpontból. Nem csoda tehát, hogy sületlenségeket mondanak a klímaváltozásról, hiszen maga a párt is tanácstalan olyankor, amikor kész tényeket kell meghazudtolniuk.

index_174.jpg

Fotó: index.hu

Gulyás Gergely politikai teljesítményét látva sokan visszasírják elődjét, Lázár Jánost. A hódmezővásárhelyi politikusban legalább volt némi kreativitás, amikor fontos kérdésekről faggatták az újságírók, és nemegyszer kellett rögtönöznie a nagy plénum előtt. Gulyás azonban egy olyan robothoz hasonlít, melyet évekre előre beprogramoztak, így amikor aktuális kérdésekről faggatják, a pártközpont által hetekkel korábban kiadott mantrát hajtogatja akkor is, amikor ezzel nevetségessé válik.

Így történt ez akkor is, amikor az egyre nagyobb méreteket öltő klímaválság elleni harcra buzdítottak a világszerte a fiatalok. Amikor a kormányinfón az újságírók a magyar kormány álláspontjáról faggatták, a mozgalom világhírűvé vált svéd aktivistáját szegény beteg kislánynak nevezte, akit kihasználna a szívtelen liberálisok, zöldek és baloldaliak. Amikor rákérdeztek a médiamunkások arra, milyen betegségben szenved Greta Thumberg, rávágta, hogy Asperger-szindrómája van.

Nem tudjuk, hogy Gulyásnak van-e valamiféle világnézete, önálló véleménye a világ dolgairól, de az nagyon egyértelműnek tűnik, hogy mindig a főnöke felé emeli tekintetét, és – mint a katonaságnál – jól tudja, hogy mindig az utolsó parancs van érvényben. Tehát, amíg Orbán Viktor még nem csavar egyet a párt álláspontján klímaügyben, addig Gulyás szánalmasnak fogja nevezni mindazokat, akik kényszert éreznek magukban, hogy tegyenek valamit bolygónk pusztulása ellen.

Gulyásra azonban nem csupán a szeptember 27-i országos klímasztrájk több ezer részvevője, de párttársa, a szintén nagy mesemondó hírében álló Halász János is rácáfolt. Fidesz parlamenti frakciójának szóvivője néhány nappal később ugyanis azt mondta, nagy előrelépés, hogy 2030-ra Magyarország 90 százalékkal csökkenti szénkibocsátást, és nem fogja szennyezni a környezetet azokkal a most még szennyező erőművekkel. Azt is hozzátette, hogy a globális klímasztrájk "Nagyon fontos ügyre hívja fel a figyelmet, azt hiszem, hogy ezzel nagyon komolyan kell foglalkoznunk. Nemcsak magunk miatt, hanem a Föld és a gyermekeink, valamint az ország jövője miatt"

Totális tehát a káosz a Fidesz kommunikációjában a klímaügy kapcsán, mivel a kérdésben szakértőnek számító köztársasági elnök is csak csetlik-botlik ebben a kérdésben. Áder János nagyon szépeket tud ugyanis mondani a Föld szennyezéséről, a számtalan területről, melyeken minden polgár képes lehetne tenni valamit a bolygó katasztrófája ellen, ám a Fideszhez hű elnök gyakran saját dugába dől, amikor például relativizálja Magyarország szerepét a környezetszennyezésben.

infostart_5.jpg

Fotó: infostart.hu

A zavar persze annak tudható be, hogy Orbán Viktornak a háta közepére az egész felhajtás a környezetünk pusztulása miatt, hiszen ez elvonja a választók figyelmét a számára sokkal nagyobb politikai hasznot hozó migrációs kérdésről. Azt meg végképp nem szeretné pártunk és államunk vezetője, hogy a klímakatasztrófa hatásaként értékeljék magyarok milliói a migráció felerősödését, hiszen, ha a globális felmelegedés lelassításával hatásosan lehet harcolni a menekültek rajzása ellen, akkor még saját táborán belül is sokan válhatnak elkötelezett környezetvédővé. Márpedig számára ez a mozgalom balos, liberális, és azok a zöldek állnak az élén, akik keményen támadják, mint az uniós értékek elleni harc egyik vezetőjét. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha összefüggést látsz aközött, hogy tegnap sok sört ittál, és ma sokat jársz vécére, akkor elég jól megragadtad a dolgok lényegét.”

