Magyarország jelenlegi miniszterelnöke szeret hangzatos kijelentéseket tenni, ami politikai karakterének szerves része, mégis utólag bizonyára többször megbánta, ha a hallgatósága idegein cimbalmozott néhány vitatható mondatával. Károkat okozott ezekkel nem csak magának, a pártjának, de az országnak is. A Szegedi Kattintós időrendi sorrendben szedte össze ezeket az idézeteket.

 Fotó: parameter.sk

1. A pillanatnyi népszerűség csábítása „Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél.” (1993)

Ezt az Orbán Viktornak tulajdonított kijelentést az elhangzása után évekkel idézte a Népszabadság. Amikor állítólag elhangzott, akkor a Fidesz éppen félúton volt a liberális kis pártból a nagy konzervatív néppárttá válás felé. Hogy a későbbiekben mennyire tartotta magát saját erkölcsi iránymutatásához a párt vezetője, azt mindenki maga is eldöntheti, de a következő idézetek is segítenek megítélni, mennyire vehetjük komolyan a fiatal Orbán Viktor következetességét.

2. Isten mentsen bennünket az uralkodni vágyóktól. „Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar."

(Magyar Nemzet, 1998. április 9.)

Visszanyal a fagyi. Orbán Viktor nyíltan vagy burkoltan többször is kifejtette már, hogy pártjának nincs alternatívája a magyar politikai életben. És azt, hogy hogy ki akar kormányozni és ki uralkodni, szintén az olvasó bölcsességére bízzuk.

3. Extra Hungariam non est vita si est vita non est ita. „Nem történik tragédia, ha nem valósul meg 2003-ban a csatlakozás. Most sem vagyunk az Unió tagjai, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. De nem erre készülünk. Azért sürgetjük az integrációt, mert az újabb lökést adna a gazdasági fejlődésnek.”

(Világgazdaság, 1999. december 17.)

Az Európai Unióval kapcsolatban többször, többszörösen ellentmondó kijelentéseket tett már Orbán Viktor, ám első kormányzása idején még nem voltunk tagjai a szövetségnek. Ez a kijelentése legalább következetes, mert ma is tulajdonképpen azt mondja, hogy van élet az Unión kívül, de a pénzük azért mindig jól jön.

4. Fogjuk vissza magunkat! "Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet."

Index 2005. március 17.

A korrupció, amely még gyerekcipőben járt Magyarországon. A kijelentés még valamikor az első Orbán-kormány idején hangzott el zárt körben. A szituáció az volt, hogy az állami támogatások osztogatásánál már az első Orbán-kormány is nagyon nagylelkű volt saját híveivel, ám még ügyeltek a látszatra. A visszafogottság ma már nem tartozik a kormányközeli körökre, így akár figyelmeztetés is lehet a mai kapzsi politikusok számára.

       Fotó: 168ora.hu

5. A pénz beszél. „Vereséget szenvedtünk, de nem győztek le! Nem eszméik, hanem a pénzük vert meg minket. Bár a pénznek nincs szaga és színe, gazdájának azonban van. A sok pénz legyőzte az igazságot.”

(2006, a választási vereség után.)

2014-ben ennek a kijelentésnek éppen a fordítottja volt aktuális. Az Orbán-kormány gondoskodott arról, hogy az ellenfeleinek ne legyen pénze a kampányra, neki viszont olyan forrásai voltak, melyekből bőven gazdálkodhatott. És hogy hol az igazság? Ott ahol a pénz?

6. Az ember, aki mindig igazat mond."Én sem hazudtam soha az embereknek."

(CNN interjú, 2006. szeptember 23.)

Az ominózus kijelentést Gyurcsány Ferenc emlékezetes öszödi beszéde után tette a legnagyobb ellenzéki párt vezetője. Arra reagált Orbán Viktor, hogy a szocialista miniszterelnök a kiszivárogtatott beszédben beismerte, hogy hazudtak az embereknek az ország állapotáról. Hogy ma ki mond igazat az országállapotáról, azt mindenki döntse el maga...

7. Az ígéret szép szó. „Lesz 2010-ben egyszeri, nagy arányú adócsökkentés, ha a Fidesz kerül kormányra."

(ATV, 2009. november 10.)

Hát, nem lett.

8. Megszorítás nem létezik. „Természetesen a kiadásokat csökkenteni kell. Bizonyos területeken a bevételeket növelni kell. De ez nem megszorítás.”

