Nem is volt olyan régen, amikor külön utasításban tiltották meg a kormány embereinek, hogy használják a megszorítás szót. Most ismét elő lehet venni a már jól ismert kommunikációs paneleket, ugyanis egyre valószínűbb, hogy közeleg az újabb gazdasági krízis, így ismét ránk köszönthet a költségvetési kiigazítások kora. Most éppen a munkaerőhiányra hivatkozva engedik szélnek a közmunkarendszerben lévők tízezreit, ám a valós ok mégis az lehet, hogy az értelmetlen és kézzel fogható haszonnal nem járó közfoglalkoztatás túl sokba kerül az államnak.

Fotó: alfahir.hu

Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél, vagyis a kormány nem véletlenül kezdi pedzegetni, hogy vége az utóbbi évek stabil gazdasági növekedésnek. Egyelőre nem tudni, hogy elég lesz-e egy pénzügyi kiigazítás ahhoz, hogy túlessünk a nehézségeken, vagy komolyabb krízis közeleg, aminek kezeléséhez fájdalmas intézkedésekre lesz szükség. A kormány mindenesetre elkezdett bespájzolni, nem csak azért, mert kellenek a tartalékok, hanem mert a tavaszi választás előtt rendesen kisöpörték a kasszát. Varga Mihály pénzügyekért felelős miniszter a költségvetési tartalék növelésével kívánta üzenni, hogy tisztában van a probléma súlyával, ám szerinte pánikra egyelőre semmi ok.

Ugyanakkor a cafetéria juttatások erőteljes megnyirbálása is azt jelezte, szép lassan, de annál biztosabban az állam kezd felkészülni a szűkösebb időkre. Nyilván nem a baráti oligarchákat érintő állami beruházásokon kezdik a spórolást, de a végén az is elképzelhető, hogy Mészáros Lőrincnek és Tiborcz Istvánnak is fájni fog, ha tényleg beüt a krach.

A közmunkásoknak azonban már most is roppant kínokat okoz a kormány elővigyázatossága. A Belügyminisztérium adatai szerint 2016-ban még 223 ezren dolgoztak közmunkásként, az idei év első négy hónapjában ez 150 ezer főre apadt: vagyis országosan 33 százalékkal csökkent a közfoglalkoztatotti létszám. Idén 40 milliárd forintot vettek ki a közmunkarendszerből, jövőre további 45 milliárd forint kivonásával 180  milliárdra csökken a „közmunkás büdzsé”, amivel 130 ezer alá eshet a közfoglalkoztatásban részt vevők száma.

Az indok egyszerre kézenfekvő és félrevezető: egyre nehezebben találnak ugyanis a cégek szakembereket és segédmunkásokat a munkaerőpiacon, ám a közmunka fűnyíróelv szerinti megkurtításával nem fognak megoldani ezekből a problémákból semmit. Főleg úgy, hogy a mostani leépítés elsősorban a kulturális közfoglalkoztatottakat érinti, akik nagyrészt olyan diplomások, akik nem találtak végzettségüknek megfelelő munkát eddig. Főként a kisebb településeken élő értelmiségieken csattant az ostor, akik elsősorban kulturális intézményekben ténykedtek átlagosan 70 ezer forintos nettó éhbérért.

Mostantól azonban már ez sem adatik meg számukra, ugyanakkor ők nehezen képezhetik át magukat kőművessé, áccsá, asztalossá, netán programozó matematikussá. A témában nyilatkozó kormányzati funkcionáriusok ugyanakkor arról számoltak be, hogy a kulturális közfoglalkoztatottak közül elsősorban az államapparátus szívott fel arra érdemesnek talált embereket. Ez egyszerűbben szólva azt jelenti, hogy akik jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkeztek, el tudtak menni dolgozni állami hivatalokba, ahol egyébként a beharangozott bürokráciacsökkentés ellenére is egyre többen ügyködnek.

A közmunkásokat és közfoglalkoztatottakat már eddig is a kormány szeszélyeinek és aktuális célkitűzéseinek megfelelően tologatta a kormány jobbra-balra. Valószínűleg már április 8-a előtt is szívesen megszabadultak volna több tízezer embertől, akik ugyan nem kapnak zsíros fizetést az államtól, ám így is komoly tehertételt jelent a költségvetésnek a program finanszírozása. A mostani radikális leépítéssel közvetve beismerték a közmunkaprogram kudarcát, mert lényegében csak úgy tudják kiszorítani innen az embereket, ha csökkentik a felvehetők létszámát, és nem azzal, hogy visszavezetik az embereket a versenyszférába.

Fotó: hvg.hu

Komoly fejtörést jelentenek tehát a kormánynak a továbbra sem ideálisan alakuló munkaerő piaci viszonyok. Az átképzéseket a közmunkaprogram indulásakor szinte teljesen megszüntették, mert lényegében csak a statisztika számított a kormánynak, vagyis minél több embert akartak kihúzni a munkanélküliek közül. Most egyrészről utcára kerültek olyan emberek, akik eddig is fillérekért dolgoztak, másrészről pedig nem oldódott meg a munkaerőhiány égető problémája. Ezt a helyzetet a most körvonalazódó gazdasági szükséghelyzet tette egyértelművé. Az Orbán-kormány tehát nyolc kivételesen kedvező év alatt nem készítette fel az országot egy olyan helyzetre, amikor már nem elég uniós forrásokra és multinacionális cégek beruházásaira bízni a gazdasági növekedést. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Más tollaival addig ne ékeskedj, amíg a fejdíszedet a kölcsönzőből szerezted.”