Szegedi Kattintós

Tegyük fel végre a kérdést: Beszélnünk-e egyáltalán önálló KDNP-ről?

Tegyük fel végre a kérdést: Beszélnünk-e egyáltalán önálló KDNP-ről?

A demokrácia alapelveire hivatkozva akarja megváltoztatni a Fidesz a frakcióalakítási szabályokat az országgyűlésben, ugyanakkor súlyosan sérti ezzel a népképviseleti elveket. Olyan, általuk törpe pártoknak nevezett formációkat akarnak kiszorítani a parlament falai közül, melyek az ellenzéki összefogásnak köszönhetően jutottak mandátumokhoz. Akkor viszont felvetődik a kérdés: milyen alapon küld képviselőket a törvényhozásba az a párt, melynek népszerűségét évtizedek óta nem mérték, a társadalmi támogatottsága pedig a Fidesz által elrettentő példaként felhozott Párbeszédéhez lehet hasonlatos? Kereszténydemokrata Néppárt, üdv a való világban!

index_177.jpg

Fotó: index.hu

A politikailag hatékony, széles ellenzéki összefogást tulajdonképpen a Fidesz találta ki a 2000-es évek derekán, amikor egyrészt ledarálta azokat a jobboldali pártokat, melyek nem akartak beolvadni a narancsos világba, másrészt Orbán Viktor biodíszletként beemelte maga mellé Semjén Zsoltot, és KDNP-s csipetcsapatát, hogy hitelesítse egykori liberális pártja kereszténydemokrata elköteleződését. Azóta két részből áll a jelenlegi kormánypártok parlamenti frakciójának neve, ugyanakkor elvileg továbbra is két különálló politikai erő alkotja a kormánykoalíciót.

A kormányfő eddig is arra használta a kezében összpontosuló hatalmat, hogy eltorzítsa azokat az arányokat, melyek a választói akaratot reprezentálják.

Eddig nem is nagyon firtatta az ellenzék, milyen felhatalmazás alapján kapnak KDNP-s politikusok fontos kormányzati pozíciókat, hiszen ez a párt már nagyon régóta nem mérettette meg magát külön a különböző választásokon, a közvélemény-kutatások pedig mindig a nagy testvérrel, a Fidesszel együtt mutatják ki a támogatottságukat. A KDNP fű alatt, mondhatni sutyiban foglal el miniszteri, államtitkári, helyhatósági és egyéb közigazgatási pozíciókat annak köszönhetően, hogy úgy tapad a párt a Fideszre, mint az éhes pióca. Van ebből haszna persze a nagyobbik kormánypártnak is, hiszen ha a keresztény nemzeti értékeket kell fényezni, akkor előre küldik a KDNP-s csapatot Semjén Zsolttal, Harrach Péterrel és Rétvári Bencével, akik talán valamivel hitelesebben tudják ezt az eszmerendszert képviselni, mint mondjuk Németh Szilárd vagy Kósa Lajos.

origo_35.jpg

Fotó: origo.hu

Orbán Viktor ugyanakkor erősen túlreprezentálja a kormányában a KDNP-t, ami számára azzal a haszonnal jár, hogy a lekötelezettjeivé válnak a kereszténydemokrata káderek. Ha ugyanis külön kéne csatába szállniuk a kisebb testvérpárt tagjainak a mandátumokért, valószínűleg ugyanannyi képviselővel rendelkeznének a parlamentben, mint a Fidesz által most éppen lefitymált Párbeszéd. A Fidesz ráadásul szereti eljátszani a gazdatest szerepét, hiszen ezzel saját erejét és fontosságát reprezentálja, ugyanakkor most még van annyi politikai pozíció a kezükben, hogy a fideszes káderek se hörögjenek a KDNP-sek térnyerése miatt. Más kérdés, hogy az októberi önkormányzati választás megmutatta, hogy az elosztható pozíciók száma véges, így ez egy visszaszoruló kormánykoalíció esetében feszültséget generálhat a KDNP és a Fidesz között.

Most azonban még egy a tábor és egy a zászló is, így együtt elkezdhetik faragni az ellenzéki összefogás pártjait, igyekeznek lehetetlen helyzetbe hozni olyan formációkat, melyek egyedül nem érnék el a parlamenti bejutáshoz szükséges szavazatszámot. Tipikus orbáni megoldás adminisztratív eszközökkel korlátozni az ellenzék erejét, hiszen ezzel szembeköpi a képviseleti demokrácia alapvető értékeit. A kormányfő eddig is arra használta a kezében összpontosuló hatalmat, hogy eltorzítsa azokat az arányokat, melyek a választói akaratot reprezentálják. Így lehet kétharmados többsége az országgyűlésben már a harmadik ciklus óta egy olyan pártszövetségnek, melynek támogatottsága a választásokon általában nem érte el az 50 százalékot sem.

nol_hu_21.jpg

   Fotó: nol.hu

Orbánt tehát csakis a hatalom megtartása érdekli, és ennek érdekében az eszközök között sem igen válogat. Igazi autokrata vezetőként nem a választói akaratot tartja elsődlegesnek, hanem a saját érdekeit. Kérdés, hogy meddig tűri ezt az a társadalom, amelyet ilyen és hasonló machinációkkal már számtalanszor átvert a kormányfő. Talán ennél is fontosabb kérdés, hogy az éppen kis sikerélményhez jutó ellenzék mennyire lesz egységes az újabb kormányzati támadás kivédésében. Az önkormányzati választáson létrejött összefogás ugyanis az ellenzék legnagyobb értéke, ami értelemszerűen a kormány számára a legnagyobb veszélyt jelenti. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Minél nagyobb porfelhő közeledik feléd, annál jobban zárd a soraidat, mert por egyszer elül, a mögötte lovagló ellenség pedig elbizonytalanodik.”

Tegyük fel végre a kérdést: Beszélnünk-e egyáltalán önálló KDNP-ről? Tovább
Kósa Lajos bebizonyította, hogy a Fidesz azt sem érti pontosan, mi történik vele

Kósa Lajos bebizonyította, hogy a Fidesz azt sem érti pontosan, mi történik vele

Lassan két hónap telt el az önkormányzati választás óta, a kormánypárt azonban még mindig nem tudta feldolgozni az akkor elszenvedett vereség tanulságait. A totális zavarodottság a Fidelitas hétvégi kongresszusán is érződött, melynek csúcspontján Kósa Lajos eleresztett egy alig burkolt zsidózást is. Az egymásnak ellentmondó kormánypárti elemzések csak egy alapvető aspektust nem vesznek figyelembe, amikor az okokat kutatják: az emberek ugyanis már annyira torkig vannak a Fidesz arrogáns, pökhendi stílusával, hogy szinte bárkire szívesen szavaznak, aki azt ígéri, megszabadítja őket az uralkodó párt nyomulós politikusaitól.

index_176.jpg

Fotó: index.hu

Kósa Lajos szokása szerint beleszaladt egy durva elszólásba, annak köszönhetően, hogy megint nyeglén, átgondolatlanul nyilvánult meg egy érzékenységet kívánó ügyekben. A Fidesz alelnökeként most szükségét érezte annak, hogy megmagyarázza azt a fiaskót, melyet október 13-án szenvedett el a pártja. A 2006 ősze óta nyerő szériában lévő kormánypárt ekkor különösebb előjelek nélkül alulmaradt Budapesten és 10 megyei jogú városban az ellenzék közös jelöltjeivel szemben. Amit 2018 áprilisában még zsarolással, fenyegetéssel, megvesztegetéssel meg tudott akadályozni a Fidesz, az most nem jött össze, vagyis létrejött a széles alapokon nyugvó ellenzéki összefogás.

És ez a tény nem hagyja nyugodni a Fidesz vezetőit és megmondó embereit. Kósa szerencsétlen kijelentése azért hangozhatott el a Fidelitas kongresszusán, mert mindenáron magyarázatot akart találni arra, miért szavaztak az emberek tömegesen olyan ellenzéki jelöltre, akit egy értékrendjüktől távol eső párt indított a kormánypárti vetélytárs ellen. A válasz olyan egyszerű, hogy maga Kósa sem akarja elhinni, mert ezzel az igazsággal nem hozakodhatott elő a fiatal kormánypárti káderek előtt. A Fidesz hamis önképe ugyanis nem engedi meg kimondani az igazságot: Az emberek jelentős része az ördöggel is cimborálna, csakhogy eltüntesse a Fidesz néhány politikusát a politika süllyesztőjébe.

