A látszat olykor csal, még Orbán Viktor esetében is. Néha úgy tűnik, hogy egy rinocérosz bőrének érzéketlenségével tud viszonyulni az őt ért kritikai megjegyzésekhez, de bebizonyosodott, egy bizonyos mennyiségű tüntető és azok transzparensei még az ő gránitszilárdságú lelkét is megengetik. A nagy tüntetések időszakában egy fél mondattal utalt is arra, hogy nem tud szó nélkül elmenni a lázongók jelszavai mellett, ám most Orbán élő lelkiismerete, Bayer Zsolt tette szóvá, hogy nagyon rosszul esik a kormányoldal képviselői számára a nyílt és kíméletlen kritika. Amikor a vér és takony visszanyal...

Fotó: index.hu

Ha más értelme nem is volt a nagy médiafelhajtás mellett zajló „békülős kávézásnak” Bayer Zsolt és az ellenzék különböző képviselői között, azt végre megtudtuk, hogy háborog a lelke minden igaz Fideszesnek, mióta szembesültek a kritikus tömeg haragjával. Olyanok uszítanak ellenük, akiket soha nyilvánosan nem hurcoltak meg – hánytorgatta fel sérelmeit a Fidesz ökleként elhíresült publicista. Mintha most szembesült volna azzal, hogy az uszítás egy olyan fegyver, melynek két vége van. Amíg ő rongyolt bele a civilek és ellenzékiek lelkébe, minden rendben volt, amikor transzparenseken kérték ki ezt maguknak a tüntetők, akkor már bibis lett a lelke a kérlelhetetlenségéről elhíresült véleményvezérnek.

Tényleg jó, hogy kiönthette lelkét a Pesti Srácok újságírónője is, aki őszinteségével a megtestesült kettős mércévé vált a kávézás során. Jurák Kata hisztizett egy sort azon, hogy a tüntetők nem igazán kímélték a kormánypárti sajtót, ám esze ágában se volt kiállnia azért a kolléganőért, akinek telefonját elvette egy fideszes szervező egy nyilvános konzultációs fórumon, sőt abból adatokat törölt ki. Az az ember érzése, maguk a kormánypárti újságírók is elhiszik, hogy amit szabad nekik, azt másoknak nem lehet. A közbeszéd eldurvulása, a politikai ellentétek eszkalálódása, a sajtó nyelvezetének szélsőségessé válása olyan mély nyomokat hagynak a magyar társadalomban, melyek nem múlnak el következmények nélkül. Ami az utcán zajlott a CEU-ügy kirobbanása óta, az elsősorban a kormány nyílt hadüzenetének volt köszönhető, és ha az ellenreakciók fájnak nekik, azt csak maguknak köszönhetik.

Nem baj, ha kormányoldalon néhányan rájönnek arra, hogy nem tehetnek meg bármit, és ha agresszív törvényekkel és hazug médiakampányokkal sokkolják a magyar társadalmat, akkor annak lesznek következményei rájuk nézve is. Sokan már elhitték a Fidesz hívei közül, hogy tényleg egy tábor, egy a zászló, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere lényegében elfideszesítette az egész magyar társadalmat. Már csak néhány ellenálló gócot kell kifüstölni jól irányzott törvényekkel, így az illiberális állam és az unortodox gazdaságpolitika nászából megszületik az orbáni Magyarország. Ha más értelme nem is lett volna, már azért megérte felvonulni kormányt cikiző táblákkal, mert a kormány propagandistái, támogatói, haszonélvezői rájöttek, hogy még nincs itt a Kánaán, sőt Orbán politikájának támogatói egyre inkább az iskolázatlan, politikai kultúrájukban a pártállami időkben ragadt tömegek képviselői közül kerülnek ki.

Maga a Fidesz provokálta ki ezt, hiszen szélsőjobbos húrokat pengetnek, abszurd összeesküvés-elméletekkel bombázzák a választókat, illetve nyílt háborút folytatnak az Európai Unió, illetve a nyugati civilizáció ellen. Ma Magyarországon ez a politikai diskurzus nem olyan népszerű a jobboldali szavazók körében, ahogy ők azt gondolták, sőt annyira megrémiszt sokakat, hogy inkább a középre tartó Jobbikra teszik a voksukat. Bayer és Jurák nem érzékelik, hogy a magyar társadalom egy forrongó massza, amelyet tovább izzítani óriási felelőtlenség, hiszen ha túlcsordul ez a forró folyadék, ők is könnyen megégethetik magukat. Erre már Áder János is rájött, amikor köztársasági elnöki beiktató beszédében szinte könyörgött a fideszes haveroknak, hogy ne feszítsék tovább a húrt, mert könnyen elpattan, és az ő orrukat nyisszantja le.         

Fotó: 24.hu

Bayer és a demokratikus ellenzék kávézásából végül olyan kibeszélőshow kerekedett, ami rávilágított a kormányoldal sértődékenységére és érzéketlenségére. Nem érezték szükségét annak, hogy megvitassák a társadalommal Németh Szilárd arroganciáját, amikor el akarta takarítani a civil szervezeteket, vagy Orbán Viktor cinikus kiszólását, amikor a leváltott washingtoni nagykövet kapcsán annyit mondott: „Nőügyekkel nem foglalkozom.” A kormányoldal felelőssége, ha durvul a kommunikáció, mert ha szeretik őket az emberek, ha nem, ők viszik a hivatalos politikát, ők jelenítik meg a kormány ideológiáját külföldön és belföldön egyaránt. Ha kocsmai szintre viszik le a közbeszédet, akkor számoljanak azzal, hogy lesznek olyanok, akik berúgják az ajtót, és hasonló stílusban visszaszólnak nekik. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.”