A tűzszerészek serényen dolgoznak, ám ha bármelyik politikai vagy gazdasági bomba működésbe lép, a kormányzópárt darabokra hullhat. Most derül ki, hogy a Fidesz képes-e túlélni akkora krízist, melyhez foghatót az 1994-es választási bukás óta nem élt át.

Fotó: Illusztráció

A ciklus közben 40 százalékos népszerűséggel bíró Fidesz annyira elrontotta a kampányát, hogy kis híján a Parlamentbe se jutott be 1994-ben. A legenda szerint olyan mértékben zuhant a népszerűségük, hogy ha két héttel később lettek volna a választások, Orbán Viktor és csapata talán helyet sem foglalhatott volna a parlamenti patkóban. Innen szívta fel magát a párt olyannyira, hogy a korábban kétharmados többséggel kormányzó szociálliberális kormányt képes volt leváltani 1998-ban. Orbán Viktor legendája tulajdonképpen innen eredeztethető, hiszen később is képes volt szinte a nulláról indulva hatalmas tömegeket magához édesgetve legyőzni az általuk örök gonoszként aposztrofált baloldalt. Az idei választások után több kormánypárti politikus és néhány elemző azt a véleményt is megengedte magának, hogy a politikai ellenzék tulajdonképpen nem létezik, a Fidesznek már csak belső ellenzéke van, melyet jó esetben meg kell hallgatni, rosszabb forgatókönyv szerint pedig ki kell iktatni.

Ez az önbizalomtól duzzadó politikai elit és szurkolótábora most azzal kénytelen szembesülni, hogy az eddig a felszín alatt szunnyadó problémák szinte egyszerre törnek elő a magyar társadalom különböző rétegeiből. Igazuk lett azoknak, akik szerint a problémákat sikerült olyan mélyen elnyomni a három idei választás kedvéért, hogy most szinte elemi erővel tört elő az elégedetlenség, ami nem csupán az Orbán-kormány harmadik ciklusát veszélyezteti, de könnyen kerülhet a Fidesz olyan válságos helyzetbe, mint húsz évvel ezelőtt. Lássuk, melyek azok az időzített bombák, melyek bármikor robbanhatnak:

1. A 2015-ös költségvetés tervezete ékes bizonyítéka annak, hogy a kormány nem tudta kivezetni az országot a válságból, illetve hibernálta azt az állapotot, melyet a Bajnai-kormány ráhagyott. Az öt évvel ezelőtti gazdaságban azonban még megvolt a kibontakozás esélye, a mostani azonban teljesen kilátástalan, így az EU-s pénzek nélkül már a gödör alján lennénk. Újabb és újabb sarcok kiagyalásán érjük Varga Mihályt és csapatát, rá akarják tenni a kezüket arra az „apró pénzre” is, mely a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlása után még megmaradt, folyamatos „multizással” rabolják le a befektetésre, fejlesztésre még képes nyugati tulajdonú piaci szereplőket. A költségvetés nem tartalmaz érdemi változást sem az adózásban, sem az államháztartás szerkezetében, így továbbra is bóvli országnak fognak tekinteni bennünket a befektetők. Ha csak egy kisebb gazdasági válság meglegyinti a régiónkat, ez a költségvetés úgy elszáll, mint egy május 1-jei lufi.

2. Ide kapcsolódik a másik lehetséges „Nagy Bumm”, ami ellen Varga Mihály kesernyés mosolya szintén nem lehet gyógyír. Ez ugyanis már világpolitikai dimenzióval bír, így a nyitott, kiszolgáltatott kis magyar gazdaság teljesen védtelen ezzel szemben. Ha a nagy testvérnek kiszemelt oroszok nem lesznek képesek sem anyagi, sem politikai támogatást nyújtani az Orbán-kormánynak, az nem csak ideológiai blamázst jelent, de komoly gazdasági következményekkel is járhat. A hosszú időre titkosított paksi megállapodásban ugyanis valószínűleg olyan garanciákat építettek be a szerződő felek, melyek biztosítanák a magyar kormány túlélését nagyobb gazdasági krízisek esetében is. Ha azonban az oroszok olyan mély válságba kerülnének, hogy a beígért kölcsönt sem tudnák kiköhögni, főhetne Varga Mihály és Orbán Viktor feje, honnan teremtsék elő a hiányzó forrásokat.

