Miért fél a magyar miniszterelnök a fiataloktól? Ez a legfontosabb kérdés azt követően, hogy immár másodszorra bizonyította be a hazai fiatalok kritikus tömege, hogy képes meghátrálásra kényszeríteni a nevüket viselő kormánypártot.
A mai huszonévesek jelentős része soha nem gondolkodott el azon, hogy a Fidesz tulajdonképpen a fiatalok pártja, és ez nem az ő hibájuk. A ma már középkorú alapítók mintha elfelejtették volna politikai eszmélésük hajnalán saját korosztályuk repítette őket a Parlamentbe, Orbán Viktor fiatalos lendületének köszönhetően győzte le 98-ban az öregedő, megtört Horn Gyulát, és a 2010-es nagy visszatérés is nagyrészt korrupciót mélyen elítélő fiatal generáció támogatásának volt köszönhető. A fiatal demokraták aduásza az utóbbi 25 évben az volt, hogy bárkit lekommunistázhattak, aki a rendszerváltás idején már óvodába járt, és a választók többsége azt is megbocsátotta nekik, hogy a frakcióikban és kormányaikban úgy hemzsegtek az egykori MSZMP-sek, eső után, mint a csigák.
Ahogy Katona Kálmán, az első Orbán-kormány MDF-es minisztere a minap fogalmazott: Most látszik csak, hogy a fiúk megöregedtek. Ami persze önmagában nem probléma, hiszen jó esetben bölcsebbé, érettebb politikussá válik valaki az idő múlásával. A Fidesz vezetőinek esetében azonban mintha nagyobb generációs hasadékot látnánk, mint bármelyik másik mai parlamenti párt esetében. Nem azért veszítették el a kapcsolatot a fiatalokkal, mert ma már a nyugdíjasok tömege sokkal többet hoz a konyhára egy választáson, mint a megosztott, kiábrándult fiatalok, és nem pusztán az a hipokrita magyarázat mélyíti a generációs szakadékot, hogy a nyugaton dolgozó fiatalok csak kalandvágyból hagyták el az országot. Ez csak a felszín, a mélyben ott a megdöbbentően egyszerű magyarázat: Nem ismerik ezt a generációt, illetve szőröstül-bőröstül félreértik.
Illusztráció: NÉGYmadár
Orbán Viktor annyit azért tud, hogy azokat a fiatalokat, akik kimentek az utcára a netadó miatt, nem lehet lekommunistázni, sőt szerepét túljátszva kijelentette, hogy azért fúj ideiglenesen visszavonulót, mert ők nem kommunisták. Érdemes lenne beleolvasnia az utóbbi napok kommentárjaiba a Facebookon. A fiatalok Orbán papának, pocakos tábornoknak, digitális analfabétának nevezik. Épp ezért fél tőlük a miniszterelnök. Abban a demokratikus negyedszázadban szocializálódtak, amelyben a tekintély nem sokat számított, amikor bátran vállalhatta mindenki a véleményét, amikor nem attól függött, kinek van igaza, hogy melyik párt tagja volt.
Ezek a fiatalok épp olyan elszántan skandálták, hogy „Orbán takarodj!”, mint nyolc éve, hogy „Gyurcsány takarodj!” Nincs mit veszíteniük, épp ezért nem is félnek senkitől. A városi középosztály gyermekei ők, akik nem szeretnék, hogy most még viszonylag jó életkilátásaikat egy, a keleti despotikus államok mintájára berendezkedő állampárt tegye tönkre. Számukra a világháló elérhetősége alapérték, nem nyitnak vitát arról, hogy a szolgáltatót terheli ez a költség, avagy a fogyasztót. Szerintük ez az adó rossz, igazságtalan és felesleges. Ők egyetlen dolgot nem értenek, hogy ez miért nem világos Orbán Viktor számára?
A miniszterelnök azonban agyafúrt játékos. Úgy akar kitáncolni ebből a csapdából, mintha ez nem egy zsákutca, hanem egy tágas táncparkett lenne. Úgy járja a pávatáncot, mintha megint a brüsszeli bürokratákkal akarná a bolondját járatni. Kioktat bennünket, hogy csak azért tiltakozunk a netadó ellen, mert nem értjük a lényegét, és tulajdonképpen jó nekünk, ha nyakunkba kapunk egy új adót. Mindezek tetejébe megteszi főkonzultációs papírkutyának azt a Deutsch Tamást, aki twitteres bejegyzéseivel saját pártja médiabohócává fokozta le magát. Ez is mutatja az úgynevezett nemzeti konzultáció komolyságát. Ez már nem is pávatánc, hanem kacsatánc, a mai fiatalok pedig sokkal dörzsöltebbek annál, minthogy felüljenek ilyen ócska trükköknek. Egy kommentelő például ezt írta: „Ismerjük már milyen az a "Nemzeti Konzultáció". Összehív minden városban egy rakás párthívet és megbeszéli velük, hogy ő mit akar bevezetni, majd azt mondja, hogy a "nemzet döntött". Én nem dőlök be ennek.”
A Fidesz kommunikációja, hatalomtechnikai módszertana mára könnyen kiismerhető lett, ezért bizalmatlanok a párttal szemben a fiatalok, ami már a tavalyi egyetemista demonstrációk idején is világossá vált. Most azonban elemi erővel vetődik fel a hitelesség kérdése. Ha nem lesz valódi párbeszéd, ha tovább folytatódik a porhintés, a fiatalok az utcán maradhatnak.
A fiatal demokraták bukását akár saját gyerekeik generációja is okozhatja. Vajon a politikus apukák és anyukák nem értik a saját gyerekeiket? Talán túl sok időt és energiát vett el a közélet ezektől az emberektől, és keveset foglalkoztak a gyerekeikkel? Ha így van, soha nem fogják megérteni, miért viszik magukkal nemzeti zászlót és az uniós lobogót a fiatalok a tüntetéseikre.
Trombitás Alfréd