Ők ugyanis soha el nem tudták volna képzelni, hogy egy szélsőjobbos jelöltre minden gond nélkül szavaznak baloldali érzelmű polgárok (és fordítva), ha a Fidesz legyőzése a távlati célja az összefogásnak.

És bizony nem a zsidóságot, vagy a nem Fideszre szavazó konzervatív szavazókat kell kárhoztatni ezért. A kormánypárt stílusa annyira irritáló lett az utóbbi évtizedben, hogy a jórészt kényszerből létrejött ellenzéki koalíció beszippantotta mindazok szavazatát, akik torkig vannak a regnáló hatalommal. Ezért nem érdekelte a proteszt szavazókat, hogy az ellenzéki pártok DK-s, MSZP-s, momentumos, netán jobbikos jelöltet indítottak a fideszessel szemben, simán behúzták az x-et arra, aki alternatívát jelentett. Kósa szerencsétlen megfogalmazása arra jó volt, hogy elárulta a kormánypárt belső tanácstalanságát. Ők ugyanis soha el nem tudták volna képzelni, hogy egy szélsőjobbos jelöltre minden gond nélkül szavaznak baloldali érzelmű polgárok (és fordítva), ha a Fidesz legyőzése a távlati célja az összefogásnak.

A Fidesz tehát úgy akarja fenntartani hatalmát akár évtizedeken át Magyarországon, hogy atomjaira szedi az ellenzéket, és amennyiben ezek a pártok közelíteni kezdenek egymáshoz, különböző manipulációk segítségével szétrobbantják a szerveződő koalíciókat. Ez pusztán hatalomtechnikai eljárás, semmi köze a jó kormányzáshoz, illetve a demokratikus elvek tiszteletéhez. Pusztán az a cél lebeg a szemük előtt, hogy a saját szavazótáborukat egyben tartsák, az ellenzékét pedig szétaprózzák. Valami azonban megbicsaklott ebben a logikában október elején, és nem pusztán azért következett ez be, mert Borkai Zsolt győri polgármester botránya erodálta a Fidesz táborát, az ellenzéki összefogásnak pedig új lendületet adott.

24_hu_108.jpg

Fotó: 24.hu

Kósa tehát rossz, sőt bűnös úton jár akkor, amikor antiszemita kiszólással próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ezzel nem segít saját pártjának sem abban, hogy végre felfogja: a közvélemény-kutatásokban jelentkező fölényük ellenére a magyarok milliói ítélik el azt, amit a Fidesz a bel- és külpolitikában, a szociálpolitikában, az oktatásban, az egészségügyben képvisel. Nem teszi őket szerethető párttá az, hogy nincs érdemi párbeszéd a kormány és a polgárok között, hogy olyan közügyeket, mint a környezetvédelem teljesen kiír a közbeszédből. Nem csoda, ha a fiatalok zöme megundorodik attól a politikai stílustól, mely csak kinyilatkoztat, és akkor sem kéri ki az emberek véleményét, amikor az mindannyiunk érdekét szolgálná. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha van egy jó lovad, de karámban tartod egész életében, akkor rólad se fogja senki elhinni, hogy jól ülsz a hátán.”  

Kósa Lajos bebizonyította, hogy a Fidesz azt sem érti pontosan, mi történik vele Tovább
A nemzeti konzultációs kormány végre elismerte, hogy nem is érdekli az emberek véleménye

A nemzeti konzultációs kormány végre elismerte, hogy nem is érdekli az emberek véleménye

Egyszerűen nem tud megbékélni Orbán Viktor kormánya azzal a ténnyel, hogy vannak olyan globális problémák a világban, melyekre az emberiségnek közös megoldást kell találnia. A Fidesz számára valamiféle internacionalizmus a klímaváltozás elleni harc, ugyanakkor mindent megtesz annak érdekében, hogy a Föld légkörének melegedése és a migrációs nyomás erősödése közötti összefüggések rejtve maradjanak a magyar választók elől. Sokkal egyszerűbb Soros Györgyöt hibáztatni a menekültáradatért, mint elismerni, hogy a világ bizonyos részei gyakorlatilag élhetetlenné váltak az emberiség nemtörődömsége miatt.

24_hu_107.jpg

Fotó: 24.hu

Suttyomban intézte a kormány az Európai Unió által kezdeményezett, és a tagállamok számára kötelezővé tett társadalmi konzultációt a klímaváltozásról. Nyilván azt szerette volna demonstrálni Orbán Viktor Brüsszel felé, hogy a magyarokat nem igazán érdeklik a globális kérdések, az ország lakossága inkább a bevándorlóktól retteg, mint a jéghegyek és gleccserek megolvadásától. A Fidesz politikájának szerves része ugyanis, hogy az uniót lélektelen, bürokratikus szervezetként mutatja be az ország lakói számára, amely olykor Soros György parancsaira cselekszik, így például az is előfordulhat, hogy a magyarok számára nem tetsző intézkedésekkel kell borzolniuk a honi közönség idegeit.

Ilyennek tartja például a kormány a klímavédelmet is, melynek jelentőségét minden eszközzel igyekszik kicsinyíteni. Nem lát ugyanis érdemi propagandaeszközt egy olyan globális problémában, mely határon átnyúló, évtizedeken, sőt évszázadokon át tarthat, megoldása pedig szolidaritás és empátia nélkül lehetetlen. Orbán Viktor kormánya kifejezetten önző politikát folytat ugyanis, és ezt a magatartást próbálja átplántálni az ország polgáraiba is. Nem akar együttműködni még egy ilyen fontos kérdésben sem olyan politikai erőkkel, civil és szakmai szervezetekkel, melyeket céltáblaként használ más ügyekben. Azt üzeni ezzel a külvilágnak, hogy a bezárkózás, az elutasítás megoldást jelenthet egy olyan probléma esetében, mint a globális felmelegedés.

Egyetlen esélyünk lenne a tragédia elkerülésére: a határozott, egységes fellépés.

Szerencsére a magyar polgárok jelentős többsége nem így látja a világ ügyeit, és többségük tisztában van azzal, hogy hosszútávon ez egy öngyilkos küldetés. Ha elhinnénk, hogy a magyar kormány tízmilliárdokat felemésztő, gyermeteg egyszerűséggel kampányoló nemzeti konzultációi nagyobb hasznot hajtanak, mint a most dugdosott uniós kérdősor, akkor valószínűleg nem üzentek volna Orbán Viktor csapatának október 13-án, az önkormányzati választásokon. Nincs persze közvetlen összefüggés a magyar társadalom fogékonysága az ökológiai problémák iránt, és a Fidesz gyenge szereplése között, de a választók egyre inkább elutasítják azt az agresszív, elutasító, avíttas stílust, melyet Orbán Viktor kormánya képvisel.

A Brüsszellel szakadatlan háborúban álló kormánypárt már nem is igazán próbálja palástolni, hogy a nemzeti szuverenitás ügyét olyankor is előtérbe helyezi, amikor az uniós szövetségnek létkérdés lenne a közös fellépés. Ezt bemutatta több külpolitikai állásfoglalás megtorpedózásánál, emberjogi ügyek bojkottjánál, és most, amikor az EU egységesen kíván fellépni az egész bolygót érintő környezeti probléma ellen. Más kérdés, hogy a szuverenitásnak ehhez semmi köze, hiszen a klímaváltozás nem áll meg a határoknál, nincs értelme kerítéseket emelni ellene, nem lehet rafinált politikai alkukkal térdere kényszeríteni. Egyetlen esélyünk lenne a tragédia elkerülésére: a határozott, egységes fellépés.

kecsup.jpg

Fotó: kecsup

A kormány nemhogy nem propagálta az uniós kérdőív kitöltését, de a létét is igyekezett eltitkolni. Miután lebukott a Fidesz vezérkara, azzal védekeztek, hogy csak azért tették nyilvánossá a kérdőívet, mert kötelező volt. Még azután is azt hajtogatták, hogy tulajdonképpen nem is érdekli őket az emberek véleménye ebben a témában, amikor már 200 ezer magyar kitöltötte a konzultációs ívet.  Valójában se kiköpni, sem lenyelni nem tudja Orbán Viktor kormánya ezt a témát, ezért viselkedik úgy ilyen helyzetekben, mint egy durcás kisgyerek, akinek kötelező megennie a spenótot. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha mindig elvered a gyereket, amikor igazat mond, egyszer azt fogod észrevenni, hogy hazudik, mint a vízfolyás.”  

