Bármennyire szereti a pörgést a magyar kormányfő, fel kell készülnie arra, hogy jövő tavasszal már nem ropja olyan vidáman a pávatáncot, mint az utóbbi hét esztendőben. Egyrészt, a választások közeledtével - ha nem is olyan szigorúan, mint a liberális államokban -, de el kell számolniuk a kormánypárt képviselőinek azzal, hogy mit tettek az ország polgáraiért, másrészt semmi garancia nincs arra, hogy a vezérhangyaként elhíresült Soros-terv még annyira izgatja annyira az embereket majd, mint azt a miniszterelnök reméli.
Fotó: civilhetes.net
Már nem tudjuk igazán, hogy örüljünk vagy bánkódjunk, amikor az Európai Parlament Állampolgári bel - és igazságügyi bizottsága elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a menekültek befogadását szabályozó dublini egyezményt nem igazán a magyar kormány szája íze szerint módosítanák. Az EP-terv(!) lehetővé tenné, hogy azt az országot, amelyik nem vesz részt a rendszerben, az EU a strukturális alapokon keresztül büntethesse. Magyarul, ha továbbra sem lesz hajlandó a magyar kormány menekülteket befogadni a kvóta alapján, akkor ugorhat a kohéziós pénzek egy része.
Természetesen ismét megfújta a harci kürtöket minden fideszes, mondván, hogy az uniós bürokraták megint bele akarnak szólni Magyarország belügyeibe, és zsarolással akarnak ránk kényszeríteni migránsokat. Ez megint jó üzenet a migránsozásban partner fideszes tábornak, ugyanakkor az intézkedés életbelépése csak a magyarországi parlamenti választások után várható, hiszen nem elég a novemberi plenáris ülésen elfogadni a javaslatot, de az egyes tagországoknak is el kell fogadniuk.
Ezért inkább segítettek Orbán Viktornak az EU bürokratái, mintsem gyengítették volna a pozícióit. Orbán ugyanis azért tud szédületes pávatáncot járni évek óta, mert az EU intézményrendszere a nehézkes döntéshozatali mechanizmusok miatt csak kullog az események után, Orbán pedig itthon lényegében villámgyorsan bármit el tud fogadtatni a törvényhozással és saját választóival, mivel minden hatalom a kezében összpontosul.
A helyzet azért így sem túl rózsás Orbán számára, hiszen mindent egy lapra tett fel, és ezt a lapot úgy hívják: Soros György. A német, és különösen az osztrák parlamenti választás azonban megmutatta, milyen egyszerű meghekkelni a szélsőséges pártok választási szlogenjeit. Angela Merkel és Sebastian Kurz is azzal szerezte vissza a választók többségének a bizalmát, hogy részben átvette a populista pártok jelszavait a menekültkérdésben, de sokkal szalonképesebben adta elő azt, mint a szélsőségesek. Olyan országokról beszélünk, ahol napi aktualitás a bevándorlás, nem úgy, mint Magyarországon. Ott az emberek szívesebben szavaztak Merkelre és Kurzra, ha azt mondta, hogy csak a mérsékelt és ellenőrzött migráció hívei, mint a teljes elutasítást szajkózó szélsőségesekre.
Orbán azért ficánkol idehaza olyan vidáman a migrációs ügy keltette hullámokban, mert az ellenzék lényegében mozgásképtelen ebben az ügyben. Nem meri azt mondani, hogy ne legyen kerítés, de az ellenkezőjét sem. Bevándorlási ügyekben mindössze annyit mer megtenni, hogy bírálja a gyűlöletkeltő Soros-kampányt, és megpróbálja az emberek figyelmét az emberek életében jóval fontosabb szerepet betöltő korrupcióra, és szegénység problémájára felhívni a figyelmet. Ettől sajnos még kevesen fognak elpártolni a Fidesztől, mely azt mantrázza számukra, hogy ha nem Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, akkor lebontják a kerítést, és Ahmed átgázol a veteményesén.
Orbán pávatáncával szemben csak az a megoldás, ha kilövik a kormányfő egyik lábát, vagyis elveszik tőle a legfontosabb kampánytémáját. Bár tényleg elég ízléstelen a kormány menekültpolitikája, de egy politikus nem lehet finnyás, ha győzni akar. Nem igazán Soros a fő témája a Fidesznek, hanem a kerítés, melyet ők állítottak fel és ők őriznek, és amerikai milliárdos csak azért a Sátán nagykövete, mert az ő pénzéből kampányoló civilek és ellenzékiek akarják lebontani a kerítést. Ezért ha nem a kerítés a tét, akkor Soros György személye is elveszíti döntő szerepét a Fidesz kampányában.
Fotó: civilhetes
Ezért például az ellenzéki pártok részéről egyáltalán nem lenne ostobaság olyan szlogennel kampányolni, hogy: „Nem a kerítést akarjuk lebontani, hanem a nemzeti együttműködés korrupt rendszerét!” Orbán Viktor ugyanis úgy kártyázik ellenfeleivel, hogy tudja, csakis ő blöfföl, másoknak nincs hozzá gyomra és tehetsége. Orbán Viktor stratégiájának az a gyengéje, hogy ha hasonlóan gátlástalan ellenféllel hozza össze a sors, mint ő maga, a kezében lévő ászok mér nem is érnek olyan sokat. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ne adj az ellenfelednek több mérföld előnyt, mert akkor minden versenyen kétszer annyit kell futnod, mint bárki másnak.”
