Amikor 10 éve a hivatalba lépő Orbán-kormány harcot hirdetett az államadósság ellen, nem gondoltuk volna, hogy hosszú ideig ez lesz az egyetlen valós ellensége a kormánypártnak. Az idén azonban feltűnt egy olyan ellenség, amelyet nem magának teremtett a Fidesz, így a koronavírus elleni harc rávilágított az Orbán-kabinet gyengeségeire. Nem mellesleg visszajutottunk oda, ahonnan 10 éve elindult minden: a magas államadóssághoz.

Fotó: portfolio.hu

„Hosszú idő után 2020-ban ismét emelkedik Magyarország GDP-arányos államadóssága, sőt, a tíz éve kezdődött harc szinte teljes eredményét elviszi a koronavírus-járvány” - kezdi legfrissebb elemzését a portfolio.hu. A gazdasági elemző portál azonban hozzáteszi, hogy a költségvetés kifejezetten tartalékolt ebben az évben, ezért a 2021-es kilátások sokkal jobbak, mint az ideiek. Ha igaz ez az utóbbi megállapítás, akkor fel kell tennünk egy fontos kérdést: Ha volt a költségvetésben tartalék, miért kellett hitelfelvétellel rontani az ország hosszú távú kilátásait?

Nos, a válasz az Orbán-kabinet gazdasághoz való sajátos viszonyában keresendő. Ennek lényege, hogy prioritást élvez az a cél, hogy legyen mindig bőven elkölthető pénz az állam számára, így egyrészt elegendő forrást tud biztosítani a saját maga által preferált területeknek, másrészt ki tudja elégíteni a hozzá erősen kötődő gazdasági körök (lásd: oligarchák) igényeit. Emellett azonban nem szabad túlságosan erős függésbe kerülni a hitelezőktől, vagyis az egyik oldalon fel lehet kölcsönt venni, a másik oldalon azonban tartalékolni kell az állami büdzsében olyan kiadásokra, melyekre a válságos időkben mindenképpen áldozni akar a kormányzat.

Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez egy rendkívül önző és rövidlátó szemlélet, ami komoly problémákat okozhat a magyar költségvetés számára a z elkövetkezendő években.

Ezzel a taktikával marad némi mozgástere a kabinetnek akkor is, amikor az államadóssági ráta ismét meredeken ível felfelé. Ezért nem tűnik idegesnek sem Varga Mihály, sem Orbán Viktor annak ellenére, hogy az államháztartás bruttó adósságállománya ismét majdnem 80 százalék, így közelíti a 2010-es szintet. Persze, az államadósság elleni harcot a járvány következtében kialakult válság nélkül sem igazán nyerte volna meg a kormányzat, hiszen a rendkívül kedvező köztes gazdasági időszak ellenére is csak 65 százalék köröli értékre sikerült ezt a mutatót leszorítani. A mintegy 15 százalékos emelkedés viszont egy év alatt hihetetlen nagy ugrás, ami azt jelenti, hogy körülbelül 3600 milliárd forinttal emelkedik az adósságállomány teljes összege.

A magyar állam tehát most úgy gondolkodik, hogy amíg viszonylag kedvező az ország adósbesorolása, addig érdemes hitelt felvenni, így ugyan némileg kiszolgáltatjuk magunkat a nemzetközi piacoknak, de a költségvetésben marad annyi tartalék, amellyel szabadon gazdálkodhat (egyesek szerint garázdálkodhat) jövőre. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez egy rendkívül önző és rövidlátó szemlélet, ami komoly problémákat okozhat a magyar költségvetés számára a z elkövetkezendő években.

Fotó: hvg.hu

Mindent felülír azonban az a tény az Orbán-kabinet szemében, hogy másfél év múlva parlamenti választás lesz, így az eladósodás számára nem nagy ár azért, hogy jövőre is osztogathasson. Pénzt persze nem pusztán felvesz, de el is vesz a kormány a járványra való hivatkozással. Gondoljunk csak arra, hogy az ellenzéki önkormányzatokat mennyire kizsigereli az ingyenes parkolás bevezetésével, és az iparűzési adó megfelezésével. Ez azt jelzi, hogy a koronavírus-járvány következményeit igyekszik a saját hasznára fordítani, ugyanakkor intézkedéseivel feléli a közös jövőt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha hitelből pókerezel a kocsmában, ne csodálkozz, ha gyalog mész haza, mert egy sápadtarcú ül fel a lovadra.”