 

A nemzeti konzultációs kormány végre elismerte, hogy nem is érdekli az emberek véleménye Tovább
A magyar kormány szerint minden ellenséges lövészárokból Soros György feje kandikál ki

A magyar kormány szerint minden ellenséges lövészárokból Soros György feje kandikál ki

Rövid szünet után újult erővel tért vissza a sorosozás a magyar kormány kommunikációs fősodrába. A magyar származású amerikai milliárdos elleni kampány akkor csillapodott kicsit, amikor az Európai Néppárt rossz néven vette az erős antiszemita beütésekkel tarkított „Dzsordzsibácsizást”. Most maga a miniszterelnök indította újra a projektet szokásos péntek reggeli rádiós észosztásában, majd sietve csatlakozott hozzá minden idők legkiszámíthatatlanabb emberminisztere is. Valószínűleg már egyáltalán nem érdeklő őket, mit szól ehhez az Európai Néppát. Talán, mert úgyis távozik a Fidesz a pártcsaládból.

nyugatifeny.jpg

Fotó: nyugatifeny.hu

Vajon hányan hisznek még a magyar kormány migránsozó, sorozozó ellenségkeresésének hatékonyságában? Ha nem is ez volt a fősodor az önkormányzati választások kormánypárti kampányában, de azért odatettek a megmondó emberek néhány alapszlogent az utóbbi esztendőket jellemző rasszista, olykor antiszemita megnyilatkozásokból. Az eredmény ismert: A Fidesz több nagyváros mellett elbukta a fővárost is.

Úgy tűnik, több mint egy hónappal a történtek után sem érti igazán a Fidesz agytrösztje, miként fordulhatott elő velük ez a csúfság. Hiába öntötték számolatlanul a pénzt a kampányba, hiába nyomta a központi irányelveket éjjel-nappal a közszolgálatinak csúfolt média, hiába próbálta folyamatosan lejáratni az ellenzéki jelölteket a kormányzati médiakolhoz (KESMA), a nép, az istenadta nép nem hallgatott a jó szóra, és a legtöbb helyen a változásra voksolt.

A kormány központi idegrendszerének számító kommunikációs központ azonban nem csupán a kampányt rontotta el (nem kicsit, nagyon), de azokról a sémáktól se tud lemondani, melyek hatástalannak bizonyultak október 13-án. Az, hogy most Orbán Viktor ismét a falra festette az ördögöt Soros György személyében, annak a jele, hogy semmi újat nem főztek ki a kormányzati agytröszt boszorkánykonyhájában a választási kudarc óta.

A kormány főleg akkor ragaszkodik a Soros-hálózat mesterkedéseit bemutató meséjéhez, amikor éppen valami életszerű magyarázatot kéne adnia a társadalom számára elfogadhatatlan helyzetekre.

A miniszterelnök ugyanis annak tulajdonította második biztos-jelöltjének bukdácsolását az illetékes bizottságok meghallgatásán, hogy Soros György igyekezett a háttérből megakadályozni Várhelyi Olivér személyének elfogadását. Elég abszurd állítás, hiszen egy amerikai milliárdosnak véleménye, sőt befolyása is lehet, de azért lássuk be, még ő sem tudja érdemben beavatkozni az Európai Unió tisztségviselőinek kiválasztásába.

Ha Orbán összeesküvés-elmélete nem lett volna elég átütő magyarázat a kormány hívei számára Várhelyi előszobáztatására, akkor rakja mellé Kásler Miklós emberminiszter magyarázatát arra, miért vonulnak utcára ismét a pedagógusok. Kásler ugyanis a következővel indokolta a tanárok elégedetlenségét: „Azok a szakszervezetek készülnek jövő héten tüntetésre, akik eddig is minden ellenzéki és Soros-hálózat által szervezett akció mögé beálltak. Most is ezt teszik, a Soros-hálózat háromnapos tüntetéséhez csatlakoznak."

hirekmindenkinek.jpg

Fotó: hirekmindenkinek.hu

A kormány főleg akkor ragaszkodik a Soros-hálózat mesterkedéseit bemutató meséjéhez, amikor éppen valami életszerű magyarázatot kéne adnia a társadalom számára elfogadhatatlan helyzetekre. Ezért ma már inkább ironikus minden szintű és rangú sorosozás a Fidesz vezetői szájából, mint komolyan veendő állítás. Az Orbán-adminisztráció tagjai pavlovi reflexszel húzzák elő Soros Györgyöt a bűvészkalapból, ha éppen semmi nem jut eszükbe, amikor valami fontos kérdésben vonják kérdőre őket. Márpedig mostanában tényleg mindenről Soros György jut eszükbe, ami azt jelzi, ma már nem sok energiát fordít a kormány arra, hogy érdemi válaszokat adjon fontos kérdésekre. Ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha mindig ugyanazt a nótát fújod a tábortűznél, egy idő után azt veszed észre, hogy egyedül dalolsz az éjszakában.” 

A magyar kormány szerint minden ellenséges lövészárokból Soros György feje kandikál ki Tovább
Orbán Viktor folytatja: Új stadion, régi mánia

Orbán Viktor folytatja: Új stadion, régi mánia

Kevesen engedhetik meg maguknak a világon azt a luxust, hogy milliárdokat költsenek a saját hobbijukra. Orbán Viktor azonban úgy döntött 2010-ben, nem sajnálja az ország idejét, pénzét és energiáját arra, hogy az általa annyira kedvelt labdarúgást szinte minden közügy elé helyezze. A gombamód szaporodó focistadionok ékköveként most átadták a Puskás Ferenc Arénát is, amely Orbán grandiózus tervének központi építménye. Kérdés, hogy hoz-e a konyhára, vagy visz. Vagyis a Fidesz profitálhat-e a közel 200 milliárd forintos létesítményből, vagy ez a drága hobbi irritálja-e majd az adófizetőket?

alfahir_10.jpg

Fotó: alfahir.hu

Ma Magyarországon a foci ügyei nem elsősorban a sport világát érintik, hanem a politikáét. A magyar kormány feje ugyanis közvetlenül felügyeli ezt a sportot, ott van minden fontosabb nemzeti- és klubmeccsen, rendszeresen megnyilatkozik a labdarúgás témakörében. Általában véve minden sportágra rátelepedett a Fidesz, mióta 2010-ben magához ragadta a hatalmat, de a labdarúgás kifejezetten Orbán Viktor felségterülete, így a magyar foci sikerei és kudarcai közvetlenül hatnak a miniszterelnök és a kormány megítélésére.

Orbán Viktor focimániája persze jó marketingfogás is lehetne, hiszen a VIP páholyban szotyihéjat köpködő miniszterelnök egy ősi magyar hagyomány megtestesítője: bámulja a zöld gyepen futkározó játékosokat, és mindenről van véleménye, ami odalent történik. A kormányfő a nép egyszerű fiaként nyilvánul meg ebben a közegben, és a focibolond magyarok számára ez akár megnyerő gesztus is lehetne.

Csakhogy Magyarországon nem mindenki fociőrült, sőt, a felnőtt lakosság elenyésző részét érdekli napi szinten, milyen eredményesen (vagy eredménytelenül) teszik-veszik a labdát a magyar játékosok. A nemzeti öntudat erősítését előszeretettel hangsúlyozó Fidesz számára jó reklámhordozó is lehetne a nemzeti csapat istápolása, ám ez kétélű fegyver, hiszen egy elbukott mérkőzés a politika ilyen szintű befolyása esetén magára a kormánypártra, és annak vezetőjére is visszaüt.

Annyit azonban felfogott a korábbi esetekből, hogy az új stadionok nem feltétlenül szolgálják a népszerűségét, sőt, sokan épp az avatóünnepségeket használják arra, hogy egyértelművé tegyék az elégedetlenségüket.

Orbán szereti megosztani a társadalmat, és a sportot, de különösen a labdarúgást is erre a célra használja fel. Aki nem szereti a focit, vagy háborog a közpénzből felhúzott stadionok, és a botlábú focisták csillagászati összegű fizetése miatt, az nemzetáruló, aki viszont örvendezik mindezeken, az igaz hazafi. Teljesen abszurd, hogy a válaszvonalakat ilyen koordináták mentén húzza meg egy kormányzat a társadalom különböző csoportjai között, de ez Magyarország, itt még ez is természetesnek számít.

