Érdemes-e egy stróman ellen tüntetni? El lehet-e érni bármit is akkor, amikor az igazi felelősök unottan a kiskaput támasztják, miközben lekezelően nyilatkoznak az elégedetlenkedő tüntetőkről? Mi történik akkor, ha sikerül lemondatni az adóhivatal elnökét? A választ rövidesen megkapjuk. Ahogy egy szegedi szónok fogalmazott: A szart lehet kavargatni, de az attól csak szar marad...

Forrás: Facebook

Úgy tűnik, Orbán Viktor kiengedte a szellemet a palackból, amikor engedett a netadó ügyében. Jól érzékelte, hogy a jó király szerepébe bújva van esélye elcsendesíteni az elégedetlenkedőknek, de azzal nem számolt, hogy Vida Ildikó elszabadult hajóágyúként éket üt a kormány soraiba. Azzal ugyanis, hogy az adóhatóság első számú vezetője elismerte, nem kívánatos személy az Egyesült Államokban minden addig felépített kommunikációs stratégiát felülírt.

Új témát, friss lendületet kaptak ugyanis a tüntetők, ráadásul olyan ügyetlen trükkökkel próbálták elmagyarázni az ügyben nyilvánvaló ellentmondásokat, mint például L. Simon László nyilatkozata Vida Ildikó postán elkeveredett leveléről.

Az Orbán-rendszer a strómanok rendszere, ezért szinte törvényszerű, hogy ha rés támad a pajzson, először egy első sorba állított katonát ér az első döfés. Így járhatott volna Németh Lászlóné, vagy akár a miniszterelnök felcsúti barátja, Mészáros Lőrinc is. De Vida Ildikó lett az első áldozat. Hogy miért pont ő, még kérdés, de valószínűleg rövidesen választ kapunk erre a kérdésre is.

Az amerikaiak listáján egyelőre ismeretlen személyek is valószínűleg strómanok közé tartoznak. Ők viszik el a balhét, cserébe megvédik őket, ha tudják. Vida Ildikó valószínűleg rájött arra, hogy őt már nem tudja, és talán nem is akarja megvédeni a kormány, ezért lépett. Nyilván legrosszabb rémálmában sem hitte néhány héttel ezelőtt, hogy a nevét skandálja majd egy többezres dühös tömeg a NAV székháza előtt.

Ő csak egy katona volt, egy gyalog a sakktáblán, akinek parancsokat osztogattak a felettesei, ő pedig hűséges és pedáns hivatalnokként teljesítette azokat. Az, hogy Horváth András vádjaival szemben minden védelmet megkapott egy évvel ezelőtt, még inkább elaltatta a gyanúját, hogy ebből igen nagy baj is lehet. Végül be kellett látnia, hogy nem vonulhat belső emigrációba, mint Lenin elvtárs, ha ki akar szállni ebből a reménytelennek tűnő küzdelemből, neki kell lépnie, mert erre sem az amerikaiak, sem a magyar kormány nem hajlandó. A másik két szereplő ugyanis úgy gondolja, hogy az idő nekik dolgozik, de számára az idő múlása már a menekülés lehetőségének lenullázását jelentette volna.

Mi lesz akkor, ha az első sorba küldött strómanok elkezdenek fogyatkozni? Talán tisztábban fogjuk látni, kik, és milyen fegyverzetben állnak mögöttük. A nyár végén Szegeden egy rendezvényen találkoztam Vágó Gáborral, a vasárnapi tüntetés egyik szervezőjével és szónokával. Megkérdeztem tőle, hogy áll Horváth András harca a NAV korrupciója ellen. Csak legyintett, és rezignáltan arra célzott, hogy ez ellen a rendszer ellen nem lehet eredményesen küzdeni, mert a körkörös védelem ellen nincs mit tenni. Jó volt látni vasárnap esti elszántságát,hallgatni tüzes szónoklatát. Talán már ő is lát valami esélyt a körkörös védelem ellen? Az első védő mindenesetre elbukni látszik.

Trombitás Alfréd