2011. január

Ekkor már jól látszott, hogy az unortodox gazdaságpolitika finoman szólva sem jött be, így szükség volt a nagy bűvészmutatványra: úgy vegyünk el az emberektől, mintha adnánk nekik. Rövidesen einstandolták a magánnyugdíjpénztárakat. Azóta is egymást érik az új adók.

Fotó: 168ora.hu

9. Illiberális álom.„A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz.”

Tusványos 2014 júli 26.

Az egyik leghajmeresztőbb orbáni kijelentés, aminek külföldön is kevesen örültek. Lényeg, hogy a miniszterelnök ezzel végleg szakított liberális múltjával, ha volt neki ilyen. A latin eredetű liberális szó egyébként szabadságot jelent, melyet ellátott egy szintén latin fosztóképzővel, így aki lefordította magyarra ezeket a szavakat, nem sok jóban bízhatott. Orbán azóta kevesebbet hangoztatja ezt a mondatát, de tetteiben hű a kijelentéséhez.

10. Idegenek ide ne gyüjjenek!

„A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont" 

2015. január 11

A mindig hazabeszélő Orbán Viktor azután nyilatkozta ezt az M1 Híradójának, hogy Párizsban együtt menetelt a terror ellen más európai vezetőkkel. Vagy nem értette, miről szólt a tüntetés, amin részt vett, vagy értette, és akkor még nagyobb a baj. Ha ugyanis tudatosan vette át a Jobbik szólamait, akkor olyan népszerűséghajhászásba kezdett, aminek egy megnyert választás után fél évvel semmi haszna sincs. Semmi értelme. Valaki megértethetné vele, hogy néhány százalék népszerűség nem ér annyit, hogy xenofób kijelentésekkel vadítson el Magyarországtól minden nyugati demokráciát. Orbán pragmatizmusába azonban jól illeszkedik az a felfogás, hogy sétál egyet Párizs utcáin a demokratikus országok vezetőivel, aztán pedig jól elhatárolódik mindentől, amit ez a demonstráció képviselt. Magyarország a magyaroké, oszt jó napot!

Frédi és Béni

Jóvátehetetlen károkat okozott a közszolgálati médiában az Orbán-kormány, mégsem sikítanak a magyar polgárok amiatt, amit az ő pénzükből művel a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak (MTVA) keresztelt vízfejű intézmény. Azon kívül, hogy a kormány agitációs és propaganda osztályává süllyesztették a Magyar Rádiót a Magyar Távirati Irodát és a Magyar Televíziót, teljesen szétverték a hazai regionális televíziózást és rádiózást. És ez nem részletkérdés! 

Fotó: Szincsok György

Nyilván keveseket érintett meg a hír, hogy radikálisan csökkentik az MTVA vidéki stábjainak létszámát, pedig ezzel a regionális televíziózás utolsó, szegedi bázisát döngölik a földbe. Csak lóugrásokban hadd vázoljunk néhány tényt arról, mit jelentett a hazai rádiózás és tévézés számára az a közel 40 év, mely alatt meghatározó volt vidéken a közszolgálati elektronikus média. A szegedi és pécsi tévéstúdiókat 1976-ban alapították, folyamatosan fejlesztették a technikájukat, bővítették a stábokat és a műsorstruktúrát, így rövidesen már a budapestiek is kezdték elszipkázni a tehetséges szerkesztőket, riportereket, operatőröket, vágókat, rendezőket. Ugyanez érvényes a körzeti rádiózásra is. A regionális tévéstúdiókkal szinte párhuzamosan alakították ki a rádiós központokat az ország nagyobb városaiban, így Pécsett és Szegeden is. Ez annak a Kádár-korszaknak a fénykorában történt, mely arról volt híres, hogy igyekezett mindent központosítani, a megfigyelése alatt tartani.

