Noha az ötletgazdát nem kérdezték meg, Tóth I. János mégis örül annak, hogy az egyik kormánypárt lát fantáziát az elképzelésében. Korábban már írtunk arról, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófia Tanszékén oktató Tóth kidolgozott egy olyan tervet, mely gyógyír lehet a hazai népességcsökkenés problémájára. Noha az elképzelés erősen megosztja a közvéleményt, legalább társadalmi vita kezdődhet az egyik legégetőbb kérésről, mely erősen meghatározza majd Magyarország jövőjét. A lehetőségekről beszélgettünk a főállású szülő intézményének kitalálójával, koncepciójának kidolgozójával.
Fotó: delmagyar.hu
- Elég érzékeny témához nyúlt, amikor a főállású szülő intézményének bevezetését kezdeményezte, ami az első reakciók hangvételén is érződött. Most azonban úgymond „nevére vette” az elképzelést a KDNP, amely ha elkezd valamit népszerűsíteni, abból biztosan lesz valami. Egyáltalán felvették önnel a kapcsolatot a kormánypárt képviselői?
- A fenntarthatóság témáját kutatva jutottam el a fenntartatható népesség kérdéséhez. Kimondottan a főállású szülőség témakörében az első tanulmányom tavaly a Valóság című havilapban jelent meg, ami – mit mondjak – kevés megértésre talált. A főállású szülőség egy új típusú közalkalmazotti állás lenne, amelynek keretében az állam a házaspár egyik tagjának – kezdetben az anyának – egy közalkalmazotti munkabért fizetne, mondjuk a gyerekek számával arányosan havonta nettó 50-240 ezer forintot. Ez a munkabér egyrészt kompenzálná a gyereknevelés magas költségeit, másrészt időt és státuszt biztosítana a legalább öt saját gyerek felneveléséhez. A nagy ellenkezés után én is meglepetten hallgattam a KDNP-nek az október 20. sajtótájékoztatóját. Ebben egyrészt beszámoltak arról, hogy a 35-44 éves korosztályban a gyermektelenek aránya 41%; másrészt, hogy ebben a korcsoportban is vannak olyan nők, akik számára sokkal fontosabb a család és a gyermek, mint a munkahely és a karrier, s őket a főállású anyaság intézményének a kiterjesztésével lehetne segíteni. Természetesen örülök annak – még ha nem is kerestek meg –, hogy ez a lehetőség, ez a népesedéspolitikai csodafegyver kezd megjelenni a politikusok gondolkodásában is.
- Nemrég jelent meg a KSH gyorstájékoztatója „Népmozgalom, 2017. január-augusztus” címmel. Ebből kiderül, hogy az első nyolc hónapban 60.164 gyerek született, ami 376 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. Elképzelhetőnek tartja, hogy ezek a sokkoló adatok is arra ösztönözték a politikusokat, hogy érdemben kéne foglalkozni a népesedéspolitikával?
- Sajnos ezek a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kormányzati erőfeszítések ellenére sem következett be demográfiai fordulat a születési számban. Szerintem ennek az az oka, hogy mindenki – a közvélemény, szakértők, kormány – azt hiszi, hogy ez a probléma a háromgyerekes nők arányszámának a növelésével megoldható. Ez azonban tévedés. Az átlagszámítás vastörvényeiből következik, hogy a kívánatosnak tekinthető kettes termékenységi arányszám már csak extra large gyerekszámmal érhető el. Ugyanis két gyermektelen nőt négy háromgyerekes vagy egy hatgyerekes nő tud statisztikai értelemben kompenzálni. Ha optimista módon úgy számolunk, hogy nők 20% marad gyermektelen, akkor 40%-nyi háromgyerekes vagy 10%-nyi hatgyerekes nő kell, hogy kijöjjön a kettes termékenységi átlag. Világos, hogy az utóbbi arányszám elérhető, míg az előbbi nem.
- Komoly munkaerőhiány jelentkezik napjainkban hazánkban, ugyanakkor Nyugat-Európában már attól tartanak, hogy a robotok átveszik az emberek munkáját, ezért különösen aktuális az alapjövedelem intézményének bevezetése. Ez a kétirányú folyamat komoly érdekellentéteket szülhet akár az Európai Unión belül is. Ön kiegyensúlyozhatónak érzi ezt a két irányt?
