Szegedi Kattintós

Nehéz Orbán Viktor bizalmába férkőzni, ám még könnyebb kiesni a kegyeiből

Nehéz Orbán Viktor bizalmába férkőzni, ám még könnyebb kiesni a kegyeiből

Ma már kormányoldalon sem fecsérelnek időt és energiát annak a ténynek a tagadására, hogy minden, ami a Fideszben történik, egyedül Orbán Viktor döntéseitől függ. A miniszterelnök hatalmának kiteljesedése azonban nem pusztán saját pártjára, hanem a kétharmados parlamenti többségén keresztül az egész országra igaz. A kormányfő sem rejti véka alá, hogy élet és halál ura az országban, viselkedése, gesztusai egyre inkább arról árulkodnak, hogy számára ez a természetes állapot.  

mno_32.jpg

Fotó: mno.hu

Minél közelebb kerülsz Cézárhoz, annál jobban félsz tőle. Az ősi római bölcsesség a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elitjére is érvényes. Miközben Orbán kemény eszközökkel igyekszik felszámolni a politikai és civil ellenállás utolsó bástyáit, saját vezérkarában is látványos módszerekkel vág rendet. Mivel a hűbéri viszonyok meglehetősen zárt körben nyernek értelmet, a kívülálló nem is igazán érti, hogyan lesz hirtelen kegyvesztett Kuna Tibor, Csetényi Csaba, Lázár János, és miért elégedetlen a főnöke Andy Vajnával.

A kívülállók tudatlanságával szemlélik a magyar polgárok, miért emel fel valakit, és miért taszít le a mélybe az az ember, aki egyre szorosabban fogja a gyeplőt, amikor a sajátjait kell irányítania. Nem akarunk rossz emlékű történelmi analógiákat felidézni, de tudnánk említeni néhány diktatórikus hajlamú politikust a közelmúltból, akik pusztán hatalomtechnikai megfontolásokból cserélgették a kegyenceiket. De mi lehet Orbán Viktor igazi szándéka, hogy időnként látszólag komolyabb indokok nélkül ledarálja a sajátjait?

Nyilván komoly nyomokat hagyott a kormányfő lelkében a G-nap, amikor látványosan összeveszett egyik legjobb barátjával, egykori szobatársával, harcostársával, Simicska Lajossal. Az egykor pártpénztárnok lázadásából Orbán levonta a megfelelő következtetéseket: Nem szabad egyetlen embernek ilyen jelentős hatalmat biztosítania sem a pártban, sem a kormányban. Így hát logikusnak tűnt az a lépés, hogy új oligarchák kinevelését és feltőkésítését kezdte meg Simicska ellenzékbe vonulása után. Most azonban ügyelt arra, hogy diverzifikálja a pénzt és hatalmat, amit a vazallusainak nyújt. Így kezdett növekedni Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Garancsi István, a szűk családhoz tartozó Tiborcz István, de lényegében Lázár János kulcsszerepe a kormányzásban is ennek a szemléletnek az eredménye volt.

Most azonban kezdenek kihullni a rostán olyan bizalmi emberek, akik eddig élvezték a kormányfő támogatását. Ha igaz, hogy Vajnától Mészároshoz vándorol a filmügyi biztos médiabirodalmának nagy része, illetve, hogy Lázár teljes kormányzati örökségét szétszedik, és új bizalmasok fennhatósága alá terelik, felvetődik ismét a kérdés: Nem törvényszerű-e, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a hatalom és pénz úgy harmonikázik, mintha soha nem tudna leállni? Vagyis, a kegyencek jönnek-mennek, a főnök marad. Ám most épp ott tartunk, hogy Mészáros Lőrinc gazdasági hatalma szinte megállíthatatlanul nő, vagyis rövidesen olyan befolyása lehet (papíron) akár a párt, akár a kormány, akár az ország jövőjére, ami Simicska Lajos egykori dominanciájával vetekszik.

blikk_7.jpg

Fotó: blikk.hu

Persze, sokan felszisszennek erre a megállapításra, hiszen egyértelmű, hogy Mészáros vagyona nem egyenlő Lőrinc barát vagyonával. Az egykor felcsúti polgármester természetesen sem kvalitásaiban, sem az Orbánhoz való viszonyában nem hasonlítható Simicska Lajoshoz. A döntéseket nem ő hozza meg, és valójában azt sem tudja, mennyi pénze van. Ettől még tény, hogy a cégbirodalma veszélyesen nagyra nőtt, és exponenciálisan nőni fog a jövőben. Orbánnak tehát valamit ki kell találnia erre a kihívásra is annak ellenére, hogy bizalma töretlen egykori iskolatársa irányában. Ha azonban arra gondolunk, hogy Andy Vajna estében is fennáll a veszélye annak, hogy az oligarcha médiabirodalma és kaszinói fiatal és a politika világában tájékozatlan felesége kezébe kerül egyszer, akkor látjuk igazán, hogy a sok állami pénzből felépített propagandagépezet egy pillanat alatt illetéktelen kezekbe kerülhet. Szóval, van miért tartaniuk a NER lovagjainak, hiszen, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha szúrósan néz rád a törzsfőnök, az nem azért van, mert a szemébe süt a nap, hanem, mert valamit rosszul tettél.”

Nehéz Orbán Viktor bizalmába férkőzni, ám még könnyebb kiesni a kegyeiből Tovább
Nem kétséges, a Nemzeti Együttműködés Rendszere igyekszik bedarálni az MTA-t is

Nem kétséges, a Nemzeti Együttműködés Rendszere igyekszik bedarálni az MTA-t is

Úgy tűnik, nem kegyelmez a Nemzeti Együttműködés Rendszere senkinek és semminek. Ezúttal a tudomány kisszámú, ám befolyásos képviselőjére akarja ráerőltetni a NER kényszerzubbonyát Palkovics miniszter úr segítségével Orbán Viktor. Bár Mészáros Lőrinc viszonylatában aprópénznek számító összegekről vitáznak a felek, ám ezek a milliárdok a magyar szellemi kapacitás legjavát támogatták eddig. Most már azonban az sem számít, hogy a sikeres magyar tudományos életet milyen áron aprítja fel a kormány.

index_132.jpg

Fotó: index.hu

Palkovics László elveszítette akadémikus jellegét azáltal, hogy hajlandó saját kollégáit is beterelni a NER aklába, ahol már ott vannak a pedagógusok, az orvosok, a közhivatalnokok, az újságírók döntő többsége, az alkotmánybírák, de a Fidesz által pénzelt vállalkozók és politikusok sem kivételek. Orbán Viktor azzal, hogy a tudományos élet legmagasabban jegyzett tagjait alázza meg a kutatási pénzek központosításával, azt üzeni, senki se reménykedjen, mindenki sorra kerül egyszer.

Palkovics hiába érkezett a tudományos életből, mára már a politikusok sunyi módszereit használva szívatja egykori kollégáit. Előbb elhitette az MTA elnökével, hogy a kormányt érdekli a szakma véleménye a tervezett „reformokról”, majd Lovász Lászlónak rá kellett döbbennie, hogy a miniszter lóvá tette. Kétségtelen, hogy a tudomány nagy tiszteletben álló képviselőit olyan lendülettel rántották le a sárba a kormány végrehajtó emberei, hogy sokan elgondolkodtak azon, vajon milyen bűnük lehet azoknak az akadémikusoknak, akikkel ilyen alpári módon bánt el a bosszúálló kormány?