Ami viszont a Puskás Ferenc Arénát illeti, nem túl jók az előjelek a kormány számára. A gigantikus építmény átadója olyan időpontra esett, amikor a Fidesz az utóbbi évtized legnehezebb napjait éli. Egy csúnyán benézett önkormányzati választás után, külföldi támadások kereszttüzében a nemzeti összetartozást szimbolizáló létesítmény avatója nem hozta azt az eufóriát, amelyben a tervezésekor még bíztak a kormány tagjai. Ráadásul a nyitómeccsről vesztesen vonult le a nemzeti tizenegy, mivel Uruguay legjobbjai megmutatták a magyar focistáknak és közönségnek, milyen a gyors, kombinatív és eredményes foci napjainkban.

Az sem véletlen, hogy Orbán Viktor nem beszélt a megnyitón, noha vélhetőleg szívesen szónokolt volna ennyi focikedvelő előtt. Korábban több stadionavatón kifütyülték, így nem reszkírozhatott meg egy újabb beégést. Valószínűleg nehezen viseli, hogy épp azok küldik el melegebb éghajlatra, akik egyébként hozzá hasonlóan szerelmesei ennek a sportnak. Annyit azonban felfogott a korábbi esetekből, hogy az új stadionok nem feltétlenül szolgálják a népszerűségét, sőt, sokan épp az avatóünnepségeket használják arra, hogy egyértelművé tegyék az elégedetlenségüket.

szeretlek_magyarorszag.jpg

                        Fotó: Szeretlek Magyrország

Az önkormányzati választáson az is kiderült, hogy azokban a városokban is komoly vereséget mértek a Fideszre, ahol új, impozáns stadionokat emelt a kormány közpénzből. Megdőlni látszik az a tétel tehát, hogy a nép beéri a kenyérrel és cirkusszal, a többi csak maszlag, és nem igazán érdekli, kik az ország urai. A kormány, és különösen Orbán Viktor különösen ragaszkodik ahhoz a téveszméhez, hogy az élsporton keresztül tudják magukhoz édesgetni a választók jelentős részét. Érdemes lenne esetleg más területekre is fókuszálniuk, hiszen az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátórendszer gondjai sokkal több embert érintenek, mint a magyar fociválogatott meccsei. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha állandóan a saját hőstetteidről mesélsz a barátaidnak, azt fogod észrevenni, hogy egy idő után magányosan vedeled a tüzes vizet a sarki kocsmaasztalnál.”

Orbán Viktor folytatja: Új stadion, régi mánia Tovább
Orbán Viktort most a bosszúvágy vezérli, ami nem jó hír a Fidesz híveinek

Orbán Viktort most a bosszúvágy vezérli, ami nem jó hír a Fidesz híveinek

Orbán Viktor kizárólag az erőben hisz. Ez persze csak a belpolitikájára vonatkozik. Külföldön ugyanis inkább hízeleg, alkudozik, ígérget, ott az erő alkalmazása nem hoz túl sok eredményt számára. De ez az állítás igaz lesz a közeljövőben itthon is, hiszen minden valószínűség szerint az ellenzéki vezetésű városoknak küldött hadüzenettel újabb magyar polgárokat tántorít el attól, hogy egy újabb választáson a Fideszt támogassa.

szalonnazo.jpg

Fotó: szalonnazo.hu

Orbán valószínűleg nem hisz azoknak az elemzéseknek, melyek szerint a kormánypárt erőszakos stílusából lett elegük a választóknak, és ezért bukták el a főváros és még 10 megyei jogú város irányítását. A kormányfő olyan hadvezérhez hasonlít, aki tele van fegyverekkel, csak a muníció hiányzik a puskákból és ágyúkból. Érzékeli, hogy számbeli fölényben van, de már nem tud rendesen odapörkölni az ellenség sorai közé.

Az október 13-i önkormányzati választások utáni zűrzavarban Orbán még hajlott némi kompromisszumra az ellenzékkel kapcsolatban, hiszen a főpolgármesternek megígérte, hogy az elődjének beígért fejlesztéseket nem vonja vissza, és különleges kegyként Karácsony Gergelyt meghívta egy kormányülésre is. A Fidesz által elbukott nagyvárosokban is reménykedtek az új vezetők abban, hogy nem kell szembesülniük majd Orbán Viktor bosszúhadjáratával.

Ma már világos, hogy ez hiú ábránd volt. Az a kicsinyes, bosszúszomjas, önző politikai magatartás kerekedett ugyanis felül a kormánypárton belül, ami 2010 óta jellemzi az egymást követő Orbán-kormányokat. A politikai küzdőtér túloldalán lévőket ugyanis csakis ellenségként képesek kezelni, így fel sem merül, hogy a közös célokért bármelyik ellenzéki erővel összefogna a közeljövőben.

A Fidesz mostani hadüzenete tehát megint bizonyítékul szolgál arra, hogy rosszul értelmezik a magyar társadalom állapotát, illetve, hogy nem igazán érdekli a párt irányítóit, hogy a választópolgárok milyen üzeneteket küldenek feléjük a szavazófülkékből.

A Fidesz pökhendi stílusa most már egyre több választó számára irritáló, ezért is dőlt egy hónapja látványosan a mérleg nyelve a közös ellenzéki jelöltek felé a nagyvárosokban, és csak azért maradt talpon a kisebb településeken a kormánypárt, mert a zsarolások, megfélemlítések, ígérgetések a jóval zártabb közösségekben még hatásos eszközöknek bizonyultak. Ez azonban gyorsan megváltozhat, ha azt látják az emberek, hogy következmények nélkül szembe lehet szállni az állampárttal.

Groteszk módon épp ez a logikája annak, amit az Orbán-kormány most művel. Parlamenti kétharmadát kihasználva egyre-másra hozza az olyan törvénymódosításokat, melyek célzottan az ellenzéki vezetésű városokat hozzák hátrányos helyzetbe. A Fidesz nyílt háborút indít a közvetlen befolyása alól kiszakadt városok és budapesti kerületek ellen, hogy bebizonyítsa a választóknak: az ő érdekük mindig az lesz, hogy a kormánypártot támogassák.

Ez a logika azonban megbicsaklik azon, hogy már maguk a kormánypárti politikusok is kissé másként látják a helyzetet, mint bő egy hónappal ezelőtt. Legutóbb épp egy olyan megyei jogú város polgármestere fakadt ki, aki szép sikert elkönyvelve megtartotta Székesfehérvárt a Fidesz számára. Cser-Palkovics András fideszes politikustól szokatlan őszinteséggel válaszolt ugyanis arra a kérdésre, miért vesztett jelentős teret a pártja október 13-án? Szerinte nem azt kellett volna mondani unásig, hogy a politikai ellenfél alkalmatlan, hanem hogy a megkezdett munkát szeretné az eddigi városvezető tovább folytatni.

Ehhez azonban konstruktivitás, vitára való hajlam, sőt kompromisszumkészség kellett volna, amit kiöltek a kormánypárti jelöltekből. A központilag koreografált kampányok nagy hátránya ugyanis, hogy nem számolnak a helyi viszonyokkal. Cser-Palkovics András például annak tulajdonította saját győzelmét, hogy egyetlenegyszer sem minősítette a politikai ellenfelét, noha vélhetően ez elvárás lett volna a központi propagandaosztály részéről. De, hogy a másik oldalról is hozzunk egy példát, idézzük fel, mit mondott Botka László, miután újra megválasztották Szeged polgármesterének: „Én Szegedről beszéltem, a Fidesz rólam.”

Úgy tűnik, a siker receptje ma már sokkal inkább az együttműködésre való hajlamban, a politikai ellenfél erényeinek elismerésében rejlik, és nem az ellenoldal könyörtelen lezúzásában. Az emberek kezdenek hinni az olyan politikusoknak, akik a közéletet a vélemények ütköztetésének terepeként, és nem az élet-halál harc csatatereként értelmezik. A Fidesz mostani hadüzenete tehát megint bizonyítékul szolgál arra, hogy rosszul értelmezik a magyar társadalom állapotát, illetve, hogy nem igazán érdekli a párt irányítóit, hogy a választópolgárok milyen üzeneteket küldenek feléjük a szavazófülkékből.

olkt_hu_1.jpeg

Fotó: OKTL.hu

Azzal, hogy megbélyegzik, hátrányos helyzetbe sodorják azokat a városokat, melyek vezetését megszerezte az ellenzék, közel három millió magyar polgárnak ártanak, akik ezeken a településeken élnek, és nem mellesleg sokan közülük a Fideszre szavaztak. Az ellenzék ellenségként való kezelése, illetve, hogy az együttműködés helyett a totális ellehetetlenítést tűzte ki céljául a magyar kormánypárt, arra utal, hogy egyre méltatlanabb a szavazók bizalmára, ráadásul önmagát sodorja végveszélybe. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha semmire sem becsülöd az ellenfeled, olyan előnyt adsz neki, amivel előbb-utóbb élni fog.”    