3. Ennél sokkal kézzelfoghatóbb válságjelenség azonban a Fidesz vezérkarát érintő korrupciógyanús ügyek tobzódása. Könnyű a sajtót hibáztatni azért, mert állítólag hergelik a szegény magyar népet az urizáló magyar politikai elit ellen, ám két dolgot érdemes leszögezni: Egyrészt a rokonok mögé jól elbújtatott ingatlanvásárlások nem jutottak volna a sajtó tudomására, ha nincsenek a kormányzópárton belül olyan sértett emberek, akik szívesen kitálaltak ellenlábasaik pozícióinak gyengítése érdekében, másrészt a sajtó nem csinál egyebet, mint teszi a dolgát. Végre! Ehhez a kormánynak bele kellett gyalogolnia az RTL Klub gazdasági érdekeibe, végveszélybe kellett sodornia ellenzéki hangvételű internetes portálokat, nem mellékesen ezekkel a hírekkel lehet legjobban eladni a bulvárlapokat. A sajtó feladata nem az, amit az úgynevezett közmédia művel a hírek elhallgatásával, átszabásával, a kormány agitációs és propaganda stratégiájának kiszolgálásával. A Magyar Televízió híradója lassan az észak-koreai tévé szintjére süllyed, miközben a közszolgálati rádió ontja magából a központilag szerkesztett és cenzúrázott híreket. Ez egyrészt önbecsapás, de ami ennél is rosszabb, hogy az adófizetők átverése, illetve leszoktatása az általa finanszírozott médiumokról.

4. A hirtelen kerekedett politikai válság láttán beindultak a Fidesz elszabadult hajóágyúi is. Pokorni Zoltán eddig sem fogta vissza magát, ha Hoffmann Rózsa ténykedésének kritizálásáról volt szó, de most keményen beszólt a rongyrázó fideszes mainstreamnek. A budapesti KDNP-n belül is mozgolódnak az elégedetlenkedők, Deutsch Tamásra pedig mindig lehet számítani, következmények nélkül rá lehet pisilni a pénztárgépre. A legnagyobb veszély a párt legendás egységére azonban maga Simicska Lajos, ősi gazdasági háttérember jelenti, aki most már hivatalosan is háborúban áll a miniszterelnökkel. Ha ő nyíltan szakít a hivatalos fideszes iránnyal, vagyis kiáll az atlanti orientáció mellett, az nem repedés lesz a párt testén, hanem egy hatalmas hasadék. Ha a Fidesz önmagát szaggatja szét, az nagyon fog fájni, mert ezzel olyan ellenzéket hoz helyzetbe, amely gyakorlatilag már csak papíron létezett.

5. És végül lássuk a legveszélyesebb pokolgépet, melyen nem csak Orbán Viktor és csapata, hanem minden magyar állampolgár csücsül. A kormány szemellenzős társadalompolitikájának eredményeként olyan szociális krízis elé nézünk, amelyhez hasonló nem volt a rendszerváltás óta. A szegénység térnyerése egyértelmű bizonyítéka annak, hogy lényegi beavatkozás nélkül nem lehet megállítani a középosztály lesüllyedését, arról nem is beszélve, hogy az elszegényedett, kilátás nélküli milliók felemelésére már kísérletet sem tesz a kormányzat. A közmunkaprogram értelmetlenségét már többször bebizonyították a témához értő szakemberek, a kormánypárti politikusokat pedig csak a statisztikailag kimutatott csökkenő munkanélküliségi mutatók érdeklik. Kétségtelen, hogy egy száguldó luxusautóból kinézve csak a közmunkások sárga mellénye villan elő, de ha megállnának és beszélgetnének a törvényhozók ezekkel az emberekkel, talán belátnák, hogy az emberi méltóságát nem az út mellett falevelet gereblyézve szerzi vissza az ember. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy a bérek reálértékének romlása miatt megindult a bérből és fizetésből élők leszakadása is, amit a kormány szintén nem képes súlyának megfelelő módon kezelni.

Ha csupán ezt az öt időzített bombát vesszük, már van mitől tartanunk, hiszen a kormány és kormányzó pártok válsága erősen kihat az ország kilátásaira is. Más kérdés, hogy a realitásoktól elszakadni látszó fideszes politikusokra ráfér egy kis rémület, és egy hangyányi önvizsgálat. Ha azonban újra csak az ellenségkereséssel lesznek elfoglalva, akkor valamelyik bomba az öt közül működésbe lép, ezzel felrobbantja a többi négyet is, és az már nem csak egy kis szilveszteri petárdadurrogtatás lesz...   

Frédi és Béni