A válasz egyszerű: Az MTA bűne mindössze annyi volt, elhitte magáról, hogy kivételezett helyzetben van, vagyis, nem mer elmenni a kormány odáig, ahol már ők is célponttá válhatnak. Pedig a NER többször bebizonyította, az egyik legfontosabb ismérve pont az, hogy nem tesz senkivel kivételt. Ha egy szakma, egy társadalmi csoport, egy cég úgy gondolja, hogy párhuzamosan létezhet a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, vagyis, nem kell gesztusokat tennie, hajbókolnia, netán jattolnia a politika nagyhatalmú urainak, akkor nagyot tévednek.

Nyilván tisztában van azzal, hogy a távozása csak utat nyitna egy kormánypárti csinovnyiknak, aki a politikai hűség oltárán feláldozná az egész tudományos életet.

Pedig a Magyar Tudományos Akadémia mindig kerülte a nyílt konfliktusokat, de a kis súrlódásokat is az Orbán-kormánnyal. Nem háborodtak fel nyíltan azon sem, hogy az alaptörvényben az MTA szintjére emelték a Magyar Művészeti Akadémiát, amelynek azon kívül, hogy nem voltak olyan történeti hagyományai és érdemei, mint a reformkorban alapított MTA-nak, a tagjai jobbára a kormány holdudvarához tartozó művészek, tudósok, építészek. Még az is belefért az akadémikusoknál, olykor rájuk förmedt a miniszterelnök vagy valamelyik vazallusa, ha éppen nem pontosan ugyanazon a véleményen voltak bizonyos kérdésekben, mint a kormány.

A Fidesz országlása idején az Akadémia élére megválasztott nemzetközi hírű matematikus azt az utat választotta, hogy a tudomány szabadsága érdekében csak kisebb konfliktusokra merészkedik az általa irányított intézmény. Lovász László taktikája mellett az az érv szól, hogy a tudománynak épp úgy lételeme a szabadság, mint a bíróságoknak, a sajtónak és a művészeteknek. A zsinórban harmadik kormányzati ciklusa elején tartó Orbán Viktornak azonban ez is sok volt, és úgy érezte, hogy egy kis csuklóztatással jelzi a tudós uraknak, hiába van temérdek ész az agyukban, jobb, ha belátják, az igazi főnök mégis ő.

Lovász László egy interjúban már elismerte, többször gondolt a lemondásra már korábban is, ám még mindig nem jutott el erre a pontra. Nyilván tisztában van azzal, hogy a távozása csak utat nyitna egy kormánypárti csinovnyiknak, aki a politikai hűség oltárán feláldozná az egész tudományos életet. Végtelen szomorú dolog konstatálni, hogy egy listázós, megfélemlítő, kirekesztő politikát folytató kormány a magyar értelmiség legjavát is be akarja darálni, és a tudományt is saját szolgálóleányává akarja tenni.

hvg_44.jpg

Fotó: hvg.hu

A Németh Szilárd, Mészáros Lőrinc és Kósa Lajos neveivel fémjelzett magyar politikai és gazdasági elit most már olyan szinten szaggatja szét azt a társadalmi szövetet, amely még egyben tartotta a tradicionális értékeket, némileg egységesítette a magyar polgárokat attól függetlenül, hogy merre szavaztak, hogy mindenkinek be kell látnia: a NER-en kívüli létezés csak illúzió. Amennyiben valaki ki szeretne maradni belőle, költözzön el ebből az országból, vagy vegyen egy tanyát egy erdő közepén, próbáljon önellátóvá válni, és ne álljon szóba se a szomszédokkal, sem az arra vetődő NAV ellenőrökkel. De ez utóbbi megoldás nem biztos, hogy célra vezet. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Lehet, hogy nem szimpatikus a törzsfőnököd, de mivel nem válhatsz sziúvá, a dakota főnököt kell követned egész életedben.”

              

Nem kétséges, a Nemzeti Együttműködés Rendszere igyekszik bedarálni az MTA-t is Tovább
Suttyomban elkezdte a megszorításokat az Orbán-kormány

Suttyomban elkezdte a megszorításokat az Orbán-kormány

Nem is volt olyan régen, amikor külön utasításban tiltották meg a kormány embereinek, hogy használják a megszorítás szót. Most ismét elő lehet venni a már jól ismert kommunikációs paneleket, ugyanis egyre valószínűbb, hogy közeleg az újabb gazdasági krízis, így ismét ránk köszönthet a költségvetési kiigazítások kora. Most éppen a munkaerőhiányra hivatkozva engedik szélnek a közmunkarendszerben lévők tízezreit, ám a valós ok mégis az lehet, hogy az értelmetlen és kézzel fogható haszonnal nem járó közfoglalkoztatás túl sokba kerül az államnak.

alfahir_3.jpg

Fotó: alfahir.hu

Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél, vagyis a kormány nem véletlenül kezdi pedzegetni, hogy vége az utóbbi évek stabil gazdasági növekedésnek. Egyelőre nem tudni, hogy elég lesz-e egy pénzügyi kiigazítás ahhoz, hogy túlessünk a nehézségeken, vagy komolyabb krízis közeleg, aminek kezeléséhez fájdalmas intézkedésekre lesz szükség. A kormány mindenesetre elkezdett bespájzolni, nem csak azért, mert kellenek a tartalékok, hanem mert a tavaszi választás előtt rendesen kisöpörték a kasszát. Varga Mihály pénzügyekért felelős miniszter a költségvetési tartalék növelésével kívánta üzenni, hogy tisztában van a probléma súlyával, ám szerinte pánikra egyelőre semmi ok.

Ugyanakkor a cafetéria juttatások erőteljes megnyirbálása is azt jelezte, szép lassan, de annál biztosabban az állam kezd felkészülni a szűkösebb időkre. Nyilván nem a baráti oligarchákat érintő állami beruházásokon kezdik a spórolást, de a végén az is elképzelhető, hogy Mészáros Lőrincnek és Tiborcz Istvánnak is fájni fog, ha tényleg beüt a krach.

A közmunkásoknak azonban már most is roppant kínokat okoz a kormány elővigyázatossága. A Belügyminisztérium adatai szerint 2016-ban még 223 ezren dolgoztak közmunkásként, az idei év első négy hónapjában ez 150 ezer főre apadt: vagyis országosan 33 százalékkal csökkent a közfoglalkoztatotti létszám. Idén 40 milliárd forintot vettek ki a közmunkarendszerből, jövőre további 45 milliárd forint kivonásával 180  milliárdra csökken a „közmunkás büdzsé”, amivel 130 ezer alá eshet a közfoglalkoztatásban részt vevők száma.

Az indok egyszerre kézenfekvő és félrevezető: egyre nehezebben találnak ugyanis a cégek szakembereket és segédmunkásokat a munkaerőpiacon, ám a közmunka fűnyíróelv szerinti megkurtításával nem fognak megoldani ezekből a problémákból semmit. Főleg úgy, hogy a mostani leépítés elsősorban a kulturális közfoglalkoztatottakat érinti, akik nagyrészt olyan diplomások, akik nem találtak végzettségüknek megfelelő munkát eddig. Főként a kisebb településeken élő értelmiségieken csattant az ostor, akik elsősorban kulturális intézményekben ténykedtek átlagosan 70 ezer forintos nettó éhbérért.

Mostantól azonban már ez sem adatik meg számukra, ugyanakkor ők nehezen képezhetik át magukat kőművessé, áccsá, asztalossá, netán programozó matematikussá. A témában nyilatkozó kormányzati funkcionáriusok ugyanakkor arról számoltak be, hogy a kulturális közfoglalkoztatottak közül elsősorban az államapparátus szívott fel arra érdemesnek talált embereket. Ez egyszerűbben szólva azt jelenti, hogy akik jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkeztek, el tudtak menni dolgozni állami hivatalokba, ahol egyébként a beharangozott bürokráciacsökkentés ellenére is egyre többen ügyködnek.

