Valami nagyon nem stimmelt a Soros György gonoszságára kifuttatott kormányzati kampány utolsó felvonásával. Az ördögi mosollyal riogató amerikai multimilliomos plakátjait le is szedeti a kormány egy meghatározatlan időre, hiszen Orbán Viktor is érzi, valami zavar támadt az erőben. A Fidesz most nem egyszerűen túltolta a biciklit, de úgy neki is csapta a kerékpárt a tároló ajtajának, hogy akár nyolcas is lehet már a kerékben. Lássuk, hol nézték el a nemzeti konzultáció finisének szánt Soros-kampány legutolsó fejezetét a fiúk!

Fotó: facebook

1. Egyik legnyilvánvalóbb ok, hogy teljesen egyértelműen gyűlöletkeltő és antiszemita üzenete van a körülbelül két hete kihelyezett plakátoknak. Ezt több szervezet, vallási felekezet, és természetesen az ellenzék is jelezte, de a kormány (Lázár Jánossal az élen) azt a halandzsát tolta végig, hogy nem az amerikai milliárdos származásával van bajuk, hanem azzal, amit képvisel. Aztán a nép döntött. Azok, akik Soros neve mellé antiszemita jelzőket firkáltak, értelmezték a kormány helyett a plakátok üzenetét, akik pedig szervezetten kezdték letépkedni ezeket, szintén üzentek Lázár miniszternek, hogy nem moshatja a kezeit, ha felkorbácsolják a gyűlöletet a magyar polgárokban. Talán maga Lázár is végiggondolta magában, hogy mit mondana akkor, ha Farkas Flórián képével ragasztanák tele az országot, és azt írnák mellé, hogy ez az ember maga az ördög. Talán nem szítaná fel a cigányellenességet a magyar társadalomban?

2. Kemény kritikát kapott a magyar kormány a legutóbbi nemzeti konzultációnak nevezet kormányzati propagandasorozat miatt korábban is (például: Állítsuk meg Brüsszelt!), ám nem igazán vette a szívére Orbán Viktor, hogy uniós szövetségei kétszínűnek és számítónak nevezték. Annak ellenére erősítették fel a kampány hangnemét, hogy voltak egyértelmű jelei annak, hogy ezt a hangnemet az amúgy végtelenségig toleráns Európai Unió sem fogja szó nélkül tűrni. Valószínűleg a színfalak mögött kemény üzeneteket kapott Orbán Viktor, ám nyilván nem akarta nyilvánosan beismerni, hogy nyomást gyakorolnak rá Brüsszelből, melynek végül engednie kell.

3. A most életbe lépő úgynevezett plakáttörvény is komoly okot szolgáltatott arra, hogy leálljanak Soros ostorozásával. Nem mintha, a plakáttilalmat saját magára nézve kötelezőnek érezné a kormány, hiszen ők ezt nem politikai kampányként, hanem tájékoztatásként értelmezik, ám ha most ők is önmérsékletet tanúsítanak, akkor talán az ellenzék is kevésbé fog háborogni azon, hogy nem viheti utcára a véleményét. Egyébként is politikai uborkaszezon van, kevésbé hatásos most minden kampányköltés (bár ahogy elnézzük, pénz nem számít ezen a területen sem), ugyanakkor, sokkal keményebben térhet vissza a gyűlöletkeltés ősszel, ha az ellenzék már nem teheti ki a saját plakátjait a kormány hirdetményei mellé.

4. Az is fontos szerepet játszhatott a némi önmérsékletről tanúskodó döntés meghozatalában, hogy a Fidesz tagságát és vezetőségét is erősen megosztotta a kampány durva hangneme és gyatra minősége. Valahogy nem áll össze a kampány üzenete sem a fontos célcsoportok számára (kivéve persze azokat, akik bármikor beugranának Orbán Viktor után egy sötét kútba), hiszen nehéz valódi kapcsolatokat találni a migráció, a terrorizmus és Brüsszel kritikája és Soros György tevékenysége között. Ráadásul egy fantomot festettek az égre a kommunikációs stratégák, aki alig reagál valamit a támadásokra. Soros nem politikus, ezért nem is érzi szükségét annak, hogy beszálljon egy olyan iszapbirkózásba, ami nem igazán érdekli, és kimutatható haszna sem származna belőle. A kormány kommunikációs csapata most időt nyer arra, hogy átgondolja, érdemes-e egy lidérccel hadakozni a választási kampányban, vagy találni kell egy valódi ellenséget, amelyik úgy viselkedik, ahogy a magyar kormány szeretné. Az a koncepció ugyanis megbukott, hogy a magyar ellenzékkel úgy kell viselkedni, mintha nem is létezne, és tulajdonképpen csak Soros György magyarországi segédcsapatai azok a pártok, akik a választásokon a Fidesz bukására törnek.

Fotó: hvg.hu

5. És végül a legkézenfekvőbb ok a vizes világbajnokság kezdete. A szokásos pávatánc most azért nem működik, mert nem lehet kifelé mást mondani, mint a haza közönség számára. Vagyis, ha a világ hozzánk jön, és megkérdi, mik ezek a plakátok, nem mondhatja kormány, hogy ezek a feliratok nem is léteznek, csak a nyugati sajtó ferdíti el a dolgokat. A nagy világesemények idejére minden ország szeretné a legszebb arcát mutatni, és Orbán Viktor belátta: ezeket a plakátokat nem vihetik haza a sportversenyre érkező versenyzők, edzők, kísérők sem a memóriájukban, sem a fényképezőgépük vagy kamerájuk memóriájában. A magyar kormány szeretné lenyűgözni a világot, valóban büszke és erős európai országnak mutatkozni, de egy démonokkal hadakozó kis állam nem ezt a benyomást kelti. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha álmodban lenyilazod az ellenségeidet, jó érzéssel kelsz fel, ám ha elhiszed, hogy most már biztonságban vagy, könnyen kapsz nyilat a hátadba ébredés után.”