A vidékiekkel mindig baj volt

Azokban a városokban, ahol körzeti tévé és rádió is működött olyan komoly szakmai műhelyek alakultak ki, melyek nem pusztán a budapesti központnak biztosítottak kellő szakmai tudással rendelkező munkatársakat, de az itt dolgozó kollégák később kisebb városi tévéket és rádiókat alapítottak, illetve vezettek a saját régióikban. Ezek az intézmények jelentették a szakmai alapját a 90-es években megindult egyetemi újságíróképzésnek, itt tölthették szakmai gyakorlatukat azok, akik tévés vagy rádiós szakembernek tanultak. Persze a problémákról se feledkezzünk meg, hiszen a vidéki stúdiókat mindig mostohagyerekként kezelték a budapesti központban. A 90-es évek közepén a körzeti stúdiókat több csapás is érte, hiszen gazdasági okokra hivatkozva egyre kisebb pénzt áldoztak rájuk, többek között ennek következtében az állomány nagy részét külsős vállalkozóként foglalkoztatták tovább, ami oda vezetett, hogy Szeged és Pécs 2001 februárjában fellázadt a kifizetetlen számlák miatt. Ekkor ugyanis már 4-5 hónappal csúsztak a vállalkozói díjak, a tévések többsége már kölcsönökből élt. A lázadás után nem késett a megtorlás, legalább egy tucat munkatársat bocsátottak el Szegeden a tüntetéseken való részvételért, és a sztrájkkal való fenyegetés miatt, de Pécsett sem maradt el a gyanús elemek megrostálása. Többek között ekkor távozott a szegedi szerkesztőségtől Kozó Attila, Klucsik Edit, Csala Gabriella, Madarász Gábor, Baricz Árpád és Sisák Gábor is.

Közben az országos kereskedelmi televíziók elindulásával is komoly érvágást szenvedett a regionális televíziózást. A TV2 és az RTL Klub sok szakembert szipkázott el a vidéki stúdióktól, a budapesti központból távozó kollégák helyére pedig vidékieket hívtak a fővárosba. A 2000-es évek elejétől mélyrepülésbe kezdtek a körzeti tévék és rádiók, melynek legsúlyosabb éve 2011 volt, amikor megszüntették a körzeti televíziók hírműsorait.

2001 februárja, amikor a szegedi tévések tüntettek az elmaradt bérük miatt (Fotó: Szincsok György) 

Ezzel Szeged kivételével befellegzett minden vidéki központnak, így csak helyi tudósítók maradtak Győrben, Debrecenben, Miskolcon és Pécsett is. A második Orbán-kormány semmit sem bízott a véletlenre, hiszem bár a vidéki stúdiókat szoros kontroll alatt tartotta, mégsem engedhette meg, hogy a pesti központtól távol olyan szemlélet üsse fel a fejét, amely nem passzol a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez. Egyedül a 10 évvel korábban renitens Szeged maradt meg úgynevezett gyártó bázisként. Ennek voltak személyes és politikai okai is, szakmailag viszont a legkevésbé volt indokolható egyetlen vidéki stúdió fenntartása. Valószínűleg az önkormányzati választáson a jobboldal csúfos szegedi veresége ütötte be az utolsó szeget a regionális televíziózás koporsójába, ugyanis a városban a nagy média túlsúly ellenére sem tudta legyőzni a jobboldal Botka László szocialista polgármestert, sőt, a korábbiaknál is nagyobb arányú kudarcot vallott.

A szegedi stúdió vesztét valószínűleg az okozta, hogy Budapesten nem látják értelmét annak, hogy fenntartanak egy hatalmas alapterületű épületet a kis kapacitást igénylő nemzetiségi műsorokra hivatkozva, ugyanakkor a városban nem lehetett a közhangulatot a regnáló ellenzéki polgármester ellen fordítani annak ellenére sem, hogy a körzeti stúdión kívül a másik három helyi tévécsatorna is a jobboldal befolyása alatt állt.   

Végjáték a Tisza partján

Információink szerint csak február első napjaiban kézbesíti a felmondásokat, ami 26 szegedi televíziós számára munkájuk elvesztését jelenti majd. Az a döntés már december közepén megszületett az MTVA budapesti központjában, hogy az intézmény 177 dolgozójától megválik, ebből 31-en a pécsi, illetve szegedi szerkesztőségekből kerülnek ki, az üzemi tanács azonban azt elérte, hogy a névsort ne a karácsonyi ünnepek előtt hozzák nyilvánosságra. Arra azonban már nem volt esélye az érdekképviseletnek, hogy döntése megváltoztatására bírja a vezetőséget. A megyei munkaügyi központhoz leadott csoportos létszámcsökkentési adatok szerint a szegedi Kálvária téri épülettől 26 kollégának kell búcsút vennie, így Pécsről valószínűleg 5 embert rúgnak ki. Szegeden így 18, Pécsen pedig 5 kolléga marad. Ezek a tények, ám a dolgok ennél sokkal bonyolultabb összefüggésekre mutatnak rá.