A zavaros kommunikáció miatt nem tudni, mi a Fidesz álláspontja a globális klímaváltozásról Tovább
A Fidesznél a pénz nem számít, a hatalom megtartása viszont annál inkább

A Fidesznél a pénz nem számít, a hatalom megtartása viszont annál inkább

Sok fideszes módszert ismertünk meg eddig a különböző választási kampányokban, ám a mostani önkormányzati voksolás előtt a kormánypárt a legrosszabb pártállami időket idéző eszközöktől sem riad vissza. Nehéz eldönteni, ez annak köszönhető-e, hogy erősen tartanak a választás végkimenetelétől, esetleg olyan önbizalommal rendelkeznek már, hogy szinte bármit megengedhetőnek tartanak, hiszen az ellenzéket alkalmatlannak tartják a visszavágásra. Az is elképzelhető, hogy e kettő kombinációjából áll össze az igazság.

p1260522.JPG

Fotó: Szegedi Kattintós

Olyan pártállami reflexek működtetik a Fidesz hatalmi gépezetét, melyek az elmúlt 10 év távlatából már nem is olyan megdöbbentő jelenség. Ha a kis településektől a nagyvárosokon át a fővárosig átnézzük a kampánystratégiákat, egyértelmű lesz számunkra, hogy a Fidesz számára egy ilyen megmérettetés jó alkalom arra, hogy demonstrálja a politikai és gazdasági fölényét minden ellenfelével szemben.

Szegeden például egy függetlenként induló, valójában az állampárt által pénzelt jelölt olyan szinten plakátozta tele a várost, hogy nehéz elképzelni, hová férnének még el a közös ellenzéki jelöltek politikai hirdetései. A „pénz nem számít!” szellemisége árad minden központi hirdetésből, melyekből jut bőven a kormánypárti újságokba, rádiókba, tévékbe, no és az utcákat letaroló hirdetési felületekre is.

Vagyis, amennyiben elveszítenének Magyarország három legnépesebb városából kettőt, azt a Fidesz vezérkar megmagyarázni, a kormánypárti választók pedig megérteni nem tudnák.

A Fidesz azonban nem csak azt akarja demonstrálni minden ellenfele számára, hogy kiapadhatatlannak tűnő anyagi forrásai vannak, hanem azt is, hogy épkézláb jelöltekkel csak ő tud szolgálni ezen a választáson. Az ellenfelekre vagy azt sütik rá, hogy alkalmatlanok a vezetésre, vagy, arrogánsak, esetleg kiégtek, elfáradtak. Az ő jelöltjeik bezzeg élnek és virulnak, és amennyiben pozícióba emelik őket a választók, annyi pénzt visznek a teleülésükre, amennyiből rengeteg hidat, stadiont, fürdőt és szökőkutat tudnak majd építeni. Ja, és migránst nem engednek a környékre!

A lehetőségét is szeretnék kizárni tehát, hogy az ellenzék megérezzen valamit a siker ízéből, melyből igen kevés jutott neki az utóbbi választásokon. Valószínűleg igazuk van azoknak az elemzőknek, akik a Fidesz belső viszonyait azokból a jelekből vélik kiolvasni, melyek a párt választási stratégiájából következtethetők ki. Vagyis, ha nagyon rászállnak valakire (mint például Karácsony Gergelyre, Botka Lászlóra vagy Márki-Zay Péterre), akkor ott élet vagy halál kérdése számukra a siker.

Ez nem feltétlenül azt mutatja, hogy mely városok megnyerése, illetve megtartása létfontosságú számukra, hanem, hogy milyen szintig kell mindenképpen demonstrálniuk a fölényüket. Vagyis, amennyiben elveszítenének Magyarország három legnépesebb városából kettőt, azt a Fidesz vezérkar megmagyarázni, a kormánypárti választók pedig megérteni nem tudnák.

index_173.jpg

 Fotó: index.hu

Ennél veszélyesebb helyzet pedig nem igazán állhat elő egy olyan párt esetében, amely a hatalom gyakorlását isteni adománynak tartja, melyet földi halandók nem vehetnek el tőle. A durva kampány, az ellenfél lenézése, a leegyszerűsített, szinte elemi iskolás szintre süllyesztett propaganda, mind azt a célt szolgálják, hogy ott is győzzenek, illetve tartsák meg állásaikat, ahol papíron az ellenzék áll jobban. Bármilyen furcsa is kimondani, de a Fidesz az életéért küzd a mostani kampányban, hiszen, ha csak egy kicsit is megroppan a legyőzhetetlenségükbe vetett hit, akkor igen gyorsan a lejtő alján találhatják magukat. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Egy dombot nehéz rohammal elfoglalni, de sokkal nehezebb megtartani lóháton ücsörögve, ellenséges golyózáporban.”

