Ahogy mondani szokták, igény az volna rá, de a megvalósulásnak körülbelül annyi az esélye, mint Vida Ildikónak New Yorkban ünnepelni a hálaadást. Ha mégis sikerülne ez a régi trükk, az annyit érne most, mintha egy marék fűrészporhoz egy kis majonézt és bőrös virslit kevernénk.
Hogy miért zseniális az, amit az amerikai ügyvivő csinál a kitiltási botrány kirobbanása óta? Azért, mert nem csinál semmit. A Nemzeti Együttműködés Rendszere bénultan szemléli, hogyan esik darabokra az a gránitszilárdságúnak vélt politikai tömb, amit Orbán Viktor faragott az utóbbi húsz évben a jobboldal különböző erőiből. Mindezt egy gyanú árnyéka, és az azt belengő bizonytalanság teszi. Sok jobboldali politikus és szimpatizáns teszi fel a kérdést önmagának vagy egymásnak: Vajon belefér-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, hogy korrupcióval vádolt kormányzati tisztségviselők és főhivatalnokok úgy tegyenek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne?
Ha emberarcú lenne a NER, bizonyára már régen nyilvánosságra hozták volna a 6 kitiltott személy nevét, és menesztették volna őket jelenlegi funkciójukból. Mert az emberarcú rendszerekben emberek vannak, akik olykor elcsábulnak, csúnya dolgokat művelnek, de a főnökeik az orrukra koppintanak, és jöhetnek az új, tiszta emberek. Az Orbán-rendszer azonban merev, hajthatatlan, ragaszkodik a tökéletesség ideáljához. Az orbáni gépezet lényege, hogy csak előre tud menetelni, mindent el kell taposnia, ami az útjába kerül. Nincs rükverc, nincs megállás, ellenség kell, melyen át lehet gyalogolni, ha pedig elfogynak, keresni kell újakat.
Fotó: NÉGYmadár
Ezért volt naivitás az Orbán-rendszer konszolidációját várni az előző és a mostani ciklusban. Orbán Viktor nem konzultál, csak levelet küld, nem vitázik, csak üzen a politikai ellenfeleinek, nem nyilatkozik, csak idegesen nevetgél és kitérő válaszokat ad, ha véletlenül valódi kérdéseket kap. Ha lenne emberarcú alternatíva, akkor a rendszer gyengeségeit is nyíltan el kéne ismerni. A Nemzeti Együttműködés Rendszere Orbán Viktor miatt nem válhat emberarcúvá, mert vezetője és megalkotója nem tud, illetve nem akar esendő emberként viselkedni. Ha nem szeretne minden és mindenki felett állni, a személye által megtestesített rendszer is konszolidálható lenne. Ő egy igen erős személyiség, ezért saját pártjának állít csapdát. Belemerevedik a Fidesz az orbáni képmásba, képtelen másként önmagára gondolni, mint Orbán Viktor teremtményére.
Ezért adja magát a párhuzam az olyan kérészéletű kísérletekkel, mint az emberarcú szocializmus, vagy a közép-ázsiai földgázdiktatúrák gazdagságba bújtatott képmutatása. Minden rendszer, amely egy szűk elit érdekeit szolgálja ki, lényegéből adódóan merev, képtelen alternatívákat állítani, ezért mindig támad, amikor legfőbb vezetőit éri kritika. Amikor felmerült az a ma még szentségtörésnek számító gondolat az utóbbi hetek botrányait követően, hogy Orbán Viktornak esetleg távoznia kéne a hatalomból, ellenzéki és kormánypárti oldalon is gyorsan jött az ösztönszerű válasz: De ki jönne helyette? Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lényege. Ha rossz is, ha korrupt is ez a rendszer, de működik, mert az élén egy olyan ember áll, aki ismeri és csak ő képes megfelelő döntést hozni.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról az alaptézisről, hogy egy demokráciában a politikusoknak az a dolguk, hogy igyekezzenek olyan döntéseket hozni, melyek az államnak és az állampolgárnak egyaránt hasznára vannak. Ha erre képtelenek, idejüket és energiájukat az köti le, hogyan sunnyogjanak ki a hátsó ajtón, ha kínos szituációba kerülnek, akkor a népnek kell keresnie olyan politikusokat, akik nem csak szavakban tesznek értük. Valószínűleg azért elégedetlen a magyar nép többsége az ellenzéki politikusokkal, mert ők is úgy viselkednek, mintha a Nemzeti Együttműködés Rendszere egy létező struktúra, de legalábbis egy eszme lenne. Pedig a NER csak egy üres frázis, kommunikációs vaktöltény, egy gumicsont, amit rágni sem érdemes már. És ha valami nem létezik, nem is érdemes azon lamentálni, hogy van-e alternatívája. Olyan ez, mint amikor egy kopár puszta délibábja mögé gazdag legelőt és egy hatalmas birkanyájat képzelünk, amely békésen legelészik. Az amerikaiak már tudják, mi van a délibáb mögött, szégyen, hogy mi még nem jöttünk rá.
Frédi és Béni
