...de csak idő kérdése. A szegediek jól tudják, milyen elszánt tud lenni Rétvári Bence, ha arról van szó, hogy egy antifasisztát el kell tüntetni egy nívós gimnázium nevéből. Nos, Ságvári Endre esete az EMMI-vel csak a kezdet volt, most a névváltoztatás 2.0 jegyében Siófokon is csapást mért Gorkijra és Kilián Györgyre az Orbán-kormány. A csapásmérő eszközök ugyanakkor sokkal hatékonyabbak, ha külpolitikai dimenziókban is előremutatóak. A Szegedi Kattintós javasolja, hogy ahol még a letűnt rendszer képviselői adják az utcák, terek, intézmények neveit, ott kortárs keleti diktátorokra cseréljék ezeket.
Olyan ez, mint egy szimpla névváltoztatás, vagyis lehetőleg a régi név kezdőbetűjével kezdődjön az új is. Egy egyszerű személynév esetében például Hluszvisjákból legyen mondjuk Halasi, Steinkochból legyen Sós, Weinerbücherből pedig Varga. E logika szerint javaslataink a következők:
Fotó: atv.hu
Ilham Alijev azeri elnök segítségével az "a" betűvel kezdődő antifasiszta, munkásmozgalmi figuráktól lehetne megszabadulni. Alijev utca lenne például ezután a Csingiz Ajtmatov kirgiz származású szovjet íróról elnevezett összes tér, utca, iskola, közintézmény. De jó ötletnek tűnik Alijevre cserélni az Aztalos Jánosról elnevezett köztereket, ugyanis ő vezette azt ÁVH-s egységet, amely 1956 október 30-án a pártházat védte, és miután a forradalmárok elfogták, agyonlőtték. Több sportegyesület is viselte a nevét a rendszerváltás előtt.
És ha már Azerbajdzsán, akkor illendő lenne Ramil Safarovról a magyar kormány által szabadon engedett baltás gyilkosról is valamit elnevezni. Safarov lehetne a névadója például a Sallai Imréről vagy Ságvári Endréről elnevezett köztereknek, intézményeknek. Milyen jól hangzana például Szegeden az SZTE Ramil Safarov Gyakorló Gimnázium!
Gurbanguly Berdimuhamedow türkmén elnök segítségével például több nemkívánatos „b” betűvel kezdődő utcanévtől lehetne megszabadulni. A türkménbasi léphetne például Brutyó János makói születésű politikus, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjának helyébe. Bokányi Dezső is mehetne a levesbe, aki kiváló munkásszónok volt és 1918-as munkástanács-vezetőnek választották. De Búza Barna sem úszhatná meg a történelem süllyesztőjébe kerülést, aki a szovjet-magyar barátság emlékművét alkotta meg.
Nurszultan Abisuli Nazarbajev kazah elnök is kell nekünk, mit falat kenyér, ha meg akarunk szabadulni például a partizán múlttal rendelkező Nógrádi Sándortól, vagy Németh Károlytól, aki a központi bizottság tagja is volt a 80-as években. A Pablo Neruda Nobel-díjas chilei íróról elnevezett köztereket is Nazarbajevre lehetne cserélni, hiszen Neruda a nemzetközi béketábor elkötelezett híveként elszántan küzdött a Pinochet-diktatúra ellen, így neve már aligha kívánatos a magyar köztereken.
Islam Karimov üzbég elnök is megérdemli, hogy nevét viseljék magyar intézmények és terek. A közép-ázsiai térség egyik legelszántabb diktátoráról lehetne elnevezni a mostani Kádár János, Kállai Gyula, vagy Károlyi Mihály utcákat. Ráadásul Karimov honorálná a gesztust egy kis olcsó üzbég földgázzal.
Emomali Rahmon tadzsik elnöknek is járna némi elismerés Magyarországon. Rahmon 1992 óta vaskézzel irányítja az Afganisztánnal határos volt szovjet tagköztársaságot, amelynek világi alkotmánya van. Az emberi jogokat lábbal tipró elnök megkaphatná nálunk például a jelenlegi Rajk László, Révai József, Rónai Sándor utcákat, de Radnóti Miklós sem érezheti teljesen biztonságban magát. Ki tudja, ha hirtelen előkerül egy „j” betűs diktátor a közép-ázsiai térségből, talán József Attilát is lecserélnék országunk vezetői, akik egy kis üzleti haszonért nem csak demokratikus hagyományainkat, de a történelmünket és kultúránkat is odadobnák a posztszovjet diktátoroknak.
Frédi és Béni