A Fidesznél a pénz nem számít, a hatalom megtartása viszont annál inkább Tovább
A Fidesz mindent elkövet annak érdekében, hogy egy életre megutáltassa a politikát az emberekkel

A Fidesz mindent elkövet annak érdekében, hogy egy életre megutáltassa a politikát az emberekkel

Régi, jól bevált kommunikációs arzenálját élesíti a Fidesz az önkormányzati választások kampányában. A szokásos migránsozás és az ellenzéki összefogás szétverésére tett kísérletek mellett elővette azt a fegyverét is, amely akár visszafelé is elsülhet. Azt igyekszik ugyanis sulykolni a magyar polgárokba, hogy a választások tulajdonképpen közéleti csinn-bum cirkuszok, akik meg el mernek indulni a kormánypárt jelöltjeivel szemben, lényegében hazaárulók. A Fidesz demokrácia-felfogását ismerve nem is olyan meglepő lépések ezek a kormányzati propagandagépezet részéről.

nic_hu.jpg

Fotó: nic.hu

Egyre nyíltabban vállalják kormánypárti politikusok azt a véleményüket, nincs ínyükre, hogy bizonyos időszakonként meg kell magukat méretni a demokrácia játékszabályai szerint, időt és energiát kell ölniük a kampányokba, és számolniuk kell akár azzal a lehetőséggel is, hogy az ellenzék borost tör az orruk alá. Kétségtelen, fárasztó és költséges a demokrácia írott és íratlan szabályai szerint működtetni egy hatalmi gépezetet, de mivel Magyarország nem Üzbegisztán és Ingusföld közé ékelődött közép-ázsiai autokrácia (egyelőre), kénytelenek lesznek pártunk és kormányunk képviselői figyelembe venni az európai normákat.

Már rég elfeledték azt a büszke európai örökségünket, hogy a választások a demokrácia ünnepnapjai, és ilyenkor nem is az számít igazán, kik alakíthatnak kormányt vagy kik kerülnek többségbe a helyi képviselő-testületekben, hanem, hogy mindenki véleményt mondhatott az elmúlt évekről azzal, hogy részt vett a szavazáson. És az is fontos körülmény egy ilyen politikai örökség esetében, ha valaki nem ment el szavazni, mert a távolmaradás is kifejez valamiféle véleményt.

A kormány által erősen motivált Berki talán fel sem fogja, hogy mennyit árt a magyar demokráciának, vagyis milyen mélyre süllyeszti az ország közéletében részt vevő emberek tekintélyét, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről.

Nos, pártunk és kormányunk azt szeretné, ha ez utóbbiak tábora hízna hatalmasra, ugyanis a demokratikus választásokat komédiaként igyekeznek megjeleníteni a választópolgárok előtt. Már a tavaly tavaszi parlamenti választások előtt is bolhacirkuszként igyekeztek bemutatni az ellenzéki törekvéseket, de amit most produkálnak a Rogán Antal által ringbe küldött Berki Krisztiánnal, az tényleg a politikai kultúra megcsúfolása.

Ezúttal a főpolgármesteri székért ugyan esélytelenül induló, ám frappáns megnyilvánulásai miatt mégis fontos megmondó ember szerepében fellépő Puzsér Róbert fogalmazta meg a legpontosabban a Fidesz hozzáállását a helyhatósági választáshoz: "Berki Krisztiánt azért indította el Rogán Antalt, hogy vele rombolja a demokratikus diskurzust. (...) A saját intézményeit sem tiszteli a Nemzeti Együttműködés Rendszere, még ezt a választást sem." – mondta a showman.    