Orbán Viktort most a bosszúvágy vezérli, ami nem jó hír a Fidesz híveinek Tovább
Most már tényleg jól láthatók a repedések a NER építményén

Most már tényleg jól láthatók a repedések a NER építményén

Régóta tudjuk, hogy Orbán Viktor környezetében csak néhányan engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy olykor beszóljanak a rendszernek. Ilyen az egykor szebb napokat megélt showman, Fábry Sándor, aki most is kicsit odapiszkált a Fidesznek. Egy nyilatkozatában a napokban épp azt magyarázta, hogy az önkormányzati választások kudarca jelezte a kormánypárt számára, politikusaiknak kicsit vissza kéne venniük az arcukból. Ezúttal nem értünk egyet a humoristával, mert szerintünk nem kicsit, hanem nagyon vissza kéne vennie a Fidesznek. A vasárnapi megismételt választások eredményei fényében ez nem is kérdés.

 alfahir_9.jpg

Fotó: Alfahir.hu

Jászberényben érvényesült az Isztambul-hatás. A török nagyvárosban ugyanis azért söpörték el végleg az útból a választók Erdogan emberét, mert a török elnök kavarásai hatására meg kellett ismételni a kormánypárt által elbukott első szavazást, akárcsak a Jászság fővárosában. Végül Isztambulban és Jászberényben is sokkal nagyobb arányban győzött az ellenzék a második körben, mint az elsőben, így a fiaskó még kínosabb lett a török elnök, illetve Orbán Viktor számára.

A vasárnapi megismételt voksolások egyébként is azt a tendenciát erősítették, hogy az október 13-i önkormányzati választás meglepő végeredménye egy folyamat kezdetét jelezte. A Fidesz ugyanis most még rosszabbul szerepelt, mint egy hónappal ezelőtt, igaz, a 10 településen megismételt erőfelmérő nem nevezhető reprezentatív mutatónak. Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a kormánypárt finoman szólva se heverte ki azt a sokkot, amit Budapest és 10 megyei jogú város elvesztése okozott számára október 13-án.

24_hu_106.jpg

                       Fotó: 24.hu

Eleve elhibázott volt a kampány az önkormányzati választás előtt, amit még az is fokozott, hogy rosszul mérte fel a kormányzati propagandaközpont a Borkai-botrány hatásait. A korábban az ellenzék soraiban nagy hatásfokkal pusztító lakájmédia eszköztára meglehetően szegényes volt, és kimerült abban, hogy alkalmatlannak bélyegezték az ellenfelek jelöltjeit, illetve migránsok betelepítésével riogatták a polgárokat abban az esetben, ha nem fideszes vezetőt választanak a településük élére. Emellett megtiltották a jelöltjeiknek, hogy nyilvános vitára álljanak ki kihívóikkal, amit utólag Tarlós István is hibának nevezett a saját kampányában.

Továbbra a migrációval kapcsolatos hírek áradnak a közmédiából, a KESMA nevű médiakolhoz csatolt lapjai pedig utána rúgnak azoknak a polgármestereknek, akik elhódították tőlük a korábban kormánypárti irányítású településeket, illetve ajnározzák Orbán Viktor külpolitikáját, ami lényegében abból áll, hogy lépten-nyomon betart az EU-nak, ugyanakkor boldogan ölel magához olyan autokratákat, mint Putyin vagy Erdogan.

A Fidesz egy olyan elaggott birodalmi lépegetőhöz hasonlított az utóbbi hónapokban, amely csípőből lő mindenre, ami elé kerül, és néha próbál rátaposni azokra, akik igyekeznek leteríteni ezt a hatalmas pusztító gépezetet. Most úgy tűnik, szinte senkit sem sikerült elpusztítania ebben az esztelen lövöldözésben a Fidesznek, ám a nagy lépegető többször megbotlott az elé helyezett akadályokban. Finom kis kritikai elszólások jelezték a kormánypárt háza tájáról, belül is érzékelik már, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a mentalitással, vagyis a régi módszerekkel és szlogenekkel már nem lehet választást nyerni Magyarországon.

Ami pedig ennél is aggasztóbb a kormánypártiak számára, hogy tanácstalan a Fidesz belső körei is, hiszen Orbán Viktor semmi új ötlettel nem hozakodott elő attól eltekintve, hogy végre meghozta a már rég elkerülhetetlen döntést: Borkai Zsoltnak távoznia kell Győr éléről. A miniszterelnöknek kell legjobban tudnia, hogy pártját csak a sikerek, a folyamatos térnyerés, a párthoz kötődő oligarchák folyamatos etetése tarthatja egyben. Ha már nem csak Fábry Sándor piszkál oda a Fidesznek, hogy vissza lehetne venni a nagy arcból, hanem mások is morogni kezdenek, akkor gyors erjedési folyamat indulhat be, és erre rámehet a 2022-es országgyűlési választás is.

A Fidesznek tehát új ellenségekre, megújuló médiára, kevésbé szájbarágós propagandára volna szüksége, ám egyelőre a régi mechanizmusok határozzák meg a párt és a kormány működését. Továbbra a migrációval kapcsolatos hírek áradnak a közmédiából, a KESMA nevű médiakolhoz csatolt lapjai pedig utána rúgnak azoknak a polgármestereknek, akik elhódították tőlük a korábban kormánypárti irányítású településeket, illetve ajnározzák Orbán Viktor külpolitikáját, ami lényegében abból áll, hogy lépten-nyomon betart az EU-nak, ugyanakkor boldogan ölel magához olyan autokratákat, mint Putyin vagy Erdogan.

index_175.jpg

Fotó: index.hu

E politikai farkasvakság miatt persze fájjon a kormányhívők feje, ugyanakkor az is egy lényeges kérdés ma Magyarországon, hogy egy realitásérzékét elvesztett, csak az egyszemélyi vezetésben hívő kormánypárt mennyi ideig maradhat kormányzóképes erő? Ha ugyanis továbbra is a parlamenti kétharmad logikája szerint mennek a dolgok hazánkban, akkor olyan törvények, sőt alkotmánymódosítások születhetnek meg a közeljövőben, melyek nyíltan szembe mennek a választópolgárok akaratával és érdekeivel. Ezt egyelőre csak azok a fideszesek akadályozhatják meg, akik egyelőre csak morgolódnak. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha túl sokszor dobod a lándzsádat egy fa törzsébe, jól megtanulsz lándzsát hajítani, de a fa rövidesen ki fog dőlni.”  

Most már tényleg jól láthatók a repedések a NER építményén Tovább
Eddig bírta Borkai Zsolt

Eddig bírta Borkai Zsolt

Orbán Viktor ismét tévedett, és ezúttal elég nagyot. Ha engedte volna ugyanis, hogy Borkai Zsolt még az október 13-i önkormányzati voksolás előtt visszalépjen a polgármester-jelöltségtől, akkor pártja megúszta volna kisebb veszteséggel. Azzal azonban, hogy bevállalták az egykori olimpikont a keresztény-nemzeti ideológiától finoman szólva se harmonizáló tetteivel együtt, komolyan megkérdőjelezték a Fidesz többi jelöltjének szavahihetőségét és erkölcsi tartását. A szűken megnyert választás után ráadásul Borkai továbbra is csak bukdácsolt, és egyre nagyobb terhet jelentett pártja számára.

varosi_kurir.jpg

Fotó: varosikurir.hu

Egy dolgot mindenképpen kijelenthetünk Borkai Zsolt politikai karrierjének csúfos végét látva: Mégsem élünk következmények nélküli országban. A győri közgyűlés alakuló ülése után, péntek 16 órai határidővel ugyanis lemond polgármesteri tisztségéről Borkai Zsolt, Győr polgármestere, politikus ezt a győriekhez írt szerdai nyílt levelében jelentette be. Persze, egy ilyen súlyú hírt nem nyílt levelekben kéne közölni, hanem személyesen azokkal a választókkal, akik – ha kicsi többséggel is – de a polgármester szexbotrányát követően is bizalmat szavaztak neki.