- Először is szögezzük le, hogy a növekvő munkaerőhiány a népességcsökkenésének és az elöregedésének a természetes következménye. Az automatizáció és a negyedik ipari forradalom várhatóan nálunk is mérsékelni fogja a munkaerőhiányt. Szerintem az így felszabaduló embereket elsősorban a reprodukció területén lehetne és kellene alkalmazni. Remélem, hogy a gyerekvállalás és nevelés még sokáig kizárólag a családok feladata marad, és sikerül elkerülni a Szép új világban leírt transzhumanista alternatívát, ahol a gyerekeket keltetőgépekben gyártják. Szerintem a nagyon súlyos demográfiai válságban levő országokban, így hazánkban is ma még nincs mód az alapjövedelem bevezetésére. Ha az ország pénzügyi állapota ad egy kis mozgásteret, akkor azt a demográfiai válság megoldására és azon belül a főállású szülőség intézményének a bevezetésére kellene fordítani, ami szintén nem lenne olcsó kezdeményezés, de legalább megállítaná a népességfogyást. Ráadásul ezt az intézményt felfoghatjuk egy hosszú távú befektetésként is, hiszen a most megszületett gyerekekből 15-20 év múlva munkavállalók, vállalkozók, adófizetők és szülők lesznek.
- Ha a politika beszáll a demográfiáról folytatott diskurzusba, annak egyfelől nem lesz jó vége, mert a rövidtávú érdekeknek kedvez, ugyanakkor legalább történik valami. Ön részt venne egy válságkezelő program kidolgozásában, ha valamelyik párt felkérné?
- Sokan úgy gondolják, hogy a csökkenő születési szám egy parciális jellegű jobboldali téma. Mindkét állítást vitatom. Egyrészt szerintem ez a problémakör nagyon fontos, hiszen a jelenlegi demográfiai folyamatok határozzák meg a holnap életminőségét. Másrészt nem jobboldali téma, hiszen ha nem tudjuk megállítani a népességfogyást, akkor az eltartók és az eltartottak aránya végzetesen eltolódik, ami a nagy ellátórendszereket (nyugdíj, egészségügy, oktatás) is maga alá temeti. Ez pedig nemcsak a jobboldali nyugdíjasokat fogja érinteni. Engem, mint akadémiai pályán levő embert elsősorban az motivál, hogy ezt az opciót végig gondoljam, és a felismeréseimet publikáljam. Ugyanakkor egy szakértőnek az is a feladata – különösen egy ilyen közpolitikai témában –, hogy „szakértsen”, azaz bárkinek szívesen kifejtem az álláspontomat. Szerintem az alacsony és folyamatosan csökkenő születési szám nem pártpolitikai kérdés, sőt nagyon kellene arra vigyázni, hogy nehogy úgy járjunk, mint az amerikaiak a klímaváltozással, ahol a demokraták hisznek, míg a republikánusok nem hisznek a globális felmelegedésben. Ez pedig leginkább tragikomikus.
Fotó: Szegedi Kattintós
- Ha több százezer ember visszatérne nyugatról, és elhelyezkedne a hazai munkaerőpiacon, a gyerekeik pedig itthon járnának iskolába, az elegendő lenne a mostani folyamatok megállításához, esetleg érzékelhető lassításához?
- Egyrészt ennek érdekében mindent meg kell tenni, ami nyilvánvalóan lassítaná a demográfiai hanyatlást, de a születési szám radikális emelése nélkül nem tudjuk megállítani a népességfogyást. Ehhez 2,1 gyerek/nő termékenységi arányszám, illetve évi 130 ezer születés kellene. Jelenleg a termékenységi arányszám kevesebb, mint 1,5 gyerek/nő, illetve az éves születési szám alig haladja meg 90 ezret.
- Számításai szerint valamilyen szintű migráció nélkül is megállítható Magyarország népességének csökkenése?
- A demográfiai tél problémájára elvileg két alapvető megoldás létezik: a tömeges bevándoroltatás vagy a születési szám radikális emelése. Hosszútávon szerintem az utóbbi a jobb megoldás. Ugyanakkor valamelyiket választani kell, mindkettőt nem lehet elutasítani. A főállású szülőség intézménynek a teljes körű kiépítéséhez nyilvánvalóan időre van szükség. Számoljunk egy lassú és óvatos bevezetéssel, és tegyük fel, hogy a költségvetés minden évben plusz ötezer főállású szülői státuszt biztosít. Ilyen ütemben százezer főállású szülő és ezzel párhuzamosan évi 30-40 ezerrel több újszülött húsz év alatt érhető el, vagyis ez az intézmény 2038-ra emelné fel a jelenlegi termékenységi arányszámot 2,1-re. Ekkor a társadalmi költség évente durván 200 milliárd forint lenne. Szerintem egy ilyen ütemű tervezett változást mind a munkaerőpiac mind a költségvetés elviselne. Ebben az átmeneti időszakban persze jó lenne a gondosan kiválasztott munkaerő behozatala, az egy másik kérdés, hogy erre találunk-e jelentkezőt? Hiszen aki ide jön dolgozni az többnyire ugyanazzal a lendülettel tovább is megy Nyugat–Európába. Ez is azt mutatja, hogy mi a jövőnket – ellentétben Nyugat-Európával – nem építhetjük a tömeges bevándorlásra.