Kétségtelen, az izomceleb csatasorba állításával azt a látszatot kelti a kormányzat, hogy lényegében bármilyen suttyó veheti a bátorságot magának arra, hogy szembe szálljon Tarlós Istvánnal, a Fidesz emberével. Az, hogy Berkinek több teret ad a kormánypárti média, mint tarlós komoly kihívójának, Karácsony Gergelynek, azt a látszatot erősítik, hogy az ellenzéki oldalon tényleg roncsderbi zajlik. A kormány által erősen motivált Berki valószínűleg fel sem fogja, hogy mennyit árt a magyar demokráciának, vagyis milyen mélyre süllyeszti az ország közéletében részt vevő emberek tekintélyét, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről.

index_172.jpg

Fotó: index.hu

A végső cél tehát az a Fidesz részéről, hogy azok a milliók, akik soha nem szavaznának rájuk, legyintsenek egyet, mondván, ilyen alacsony szintre ők már nem hajlandók lemenni. Ám, ha Berki feszülő izmai elveszik a kedvét minden magyar ellenzékinek attól, hogy komolyan vegye a választásokat, a Nemzeti Együttműködés Rendszere eléri a célját, vagyis tényleg csak az állampárt jelöltjeinek lesz esélyük egy látszólag demokratikus keretek közt zajló választásokon is. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Nem azért járunk félmeztelen a prérin, mert jó a felsőtestünk, hanem, mert rohadt meleg van.”    

A Fidesz mindent elkövet annak érdekében, hogy egy életre megutáltassa a politikát az emberekkel Tovább
A Fidesz durvuló kampánya arra utal, hogy van mit veszteniük október 13-án

A Fidesz durvuló kampánya arra utal, hogy van mit veszteniük október 13-án

Eddig úgy tűnt, hogy jelentéktelen helyi csetepaték sorozataként fogja fel az állampárt a közelgő helyhatósági választásokat. A miniszterelnök magához rendelt ugyan néhány vidéki polgármester-jelöltet a sajátjai közül, el is készült egy-egy gyors fotó Orbán Viktorral állva, ülve, zászlóval, zászló nélkül, ennek ellenére úgy tűnik, a futószalag mellett folyó munka egyhangúságával készül a kormányfő az októberi eseményekre. A háttérben azonban közvélemény-kutatásnak álcázott lejárató kampányok, a rendőrséget a kampányban is tevékenyen bevonó pártemberek játszmái alakítják egyre durvábbá a küzdelmet.

napi_hu_10.jpg

Fotó: napi.hu

Kezdenek elszabadulni az érzelmek a választási kampányban, amit nem pusztán Tarlós István egyszemélyes megafonos performansza jelez. Már nem csak a határkerítés lebontásával riogatnak a kormánypárti politikusok az ellenzék jelöltjeinek győzelme esetére, de burkoltan (vagy tán nem is annyira burkoltan) családon belüli erőszakkal is vádolják őket, no meg természetesen a keresztény szellemiség is eltűnne azokról a településekről, ahol nem a Fidesz adná a polgármestert.

Most már úgy tűnik, hogy a szociális demagógia, a rasszizmus és az ellenfelek befeketítése épp úgy szerepel a kormánypárt kampányeszközei között, mint annak hangsúlyozása, hogy csakis olyan település számíthat kormányzati támogatásra, ahol narancsos többségű testületet választanak a helyiek. Még majdnem egy hónap van a választásokig, de már most beélesítette szinte minden rakétáját a kormányzati propagandagépezet.

Amennyiben ugyanis Budapestet és néhány nagyobb várost elveszítik, akkor a kisvárosokban, falvakban megtartott, illetve megszerzett pozícióknak semmi hasznuk, hiszen az ellenzék nagyobb trófeákkal büszkélkedhet majd.

Ez eddig csak Budapesten volt jellemző, ahol tényleg nem babra megy a játék, hiszen a Fidesz számára szinte létkérdés, hogy a Karácsony-Tarlós csatából az utóbbi kerüljön ki győztesen. Vidéken is kaszabolták egymást rendesen az ellenfelek, de sokkal kisebb elánnal, ugyanakkor az országos sajtóorgánumok ingerküszöbét csak olyan hírek ütötték át, mint amikor például egy mindenkitől független polgármester-jelölt - aki a politikába éppen csak beleszagolt - harmadik hidat ígért a szegedieknek. Tette ezt annak fényében, hogy róla is készült közös fotó Orbán Viktorral.