Először is, az MTVA megalakulásával néhány éve összevonták a helyi körzeti rádió és a tévé állományát, így a több korábbi leépítési hullám ellenére Szegeden még mindig 44-en vannak állásban. Ez a nagynak tűnő létszám elsősorban a szlovák és román nemzetiségi rádió- és tévéadások elkészítéséért felelt, a mostani létszámcsökkentés így valószínűleg azokat a kollégákat nem is érinti, akik ezeket a műsorokat készítették. A román és szlovák szerkesztők összesen 9-en vannak, szükségük van még rádiós technikusra, tévés vágókra és operatőrökre. Az országos híradónak is működik egy stábja Szegeden, így 2-3 ember biztos marad ennek a feladatnak az ellátására is, és a Magyar Rádió hírműsorait is legalább két ember tudósítja a régióból, így lassan össze is jön a megmaradó 18 ember.

A végjáték közeledtét mindenki érzi, ezért sokan már be is jelentkeztek a helyi városi tévénél, melyet jelenleg az ex-MTV-s Kozó Attila vezet. Mivel a Magyar Rádió épülete sokkal kisebb, mint a körzeti tévé komplexuma, ezért nagy valószínűséggel a maradék tévés csapat is átköltözik a Dózsa György utcába. Ha így lesz, akkor ténylegesen is bezár a magyar regionális közszolgálati televíziózás utolsó bázisa, az értékes ingatlant pedig valószínűleg eladják.

A stúdió egyébként 1996-ban ünnepelte fennállása 20. évfordulóját, amikor minden tekintetben a legjobb éveit élte. Abból az alkalomból egy könyv is megjelent az intézményről, melyben a munkatársak az alapítás viszontagságaira emlékeznek. A stúdiónak olyan vezetői voltak, mint a napokban elhunyt Bán János, Bubryák István, Olajos Csongor, vagy a szintén nemrégiben elhunyt Jurkovics János. A stúdió most már szinte biztos, hogy nem éli meg a 40. születésnapját, hiszen hiába maradt talpon a legutóbbi időkig, a politika addig faragta az igényes regionális televíziózásnak ezt az utolsó kis bástyáját, amíg végül kénytelen megadni magát.

Kamuból sosem elég, ha meg akarod tartani a hatalmadat! - vallja a magyar kormányzópárt. A Fidesz eddigi ténykedése ékes bizonyítéka annak, hogy ha elég sokszor, elég sok helyen, elég sokan elmondanak valamit, akkor attól függetlenül, hogy van-e köze a valósághoz, a népek előzékenyen bekajálják. A Szegedi Kattintós összeszedte azt az öt legátlátszóbb trükköt, melyekkel a Fidesz megtartotta a kétharmadát, és melyek kezdenek kiüresedni napjainkban.

  Fotó: termeszetbaratikor.network.hu

Mottó: A baglyok nem azok, aminek látszanak (Cooper ügynök a Twin Peaks-ből)

1. Megvédjük a nyugdíjakat. Körülbelül az a módszer ez, amikor a fejedhez pisztolyt szegeznek, és azt mondják karcos, dörmögő hangon: „Add ide a pénzedet, én majd vigyázok rá”. Sokan mégis bevették minden idők leghiteltelenebb nyugdíjvédelmi megbízottjának, a pirított barna Selmeczi Gabriellának, hogy nem csak az ország, de a magánnyugdíjunk is jó kezekben lesz, ha rájuk bízzuk. Ígértek akkor mindent, egyéni nyilvántartást, az összeg átvezetését az állami számlánkra, cukorkát, nyalókát, dó jól meg is fenyegették azokat, akik a sok jó ellenére még mindig a felelőtlenül tőzsdéző magánnyugdíj-pénztáraknál akartak maradni. Később kiderült, nem tőzsdéztek el semmit a pénztárak, a nyugdíjbiztosítónál nem vezették át a pénzt a számlánkra, a közel 3 ezer milliárd forint pedig eltűnt, mint mosogatóvíz a lefolyóban. Százezer ember híján szinte mindenki benyelte ezt, és most folyik a maradék nyugdíjpénztárak kivéreztetése. Orbitális kamuzuhatag.

