Újabb kezdeményezés ellenzéki oldalon, mely egyfelől emlékeztet még bennünket arra, hogy a NER nyomokban még tartalmaz demokratikus játékszabályokat, ugyanakkor jogos a kérdés: ha a szabályokat nem tartják be mindkét oldalon, akkor minek ragaszkodni hozzájuk? A Gulyás Márton nevével fémjelzett Közös Ország nevű kezdeményezés célja tiszteletre méltó, hiszen igyekszik a demokrácia játékszabályai szerint elsimítani az ellentéteket ellenzéki oldalon, ugyanakkor azt a látszatot kelti, hogy a hatalomváltásra törekvő pártok egymaguk képtelenek megoldani egyszerű feladatokat.

Fotó: hvg.hu

Amíg az egyik oldalon bömböl a kormánypropaganda, nemzeti konzultációnak csúfolt gyűlöletkampánnyal édesgeti magához az összeesküvés-elméletek kész tényként elfogadó magyar lakosságot, addig a másik oldalon értelmetlennek tűnő egyeztetések, a sajtóban való üzengetések, egymástól való undorral való elfordulás jellemzi az ellenzék szerepléseit. Úgy tűnik sok választó számára, hogy Orbán Viktor az egyetlen politikus Magyarországon, aki tudja, mit akar, és bár nézeteivel sok millió honfitársunk nem ért egyet, a politika színpadán egyelőre egyedül ő látható, mindenki más valahol az öltözőben próbálgatja a szerepét.

Csoda, hogy erősödik a Fidesz támogatottsága? Míg korábban úgy tűnt, hogy a Fidesz képes lesz súlyos hibáival, agresszív kommunikációjával önmagát megbuktatni, most az a forgatókönyv kezd kirajzolódni, hogy az ellenzék a tehetetlenségével megnyerheti a választást a Fidesznek. Nem kicsit, nagyon! És igazán ez a veszélyes a mostani helyzetben. A Fidesz ugyanis erősen sebezhető, hiszen nyolc év után sem tud letenni olyan eredményeket az asztalra, amelyet egyértelműen neki köszönhet a magyar társadalom.

Nem csoda, hogy a Fidesz szinte példátlanul az újkori demokráciák történetében úgy vágott neki egy kormányzati ciklusnak, hogy sem választási programja, sem kormányprogramja nem volt. Semmiféle szakpolitikai koncepciója nincs, ha bárki szóvá meri tenni az oktatás vagy az egészségügy területén látható hiányosságokat, akkor legjobb esetben is mellébeszélnek, de mostanában inkább sorosozással vagy migránsozással vágnak vissza. A Fidesz olyan kommunikációs párttá vált az utóbbi nyolc évben, amely mindig abban bízott, hogy lesz egy-egy téma, amivel túl tudják harsogni a bírálóikat.

És láss csodát! Ez a taktika beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Közben az ellenzéki pártok képviselői szakpolitikai koncepciókat gyártanak, úgy tesznek, mintha a választási kampányban a tényleg fontos dolgokról vitatkoznának majd a politikusok. Ugyanakkor a Fidesz már odáig ment, hogy a szakrális vezérként tisztelt Orbán Viktor már évek óta nem áll le vitatkozni senki ember fiával, sőt, ma már nagyítóval kell a kormánypárt soraiban keresni olyan politikust, aki hajlandó felvenni a kesztyűt, ha az ellenzék egy vitát kezdeményez.

Egyszóval, a Fidesz nem igazán vesz tudomást arról, hogy demokratikus alapokon működő jogállamokban a politikai pártok érvek és ellenérvek mentén vitáznak adott társadalmi kérdésekről, különösen értendő ez a választási kampányra. Lényegében két Magyarország létezik: az egyik visszatért a rendszerváltás előtti hatalomgyakorlás módszerére, nem vitázik, csak kinyilatkoztat, meghatározza, mi legyen fontos az emberek számára, ugyanakkor az ellenfeleit deviáns képződményeknek tartva lényegében mélyen lenézi.

A másik Magyarországot képviselő ellenzéki pártok viszont arról nem vesznek tudomást, hogy a Fidesz átírta a magyar politikai kultúrát, vagyis lehet úgy politizálni, mintha még mindig létezne érdemi politikai versengés hazánkban, ám valójában annak a hangját hallják meg a polgárok, aki hangosabban kiabál, és azok a szavait fogják fel a választók, akik ugyanazt üvöltik éjjel-nappal. Ez utóbbi a Fidesz módszere, ami mellett az ellenzék sok szólama, és rengeteg szövegváltozata káoszként hat. Lényegében ez teszi népszerűvé a Fideszt az alacsony iskolai végzettségű választók körében, és ezért figyelnek egyre kevésbé az ellenzéki érzelmű polgárok azokra a pártokra, amelyek képtelenek ugyanazt énekelni, hiába tartoznak elvileg egy kórusba.

Fotó: 24.hu

Ezért kell feltenni a kérdést cirka négy hónappal a választások előtt: Érdemes demokráciát játszani ellenzéki oldalon, ha a kormánypárt csak az erőből ért? Nem kéne elgondolkodni azon, hogy a Fidesz egymondatos üzenetei miért ülnek meg sokkal jobban a társadalom emlékezetében, mint az ellenzéki okfejtések? Bármekkora ostobaságokat írnak ki plakátjaikra a kormány propagandistái, ha sokszor elmondják, hogy létezik Soros-terv, akkor előbb-utóbb milliók fogják elhinni, hogy ez az igazság. Mert a politikai kommunikáció lényege nem az igazság keresése, hanem mások meggyőzése arról, hogy az ő érdekeiket képviseljük. Ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Ha a fehér ember előbb tüzes vízzel jól leitatja a szerencsétlen dakotát, utána már bármilyen ócska holmit rá tud sózni.”