Azért bájos, egyben rémisztő minden önkormányzati választási kampány, mert rámutat a kicsi országunk némely polgára esetében felmerülő önismerethiányra, ugyanakkor a helyi civakodások egyértelművé teszik, hogy még a legapróbb ügyekben sem tudunk egyességre jutni, nemhogy nagy nemzeti sorskérdésekben. A Fidesz megbonthatatlannak hitt egysége is meglehetősen ingatagnak tűnik ilyenkor, hiszen nem egy helyen bemószerolják egymást a párt katonái, hogy elhalásszák a másik elől a zsírosabb falatokat.

Úgy tűnik, hogy most már az állampárt vezetői is felfogták, hogy ha most nem villantanak nagyot, akkor a kissé érdektelennek tűnő helyhatósági választásokon egyértelművé válhat a Fidesz sebezhetősége. Amennyiben ugyanis Budapestet és néhány nagyobb várost elveszítik, akkor a kisvárosokban, falvakban megtartott, illetve megszerzett pozícióknak semmi hasznuk, hiszen az ellenzék nagyobb trófeákkal büszkélkedhet majd.

vg_hu.jpeg

Fotó: vg.hu

Így tehát - kihasználva a szinte kifogyhatatlan erőforrásokat, melyek a kormánypárt rendelkezésére állnak – bekeményítenek a kampányban, szeretnék elhitetni a választókkal, hogy Kerekegyházától Celldömölkig élet-halál harcot vív a kereszténység a sorosista erőkkel, így nem az a lényeg, hogy a jelölt milyen helyi ügyek megoldását ígéri, szimpatikus vagy nem, hanem, hogy megvédi-e kicsiny hazánkat a liberálisok támadásaitól. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak abban bízz, aki egy ültő helyében képes meginni egy üveg tüzes vizet, mert az ilyen ember mindent ilyen lelkesedéssel csinál!” 

A Fidesz durvuló kampánya arra utal, hogy van mit veszteniük október 13-án Tovább
Egyre zűrösebb figurákkal pózol Orbán Viktor

Egyre zűrösebb figurákkal pózol Orbán Viktor

Ma már az sem gond Orbán Viktor számára, ha valaki magyarellenes pártot vezet, ha Brüsszelt jobban utálja, mint Budapestet. Erre lehet következtetni abból, hogy a magyar-szlovák focimeccset a magyar kormányfő azzal az Andrej Dankóval együtt nézte végig, aki magyarellenes kirohanásairól ismert Szlovák Nemzeti Párt elnöke. Úgy tűnik, Orbán nem válogat, ha hozzá hasonló szellemiségű politikussal akad össze, sőt kifejezetten élvezi, ha cinizmusával egyszerre döbbentheti meg saját híveit és ellenfeleit.

index_171.jpg

Fotó: index.hu

Matteo Salvini és Heinz-Christian Strache leplezetlen imádata az uniós kampányban, aztán a nyáron egy szelfi Simonka Györggyel, akiről már jól tudhatta, hogy bíróság előtt kell felelnie korrupciógyanús ügyleteiért, most meg a lelátón Andrej Dankó társaságában hallgatja a himnuszt. Mellesleg a másik oldalán a diplomahamisító Schmitt Pál ácsorog. Ebből a listából is kitűnik, hogy Orbán Viktort nem igazán érdekli, mit szól a külvilág ahhoz, hogy finoman szólva is kétes alakokkal pózol a nyilvánosság előtt.

Persze, készült már Orbánról kép egy alkoholtól bűzlő kukás ember társaságában is, és különösen nem rendült meg ettől a népszerűsége. Úgy tűnik, hogy az ő egyénisége szinte mindent elbír. Egyik nap a világ vezető politikusainak társaságában komoly államügyekről tárgyal, másnap meg beül szotyit köpködni Dankó mellé, akit hazájában sem tart a többség szalonképes politikusnak.

Épp a minapi kötcsei észosztás volt ékes bizonyítéka annak, hogy Orbán a sajátjait is csak a fő irányelvek szintjén tájékoztatja, a hosszútávú terveibe alig néhány embert avat be.