2. Szabadságharc Brüsszel ellen. Ritkán vívnak szabadságharcot olyan ellenség ellen, amelyhez önként csatlakoztunk, tömérdek pénzzel tömi ki a magyar költségvetést, ugyanakkor korholó szavakon kívül semmit sem tesz, ha magasról teszünk az elvárásaira. A szabadságharcot hódítók, diktátorok, elnyomó hatalmak ellen vívják, nem szövetségesek ellen. Brüsszel nem állomásoztat csapatokat hazánkban (még ideiglenesen sem), nem veri le fegyverrel az ellene lázadókat (mint Moszkva), és hagyja, hogy olyan kormányt válasszanak a magyarok maguknak, amilyet csak akarnak. Ennek ellenére a Békemenet hatalmas tömeget tudott utcára vinni azzal a jelszóval, hogy Brüsszel nem Moszkva. A Fidesz törzsszavazói a szopós malacok mohóságával kajálták be ezt a képtelenséget.

Fotó: kepeslapok.co

3. Tandíjmentes felsőoktatás. Ahogy megszorítások nincsenek, úgy tandíj sincs. Mintha attól, hogy valamit nem mondunk ki, már nem is létezne. Az ágyba vizelő rokonról sem beszélünk a családi ebédnél, attól még rokon és létezik, úgyhogy mindenki megnyugtatására közöljük, hogy hivatalosan ugyan nem veszünk tudomást róla, mégis tandíjköteles a felsőoktatás legnagyobb része. Ráadásul azoknak, akik abban a kegyben részesülnek, hogy nem kell sarcot fizetniük az államnak, alá kell vetniük magukat a röghöz kötés ősi törvényének is, mely szerint csak akkor vállalhatnak külföldön munkát, ha itthon már ledolgozták a taníttatásuk árát. Itt jegyezzük meg, hogy kórházakat sem zártak be, szárnyvonalakat sem szüntettek meg a vasútnál, de osztályokat szüntettek meg, illetve ritkították a járatokat. Erre szokták a napkeleti bölcsek mondani, hogy adtak annak a kacskaringós barna masszának egy pofont.

4. Magyarország jobban teljesít. Miben teljesít jobban? - tesszük fel az akadémikus kérdést. Folytatódik a középosztály leszakadása, a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok egyre gazdagabbak (ők tényleg jól teljesítenek), egyre kilátástalanabb a végzetesen elszegényedett milliók helyzete. A régiós összehasonlításban Magyarország a váláság utáni időszak nagy vesztese, még mindig nem érte el a gazdaság teljesítménye a 2008 előtti szintet, noha pártunk és kormányunk már lassan ötödik éve viszi sikerre az unortodox gazdaságpolitikát. Az oktatási reform néhány kézzelfogható eredménye annyiban foglalható össze, hogy immár nem helyben döntik el, kik vezetik az oktatási intézményeket, hogy a miniszterelnök személyes ismerősei kancellárként irányíthatják a főiskolákat és az egyetemeket, és persze a kisiskolások olyan tankönyvekből tanulnak, melyek tartalmát előtte maximum néhány nyúl ismerhette meg. Attól, hogy a közszolgálati média és az osztódással szaporodó kormányzati szóvivők naponta hússzor elmondják, hogy az ország jobban teljesít, még nem oldódik meg azok problémája, akik a munkanélküliség és kilátástalanság elől a hanyatló nyugatra menekülnek, és nem lesz jobb annak sem, aki 46 ezer forintos közmunkabérből kell, hogy kifizesse az 50 ezer forintos devizahitelét. Stadionokkal persze jobban állunk, mint négy éve, de nézőt nem lehet vásárolni a lelátókra költségvetési pénzen. Orbán Viktor lassan elkezdheti tanulmányozni az akasztói stadion történetét, mert néhány év múlva akár Felcsúton is birkák legelészhetnek a stadion gyepén. A birkák legalább tényleg jobban teljesítenek majd...