A közmunkásokat és közfoglalkoztatottakat már eddig is a kormány szeszélyeinek és aktuális célkitűzéseinek megfelelően tologatta a kormány jobbra-balra. Valószínűleg már április 8-a előtt is szívesen megszabadultak volna több tízezer embertől, akik ugyan nem kapnak zsíros fizetést az államtól, ám így is komoly tehertételt jelent a költségvetésnek a program finanszírozása. A mostani radikális leépítéssel közvetve beismerték a közmunkaprogram kudarcát, mert lényegében csak úgy tudják kiszorítani innen az embereket, ha csökkentik a felvehetők létszámát, és nem azzal, hogy visszavezetik az embereket a versenyszférába.

hvg_43.jpg

Fotó: hvg.hu

Komoly fejtörést jelentenek tehát a kormánynak a továbbra sem ideálisan alakuló munkaerő piaci viszonyok. Az átképzéseket a közmunkaprogram indulásakor szinte teljesen megszüntették, mert lényegében csak a statisztika számított a kormánynak, vagyis minél több embert akartak kihúzni a munkanélküliek közül. Most egyrészről utcára kerültek olyan emberek, akik eddig is fillérekért dolgoztak, másrészről pedig nem oldódott meg a munkaerőhiány égető problémája. Ezt a helyzetet a most körvonalazódó gazdasági szükséghelyzet tette egyértelművé. Az Orbán-kormány tehát nyolc kivételesen kedvező év alatt nem készítette fel az országot egy olyan helyzetre, amikor már nem elég uniós forrásokra és multinacionális cégek beruházásaira bízni a gazdasági növekedést. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Más tollaival addig ne ékeskedj, amíg a fejdíszedet a kölcsönzőből szerezted.”   

  

Suttyomban elkezdte a megszorításokat az Orbán-kormány Tovább
Lehet-e gerillamódszerekkel harcolni az Orbán-rezsim ellen?

Lehet-e gerillamódszerekkel harcolni az Orbán-rezsim ellen?

Úgy tűnik, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt nem ment el nyári szünetre annak ellenére, hogy nem jutottak képviselő-jelöltjeik a Parlamentbe az áprilisi választásokon. Ők mégis úgy gondolják, hogy a politikai ellenállásnak nem szabad vakációra vonulnia addig, amíg egy hatalmától megrészegült párt vezeti az országot. A miniszterelnököt mindenesetre nyomás alatt tudják tartani olyan graffitikkel, melyeken Orbán Viktort az ismert gőzmozdony, Thomas hátán lovagolva ábrázolják. Úgy is mondhatnánk, hogy kiengedik a gőzt.

index_131.jpg

Fotó: index.hu

Mivel a demokrácia intézményeit teljesen kiüresítette a Fidesz, az utcai demonstrációkra pedig egyre nehezebb lesz engedélyt kapni, az ellenzéknek és a civileknek, el kell azon gondolkodni, miként vetetheti észre magát kormánykritikus oldal egy olyan közéletben, melyben szinte már csak a kormánypártoknak vannak hagyományos kommunikációs eszközei. Valójában már a független sajtó is lassan az illegalitás irányába mozdult, hiszen vannak már olyan kiadványok, melyeket aktivisták írnak, nyomtatnak és terjesztenek. Néhány éve még őrültnek tartottuk azokat, akik szerint rövidesen földalatti mozgalmakba kell szerveződniük azoknak, akik érdemben szeretnének még tenni valamit a demokráciáért, a jogegyenlőségért, a szabad véleménynyilvánításért Magyarországon.

A Kétfarkú Kutyapárt még nem a föld alá költözik, hanem egyelőre folytatva korábbi hagyományait, ugyanis olyan gerillamódszerekkel idegesíti a regnáló hatalmat, melyek ellen érdemben keveset tudnak tenni a kormány emberei. A Banksy-stílusban készült úgynevezett stencil-műalkotásukat legutóbb budai Szent János kórház falán jelenítették meg, de a graffiti-elhárító csapat gyorsan akcióba lépett, és hamarabb lemeszelték, mint a korábban a Dob és a Rumbach Sebestyén utca sarkára kihelyezett pöfögő Orbánt. Kovács Gergő pártelnök azonban kijelentette, hogy nem hátrálnak, hiszen ha egyet lefestenek, kettőt fújnak fel helyette.

444_4.jpeg

Fotó:444.hu

A MKKP korábban az ifjú kereszténydemokratákat tréfálta meg azzal, hogy reagálva a kormánypártiak civil szervezetek ellen indított matricás akciójára, „Kivándorlást támogató szervezet” feliratú öntapadós matricákat ragasztgattak a Fidesz kerületi székházaira. Hollik István és a kereszténydemokrata ifjoncok nem is igen tudtak reagálni a kutyapárt egészpályás letámadására, így sok „Bevándorlást támogató szervezet” feliratú matrica maradt egyelőre a kormánypárti fiókokban. Ez az ütközet is jól reprezentálta, hogy a kormánypártok uralhatják a közéletet, a médiát, a hivatalokat, az utcát azonban nem tudták még megszerezni.

A gerillaharcnak is persze addig van értelme, amíg léteznek ellenzéki sajtóorgánumok, melyek hírt adnak az utcai akciókról. A közösségi média persze továbbra is képes egy-egy jópofa akciónak hírverést csinálni, ám azok az internetes felületek számítanak a legjobb visszhangnak, melyek előbb beszámolnak a miniszterelnököt kifigurázó stencil-műalkotásokról, majd néhány óra múlva leközlik a lefestett freskókról készült képeket is. Ez mutatja meg legérzékletesebben, mennyire nem tűri a hatalom a kritikát, és mennyire nem érti a humort, ami minden diktatórikus rendszer számára értelmezhetetlen terület.

index1_29.jpg

Fotó: index.hu

A Nemzeti Együttműködés Rendszere semmitől sem jön jobban zavarba, mint amikor szembesíti az egyszerű nép azzal, hogy a kétharmados parlamenti többség ellenére az emberek többsége nem szereti őket, sőt, kifejezetten gúnyolódnak rátartiságukon és a rájuk oly jellemző szájbarágós propagandájukon. Persze, nem a kutyapárt reprezentálja a magyar társadalmat, ám, ha partizánakcióikkal rávilágítanak a kormánypárti képviselő urak korlátoltságára, akkor a legtöbben jót somolygunk ezen. Mert, ahogy egy szellemes dakota mondás tartja: „Nem az számít, hogy örömödben vagy kínodban, de mindig mosolyogj, mert ezzel elbizonytalanítod az ellenfeleidet.”    

Lehet-e gerillamódszerekkel harcolni az Orbán-rezsim ellen? Tovább
Mire jó, ha mindig kéznél van egy multifunkcionális Soros György?

Mire jó, ha mindig kéznél van egy multifunkcionális Soros György?

Az a legszörnyűbb az Orbán-kormány kommunikációjában, hogy a legfontosabb és legösszetettebb problémákból is kormányzati sikerpropagandát gyárt, így a magyar választópolgárok sokszor el sem jutnak a krízisek valódi okaihoz. A menekültválság például egy szerteágazó globális probléma, a magyar kormány viszont igyekszik ezt partikuláris ügyként kezelni, és azt a szemléletet az emberekbe táplálni, hogy jobb is, ha nem próbáljuk megérteni a menekültprobléma lényegét. Most a forint gyengülése kapcsán is kezdenek kirajzolódni egy féligazságokra és egyértelmű hazugságokra épülő kormányzati propaganda körvonalai.

hvg_42.jpg

Fotó: hvg.hu

Ha beszakad a forint, az is természetesen Soros György bűne lesz. Miután milliárdos állami propaganda-hadjárattal sikerült démonizálni az amerikai milliárdos személyét, ma már nincs más dolga a magyar kormánynak, mint minden rosszat visszavezetni Dzsorzsi bácsira, és a hozzá hasonló pénzügyi spekulánsokra. A Rogán-Habony-féle kommunikációs gépezet már létrehozta azt a szörnyet, mely bármikor bevethető bűnbakként, ha meg kell magyarázni valami kormányzati fiaskót.

