Ha győzelmi mámorában nem rugaszkodott volna el teljesen a valóságtól, ha lehűtötte volna már öt éve tartó fülkeforradalmi hevületét, ha egy csöppet is érdekelné az adófizetők véleménye, azonnal lemondana az internetadóról a kormány. Sőt, bejelentené, hogy digitális rezsicsökkentésbe kezd…
Forrás: NÉGYmadár
Nehéz lenne átgondolt, jól előkészített döntésként értékelni a netadó tervezett bevezetését. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, szinte semmit sem gondolt át a kormány, mielőtt Varga Mihály a harci kürtökbe fújt volna. Arról nem is szólva, hogy a komoly társadalmi ellenállást, (úgy is mondhatnánk, hogy a nép haragját) kiváltó intézkedés bejelentését követően a kormány úgy megmakacsolta magát, mint egy durcás kisgyerek, aki annál inkább ragaszkodik a fagylalthoz, minél nagyobbra dagadt a mandulája.
- A kormányzati farkasvakság legékesebb bizonyítéka, hogy egy olyan „nemzetközi kitettségben”, amelynek most hazánk az állami korrupciós botrányok, és Paks kettős szorításában örvend, a lehető legrosszabb üzenet a demokratikus szövetségesek felé, ha a információs szabadság alapjának számító digitális országút kereszteződésében próbálnak adót szedni. Az amúgy is gyanakvó liberális demokráciák ezt nem igazán tudják másként értelmezni, mint a szabadságjogok elleni újabb brutális támadást. Persze el lehet intézni Washingtont és Brüsszelt egyetlen kézlegyintéssel, mint a nemzetközi baloldal intervenciós próbálkozásait, de egyelőre a pénzt mégis csak tőlük kapjuk.
- De miért is van szüksége a költségvetésnek erre a 20 milliárd forintra? Épp olyan értelmetlen sarc költségvetési szempontból, mint az úgynevezett reklámadó, hiszen e két adó összege együttesen is bagó ahhoz képest, amennyi kárt okoz a kormány megítélésében. Az ok ezért nyilván hasonló, mint az RTL-re és a Simicska-birodalomra szabott reklámadó esetében. Vagyis, valakit vagy valakiket tönkre akarnak tenni. De kiket?
- És itt jön a harmadik őrültség, amit előre látniuk kellett volna a kormányzati döntéshozóknak. Itt nem elsősorban a gátlástalan, profithajhász multik lekaszabolásáról van szó, hanem kicsi helyi vagy regionális szolgáltatók módszeres tönkretételéről. Mert kik szolgáltatják az internetet a kisvárosokban és a falvakban? Az olyan kábeltévés cégek, melyek hálózatukon keresztül az internetkapcsolat is biztosítják ügyfeleiknek. Becslések szerint legalább száz ilyen kis cég kerül végveszélybe, ha a jóságos állam nem engedi, hogy terheiket áthárítsák az ügyfelekre. Márpedig paradox módon mégis átháríthatják büntetlenül, mert a kábeltévé árában igenis kompenzálhatják az internetre kivetett sarcot. Ha pedig lenyelik a veszteséget, tönkremennek. Az állam be akarja kebelezni ezeket a kis szolgáltatókat? Csak kérdezzük.
Forrás: Facebook
- Van persze néhány multi is a piacon, akikbe - mint tudjuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének országlása óta-, élvezet belerúgni. Igen ám, de ők még több variációs lehetőséggel élhetnek, mint a kicsi helyi vetélytársak, mivel nekik a netszolgáltatáson kívül telefonos, kábeltévés és ki tudja még milyen ágazatuk is van. A terheket ide-oda pakolhatják, és Németh Szilárd legyen a talpán, aki rajta tudja kapni ezeket a mesterkedő nagykapitalistákat. Persze, ne feledjük, a kormány már bebizonyította: a nagy szolgáltatókat alapvetően külsős adóbeszedőknek tekinti, akik kíméletlenül behajtják a sápot a nép egyszerű gyermekeitől, hogy aztán az őket brutális adókkal megsarcoló államnak átadják azt. Cserébe lehet szidni a lelketlen kapitalistákat, akik talicskával hordják ki a profitot az országból. Valamit persze visznek, de a talicskát az állam félúton lestoppolja. Ilyen megfontolásból persze van némi értelme a netadónak, de azért ne higgyük, hogy Varga Mihály és csapata máshogy ne tudna rongyos 20 millió forinthoz jutni.
- És végül a legfőbb érv, hogy miért nem kéne háborúba szállnia ezért a kicsinyke kis hadizsákmányért a kormánynak. Az ellenzék a három választási csapás után saját dugába dőlve éppen azon kesergett, hogy vajon most hogyan rángassa elő magát saját hajánál fogva abból a pöcegödörből, melybe önmagát lökte a Fidesz némi segédletével. A netadó elleni tüntetések okostelefonos fényerdejében azonban ismét remény gyúlt a hazai ellenzék lelkében. A kormány ugyanis némileg félreértelmezte a három idei választás üzenetét. Sportnyelven szólva: az ellenfél hibáiból éltek, vagyis nem játszottak jól, de az ellenfél megnyerte nekik a meccset. Nem csináltak semmi különöset négy év alatt, legfeljebb lebontották a jogállamot, és építettek néhány stadiont. Ez azért nehezen nevezhető politikai teljesítménynek. A most utcára vonulóknak a netadó csak olaj volt a tűzre, nekik valójában a kamukormányzásból, a kilátástalanságból, a kormányzat pökhendiségéből lett elegük. Ha hozzávesszük ezekhez a tényekhez, hogy az új adónem mértékét eddigi ismereteink szerint pontosan kiszámolni sem lehet, valamint, hogy olyan területeket is megterhel, melyek kifejezetten az állam érdekeit szolgálják (adóhivatalhoz bekötött pénztárgépek, online szerencsejáték, ügyfélkapu, turisztikai foglalások stb.), akkor könnyű belátnunk, hogy az átgondolatlan törvényhozásáról ismert Orbán-kormány most csúcsot döntött. Ha továbbra is a „No pasarán!” a jelszó, azzal csak a békemeneteseknek üzennek, de ebben az országban mások is menetelnek. Nem is kevesen.
Frédi és Béni