  Fotó: termeszetbaratikor.network.hu

5. Fülkeforradalom. Parti Nagy Lajos és még sokunk nagy kedvence. A nemzeti átverés kormányának nagy találmánya. A legelső nagy trükk az Orbán-kormánytól, mellyel beizzította a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, majd ugyanennek a rendszerét. Vakargattuk a buksinkat, hogy mire fel ez a forradalmi hevület, hiszen a szocik gyakorlatilag kiherélték magukat 2006 és 2010 között, a Fidesz megkapta az esélyt, hogy véghezvigyen nagy szerkezeti reformokat, növekedési pályára állítsa a gazdaságot, segítse a válság után munkájukat elvesztő, leszakadó társadalmi rétegeket. Ehelyett forradalmasat játszik a kormány, nyilatkozatokat ad ki, mint Lenin elvtárs az októberi puccs után. Mintha Orbán Viktor is úgy gondolta volna, hogy a forradalom permanens, innentől már csak hergelni kell a népet, és ehhez megtalálni az aktuális ellenségeket. Egy dolog azonban elkerülte a figyelmét: Háborúban, forradalomban rombolás van, nem építkezés, az ellenségeskedések még soha nem hoztak békét a társadalomnak, a folytonos harc pedig azzal jár, hogy egyre több az ellenség körülöttünk. A fülkeforradalom mégis nagy siker volt, amelynek lángját a Békemenet vitte tovább. Most azonban kicsit megtorpant a lendület, hiszen a Békemenet sem tudja igazán, miért is tüntessen. Amerika ellen, az oroszokért, a Simicska Lajos árulása miatt? A főnök kivár, még nem adott egyértelmű utasítást, hogy melyik irányban törjön utat magának a fülkeforradalom. Ahogy a Fidesz stratégáit ismerjük, nem probléma nekik új ellenséget találni, úgyhogy folytatódik a nagy nemzeti parasztvakítást.

Frédi és Béni

"Magyarok az utcán a tervezett internetadó, valamint a tiniket, újságírókat és politikusokat érintő drogteszt miatt" címmel terjedelmes cikket közölt a The Independent című tekintélyes brit napilap. A néhány napja megjelent elemzését az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. Tanulságos olvasmány!

Fotó: újszo.com

 Az internet megadóztatása, a minden tizenéves, újságíró, és politikus számára kötelező drogteszt, az üzletek vasárnapi zárva tartása. Intézkedések, amelyeket nem várnánk egy modern, EU tagállam kormányától.

A magyarok számára azonban ezek mindennaposak Orbán Viktor miniszterelnök kormányától, aki az országot az európai irányból, annak volt szovjet ura felé fordítja. Tavaly nyáron egy, azóta Magyarországon hírhedté vált, beszédében Orbán elismerően nyilatkozott Oroszország, Törökország, valamint Kína vezetési modelljeiről, és kifejezte szándékát az "illiberális állam" megteremtésére.

Orbán szokatlan intézkedései a Nyugattal fennálló konfliktusairól való figyelemelterelésnek tűnnek. Tavaly októberben vált nyilvánossá a terv miszerint minden gigabyte internet forgalmat 150 forint (£ 0,40) összegű adóval sújtanának, ugyanabban az időben, amikor hat meg nem nevezett magyar tisztviselőt tiltottak ki az Egyesült Államokból korrupciós vádak miatt.

Az 51 éves Orbán 2010-ben, a népszerűtlen szocialista kormányt követően, került hatalomra a konzervatív Fidesz vezetőjeként, és egy súlyos problémákkal küszködő gazdaságot örökölt.

Unortodox elvei, valamint a magyar nemzeti ügy felkarolása stabil támogatottságot biztosított neki annak ellenére, hogy a szarajevói központú OCCRP Vlagyimir Putyin után a második legkorruptabb politikusnak választotta.

"A Fidesz és Orbán mindig is sikeresen tartotta meg alapvető szavazóbázisát, amely érzelmileg is erősen kötődik Orbán Viktorhoz "- jelentette ki Krekó Péter a Political Capital elemző intézet igazgatója. "Ez tettekben is illiberális populizmus, nemcsak szavakban."

Azonban a legutolsó lépések láthatóan visszájukra sültek el. Az internetadóra adott válaszreakció Magyarország eddigi legnagyobb utcai tiltakozó demonstrációja volt, ami a kormányt a terv csendben történő feladására kényszerítette.

Egy másik, a január 2-i megmozduláson a kormány ellen tüntetők ezrei gyűltek össze és EU-s zászlókat lengetve tiltakoztak Orbán illiberális politikája ellen. A megmozdulást a MostMi, egy a korrupció és a hatalomkoncentráció okán létrejött civil mozgalom, szervezte. A tüntetés résztvevői javarészt fiatalokból álltak, akik azt tapasztalják, hogy a politikai patthelyzettől kiábrándult kortársaik tömegesen vándorolnak Európa más területeire.

A számok ellenére kritikusok azt állítják a mozgalom nem tekinthető annyira hitelesnek, hogy megtörje a Fidesz elsöprő fölényét a magyar politika színpadán. Bár a párt csak a választók 25%-ának támogatását tudhatja maga mögött a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint, ezzel is messze megelőzi a többi pártot, a szélsőjobboldali Jobbikot a maga 14, a szocialistákat a maguk 11 százalékával.