Márpedig most volna mit magyarázni, ugyanis soha nem volt ilyen gyenge a forint, és nem úgy tűnik, hogy a kormány bármit is magára venne ennek a jelenségnek a felelősségéből. Pénteken dél körül pár pillanatig 330 felett járt az euró-forint árfolyam, ezzel pedig három nap alatt harmadszor gyengült történelmi mélypontra a forint, miután szerdán és csütörtökön 328,07 forintos, majd 329,02 forintos jegyzéssel is negatív történelmi rekordot ért el. Normális országokban erre érdemben reagál a kormány és a jegybank, ám nálunk jönnek a kommunikációs zsonglőrök, és azt mondják, hogy spekulációs folyamatokat sejtenek a háttérben.

Soros Györgynek tehát vajmi kevés köze van ahhoz, hogy rohamosan kezd veszíteni az értékéből a forint.

A sorosozás is úgy indult, hogy sejtelmes háttérhatalmak mesterkedéseiről kezdett szónokolni a kormánysajtó és hasonló bornírtságokra ragadtatják magukat a gombamód szaporodó kormányszóvivők is. Mind közül a legirritálóbb a a Soros György által alapított CEU-n diplomázott Kovács Zoltán, aki azt is hozzátette mindehhez, hogy a kormány vizsgálja ezt a bizonyos spekulációt, és „ennek fényében derítjük fel, mi tehető, mi a teendő”. Ha tényleg vizsgálódna, és ennek fényében cselekedne a kormány, nem is tennénk szóvá, ám már most lehet tudni, hogy mi lesz ennek eredménye, és ennek fényében mit tesz a kormány.

Soros György multifunkcionális ősellenség, akire azt is rá lehet fogni, hogy kevés gyerek születik itthon, vagy, hogy nő a bűnözők száma hazánkban. Adja magát tehát az a megoldás, hogy egy jó kis forintgyengülést Dzsorzsi bácsi nyakába lehet varrni. Ez még sokkal inkább az ő fenségterülete, mint a menekültügy, beleharapott ő már a japán jenbe és az indiai rúpiába is, nehogy már azt higgyük, hogy kíméli az ősellenség valutáját. Mert kit támad legintenzívebben egy ilyen ördögfattya, ha nem a mi csodás kormányunkat, élén magával Orbán Viktorral?

Ha mégsem a kormányzati kommunikációs manipulációs szemüvegen keresztül nézzük a devizaárfolyamok alakulását, akkor könnyen más álláspontra juthatunk. Ahogy eddig kedvezett ugyanis a globális gazdasági klíma az Orbán-kormánynak, most kezdenek sötét fellegek gyülekezni a mi szép országunk felett is. A nemzetközi piacok ugyanis nem elsősorban a spekulációk miatt ingadoznak, hanem előre látható, sőt megjósolt pénzügyi és gazdasági folyamatok elindulásával. Nem megyünk bele az elemzésekbe, de egy korrekció szükségességét már korábban is megjósolták mérvadó elemzők, és egy komolyabb válság kialakulását sem zárták ki.

Soros Györgynek tehát vajmi kevés köze van ahhoz, hogy rohamosan kezd veszíteni az értékéből a forint. Ezt még maga a Matolcsy György vezette jegybank is elismerte, ugyanis a kormány sunyi célozgatásaira elég idegesen reagált az MNB. Mivel adottságaiban a hozzánk leginkább hasonlító közép-kelet európai országok valutái hasonló mértékben estek, mint a forint, nincs sok szakmaiság abban, ha e mögött is a magyarok ellen áskálódó csúnya milliárdos bácsit látjuk. A Magyar Nemzeti Bank ennek ellenére még mindig nem emel kamatot, pedig azzal sokat enyhítene a forintra nehezedő nyomáson, ami mögött persze nem Soros György áll.

blikk_6.jpg

Fotó: blikk.hu

A kormány valószínűleg sejti, hogy vége a bőség hét esztendejének, és amellett, hogy elkezdett bespájzolni nehéz napokra, ezzel párhuzamosan kommunikációs stratégiát dolgoz ki arra az esetre, ha nagyon beütne a krach. Ha felnagyítják a veszélyt – amit Soros György befolyásának hangsúlyozásával tudnak leginkább elérni – akkor a magyar kormány, mint védelmező, oltalmazó erőként fog ezzel szembeszállni. Megint a harcban edzett férfi képében tud előlépni Orbán Viktor, aki megvédi népét (és persze a nemzeti valutát) a spekulánsok, különösen Soros György ellenében. Mert, ahogy az ősi dakota bölcsesség tartja: „Győztes taktikán csak akkor változtass, ha vesztésre állsz.”     

  

Mire jó, ha mindig kéznél van egy multifunkcionális Soros György? Tovább
Orbán Viktor kezdi érinthetetlennek tartani magát

Orbán Viktor kezdi érinthetetlennek tartani magát

Nem kaphat szót olyan képviselő, aki pártelnöknek szólítja Orbán Viktort, egy nap alatt eltüntetik azt a graffitit, amely a miniszterelnököt ábrázolja, a külügyminiszter pedig azzal magyarázkodik egy külföldi újságíró előtt, hogy ő kitart Orbán Viktor minden kijelentése mellett. Mindez két napba sűrítve mutatja be, hogyan épül Magyarországon az a tekintélyelvű hatalom, amely nem tűri az ellentmondás semmilyen formáját. Orbán Viktor lényegben azt üzeni mindenkinek az országban, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

hvg_41.jpg

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor most már tényleg elhiszi magáról, hogy szakrális vezetője Magyarországnak. Aki ennek az elvnek ellenáll, most még megússza egy kis ejnye-bejnyével, de a rendszer érzékelhetően keményedik, így nem lesz rá garancia, hogy néhány hónap múlva nem írják majd bele az alaptörvénybe, hogy a magyar miniszterelnök személye szent és sérthetetlen, és komoly szankciókkal számolhatnak azok, akik megszegik ezt a rendelkezést.

Valószínűleg az lesz az igazi fordulópont, amikor Orbán a Budai várba költözik, hiszen onnantól a legősibb történelmi hagyományok követőjének érezheti magát, amivel persze komoly előjogok is járnak majd. Lényegében a magyar királyok nyomába szegődött már első kormányzati ciklusa alatt is, amikor Szent István koronáját úsztatta a Dunán. Úgy akar nyomot hagyni a magyar történelemben, mint a legnagyobb államférfiak, de már nem Széchenyi István példája lebeg a szeme előtt, hanem inkább Hunyadi Jánosé, aki ugyan nem király, hanem kormányzó volt, de szembe szállt a muszlim törökökkel, vagyis személyén keresztül aktualizálhatja a menekültellenes politikáját.

Ironikus módon éppen a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan pályafutás az egyik inspiráló példa a magyar kormányfő számára. Erdoğannak azonban nem kell tartania az uniós vezetők kritikáitól, ugyanis országa nem tagja az EU-nak. Ráadásul egy stratégiailag rendkívül fontos ország élén áll, tőle függ többek között a Törökországban élő szír menekültek sorsa, így az uniós döntéshozók előszeretettel hunynak szemet diktátori hajlamai felett. A török elnök így lényegében azt tett az ellenzékével az utóbbi években, amit csak akart, és majdnem olyan központosított hatalmat épített maga köré, amilyennel csak a szultánok rendelkeztek korábban.