A kormányfő rossz döntései pedig arra világítanak rá, hogy teljesen elszakadt a valóságtól, nem ismeri a választók lélektanát, és továbbra is hisz abban, hogy erővel, pénzzel és hazugságokkal szinte minden politikai hiba orvosolható.

Borkai azonban az önkormányzati választás óta lényegében belső emigrációba vonult. Persze, valószínűleg a mostani döntést is Orbán Viktor hozta meg helyette, hiszen a győri városvezető valószínűleg még a polgárok döntése előtt szabadult volna a pozíciójától, és azoktól a kötelességektől, melyeknek ilyen botrány után egyszerűen nem lehet megfelelni. Orbán azonban azt az utasítást adta, hogy Borkai tartson ki, mert nem adhatta oda a várost az ellenzéknek harc nélkül. Most azonban bebizonyosodott, hogy stratégiai értelemben komoly hiba volt Borkaihoz és Győr vezetéséhez ragaszkodni.

mfor_1.jpg

Fotó: mfor.hu

Ráadásul, azon kívül, hogy az ügy teljesen ráégett a Fideszre, most még abban sem lehetnek biztosak kormányoldalon, hogy egy új, időközi polgármester választáson le tudják győzni az ellenzéki jelöltet. Most azzal kampányolhatnak maximum, hogy a kormánypárti többségű közgyűlésnek egy fideszes vezetőre van szüksége, ha nagy állami támogatásokra lesz szüksége Győrnek. Azonban az, hogy első menetben azt hitték, hogy a Borkai-ügy menthető azzal, ha a polgármester visszaadja a párttagkönyvét, eléggé kaotikus állapotokról, sőt hozzá nem értésről árulkodik a kormánypártban.

Az ügy kezelése amúgy is egyértelműen rámutatott, hogy egy olyan súlyú kormánypárti politikus is, mint Borkai csak dróton rángatott bábu Orbán kezében, ha igazán komoly ügyekről van szó. A kormányfő rossz döntései pedig arra világítanak rá, hogy teljesen elszakadt a valóságtól, nem ismeri a választók lélektanát, és továbbra is hisz abban, hogy erővel, pénzzel és hazugságokkal szinte minden politikai hiba orvosolható. Borkai azonban hiába magyarázza most nyílt levelében a bizonyítványt, belőle azért lett visszavonhatatlanul bukott politikus, mert Orbán Viktor ismét elszámolta magát.

civilhetes_9.jpg

Fotó: civilhetes.hu

Azért érdemes Borkai győriekhez címzett közleményéből idézni: „Ma én vagyok a célpont, holnap más lesz, amíg a hazug hírterjesztésnek, tényként feltüntetett rosszindulatú feltételezéseknek senki nem szab határt. Ne gondolják, hogy ez egy ember bosszúja, nem létezik az ördög ügyvédje. Véleményem szerint ez egy gondosan kitalált, profin előkészített csapda volt, melytől vélhetően komoly politikai vagy anyagi előnyöket reméltek.” Mintha a Fidesz utóbbi 10 évének politikai krédóját foglalta volna össze. Aligha hihető egy olyan ember szájából, hogy mások manipulációjának áldozata lett, aki évtizedek óta szolgálja ezt a pártot. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.”   

 

Eddig bírta Borkai Zsolt Tovább
Valóban a gyermek az első a magyar kormány számára?

Valóban a gyermek az első a magyar kormány számára?

Jól hangzó ígéretek, cselekvőképességet sugalló akciótervek, kormánypropagandával teleplakátolt ország. Az Orbán-kormány lassan tíz éve próbálja elhitetni velünk, hogy minden problémához értő kézzel nyúl hozzá, és akár olyan válságterületeken is csodát tud tenni, mint a népesedéspolitika.  Vendégszerzőnk - aki Adófizetőnek nevezi magát - igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy amit a kormány mond, és amit tesz nem feltétlenül áll köszönőviszonyban egymással. Pontokba szedett érvelése elgondolkodtató. 

o1g_1.jpg

Fotó: Twitter

A magyar kormány rendszeresen kommunikálja a következőt:

“A gyermek az első, …. magyarok elsöprő többsége is így gondolkodik, gyermekbarát országban élünk.”

  1. A kormány az adófizetők által befizetett adóból, a családvédelmi akciótervvel támogatja a családok lakáshoz és legalább 7 személyes autóhoz jutását.

Ezek azonban saját megtakarítás hiánya miatt sokszor olyanokhoz nem jutnak el, akiknek a szociálisan a legnagyobb szüksége lenne támogatásra. 

2.1 Ehhez képest az oktatásban:

1000 óvónő hiányzik az óvodákból. Erről itt olvashat bővebben.

2500 tanár hiányzik az iskolákból

A pedagógusok fizetése alacsony és elfáradtak:

  • elmúlt évek állandó változásaiban,
  • sokszor indokolatlan, értelmetlen adminisztrációban,
  • abban, hogy a gyerekekkel, szülőkkel folytatott kommunikáció egyre nehezebb,
  • csoportok, osztályok magas létszáma miatt.

A pedagógushiány gyorsuló ütemben növekszik.

Kevés a dolgozók létszáma az állami gondozottakkal foglalkozó intézményekben.

Szinte a teljes magyar oktatás színvonala alacsonyabb a megkívántnál és gyorsuló ütemben romlik.

Fokozódik a létszámhiány a kormányhivatalokban és a rendvédelmi szervezeteknél.

etikuspenzugyek_hu.png

Fotó: etikuspenzugyek.hu

2.2 Az egészségügyben:

A kórházak eladósodása nem csökkent, beszállítóikat nem tudják határidőben kifizetni, (eszközök és személyzet hiányában) egyre nehezebben képesek ellátni feladataikat. Erről itt olvashat bővebben.

Az orvosi kamara szerint:

 „A BIZTONSÁGOS BETEGELLÁTÁS MÁR AZ ÖNKÉNT VÁLLALT TÚLMUNKA MAXIMÁLIS KIAKNÁZÁSÁVAL, A MUNKAJOGI SZABÁLYOK RENDSZERES ÉS SOROZATOS MEGSÉRTÉSÉVEL SEM BIZTOSÍTHATÓ” Erről itt olvashat bővebben.

Kásler Miklós miniszter szerint:

2017-ben „A LEGJOBB IDŐBEN TÖRTÉNŐ BEAVATKOZÁSSAL 24 EZER HALÁLESET MEGELŐZHETŐ LETT VOLNA”. Erről itt olvashat bővebben.

Matolcsy György:

“azt sem értjük, hogy az állami egészségügy mai működésével nem lehet népesedési fordulatot elérni."

A Veszprém Megyei Kormányhivatalban nem működik a mikrobiológiai labor, így veszélybe kerül a fertőzött gyermekek orvosi ellátása is.

Idén nyáron szabadságok és létszámhiány miatt több kórházi osztályt be kellett zárni, amire az elmúlt 60 évben, tehát a rendszerváltás előtt sem volt példa.

Aki kicsit is figyeli az országban zajló folyamatokat, az látja, hogy a magyar egészségügy és az oktatási rendszer helyzete nem megfelelő, színvonaluk folyamatosan romlik. 

Ez minden család és gyermek életét megnehezíti.

2.3 A fentiek mellett növekszik hazánkban a mélyszegénységben élők száma.

A nagyon rossz lakáskörülmények között élő gyerekek aránya az elmúlt 3 évben nagyon megugrott, 19,7 százalékról 27,3 százalékra nőtt. Az uniós átlag 2017-ben csak 6 százalék volt. Erről itt olvashat bővebben.

A legszegényebb magyarok helyzete tehát folyamatosan romlik, miközben ők sem autócserére, sem lakásvásárlásra nem tudják igénybe venni a kormány családvédelmi akciótervben megadott lehetőségeket.

  1. Ezek mellett viszont a kormány az adófizetők pénzét bőkezűen költi a sportra és osztogatja a gazdagoknak.
  • Stadionok építése több százmilliárd forintért, ahol a haveri építő cégek extra nyereséget tudnak elérni, amiből futja magánrepülőgépek beszerzésére is.
  • A kihasználatlan stadionok fenntartása szintén adófizetői pénzből
  • Legalább 35 milliárd forintot fizetünk a viszonylag jó és nagyon jó anyagi körülmények között élő családok autó cseréjére. Erről itt olvashat bővebben.
  • Milliárdok Király Gábor Sportegyesületének. Erről is olvashat bővebben.
  • milliárdosok milliárdos támogatása a Kisfaludy Hotel- és Panziófejlesztési Programjában. Erről itt olvashat többet.
  • Extra kamat és trükközés a Magyar Államkötvény Plusszal. Ennél többet tudhat meg itt.