Fotó: Szincsok György

A tavalyi önkormányzati választásokon a Fidesz a 23 budapesti kerületben 17 polgármesteri széket nyert el, a 23 nagyobb városban 20 polgármesteri helyet szerzett meg, valamint elsöprő többséget tudhat magáénak az önkormányzati képviselő testületekben.

Magyarország Európától való távolodását a szavazók nem hagyják válasz nélkül. Az amerikai kitiltásokat követően a Fidesz népszerűsége példátlan arányú, 12%-os, csökkenést szenvedett el az októberi önkormányzati választások utáni hónapban.

Ez azonban még mindig nem volt elég ahhoz, hogy az ellenzék mozgásba lendüljön. Egyesek szerint a problémát az jelenti, hogy a mozgalom apolitikus kíván maradni, és elutasítja az ellenzéki politikusok bevonását. „Jelenleg nincsenek politikai ambícióink”-jelentette ki Várady Zsolt a MostMi egyik alapítója.- „Az elmúlt 25 politikáját utasítjuk el."

A döntés, miszerint távol maradnak a politikától, repedéseket okozott a mozgalomban, melyek a pénteki demonstráción láthatóvá is váltak.

„Nem elég szidni a rendszert"- szólt Vágó Gábor, a mozgalom egy másik vezéralakja, az egybegyűltekhez – „Alternatívát kell mutatnunk azzal, hogy öntudatos állampolgárok vagyunk."

„ A zűrzavar nem teszi lehetővé, hogy az ellenzék valódi fenyegetést jelentsen Orbán számára.”- mondta Krekó Péter. -„Mivel a szervezők különböző álláspontot képviselnek, korai lenne még politikai manifesztumról beszélni. Ők csak felerősítik a magyar társadalom negatív érzéseit."

Fordította: Szvetnik Péter

Az eredeti angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:

http://www.independent.co.uk/news/world/europe/hungarians-take-to-the-streets-over-plans-to-tax-the-internet-and-drugstest-every-teenager-journalist-and-politician-9959124.html

...de soha nem merted megkérdezni senkitől. Munkaalapú társadalom, unortodox gazdaságpolitika, rezsicsökkentés, nemzeti burzsoázia, nemzeti együttműködés rendszere, nemzeti konzultáció. Mindig csak karcolgattad, mit is jelenthetnek ezek a kifejezések, de soha nem merted felfedni a tájékozatlanságodat, nehogy idegen testként kezeljen a rendszer. A Szegedi Kattintós most megpróbál segíteni, bár a kihívás óriási.

   Fotó: tanszabadsag.hu

Kezdjük értelmezésünket mindjárt egy olyan kifejezéssel, melyet maga a miniszterelnök vezetett be a köztudatba, de van egy olyan rosszízű rendpárti felhangja, hogy a fideszes többsége sem igazán kedveli.

1. Munkaalapú társadalom. Egyrészt azt sugallja a kifejezés, hogy eddig nem a munka alapozta meg a társadalmunkat, másrészt kódolva utal arra az etnikumra, melynek soraiban a legjellemzőbb a munkanélküliség. Mintha az Orbán-kormány által széles körben kiterjesztett közmunkaprogram a maga söprögetős, bozótirtós, árokásós jellegével megteremtene egy olyan társadalmi környezetet, melyben mindenki képességeinek és érdeklődésének megfelelő munkát végezhetne. A munka az alapja minden emberi társadalomnak, a demokráciáknak, monarchiáknak, diktatúráknak, banánköztársaságnak, így teljesen értelmetlen ezt a kifejezést újdonságként tálalni. Ez a szóösszetétel ráadásul sérti azokat, akiknek nincs munkájuk, azt sugallja ugyanis, mintha meg kéne győzni őket arról, hogy vissza kell térniük a munka világába. Arra jó ez a szóförmedvény, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az országban nem keletkeznek valódi munkahelyek, melyekre egzisztenciákat lehetne építeni. Gyanúnk szerint azért agyalta ki a fideszes agytröszt ezt a rendpárti zöngéket sem nélkülöző fogalmat, hogy ellenpólust állítson a nyugati demokráciákban előszeretettel hangoztatott jóléti társadalom kifejezésnek. Mintha a jólét önmagától lenne, és nem a munkától, mintha a szociális gondoskodás a jóléti társadalom luxusszolgáltatása lenne. Szóval, ez csak játék a szavakkal,lényeg, hogy ne arra figyeljünk, ami az igazi probléma, ugyanis egyre távolodunk a derék osztrákok életszínvonalától, noha 25 éve még reálisnak tűnt, hogy utolérjük a sógorokat.