Orbán útja rögösebb, és valószínűleg hosszabb ideig is tart. Mivel 2010-ben gyorsan rájött, hogy nem tud olyan gazdasági csodát tenni, mint például Erdoğan Törökországban, új módszerekhez folyamodott hatalma megtartása és megszilárdítása érdekében. 2014-ben a rezsicsökkentéssel ámította a szavazók többségét, így nyert újabb 4 évet, 2015-től pedig – érzékelve a magyar lakosság xenofób hajlamait – tudatosan építette fel menekültellenes kampányát, ami ismét elhozta számára az áhított kétharmados többséget. Mivel érzékelhető volt, hogy számára létkérdés az alaptörvény átírásához szükséges kétharmados parlamenti többség megszerzése, egyértelmű, hogy a törvényalkotást saját hatalmának további kiteljesítéséhez fogja használni.

mandiner_2.jpg

Fotó: mandiner.hu

Egyszóval, csak az a kérdés, Orbán Viktor mikor tesz újra kísérletet arra, hogy saját mindenhatóságát és érinthetetlenségét tovább tudatosítsa a magyar társadalomban. Már az a rendelkezés is ezt szolgálja, hogy lényegében lehetetlenné teszi a demonstrációkat a lakása környékén, de az ellene tüntető civilek számára is sokkal nehezebb lesz engedélyt szerezni a tömegdemonstrációkhoz. Saját hívei már most is úgy tekintenek rá, mint egy váteszre, de neki ez nem elég. Szeretné, ha legalább annyira tartanának tőle azok, akik soha nem fogják szeretni, hogy nem merik azt kiabálni az ellenzéki tüntetéseken: „Orbán takarodj!” Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Szép dolog az igazságot kimondani, de az fontosabb, hogy számolj a következményekkel. Mert, ha egyszer a nagyfőnök begurul, a mellkasodban landol a tomahawkja.”   

  

Orbán Viktor kezdi érinthetetlennek tartani magát Tovább
Még az aprót is kirázta Orbán az uniós pénzeszsákból, hogy jusson belőle a haveroknak is

Még az aprót is kirázta Orbán az uniós pénzeszsákból, hogy jusson belőle a haveroknak is

Az uniós pénzelvonásokat is arra fogja használni a Fidesz, hogy az EU ellen hangolja a magyar lakosságot. Ez szinte borítékolható azok után, hogy már sokadik évadában jár a magyar kormány szabadságharca Brüsszel ellen. Azért hadakozik tehát újfent saját szövetségesei ellen a kormánypárt, hogy közben ne kelljen megmagyaráznia, miért öntött több száz milliárd forint közpénzt saját oligarchái zsebébe. Lényegében minden jogos számonkérést nyílt hadüzenetnek tekint Orbán Viktor, legyen szó menekültügyről, korrupcióról vagy a jogállamiság leépítéséről, így csak a harci szellemet tartja fenn Brüsszel azzal, ha szembesíti a magyar kormányt a kötelességeivel.

index_130.jpg

Fotó: index.hu

Szinte megbecsülhetetlen az az összeg, amennyit nem a hatályos uniós előírásoknak megfelelően költött el a magyar kormány a jelenlegi hétéves költségvetési ciklus folyamán. Csak annyi biztos, hogy a brüsszeli központ ellen folyamatosan szabadságharcot vívó Orbán-kormány már nagyobb korrupciós amplitúdóval rendelkezik, mint az eddig éllovas déli tagországok. Az ellenőrök aprólékos munkával mutatták ki, milyen innovatív a magyar kormány és a hozzá közel álló nomenklatúra, ha le kell csippenteni néhány milliárdot a központi forrásokból, melyek hivatalosan az ország felzárkózását segítenék.

Az idő- és energiaigényes ellenőri munka talán nem is jutott el minden apró részletig, így, ha csak a nagyobb tételeket vesszük, akkor is kirajzolódik a tendenciózus síbolás sormintája. Most úgy néz ki, hogy minden tizedik eurót visszafizettetne az EU Magyarországgal, ami talán még nem is olyan súlyos büntetés, ha azt vesszük, hogy a költségvetési támogatásnak valószínűleg ennél jóval nagyobb aránya vándorolt magánzsebekbe.

A számlázás felfüggesztése, kisebb tételek visszakérése ugyanis nem hatékony eljárás az olyan cinikus és dörzsölt rendszerrel szemben, mint Orbán Viktor klientúrája.

Úgy tűnik, hogy a magyar kormány korábban ezt a büntetést már beárazta, hiszen valószínűleg előre eldöntötték, a 10 százalékos átalánybüntetést választják, ami így is több mint 100 milliárd forint lehet. Ez is azt bizonyítja, hogy az Orbán-kormány fittyet hány minden brüsszeli intőnek, számukra az az igazán lényeges elem ebben a gigantikus projektben, hogy az ingyen pénzből minél több jusson a kormányhoz közeli emberekhez.

A rendszerszintű korrupcióra az a tény is egyértelműen utal, hogy közbeszerzések ellenőrzési rendszerét vizsgálva a mostani költségvetési ciklusban 29-ből 24 projektben találtak kivetnivalót az ellenőrök. Ez hatalmas romlás a korábbi adatokhoz képest, pedig három évvel ezelőtt is minden harmadik-negyedik projekttel adódtak súlyos problémák. Az EU illetékesei ma már bizonyára jól tudják, azzal követték el a súlyos hibát, hogy már akkor is csak fenyegetőztek, és nem állították le a kifizetéseket teljes egészében.

A számlázás felfüggesztése, kisebb tételek visszakérése ugyanis nem hatékony eljárás az olyan cinikus és dörzsölt rendszerrel szemben, mint Orbán Viktor klientúrája. Ezt megtanulhatták a jogállamiság leépítése ürügyén tett tessék-lássék intézkedések, de az egyre kirekesztőbb, sőt már-már rasszista felhangokkal teletűzdelt menekültpolitika kapcsán is. Orbán Viktor ugyanis mindent csak üres fenyegetőzésként értékel, mert tudja, hogy az EU, de különösen saját pártcsaládja, a néppárti frakció soha nem mer elmenni a falig. Bezzeg ő! A magyar kormányfő évek óta abból húz belpolitikai és külpolitikai hasznot, hogy visszaél ellenfelei (és persze szövetségesei) óvatos politizálásával, kompromisszumokra hajló alkudozásaival.

zarojel_1.jpg

Fotó: Zárójel

Orbánt csak a végeredmény érdekli. Kőkemény menekültellenes kampányt vitt végig 2015-től, amivel egyrészt elterelte a figyelmet a kormányzati korrupcióról, másrészt hozta a 2018-as parlamenti választásokat. Az, hogy közben külpolitikai karanténba zárták, nem zavarta, sőt még hasznot is húzott belőle. Látványos gesztusokat tett illiberális szövetségesei felé, ajnározta Erdogant, együtt parolázott Putyinnal, tolta a kínaiak szekerét, amiért persze nem igazán kapott semmilyen kézzel fogható ellenszolgáltatást. Az elsíbolt kohéziós pénzek miatt sem fáj különösebben a feje, mert nem ő fogja kifizetni a büntetést, és legalább megint lesz oka bő nyállal köpködni Brüsszelt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amíg más kölcsön adja a lovát, eszedbe ne jusson a saját musztángodat fárasztani!”  