Véleményem szerint az egészségügyi, oktatási és szociális rendszer súlyos problémái valamint a más területeken megjelenő bőkezű osztogatás azt mutatják, hogy az adófizetők pénzéből fizetett kormánypropagandával ellentétben a kormány számára nem a gyermek és a család, hanem a sport és a milliárdosok támogatása az első.

Ezt a véleményt támasztják alá a költségvetési törvényről készült zárszámadásból származó adatok is: Itt többet olvashat a témáról.

hqdefault.jpg

                      Fotó: facebook.hu

Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: “Ha nem tudod megszámolni a lovaidat, az azt jelenti, hogy vagy diszkalkuliás, vagy egy feledékeny lótolvaj vagy.”

Adófizető

Valóban a gyermek az első a magyar kormány számára? Tovább
Négy súlyos hiba, melyek a szegedi Hídember bukásához vezettek

Négy súlyos hiba, melyek a szegedi Hídember bukásához vezettek

Hidat ígért a szegedieknek, de rosszabbul szerepelt, mint Botka László korábbi kihívói. A függetlenként induló, ám komoly kormányzati hátszéllel kampányoló Nemesi Pál vereségéhez olyan baklövések járultak hozzá, melyeket gyengébb ellenfelekkel szemben sem engedhet meg magának a Fidesz, nemhogy a 2002 óta regnáló, polgármesterként komoly rutint szerző Botka László ellen. Elemzésünkben arra is rávilágítunk, hogy a kormánypárt túlságosan hisz bizonyos propagandaeszközökben, ezért tűnik sokszor úgy, hogy túltolják a kampánybiciklit.

p1260523.JPG

Fotó: Szegedi Kattintós

  1. Ne vádolt az ellenfeledet korrupcióval, ha nem tudod bizonyítani a bűnösségét!

Nemesi személyét azért dobta be idén májusban a Fidesz a köztudatba, hogy egy látszólag pártsemleges, a város közéletében fajsúlyos szereplővel vágjon bele a kampányba. Mindvégig joviális, a politikai csatározásoktól tartózkodó, a városa iránt elkötelezett vállalkozó képét igyekeztek a szegediek felé közvetíteni, ami azzal járt, hogy a „piszkos munkát” maga a párt, vagyis a Fidesz kampánycsapata vállalta magára. Ehhez a kormánypárt stratégái nagyon értenek, hiszen a karaktergyilkosság területén már komoly trófeákkal büszkélkedhetnek.

Botka esetében az volt a feladatuk, hogy a jelentős botrányok, korrupciógyanús ügyletek nélkül működő polgármestert, illetve hivatalának néhány dolgozóját összemossák olyan ügyekkel, melyek kellemetlenséget okoznak a baloldali jelölt számára. Ilyen volt például a SZEVIÉP-ügy, melybe az a Szabó Bálint igyekezett belerángatni Botkát, aki a kampány elején még a Fidesz emberének számított. Szabó később éppen Nemesi jelölése miatt szakított azzal a Budapestről Szegedre delegált kampánycsapattal, melynek feladata a milliárdos vállalkozó karakterének felépítése volt.

Szabó ugyanis polgármester-jelölt szeretett volna lenni, ám őt azért nem támogatta a Kobza Miklós, Maróti Gábor és nem utolsó sorban Kubatov Gábor pártigazgató neveivel fémjelzett stáb, mert Szabó annak a Lázár Jánosnak volt az embere, akit a Fidesz igyekezett Szegedtől távol tartani. A nagy feljelentőként elhíresült jogász így magányosan folytatta harcát, később saját csapatot toborzott, és a választásokon függetlenként elindult a polgármesteri székért. Számítása részben bejött, hiszen listáról bejutott a közgyűlésbe, ugyanakkor sikertelen kísérleteivel nemhogy elérte volna, hogy Botkát korruptnak lássa a közvéleményt, hanem akarata ellenére tisztázta minden gyanú alól. A választók ugyanis azt látták, hogy ha a Fidesz ilyen komoly erőfeszítések árán sem tud valaki ellen egy büntetőügyet kreálni, az valószínűleg tényleg tisztakezű.

p1260522.JPG

Fotó: Szegedi Kattintós

  1. Ne ígérj olyan hidat, melyről látványterv se készült!

Nemesi a kampányában olyanokat ígért, melyek inkább tündérmesébe, mint egy korteshadjáratba illenek. Azt hangsúlyozta, hogy Szeged lemaradt a hasonló adottságokkal rendelkező városoktól, és mivel ellenzéki politikus vezeti, nem is lesz esélye olyan kormányzati forrásokhoz jutni, melyek segítségével behozhatná a hátrányát. Ennek legfőbb szimbóluma az évtizedek óta megígért, ám a mai napig is hiányzó harmadik híd megépítése volt. Bár Orbán Viktor ígértet tett korábban a híd megépítésének kormányzati támogatására, az erre vonatkozó kormányhatározat csak írott malaszt maradt, valószínűleg abból a megfontolásból, hogy Nemesi használhassa ezt az elemet a kampányban. Be is lengette a vállalkozó, hogy megválasztása esetén indulhat a hídverés, de kiderült, még maga a tervezés sem kezdődött meg.

Az országos sajtót is bejárta a szegedi Bertalan híd fotója, melyet a kampány idejére lényegében beöltöztettek a Fidesz plakátjaival és Nemesi arcképeivel. A kormánypárt jelöltjének szlogenje is az lett, hogy: Hidat építünk! Egy kormányzati forrásból épülő harmadik híd ígéretével kampányolni azonban veszélyes, hiszen egyrészt egyértelművé teszi, hogy a kormánypárt zsarolja a szegedieket, másrészt, hogy Nemesi nem is annyira független, mint amennyire mondja magát. Ráadásul, a reggeli csúcsforgalmat kivéve a város közlekedésében nem okoz problémát, hogy a Tiszán egyelőre csak két híd ível át, ugyanis néhány éve az M43-as autópálya részként megépült a Móra Ferenc híd néhány kilométerre a városhatártól, amely nagyrészt leveszi az átmenő forgalom terhét Szegedről. Nemesi lényegében azt kérte a szegediektől, hogy kössenek kompromisszumot a kormánypárttal, vagyis adják át a városukat egy új hídért cserébe.

69593239_519972972140995_7680055257925156864_n.jpg

                            Fotó: Szegedi Kattintós

  1. A szabadság szeretete nem csak egy jól hangzó szlogen

Botka László ügyesen használta a kampányában azt a véletlen egybeesést, hogy Szeged az idén ünnepelte szabad királyi várossá nyilvánításának 300. évfordulóját. Májustól egészen október 12-ig, a kampány zárásáig zajlottak az évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények. Adta magát tehát a szlogen, mely szerint: Szeged szabadon szereti! Azt sugallta a polgármester ezzel, hogy a város az ellenzékisége miatt különbözik Magyarország többi részétől. És mivel ennek az ellenzéki szellemiségnek ő a kulcsfigurája, az, aki nem a mögötte álló Összefogás Szegedért Egyesületet támogatja, az elárulja a szabadság szellemiségét, és tulajdonképpen a saját városát is.

Valójában nem kellett sokat trükköznie Botkának ahhoz, hogy ezt a képletet életszerűvé tegye. Szegedről 2010 óta kialakult az a mítosz, hogy a függetlenség, a szabad gondolkodás fontos bástyája a narancssárgába öltözött magyar vidéken. Szegedre mindig szívesen jöttek kormánykritikus művészek, tudósok és politikusok, de a város turizmusa is sokat köszönhet ennek a különleges hírnevének. Nemesi és stábja ezzel a kommunikációval nem tudott mit kezdeni, hiszen a kampányukban azt sugallták, hogy ezer szállal szeretnék a kormányhoz és annak kiapadhatatlannak tűnő forrásaihoz kötni Szegedet. Tulajdonképpen azt sugallták, hogy a szabadságnak ára van, és ezt az árat a város Botka vezetése alatt busásan megfizette már.