Bár Salvini és Strache is a politika komfortzónáján kívülről érkezett, Andrej Dankóval szintet lépett Orbán. Egyrészt, mert ő Ján Slota helyettese volt a szélsőjobboldali pártban, másrészt a Szlovák Nemzeti Párt egyik hívószava a magyarellenesség. Dankó persze talált komolyabb ellenséget is híveinek, így ma már jobban kampányol Brüsszel, mint Budapest ellen. Nyilván ez utóbbi hangsúlyváltás miatt gondolta úgy Orbán, hogy a közös ellenség okán egymás mellett szurkolhatnak a sajátjaikért a válogatott találkozón.

facebook_4.jpg

                                                 Fotó: facebook.hu

Úgy tűnik, Orbán minden alkalmat megragad arra, hogy demonstrálja pártcsaládja felé, hogy nem kíván megfelelni a kereszténydemokrata vezetők elvárásainak. A Fidesz tagságát ugyanis felfüggesztette az Európai Néppárt, és elvileg október végén mondja ki a végső szót a magyarországi viszonyokat vizsgáló bizottság (bölcsek tanácsa), hogy a magyar testvérpárt maradhat-e a kereszténydemokrata közösség tagja, vagy esetleg azt javasolják számukra, hogy csatlakozzanak új barátaikhoz, az európai populistákhoz.  

Nem igazán látni, hogy milyen stratégia mentén építgeti pártja (és persze saját) jövőjét a kormányfő. Láthatóan élvezi, hogy tettei mögött azok sem látnak logikát, akik a közvetlen környezetéhez tartoznak. Így olyan látnoki képességek birtokosaként pózolhat előttük, ami csak kevesek kiváltsága. Épp a minapi kötcsei észosztás volt ékes bizonyítéka annak, hogy Orbán a sajátjait is csak a fő irányelvek szintjén tájékoztatja, a hosszútávú terveibe alig néhány embert avat be.

infostart_3.jpg

Fotó: infostart.hu

Most úgy tűnik, hogy nem bíbelődik olyan apró-cseprő ügyekkel, mint az önkormányzati választás, számára most fontosabb, hogy összekovácsoljon egy olyan európai populista szövetséget, mely segítségével komolyabb befolyást szerezhet az uniós intézményekben. A Dankóval való bratyizás valószínűleg ennek a stratégiának a része volt, és a nagy ölelkezés közben talán az sem zavarta, hogy a szlovákok hazai pályán verték el a magyarokat. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az ellenségem ellensége a barátom.”

 

Egyre zűrösebb figurákkal pózol Orbán Viktor Tovább
Az önkormányzati választás eldönti majd, hogy még mindig egységes-e a Fidesz tábora

Az önkormányzati választás eldönti majd, hogy még mindig egységes-e a Fidesz tábora

Ettek, ittak, jót dumáltak Kötcsén azok az urak és hölgyek, akik alapjaiban határozzák meg ma Magyarország jövőjét, ám azon kívül, hogy a végsőkig ragaszkodnak a hatalmukhoz az önkormányzati képviselői testületekben is, nem tudtunk meg sokat arról, milyen sorsot szánnak nekünk október 13-a után. Az azonban világos, hogy az ellenzéket lenézik, legalábbis a szavak szintjén alkalmatlannak tartják jelöltjeiket arra, hogy alternatívát nyújtsanak a Fidesz kádereivel szemben.

24_hu_104.jpg

Fotó:24.hu

Ki tudja, még hány alkalommal jön még össze az állampárt színe-java Kötcsén, hogy a kiválasztottak meghallgassák vezérük aktuális iránymutatását? Csak találgathatjuk, hogy a zártkörű észosztáson mi hangzott el, de sejtjük, hogy a Fidesz berkein belül irányadó vezényszavak és propagandasűrítmények sűrűn röpködtek Orbán Viktor szájából. Ilyenek lehettek például a kereszténység védelmére buzdító kampányszlogenek, a migránsok elleni szólamok, illetve, hogy szét kell forgácsolni a lehető legtöbb helyen az éppen csak összetákolt ellenzéki összefogást. Minél több helyen teszik lehetetlenné az ellenzéki erők egyesítését, a Fidesznek annál jobb.