    

 

Még az aprót is kirázta Orbán az uniós pénzeszsákból, hogy jusson belőle a haveroknak is Tovább
Azért bélyegzi meg ellenfeleit a Fidesz, hogy elkerülje a rasszizmus és korrupció stigmáit

Azért bélyegzi meg ellenfeleit a Fidesz, hogy elkerülje a rasszizmus és korrupció stigmáit

A magyar kormánypártok képesek bármit letagadni, még azt is, amiről fénykép tanúskodik, sőt az érintettek sajtótájékoztatón is elbüszkélkedtek a tettükkel. Így volt az emlékezetes matricázós esetnél is, amikor a KDNP ifjú aktivistái „bevándorlást segítő szervezet” felirattal látták el azt az épületet, amelyben a Menedék Egyesület működik. Most, hogy erről tudomást szereztek uniós képviselők is, a kereszténydemokraták mindent tagadnak. A dologban van egy roppant kínos mozzanat is,  ugyanis a Menedék Népszínház utca 16. szám alatti irodája egy csillagos házban található.

24_hu_74.jpg

Fotó: 24.hu

A múlt héten indult a kisebbik kormánypárt, a KDNP új kampánya, amelynek során “bevándorlást támogató szervezet” feliratú öntapadós matricákkal látják el mindazokat az épületeket, melyekben állításuk szerint a Stop Soros törvény által megrendszabályozni kívánt civil egyesületek működnek. A Hollik István ex-képviselő által indított őrületbe bekapcsolódtak a KDNP ifjúsági tagozatának aktivistái is, akiknek jó érzékkel sikerült megjelölniük egy csillagos házat. Anélkül, hogy rövid történelem óra keretében elmagyaráznánk nekik, hogy mekkora érzéketlenség a nyilasok által kijelölt házakra bármiféle megbélyegző feliratot kiragasztani, a párt uniós képviselője már érzékeltette, hogy az ifjú kereszténydemokraták tényleg túl messzire mentek a civilek elleni hajsza hevében.

Történt ugyanis, hogy a csillagos ház felmatricázását több zsidó származású ember is kikérte magának, egyikük pedig írt egy levelet is Ujhelyi István szocialista EP-képviselőnek. Aki fogta, lefordította a levelet és körbeküldte a többi Európai Parlamenti képviselőnek. Ebből aztán elég nagy kalamajka támadt, és, nem maradt más választása Hölvényi György KDNP-s EP képviselőnek, hogy egy az egyben letagadja az estet. Pedig az esetről beszámoltak a magyarországi hírportálok függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti orgánumok, a felmatricázásról fényképet készített az MTI fotóriportere, de beszámolt a történtekről a lakájmédia összes csatahajója, köztük a szervilizmus csúcsának számító M1 hírcsatorna is.

A tények azonban egyáltalán nem zavarják a kormánypárti politikusokat, ha tisztára akarják mosni magukat a nemzetközi (esetleg hazai) közvélemény előtt. Másként fogalmazva: arcrezdülés nélkül belehazudnak a világba azok az emberek, akik saját bevallásuk szerint a kereszténység értékeit képviselik a politikában. A civil szervezetek megbélyegzése, a kormánypárti lapok listázásai, a folyamatos verbális fenyegetés, a szolidaritás eszméjének alaptörvényben való kriminalizálása anélkül is vérlázító, ha nem csillagos házakra ragasztanak idióta feliratokat a világ dolgairól alig valamit tudó, önmagukat  kereszténydemokratának valló sihederek, de a butaságukat most egy felnőtt KDNP-s próbálja letagadni szemrebbenés nélkül.

Miért is bélyegez meg embercsoportokat az Orbán Viktor által felépített és működtetett rendszer Magyarországon a 21. században? Miért is van szüksége arra, hogy a társadalom egyes csoportjait olyanok ellen hangolja, akik hisznek az emberi méltóságban, a demokrácia elsőbbségében a diktatúrákkal szemben, akik hajlandók megvédeni olyan emberek érdekeit, akik jogai sérülnek az állammal szemben? Nem az az elsődleges célja ezzel a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, hogy újra kiépítse az egypártrendszert - hiszen ez túl menne minden határon, amit az Európai Unióban még elviselnek -, hanem, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy egy korrupt politikai rendszerben élünk, ahol ráadásul az embercsoportokat származásuk, szociális helyzetük, politikai nézeteik vagy vallásuk alapján nyíltan megkülönböztetik.

Tény, hogy Magyarországon a törvény előtti egyenlőség eszméje is egyre nehezebben valósul meg, olyan nyomás alá helyezik a bíróságokat, hogy a fent említett diszkriminatív folyamatoknak ne szabjon határt a jog. Ha folyamatosan a belső ellenség megkülönböztetésével, külön karámokba való terelésével foglalkozik a közélet, ha a kormányhoz hű sajtó egy csettintésre rászabadul a Fidesz által kijelölt szervezetekre, személyekre, akkor nem lesz ideje és kedve a választópolgárnak azon töprengeni, hogy mitől gazdagodott meg fénysebességgel Mészáros Lőrinc. Ha az Európai Uniót állandóan támadja Orbán Viktor, részben vagy egészben hitelteleníti az EU kritikáját a magyar kormány működésével kapcsolatban.

mti.jpeg

Fotó: MTI

Szóval, a matricázós gyerekek kissé túllőttek a célon, de mi sem könnyebb, mint fogadott prókátorként azt írni, mint amit Hölvényi tett közzé: “A magyar kommunista hagyományt követve a bukott szocialisták képviselője abból akar gátlástalan előnyt szerezni, hogy kihasználva a magyar helyzetről való pontos információk hiányát, hazudik” Az ősi módszer persze lehet kommunista, soviniszta, nacionalista, de lényeg, hogy lehazugozni azt, aki a tényeket tárja elénk, annak a beismerése, hogy másként már nem tudta kimosni a kereszténydemokrata tinicsapatot a derék kormánypárti uniós képviselő. Mert, ahogy a dakoták egy legendás mondása tartja: „Ha azt hazudom, hogy ő hazudik, az azt eredményezi, hogy ő már nem mondhat mást, minthogy én hazudom. És ezt már senki sem tudja követni, tehát vagy mindketten igazat mondunk, vagy ő és én is hazudunk. Döntetlenre hoztam tehát a veszettnek látszó meccset.”

 

Azért bélyegzi meg ellenfeleit a Fidesz, hogy elkerülje a rasszizmus és korrupció stigmáit Tovább
A Stop Soros a magyar politikai elit morális válságának legékesebb bizonyítéka

A Stop Soros a magyar politikai elit morális válságának legékesebb bizonyítéka

Nyilván sokan törik azon a kobakjukat, vajon mi a célja a magyar kormánynak a Stop Soros névre keresztelt törvénnyel, illetve a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítással. Orbán ugyanis sokat kockáztat a nyíltan a civil társadalom ellen hangoló jogszabály erőszakos áttolásával, hiszen a német kereszténydemokraták és az Európai Néppárt is jelezte, erősen megfontolják a Fidesz kizárását a pártcsaládból, ha a Velencei Bizottság előzetes kontrollja nélkül terjesztik a törvényt a magyar országgyűlés elé. A magyar kormányfőt ez a fenyegetés nem zavarta, illetve egyelőre úgy gondolja, hogy nem lesz elég bátorságuk az európai konzervatívoknak ahhoz, hogy kitaszítsák maguk közül az egyik legszélsőségesebb ideológiát valló uniós pártot.

index_129.jpg

Fotó: index.hu

Orbán Viktor kettős játékának lényege, hogy itthon biztonságot ígér a választóknak, ugyanakkor a külvilágot zavaros ideológiák kaotikus burjánzásaként jeleníti meg. Elég csak az úgynevezett Nemzeti Hitvallásba beszerkeszteni kívánt mondatot idézni:  "Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége." Kenetteljes, ám lényegében értelmezhetetlen mondat, legalábbis közjogi értelemben. Természetesen nem is ez a cél, hanem egyfajta állandóság sugalmazása, melyet időről időre meg kell védeni a kiszámíthatatlan külső ellenséggel szemben.

