...de soha nem merted megkérdezni senkitől. Munkaalapú társadalom, unortodox gazdaságpolitika, rezsicsökkentés, nemzeti burzsoázia, nemzeti együttműködés rendszere, nemzeti konzultáció. Mindig csak karcolgattad, mit is jelenthetnek ezek a kifejezések, de soha nem merted felfedni a tájékozatlanságodat, nehogy idegen testként kezeljen a rendszer. A Szegedi Kattintós most megpróbál segíteni, bár a kihívás óriási.

   Fotó: tanszabadsag.hu

Kezdjük értelmezésünket mindjárt egy olyan kifejezéssel, melyet maga a miniszterelnök vezetett be a köztudatba, de van egy olyan rosszízű rendpárti felhangja, hogy a fideszes többsége sem igazán kedveli.

1. Munkaalapú társadalom. Egyrészt azt sugallja a kifejezés, hogy eddig nem a munka alapozta meg a társadalmunkat, másrészt kódolva utal arra az etnikumra, melynek soraiban a legjellemzőbb a munkanélküliség. Mintha az Orbán-kormány által széles körben kiterjesztett közmunkaprogram a maga söprögetős, bozótirtós, árokásós jellegével megteremtene egy olyan társadalmi környezetet, melyben mindenki képességeinek és érdeklődésének megfelelő munkát végezhetne. A munka az alapja minden emberi társadalomnak, a demokráciáknak, monarchiáknak, diktatúráknak, banánköztársaságnak, így teljesen értelmetlen ezt a kifejezést újdonságként tálalni. Ez a szóösszetétel ráadásul sérti azokat, akiknek nincs munkájuk, azt sugallja ugyanis, mintha meg kéne győzni őket arról, hogy vissza kell térniük a munka világába. Arra jó ez a szóförmedvény, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az országban nem keletkeznek valódi munkahelyek, melyekre egzisztenciákat lehetne építeni. Gyanúnk szerint azért agyalta ki a fideszes agytröszt ezt a rendpárti zöngéket sem nélkülöző fogalmat, hogy ellenpólust állítson a nyugati demokráciákban előszeretettel hangoztatott jóléti társadalom kifejezésnek. Mintha a jólét önmagától lenne, és nem a munkától, mintha a szociális gondoskodás a jóléti társadalom luxusszolgáltatása lenne. Szóval, ez csak játék a szavakkal,lényeg, hogy ne arra figyeljünk, ami az igazi probléma, ugyanis egyre távolodunk a derék osztrákok életszínvonalától, noha 25 éve még reálisnak tűnt, hogy utolérjük a sógorokat.

2. Unortodox gazdaságpolitika. Akkora ökörség, hogy még a helyesírást ellenőrző program is rendszeresen aláhúzza. Épp olyan abszurd kifejezés, mintha azt mondanánk, hogy unortodox egyház, vagy unortodox karácsony. Tagadjuk, hogy ortodox, de azt sem tudjuk, hogy mit értünk ortodox alatt. Marx dörzsöli a szemét. Minden gazdasági módszert elvet, amelyet nem Matolcsy György talált ki? Kezdjük máshogy! Mit is ért ez alatt a kifejezés alatt Matolcsy György? Adóztassunk meg mindenkit, akinél van egy kis pénz, kivéve azokat, akik a haverjaink. Ne alakítsuk át a gazdaság szerkezetét, ne hajtsunk végre reformokat, pateroljuk ki az olcsó hitelt kínáló IMF-et, sértődjünk meg, ha bóvli kategóriába sorolnak bennünket, ha pénzre van szüksége a költségvetések szedjünk be sok lóvét azoktól, akiknek még van, aztán pedig szórjuk el stadionokra, meg olyan alapítványokra, melyek az unortodoxiát népszerűsítik majd. Az unordoxia itt az inkompetencia szinonimája, úgyhogy nem is érdemes sok energiát abba ölni, hogy megértsük ezt az unortodox kifejezést. Legalább akkora marhaság, mint a kis piros foltocskák a japán és magyar csecsemők popsiján, melyre a két nép rokonságát épít a nemzeti bank elnöke.