És ez utóbbi az érdeke annak a hatalomnak, amely lassan 10 éve azt hangoztatja, hogy csakis önmagát tartja alkalmasnak az ország vezetésére. Nem túl demokratikus felfogás, de a Fidesztől ennél durvábbakat is megszokhattunk az utóbbi parlamenti ciklusokban. Orbán Viktor személyisége úgy telepedett rá a párt arculatára, hogy a tagság észre sem vette, lényegében már nincsenek saját gondolataik, a vezér tévedhetetlenségébe vetett hitük ugyanis megszabadította őket a saját véleményalkotás fáradságos munkájától.

Bármi is legyen az önkormányzati választások végeredménye, Orbán Viktor valószínűleg keményen odacsap majd azoknak az alapszervezeteknek, melyekben viták alakultak ki, sőt ezek az ellentétek szakadáshoz, az erők megoszlásához vezettek.

Ami alapvetően meghatározza a kormánypárt 2018 előtti politikai filozófiáját a mostanitól, hogy ma már lényegében nincs olyan központi döntés, melyet a párton és kormányon belül érdemi vita előzött volna meg. Lázár János egykori kancelláriaminiszter vidéki száműzetésével elkezdődött az a korszák, melyben az ideológiai, a kormányzati és a végrehajtó hatalom is Orbán Viktor kezében összpontosul. Van még néhány bábú a sakktáblán, akik látszólag még játékban vannak, ám Rogán Antal, Kósa Lajos vagy Gulyás Gergely is egyre kisebb átéléssel formálják meg a rájuk kiosztott szerepüket.

Kötcsén tehát semmi különös nem történt - akár tudjuk, a részleteket, akár nem -, hiszen semmi más nem következhetett be, minthogy a nagyfőnök magához rendelte a segédszínészeket, és leosztotta nekik a szerepeket. A Fideszen belül már rég nincs érdemi vita, a követendő ideológiát és stratégiát egyedül Orbán Viktor dönti el, a többieknek nincs más dolguk, mint bólogatni, majd végrehajtani a parancsot. Mindez jól működött sok autokratikus rendszerben, sőt demokráciákban is akadtak hasonló leosztások, ám a problémák akkor jönnek, amikor a vezér rossz irányvonalat követ, az általa kiötlött terv pedig nem működik.

A Fidesz vezérkara a mostani kampányban is azt a meggyőződését hangoztatja, hogy a politikában a sokszínűség, a vélemények ütköztetése, az ellentétes érvek hangoztatása a gyengeség, sőt, a cselekvésképtelenség jele. Pedig, amíg ők ezt állítják, addig helyi szinten a kormánypártban is folyik a marakodás a jelöltségért, a hatalom megkaparintásáért. A demokratikus rendszerekben ez nem gond, hiszen épp a minél szélesebb társadalmi alapokra helyezett döntéshozatal adja meg az embereknek azt az érzést, hogy az általuk megválasztott polgármester, illetve képviselő-testület tükrözi a településük politikai, ideológiai, sőt szociológiai sokszínűségét.

Az tehát, hogy a Fideszben sem egy a tábor, és a zászlót sem ugyanarra fújja a szél, annak a jele: még a kormánypárton belül sem számolt le mindenki azzal az illúzióval, hogy Magyarországon a demokrácia elvei felülírják a központi direktívákat, hogy vannak még olyan Fideszhez tartozó egyének és csoportok, akik szembe mernek menni a központ utasításaival. Bármi is legyen az önkormányzati választások végeredménye, Orbán Viktor valószínűleg keményen odacsap majd azoknak az alapszervezeteknek, melyekben viták alakultak ki, sőt ezek az ellentétek szakadáshoz, az erők megoszlásához vezettek.

szeged_hu_2.jpg

Fotó: szeged.hu

A magát szint mindenhatónak tartó kormányfő ugyanis semmitől sem fél jobban, minthogy a sajátjai szétzilálódjanak, az ellenfelei pedig összefogjanak. Most még a megmondó emberein keresztül azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a Fideszben testesül meg az egység, a megbízhatóság, az ellenfelei pedig nem többek, mint civakodó pártocskák, ám, ha a helyhatósági választásokon azt látják az emberek, hogy a kormánypártból kiábrándult politikusok miatt buknak el városokat, falvakat, akkor ez a kép könnyen válhat délibábbá. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ne add kölcsön a lovadat olyan harcosnak, aki olyan messzire lovagol vele, hogy vissza se hozza.!” 

  

Az önkormányzati választás eldönti majd, hogy még mindig egységes-e a Fidesz tábora Tovább