Mindennek belpolitikai haszna csak akkor van, ha a külső fenyegetésnek belső szövetségesei vannak, hiszen pártunk és kormányunk kerítést emelt a déli határra, páncélozott járművek cirkálnak a szerb-magyar határszakaszon, így fizikai értelemben mindent megtett annak érdekében, hogy egyetlen fejkendős muszlim néni se tehesse be a lábát Magyarország szent keresztény földjére. Vannak azonban sötétben bujkáló cimborái a kívülről támadó ellenségnek. Ők Soros György bérencei, a civilek, liberálisok, ellenzéki újságírók, és egyéb másként gondolkodó embercsoportok. Ez a törvény őket tereli egy nagy közös karámba.      

Már ott tartunk, hogy a behódolni nem hajlandó bírák és sajtómunkatársak is Soros ügynökei, és valószínűleg rájuk is vonatkoznak majd a Stop Sorosban megfogalmazott kormányzati retorziók.

Ha a mostani jogszabály-változtatásokkal ugyanis azt sugallja a kormány a lakosság felé, hogy a belső ellenség megrendszabályozására, illetve megfélemlítésére szolgál, valós politikai hasznot húz abból a purparléból is, amit az Európai Unió különböző szerveivel, sőt saját pártcsaládjával vív a Fidesz. A mostani változtatás egy másik kulcsmondata például így szó:  "Az e bekezdés szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát."

Ebben a megfogalmazásban olyan szélsőséges veszélyeket villant fel a kormány, mintha a belső és külső ellenség Magyarország területi integritását veszélyeztetné, illetve meg kívánná változtatni az államformáját. Ha ezt például az ukrán alkotmányba építenék be, nem csodálkoznánk, hiszen Oroszország néhány éve megszállta az országhoz tartozó Krím-félszigetet, két keleti megyéjét pedig orosz szeparatisták tartják megszállva. Orbán olyan háborús retorikát alkalmaz, amelytől tényleg ideges lesz az ember, akár hisz a fenyegetés valóságtartalmában, akár nem. A kormány propagandája lényegében odáig jutott, hogy a legszélsőségesebb összeesküvés-elméletek alapszövegévé tette az ország alaptörvényét. Már azon sem csodálkoznánk, ha kis vidéki falvakban bedeszkáznák az ablakokat arra a hírre, hogy Soros György Európába utazik, vagy önvédelmi csoportok szerveződnének, ha egy palesztin delegáció érkezik a szomszéd faluba.

Orbán ördögi módon szövi gyilkos hálóját mindazok köré, akik igyekeznek fenntartani a magyar társadalom józan ítélőképességét. Nem véletlen, hogy a független bíróságok és a kritikus hangvételű sajtó lett az egyik legveszélyesebb ellensége a Nemzeti Együttműködés Rendszerének az áprilisi választás óta. Már ott tartunk, hogy a behódolni nem hajlandó bírák és sajtómunkatársak is Soros ügynökei, és valószínűleg rájuk is vonatkoznak majd a Stop Sorosban megfogalmazott kormányzati retorziók. Vagyis, aki nem támogatja majd Orbán Viktor kormányát, az hazaáruló, migránssegítő, Soros György beépített ügynöke, így komoly szankciókkal sújtható. A korrupcióval erősen fertőzött NER így szabadulhat meg azoktól, akiknek egyébként semmi közük nincs a migrációs ügyekhez, ám szeretnék az országot megvédeni a közpénzek ellopásától.

olkt_hu.jpg

Fotó:olkt.hu

A migráció támogatásának vádjával lényegében mindenkit kriminalizálni lehet már az országban, és talán ennek a ténynek a felismerése vezérelte ismét a szélsőséges irányba a Jobbikot. A néppártosodási kísérletbe belebukó Vona Gábor távozása után a jobboldali szélsőségek felé indult újra az a párt, amely a kampányban még a kormányzati korrupció legkeményebb bírálója volt. A Jobbik ugyanis beállt a Stop Soros mögé, így tett egy lépést afelé, hogy lényegében kívülről támogassa az amúgy is kétharmados többséggel bíró Fidesz-KDNP kormányát. A Jobbik ezzel egyrészt kezdi kizárni magát mindenféle ellenzéki együttműködés lehetőséből, másrészt beismerte, hogy a korrupció problémáját nem volt képes olyannyira artikulálni, hogy az felülírja a migrációval kapcsolatos kormányzati propagandát. Pedig, míg az előbbi kézzelfogható, a mindennapjainkat meghatározó jelenség, addig az utóbbi lényegében csak a kormány lakájmédiáján keresztül felépített hazug propaganda. De, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Általában nem az nyeri meg a törzsi dalversenyt, aki a legtisztábban énekel, hanem, aki a leghangosabban kántál.”  

     

A Stop Soros a magyar politikai elit morális válságának legékesebb bizonyítéka Tovább
Sajtópiaci átrendeződés: Minden hatalmat Mészáros Lőrincnek!

Sajtópiaci átrendeződés: Minden hatalmat Mészáros Lőrincnek!

Nem elég kormánypárti a kormánypárti sajtó, ezért nagy átrendeződések várhatók a kormánypárti médiapiacon. Másként szólva: A Vajna-féle lakájmédia nem elég lakáj, úgyhogy a lakájabb Mészáros-féle médiakonszern szerezheti meg a megdádázott filmügyi biztos érdekeltségeit. Ez a hír finoman szólva sem taszította mélybe a hírportálokon a foci vb aktuális pletykáit, ám érdemes elgondolkodnunk azon, miféle játszmát űznek egymással a jórészt adófizetői pénzeken hizlalt kormánypárti sajtó tulajdonosai. Egy biztos: az egész huzavona nem a mi érdekeinket szolgálja majd.

mno_hu_7.jpg

Fotó: mno.hu

A Népszava a kormányfő tágabb környezetéből és iparági forrásból is úgy értesült, hogy rövid időn belül jelentős átrendeződések lehetnek a Fideszhez tartozó médiabirodalomban. Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint a volt felcsúti polgármesterhez kerülhet a jelenleg Andy Vajna érdekeltségébe tartozó TV2 és a két megyei napilap, a Kisalföld és a Délmagyarország. Ennek oka elsősorban az, hogy a miniszterelnök nem elégedett a második legnézettebb országos kereskedelmi csatorna és a két fontos megyei napilap, valamint a bulvársajtó egyik legfontosabb termékével, a Borssal.

Ez utóbbi állítólag nem állt bele eléggé a kampányba. Úgy látszik, Andy Vajna még mindig nem vette észre, hogy egy kis banánköztársaság mindenható urát szolgálja, így amikor a főnök kegyeiből sajtótermékekhez jut, az nem azért van, hogy piaci alapon működtesse azokat, hanem, hogy ugyanazt szajkózzák, amit a teljesen letarolt közszolgálatinak csúfolt televízió és rádió. Úgy tűnik, az Egyesült Államokból hazatelepült ex-producer még mindig túlságosan kapitalista maradt, ezért nem ártana külön fejtágítón elmagyarázni neki, hogyan működött a pártsajtó a rendszerváltás előtt.

Most ugyanis lényegében azokat a daliás időket kezdi visszahozni a Fidesz, amikor csak árnyalatnyi különbségek voltak a sajtótermékek hangvételében, hiszen lényegében mindenki a párt útmutatásainak megfelelő módon tájékoztatta hazánk lakosságát az épülő szocializmus sikereiről. Orbán Viktor sem azt várja a TV2-től, hogy műsorvezetői az M1 lelkesedésével smúzoljanak kormánypárti politikusokkal, vagy minden reggel kiadós migránsozásra ébredjenek a kereskedelmi tévé nézői, hanem adjanak bele apait, anyait Soros György, a kritikus civil szervezetek és az ellenzéki politikusok gyalázásába.

