Most Soros György mondja el, mit is gondol a migrációs helyzetről, a globális kihívásokról, az Európai Unió jövőjéről. Elég furcsán hangzik ez a mondat azok után, hogy a Fidesz hónapok óta azt ad a milliárdos szájába, amit csak akar. A Soros-kampány lényegében arról szólt eddig, hogy a Fidesz olyan történetet körített Soros György személye köré, amilyen az érdekeinek megfelelt. Kérdés, hogy mennyi jut el Soros György cáfolataiból a kormányzati propaganda által már alaposan félrevezetett magyar társadalomhoz.

Fotó: hvg.hu

Ha Soros György önmagáról és az elképzeléseiről beszél, akkor lényegében felvázol egy valósághoz valamiben hasonlító képet önmagáról. Nem lehetünk azonban biztosak abban, hogy a magyar választókat egyáltalán érdekli a valóság, illetve a brutális kormányzati kommunikációt meg lehet-e ingatni azzal, ha az érintett személy színre lép. Már az is abszurd, hogy egy embernek azzal kell foglalkoznia, hogy cáfolja a róla terjesztett hazugságokat és féligazságokat, de tegyünk a szívünkre a kezünket, nem ez az első eset a magyar történelemben.

Lehet vitatkozni azon, hogy Soros György időben lépett-e, illetve, hogy használ-e az igazságnak azzal, ha cáfolni akarja a kormány állításait, de tény, hogy új helyzet állt elő. Valahogy úgy érezheti magát most a magyar kormány, mint Németh Szilárd a Parlamentben, amikor bősz soroszása közben Szél Bernadett és Hadházy Ákos „Hazudik” feliratot tartottak fel a háta mögött. Mintha Sorost és a magyar ellenzéket is valamifajta szemérmesség tartotta volna vissza attól, hogy Orbán Viktor és csapata szemébe vágják, hogy ordas hazugságokkal plakátolják tele az országot, és tömködik tele az emberek postaládáit.

Ennek a szeméremnek úgy tűnik, most tényleg vége, mert már nem lehetett szó nélkül tűrni, hogy a saját kénye-kedve szerint írja át a magyar kormány a történelmet és a jelen eseményeit. Minél kevésbé érezték, hogy mélyen felháborodnak az emberek azon, hogy teljesen hülyének nézik őket, ők annál nagyobb ostobaságokkal tömték a fejüket. Tény, hogy a visszafogottság arcátlanságot szült ebben a helyzetben, és ez a szituáció most talán kezd átformálódni.     

Nyilvánvaló, hogy Soros György tudja a leghatékonyabban cáfolni mindazokat az állításokat, melyeket róla talált ki a magyar kormány propagandagépezete, ám ha ebbe a kampányba beszállnak az ellenzéki pártok, akkor a Fidesz kijátszhatja azt a kártyáját, melyet régóta a kezében tart, tudniillik, az ellenzéki pártok is a Soros-hálózat részei, tőle kapják a pénzt, az ő érdekeit szolgálják. Ugyanakkor azt is nehéz lenne elvárni az ellenzékiektől, hogy a magyar kormány és Soros György párviadalának tekintsék a két fél egymásnak feszülését, hiszen a választókhoz mégis ők szólhatnak közvetlenül, és nem a milliárdos vállalkozó.

Fotó: index.hu

Van itt gond tehát elég, ezért kell nagyon alaposan megfontolni Sorosnak is, miként szól a magyar nyilvánossághoz. Nyilvánvaló, hogy a megmaradt ellenzéki sajtóorgánumokon keresztül, esetleg némi plakátfelületen át éri el a magyar választókat, kormánypárt és úgynevezett közszolgálati médiumok vagy hallgatnak Soros megszólalásairól, vagy szokás szerint átírják azokat a saját érdekeik szerint. A kormánypártiak és ellenzékiek között tovább mélyül a szakadék a választásoknak pedig az lesz a tétje, hogy számít-e még Magyarországon valamit, hogy valaki igazat mond, vagy hazudik. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Gyanús kavics az, amelyik nem csobban, ha a vízbe ér.”