3. Rezsicsökkentés. Az unortodox gazdaságpolitika vadhajtása. Lásd: rezsiharc, a rezsicsökkentés költségvetése, rezsibiztos. Mintha a hülyeség osztódással szaporodna. És tényleg! Heim Péter , a Fideszhez közeli Századvég vezető közgazdásza mondta, hogy márpedig rezsicsökkentés nincs. Ő biztosan nem szoclib bérenc vagy amerikai ügynök ügynök, úgyhogy higgyünk neki. Lehet központilag csökkenteni az energiaárakat, ám ennek ára van. Ha a rendszerből valahol pénzt veszünk ki, akkor azt máshol pótolni kell. És ezen nem segít a nonprofit állami szolgáltató sem. Nem az a baj ugyanis Magyarországon, hogy magasak az energiaárak, hanem, hogy keveset keresnek az emberek. Nem az a gond a szolgáltatókkal, hogy külföldi tulajdonúak, hanem, hogy a keletkezett nyereség nagy részét mindenképpen vissza kell forgatni a rendszerbe az ellátás minőségének javítása érdekében. Ha ezt nem tudja megtenni egy szolgáltató - legyen az francia, német, magyar vagy üzbég -, akkor fel kell készülni az áramszünetekre, a gázellátás akadozására. A rezsit ugyanakkor nem lehet végtelenségig csökkenteni, mert ezzel ugyan el lehet üldözni a nyugati karvalytőkét, ám ki venne át a nemzeti burzsoázia képviselői közül olyan üzletágat, amely vastagon veszteséges? Van azonban a rezsiharcnak egy áldozata a kormányzati oldalon is. Németh Szilárd rezsibiztos (a Fidesz Füge Frankie-je) úgy elvérzett az országgyűlési választáson, hogy Csepelen még a polgármesterségért sem indulhatott csatába. Ő a rezsiharc mártírja. Lesz még több is.

4. Nemzeti burzsoázia. Az értelmezhetetlen kifejezések egyik csimborasszója. Eleve nem szeretjük a burzsoákat, mert azok nyugatról jönnek, cilindert viselnek, szivaroznak és pénzeszsákon ülnek. Ehhez képest mivel jobb a magyar burzsoá? Darutollas kalapot visel, Fecskét szív és magyar állampapírokon csücsül? Miért jobb, ha Simicska Lajos Nyerges Zsolt vagy Mészáros Lőrinc kaszál nagyot, mintha egy osztrák bankár vagy német autógyáros? Ők nem foglalkoztatnak magyar munkaerőt, nem fizetnek be adókat, nem támogatják a magyar olimpiai csapatot? Mitől jobb nekem, ha Csányi Sándor gazdagodik, mint egy francia multi? Lényegét tekintve szinte mindegy, igaz utóbbi legalább tőkét fektet be, munkakultúrát honosít meg, és ugyanúgy elveszi a hasznát, mint az aki nemzeti színű pántlikával köti át a munkaszerződésedet, melyekben minimálbért kínálnak a honi dolgozónak.

    

   Fotó: amexrap.hu

5. Nemzeti együttműködés rendszere. Először is mitől nemzeti? Az ellenzéki érzelmű polgárokról (Kubatov) listát vezetnek, rendszeresen idegen szívűként, komcsiként aposztrofálják őket, akkor meg minek eljátszani, hogy mindannyian a nemzet részei vagyunk? Mitől együttműködés? Senkivel nem konzultálnak, a döntéseket a hatalmon lévők szűk köre hozza meg, még a népszavazási kezdeményezéseket is úgy megnehezítették, hogy egyhamar nem fogjuk tömegesen elmondani a véleményünket egy konkrét kérdésről. Mitől rendszer ez? Ez nem rendszer, hanem porhintés, mely jól hangzik (porzik), ám nincs semmi jelentése. A NER épp olyan felesleges kifejezés, mint a NENYI (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata), mely tulajdonképpen az ikertestvére. Arra jó, hogy nevet adjunk a gyereknek, akit senki sem látott, csak beszélnek róla. Arra mindenesetre jó, hogy így nevezzük majd az Orbán-rendszert, ha a memoárjainkban megemlékezünk róla, és el akarjuk kerülni a szóismétlést.

6. Nemzeti konzultáció. Mitől nemzeti? Attól, amitől az adóhivatal, a fogyasztóvédelmi hivatal, az agrárkamara és ki tudja még mi minden nemzeti. Nem kéne visszatérni a jól bevált „magyar” szóhoz? Lassan már nem Magyarországon élünk, hanem Nemzetországban. De jó, legyen nemzeti, ha már mindenképpen megirigyelték nagyjaink Petőfitől ezt a szót. De mitől konzultáció az, amikor Orbán Viktor küld egy levelet, melyben kérdésnek látszó válaszok jelzik a helyes irányt. Sok hűhó semmiért. Milliárdokat elszórni csak azért, hogy két napig erről beszéljenek a közszolgálati televízióban. Vagy amit kartok.

    

   Frédi és Béni