Most tehát jön a vállalkozók vállalkozója, a mindig megbízható Lőrinc barát, aki a megyei napilapok piacán bizonyította elkötelezettségét a párt és a kormány felé.

Ugyanez érvényes a vidéki napilapokra is, melyek közül különösen a Délmagyarország teljesítménye fontos a kormányfőnek. Bár tavaly novemberben végre megszerezte külföldi tulajdonosaitól a szegedi központú lapot a kormányhoz hű oligarcha, mégsem sikerült annyira átformálni a város harmadik legnagyobb városának szellemiségét, hogy megnyerjék itt az országgyűlési választásokat. Szegeden még némileg gyengült is a Fidesz, ami nem túl jó jel a jövő őszi helyhatósági választások előtt, ugyanis Orbán régi vágya, hogy Botka László helyére a saját emberét ültesse a polgármesteri székbe. A még keményebb hangvétel, a több migránsozás akkor is elvárás tehát, ha már eddig is rengeteg előfizetőt veszített a Délmagyarország a kormánypárti fordulat miatt.

A Vajnával való elégedetlenség persze nem pusztán a szegedi kudarcból következik. A miniszterelnök elégedetlen a rendkívül költséges TV2 eredményeivel, mivel egyelőre megszorítani sem sikerült az RTL Klubot. Pedig számolatlanul öntötték a pénzt a kereskedelmi csatornába, egyik méregdrága, külső gyártású vetélkedő követte a másik valóságshowt, mégsem sikerült beérni az ősellenséget. A TV2-ős projekt kudarca azonban nem ebben nyilvánul meg elsősorban, hanem abban, hogy a bulváron keresztül nem sikerült több hívet szerezni a kormányzó pártnak.

szeged_hu.jpg

Fotó: szeged.hu

Most tehát jön a vállalkozók vállalkozója, a mindig megbízható Lőrinc barát, aki a megyei napilapok piacán bizonyította elkötelezettségét a párt és a kormány felé. Ha valóban ő teszi rá a kezét Vajna érdekeltségeire, az egyrészt elég csücskös lesz a hatályos gazdasági versenyszabályokat figyelembe véve, másrészt ismét ott tartunk majd, mint Simicska Lajos országlása idején, vagyis egy oligarcha kezében összpontosul majd a teljes kormányzati média. Így aztán kidobhatja Orbán Viktor is a diverzifikált gazdasági érdekszférára vonatkozó elveit, melyeket azután kezdett vallani, amikor Simicska Lajos egy g betűvel kezdődő szóval jellemezte őt. Mert, ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „A barát akkor is barát marad, ha a hátába vágtad a tomahawkodat.”  

Sajtópiaci átrendeződés: Minden hatalmat Mészáros Lőrincnek! Tovább
Beindult a nagy matricaháború Magyarországon, és egyelőre kétséges, ki jön ki jobban belőle

Beindult a nagy matricaháború Magyarországon, és egyelőre kétséges, ki jön ki jobban belőle

Ha stílszerűen akarunk fogalmazni, akkor azt kell mondanunk, hogy most visszanyalt a matrica. Az áprilisi választáson csúfosan elvérzett Hollik István kezdett ugyanis egyéni (?) akcióba néhány napja, melynek keretében öntapadós matricákkal jelölte meg azoknak a szervezetek az irodáit, melyek szerinte a migrációt segítik. Nem tudni, hogy a parlamenti mandátumától búcsúzó fideszes képviselő elkeseredésében vagy pártmegbízásként végzik lélekemelő tevékenységét, de most megjelentek az ellenmatricázók is a placcon, úgyhogy kemény szellemi párbaj várható a következő napokban szép hazánk közterületein.

ketfarku_2.jpg

Fotó: facebook

Csak a Stop Matrica nevű törvény tudná megállítani a most kibontakozó matricaháborút, ugyanis a bukott fideszes képviselő elindította azt a lavinát, melyet már csak párttársai tudnának megállítani kétharmados parlamenti többségükkel. Ráadásul Holliknak most már van egy segédcsapata is a KDNP ifjúsági tagozatának hála, ugyanis az ő aktivistáik a Menedék Egyesület székházát látták el a Hollikéhoz kísértetiesen hasonlító matricával. A felirat rajta nem meglepő módon a "Bevándorlást támogató szervezet" volt, és külön pikantériája a dolognak az, hogy Menedék Népszínház utca 16. szám alatti székháza egy csillagos házban van. Vagyis egy olyan épületben, ahol a fasiszta Magyarországon üldözött zsidóknak elkülönítve kellett lakniuk.

A Fidesz kifejezetten a bevándorlást segítő párt, hiszen sokkal több menekült befogadását segítette a kormány, mint az Amnesty International, a Helsinki Bizottság a TASZ és a Menedék Egyesület együttvéve.

A fiatal kereszténydemokratáktól persze dőreség lenne elvárni, hogy ügyeljenek az ilyen finom történelmi áthallásokra, nekik az a fontos, a kormány (és vélhetőleg Hollik István ex-képviselő) útmutatásainak megfelelően megbélyegezzenek minden olyan szervezetet, melyek időt, pénzt és energiát fordítanak még az emberi méltóság megőrzésére, a szolidaritás érzésének fenntartására, az elesettek segítésére. Azt pedig végképp nem tudhatták szegény kis kereszténydemokraták, hogy a Pintér Sándor által irányított belügyi tárca több százmillió forinttal támogatta a Menedéket, mert tudvalevőleg állami feladatot lát el. Csakhogy az államnak (és a pártnak) sokkal egyszerűbb és taktikusabb kiadni ezt a munkát civileknek. Hogy aztán jól felmatricázzák őket kormánypárti politikusok és fiatalok..

mti.jpeg

Fotó:MTI

Persze, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt válasza sem maradt el ezek után. A nagy matricázók pártjaként is emlegetett kutyások elkészítették saját verziójukat, melyet a kormánypárt budapesti irodáinak falára ragasztottak. A felirat természetesen: „Kivándorlást támogató szervezet”. Hollik egyébként nehéz helyzetbe kormányozta magát a kutyapárt akcióit látva, ugyanis, ha ő nem folytatja a matricázást, akkor kiderül, hogy alig vannak bevándorlást támogató szervezetek Magyarországon, ám a kivándorlást elősegítő párt irodáiból van még bőven az országban, melyek csak arra várnak, hogy megbélyegezzék őket.  

stoppos.jpg

Fotó: Szegedi Kattintós

Bármennyire szellemes azonban a kutyapártiak matricája, tulajdonképpen nem kellett volna az eredeti szövegen semmit változtatni. A Fidesz kifejezetten a bevándorlást segítő párt, hiszen sokkal több menekült befogadását segítette a kormány, mint az Amnesty International, a Helsinki Bizottság a TASZ és a Menedék Egyesület együttvéve. Azon kívül, hogy normál menedékügyi eljárások keretében évente több mint ezer Európai Unión kívülről érkezett embernek adnak védett státuszt, a letelepedési kötvények forgalmazásával az elmúlt években körülbelül 20 ezer migráns letelepedését segítették elő. A civil szervezetek csak azoknak a menekülteknek az életét, beilleszkedését segítik, akiket a magyar állam befogadott, az illegálisan érkezőkkel a rendőröknek és az embercsempészeknek van dolgok, de az ő házaikat senki sem matricázta fel. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A medve is megjelöli a saját territóriumának határait, én miért ne vizelhetnéd le a szomszéd sátrát?”     

Beindult a nagy matricaháború Magyarországon, és egyelőre kétséges, ki jön ki jobban belőle Tovább