Csakhogy a fejlesztési pénzek döntő hányada fölött nem a kormány diszponál, hiszen bőségesen jut az uniós forrásokból a magyar településeknek. Szegeden rengeteg városrész, közterület, illetve intézmény újult meg a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) forrásaiból, így a Fidesz kampányának az az állítása, hogy a város a kormányzati támogatások elmaradása miatt szenved hátrányokat, finom szólva is sántított.   

p1260560.JPG

Fotó: Szegedi Kattintós  

  1. A médiatúlsúly nem csodafegyver

Maga Botka László fogalmazta meg legpontosabban, miben hibázott legnagyobbat Nemesi és fideszes kampánycsapata. Az Indexnek röviddel a választási győzelem bejelentése után adott interjújában ugyanis azt mondta:  „Én Szegedről beszéltem, a Fidesz rólam”. Botka természetesen nem Nemesiről nyilatkozott - hiszen ellenfele taktikai okokból kerülte a személyeskedést -, hanem a mögötte álló kampánycsapatról, amely szinte semmilyen eszköztől nem riadt vissza a regnáló polgármester lejáratása érdekében.

A karaktergyilkossághoz persze komoly médiafelület kell, elsősorban helyben. Andy Vajna két éve megszerezte a Szegeden komoly befolyással bíró Délmagyarország című napilapot, melyet később Mészáros Lőrinc vett át, és vitte be abba a kormányzati médiakolhozba, melyet Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványként (röviden KESMA) ismerünk. Ide tartozik a helyi onliene média harcos jobboldali orgánuma, a szegedma.hu is, de a frekvenciaengedélyéért az utolsó utáni pillanatig küzdő Rádió 88 is elszegődött a Fidesz szolgálatába annak érdekében, hogy talpon maradhasson.

Az országos sajtóban is kiemelt helyen szerepelt a Botka-Nemesi párharc, de természetesen a kormányhoz hű médiában utóbbit fényezték, a polgármestert pedig nagy lendülettel sarabolták. Botka olyan ellenszélben kampányolt tehát, melyben igen nehéz volt eljuttatni az üzeneteit a választókhoz. Ez a hihetetlen nyomulás, és az elfogulatlan tájékoztatás igényének az a tökéletes semmibevétele azonban már annyira irritáló volt, hogy inkább vitte a bizonytalan szavazókat Nemesitől, minthogy meggyőzte volna őket arról, hogy ő jobb választás, mint a regnál polgármester.

Botka esetében egyébként is számtalanszor bebizonyosodott már, hogy minél jobban ütik, annál jobban teljesít. A mostani kampányban tehát egy korrekt, nyílt párbeszédre épülő kampánystratégia előnyösebb lett volna Nemesi számára, ám a stábja az egészpályás letámadás híve volt. Ezt a hibát sokadszorra követi el a Fidesz nem csupán Szegeden, de más városokban is.

p1260586.JPG

Fotó: Szegedi Kattintós

Ráadásul Nemesi független jelölése miatt nem lehetett vezére annak húsz fideszes jelöltnek sem, akik az egyéni körzetekben szálltak harcba a mandátumokért. Botka arcképe azonban ott volt az Összefogás Szegedért Egyesület valamennyi egyéni körzetben induló jelöltjének szórólapjain, ami igazolta, hogy a polgármester csapatába tartozni előnyös egy választáson. Az eredmények is ezt igazolták, hiszen az ellenzéki összefogás 18, míg a Fidesz mindössze 2 körzetet tudott megnyerni. Ráadásul Nemesi súlyos veresége is igazolja azt a dakota igazságot, mely szerint: „Sokszor a kevesebb többet ér.”

Négy súlyos hiba, melyek a szegedi Hídember bukásához vezettek Tovább
Ha támadják Borkait, meg kell hosszabbítani Bicskéig!

Ha támadják Borkait, meg kell hosszabbítani Bicskéig!

Utoljára 2012-ben hozott jó döntést Orbán Viktor olyan fideszes káder ügyében, aki terhessé vált a párt számára. Akkor Schmitt Pál köztársasági elnöknek kellett idő előtt távoznia a Sándor-palotából, mert doktori értékezését mástól „kölcsönözte”. Nem kétséges, hogy az egykori olimpikon, sportdiplomata a kormányfő döntése nyomán mondott le posztjáról, így nyitva utat a kissé unalmas, de legalább annyira szervilis Áder Jánosnak, aki immár a második ciklusát tapossa államfőként.

zsurpubi_3.jpg

Fotó: zsurpubi.hu

Most szintén egy egykori olimpiai bajnok körül csapkodnak a politikai hullámok, ám az ő bűne nem az, hogy lenyúlta más gondolatait, és azokkal szerzet magának doktori címet, hanem egy ennél sokkal súlyosabb vád. Borkai Zsolt ugyanis minden erkölcsi szabályt megszegve rondított bele a Fidesz álszent világképébe. Egyszerre csalta meg felségét, szégyenítette meg a családját, és irritálta a magyar polgárok többségét fényűző életmódjával. Nem nehéz belátnunk, hogy egy ilyen botrány nyomán a hét évvel ezelőtti Orbán Viktor nem lacafacázott volna, Borkait épp úgy száműzte volna nem csak a pártból, de a polgármesteri posztjából is.

De történt néhány fontos dolog azóta a Fideszben, ezért a győri városvezető megúszta annyival, hogy vissza kellett adnia a párttagkönyvét. Nem csupán Orbán Viktor ingerküszöbe lett ugyanis magasabb 2012 óta, hanem a magyar társadalomé is. Emlékezzünk csak arra, hogy a kezdeti felháborodás után hogy megbékéltünk azzal a ténnyel, hogy Rogán Antal propagandaminiszter és kedves neje helikopterrel érkeztek egy nyírségi lakodalomba, vagy, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes helikopterről vadászott svéd rénszarvasokra. De azért ne feledjük el Kósa Lajos esetét se a dúsgazdag örökösnővel, amiből aztán még egy ejnye-ejnye se lett házon belül.

Persze, előfordul, hogy a cikissé vált párttagokat egy ideig bújtatni kell, nem léphetnek fel nyilvános eseményeken - ahogy most Borkai is lényegében belső emigrációba vonult -, de utána szépen visszaszivárognak a közélet frontvonalába, mintha mi sem történt volna.

Orbán jól látja, hogy már-már megszokta a magyar társadalom, hogy az általuk megválasztott politikusok a zavarosban halásznak, hogy nem igazán érdekli a kormánypárt tagjait, ha az egyre inkább háttérbe szorított ellenzéki sajtó időnként felkap néhány ügyet, mert úgysem fognak nagy tömegek az utcára vonulni, nem égnek majd a kukák Budapest utcáin, és hiába tüntetnek most még néhány százan Győrben a posztjára méltatlanná váló polgármester ellen, majd mindenki lecsendesedik, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere tovább görög a maga útján.

Orbán maga is provokálja a kormánykritikus tömegeket azzal, hogy azokat a párttársait, aki rossz fát tettek a tűzre nemhogy megbüntetné, de nem egyszer magasabb pozícióba is emeli őket. Ez az a személet, melyet a kormányfő a következő példával illusztrált: Ha támadják a felcsúti kisvasutat, meg kell hosszabbítani Bicskéig. Persze, előfordul, hogy a cikissé vált párttagokat egy ideig bújtatni kell, nem léphetnek fel nyilvános eseményeken - ahogy most Borkai is lényegében belső emigrációba vonult -, de utána szépen visszaszivárognak a közélet frontvonalába, mintha mi sem történt volna.

mandiner_8.jpg

Fotó:mandiner.hu

A kormányfő úgy gondolja, hogy minden válságos helyzet kezelhető ezzel a szemlélettel, mivel pártja olyan erős, az ő személye pedig annyira beágyazott és elismert a magyar társadalomban, hogy ha kiáll egy „megtévedt” embere mellett, annak a választók is megbocsátanak. Azonban az emberei egyre vállalhatatlanabb dolgokat visznek végbe, ő pedig a saját hitelét játssza el azzal, hogy kezességet vállal értük. A szavak szintjén hiába szúrt oda tehát a győri polgármesternek, a tettek szintjén nincs következménye Borkai szexbotrányának. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha beleszorul a fejed a bilibe, hiába mondod a többieknek, hogy rohamsisakot hordasz, a bili csak bili marad.”  

      

   

 

 

Ha támadják Borkait, meg kell hosszabbítani Bicskéig! Tovább