Az előválasztási rendszernek nincs semmilyen hagyománya Magyarországon, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne hasznos eszköz az apátiában lévő választók felrázására. Mivel az utóbbi kilenc évben a Fidesz szisztematikusan bekebelezte a képviseleti demokrácia intézményrendszerit, leépítette azokat a témákat, melyek érdemi vitákat generáltak a társadalomban, illetve kisajátította a közbeszédet, most jól jöhet egy olyan választás, melyben helyi ügyekről, speciális problémákról folyik a diskurzus, így a Fidesznek is ki kell lépnie saját süketszobájából. Az előválasztásnak ezért ellenzéki szempontból csak győztesei vannak. Az igazi győztes persze Karácsony Gergely.
Fotó: 24.hu
Amikor először vetődött fel az ellenzéki előválasztás ötlete Budapesten, még sokan tamáskodtak annak hasznosságával kapcsolatban, ám lassan kiderült, hogy ez a rendszer az ellenzéki oldalon visszahozhatja a demokratikus választások hangulatát. Voltak érdemi viták a jelöltek között, olyan témákról nyilatkoztak meg, amelyeket a kormányoldal szívesen agyonhallgatna, így a Fidesz tartózkodása sem olyan stabil már ezekben a kérdésekben, mint korábban. Az előválasztási kampány kicsiben megmutatta, hogy milyennek kellene lennie nagyban egy képviseleti demokráciának.
A Fidesz egyik legnagyobb bűne ugyanis, hogy kiölte az érdemi párbeszédet a magyar közéletből, ugyanakkor a választópolgárok magánéletébe száműzte a politikai vitákat. A magyar családok többségét végletesen megosztja a politika, ugyanis akiknek nyilvánosan kéne érvelniük saját döntéseik mellett, ezt nem teszik meg, így marad a kisember, aki hajlandó összeveszni a rokonaival, barátaival, csakhogy feloldja ezt a feszültséget. Ha egy kormánypárt csak kinyilatkoztat, esetleg hazugságokkal tereli el a polgárai figyelmét, ne csodálkozzon, ha a társadalomban komoly feszültségeket generál.
Jól tudja ugyanakkor, hogy ez csak elvben van így, az októberi választás elsősorban a kormány elutasításáról vagy támogatásáról fog szólni Budapesten és más településeken is.
E feszültség részleges feloldására volt jó alkalom a budapesti előválasztási kampány. Amellett ugyanis, hogy érdemi témákról szólt, egyértelművé tette a fővárosi polgárok számára, hogy ki lehet alkalmas a jelenlegi főpolgármester legyőzésére. Ezért is reagált ingerülten Tarlós István az ellenzéki jelöltek ígéreteire, és ezért igyekezett beállítani az ellenzékiek versengését, mintha az jelentéktelen cirkuszi mutatvány lenne. Érdekes, hogy Tarlós épp azzal vádolja az ellenzéki jelölteket, mint amivel az őt támogató Fidesz szokott előszeretettel élni: leegyszerűsítik a kérdéseket, és hazugságokkal traktálják a polgárokat.
A főpolgármester az ellenzéket bíráló nyílt levelével akarata ellenére is belefolyt a kampányba, érdemben reagált az őt ért bírálatokra, ugyanakkor némileg elhatárolódott az őt indító kormánypárttól. Ez minden kétséget kizáróan az előválasztási kampány hozadéka, hiszen Tarlós kezd úgy viselkedni, mint aki komolyan veszi a képviseleti demokrácia szabályait. Így például levelében arra utal, hogy az ő teljesítményéről kellene a fővárosiaknak véleményt mondaniuk, és nem Orbán Viktoréról. Jól tudja ugyanakkor, hogy ez csak elvben van így, az októberi választás elsősorban a kormány elutasításáról vagy támogatásáról fog szólni Budapesten és más településeken is.
És - akár tetszik Tarlósnak, akár nem -, ezt a saját kormányának köszönheti, amely rátelepedett mindenre és mindenkire ebben az országban. Maga az EU-s választás is a regnáló hatalom támogatásáról, illetve elutasításáról szólt, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a migráció kérdésén kívül semmilyen összeurópai ügyről nem szólt a Fidesz kampánya. Ha az önkormányzati választásokat is, mint a bevándorláspárti és bevándorlást elutasító erők harcaként fogja tálalni, akkor a fontos helyi ügyekről akarja majd elterelni a figyelmet, ami megbosszulhatja magát.
Fotó: Publicus Intézet
Az előválasztás tehát kissé felkavarta a magyar politikai közélet áporodott levegőjét, ami elsősorban az ellenzék érdeke. Ha normális országban szeretnénk élni, akkor érdemi ügyekről értelmes párbeszédet kell folytatnunk egymással pártállástól függetlenül. Ha a magyar választók megszimatolják, hogy a NER nyomása alatt is van erre lehetőség, akkor talán azt is elhiszik, hogy a kormánypárt és annak sérthetetlennek hitt vezetői is sebezhetők. Mert, ahogy egy bölcs dakota mondta: „Csak úgy tudod üldözni a sebesült bölényt, ha te magad nem sebesülsz meg.”
