Putyinon innen, Merkelen túl már csak az a kérdés, mikor ébered rá Orbán Viktor, hogy két nagy hal között nem lehet sokáig fickándozni. A magyar miniszterelnök szeretné elhitetni a világgal, hogy nem fél a cápáktól, pedig hétfőn kiderült, igenis tartott Angela Merkel látogatásától. Nem ok nélkül.

Mottó:

„Hódították ez országot
Derék, lelkes, úri szittyák,
Jóttevői szegény népnek:
Iskolában így tanítják.”

Ady Endre

Fotó: 444.hu

Angela Merkel hétfőn megmutatta, hogyan tudja egy politikus jól képviselni egyszerre a pártját, az országát és azt a szövetségi rendszert, melynek meghatározó vezetője. Orbán Viktor viszont megmutatta, hogy nem érti a történelmet, és nem képes felfogni saját pártja és az általa vezetett ország érdekeit sem. Nem érti Rákóczit, Ady Endrét, nem tanult semmit elődeitől, és a saját hibáiból. Ha azt hiszi, hogy a kuruckodás annyit tesz, hogy mindig azzal a hatalommal kvaterkázunk, amelyik többet ígér, akkor azt sem tudja, miért írták Rákóczi zászlaira a„Cum Deo pro patria et libertate!” jelmondatot.

A fideszes politikusok gyakran érvelnek azzal, hogy érdekek mentén kifizetődő a politizálás. Van egy rossz hírünk, melyet Angela Merkel többször is elismételt rövid budapesti tartózkodása alatt. A politika alapvetően értékek és elvek mentén szerveződik, aki ezt figyelmen kívül hagyja, az a történelem szemétdombjára kerül. Persze, mondhatjuk erre, hogy Orbán épp azért futott bele egy kiadós pofonba a találkozó utáni sajtótájékoztatón, mert következetesen kiállt az illiberális demokrácia nevű agyréme mellett. Csakhogy ez a mondata már Putyinnak és a hazai szélsőségeseknek szólt, nem a német újságoknak és a kancellárnak. A Merkel fintora az illiberális szólamok megerősítése után annak szólt, hogy értelmét veszítette mindaz, amit korábban a magyar kormányfőnek ajánlott. Ő ugyanis a tárgyalások során megtette a tétjeit.: jöhetnek német autógyárak, a paksi projektbe is beszállnak, helikoptereket is szállítanak jutányos áron, cserébe tartsák tiszteletben a liberális demokrácia alapvető értékeit, és persze Orbán engedje el Putyin kezét. Meglehetősen gáláns ajánlatot tett az Európai Unió legerősebb államának vezetője, de a magyar miniszterelnök szükségét érezte annak, hogy még melegében, nagy nyilvánosság előtt egyértelművé tegye, ő hajlik arra, hogy az oroszokkal folytassa a megkezdett utat, a baráti figyelmeztetések pedig leperegnek róla, mint békáról az esővíz.

Ha Orbán úgy dönt, hogy a putyini úton halad tovább, akkor Magyarország elveszíti a németek jóindulatát, és nem fogja megvédeni őket a kereszténydemokraták uniós frakciója sem. Ne higgyük el Orbán álságos megjegyzését, miszerint a politikában az erősebb nem kívánja érvényesíteni az akaratát a gyengébbeken. Ez a politika lényege, ha ezt valaki nem ismeri be, akkor vagy hazudik, vagy nem érti a világot. Merkel igenis érvényesíteni akarja a német álláspontot, de biztosak lehetünk abban, hogy erre tesz kísérletet Putyin is. Ő is kínálni fog valamit, de a magyar pávatáncosnak tudnia kell, hogy nincs sem ingyen leves, sem ingyen gáz, sem ingyen autógyár, sem ingyen atomerőmű. Két urat nem szolgálhatunk. Már nem kell sokat várnunk arra, hogy megtudjuk, Orbán politikai vaksága végleg elszakít-e bennünket uniós szövetségeseinktől. Az orosz elnök látogatása sem világít meg minden részletet ebben a nagyon bonyolult és sötét játszmában, de annyit már biztosan tudni fogunk, hogy lesz-e még remény arra, hogy Orbán visszaforduljon erről az útról. Magyarán, eljött az igazság pillanata, a hónap végére kiderül, hogy ha Orbán Viktor akarja, lehet-e értelme olyan mondatnak, hogy Cum Deo pro patria et illibertate! Vagyis: Istennel a hazáért és a szabadság nélkül!