2. Unortodox gazdaságpolitika. Akkora ökörség, hogy még a helyesírást ellenőrző program is rendszeresen aláhúzza. Épp olyan abszurd kifejezés, mintha azt mondanánk, hogy unortodox egyház, vagy unortodox karácsony. Tagadjuk, hogy ortodox, de azt sem tudjuk, hogy mit értünk ortodox alatt. Marx dörzsöli a szemét. Minden gazdasági módszert elvet, amelyet nem Matolcsy György talált ki? Kezdjük máshogy! Mit is ért ez alatt a kifejezés alatt Matolcsy György? Adóztassunk meg mindenkit, akinél van egy kis pénz, kivéve azokat, akik a haverjaink. Ne alakítsuk át a gazdaság szerkezetét, ne hajtsunk végre reformokat, pateroljuk ki az olcsó hitelt kínáló IMF-et, sértődjünk meg, ha bóvli kategóriába sorolnak bennünket, ha pénzre van szüksége a költségvetések szedjünk be sok lóvét azoktól, akiknek még van, aztán pedig szórjuk el stadionokra, meg olyan alapítványokra, melyek az unortodoxiát népszerűsítik majd. Az unordoxia itt az inkompetencia szinonimája, úgyhogy nem is érdemes sok energiát abba ölni, hogy megértsük ezt az unortodox kifejezést. Legalább akkora marhaság, mint a kis piros foltocskák a japán és magyar csecsemők popsiján, melyre a két nép rokonságát épít a nemzeti bank elnöke.

3. Rezsicsökkentés. Az unortodox gazdaságpolitika vadhajtása. Lásd: rezsiharc, a rezsicsökkentés költségvetése, rezsibiztos. Mintha a hülyeség osztódással szaporodna. És tényleg! Heim Péter , a Fideszhez közeli Századvég vezető közgazdásza mondta, hogy márpedig rezsicsökkentés nincs. Ő biztosan nem szoclib bérenc vagy amerikai ügynök ügynök, úgyhogy higgyünk neki. Lehet központilag csökkenteni az energiaárakat, ám ennek ára van. Ha a rendszerből valahol pénzt veszünk ki, akkor azt máshol pótolni kell. És ezen nem segít a nonprofit állami szolgáltató sem. Nem az a baj ugyanis Magyarországon, hogy magasak az energiaárak, hanem, hogy keveset keresnek az emberek. Nem az a gond a szolgáltatókkal, hogy külföldi tulajdonúak, hanem, hogy a keletkezett nyereség nagy részét mindenképpen vissza kell forgatni a rendszerbe az ellátás minőségének javítása érdekében. Ha ezt nem tudja megtenni egy szolgáltató - legyen az francia, német, magyar vagy üzbég -, akkor fel kell készülni az áramszünetekre, a gázellátás akadozására. A rezsit ugyanakkor nem lehet végtelenségig csökkenteni, mert ezzel ugyan el lehet üldözni a nyugati karvalytőkét, ám ki venne át a nemzeti burzsoázia képviselői közül olyan üzletágat, amely vastagon veszteséges? Van azonban a rezsiharcnak egy áldozata a kormányzati oldalon is. Németh Szilárd rezsibiztos (a Fidesz Füge Frankie-je) úgy elvérzett az országgyűlési választáson, hogy Csepelen még a polgármesterségért sem indulhatott csatába. Ő a rezsiharc mártírja. Lesz még több is.

4. Nemzeti burzsoázia. Az értelmezhetetlen kifejezések egyik csimborasszója. Eleve nem szeretjük a burzsoákat, mert azok nyugatról jönnek, cilindert viselnek, szivaroznak és pénzeszsákon ülnek. Ehhez képest mivel jobb a magyar burzsoá? Darutollas kalapot visel, Fecskét szív és magyar állampapírokon csücsül? Miért jobb, ha Simicska Lajos Nyerges Zsolt vagy Mészáros Lőrinc kaszál nagyot, mintha egy osztrák bankár vagy német autógyáros? Ők nem foglalkoztatnak magyar munkaerőt, nem fizetnek be adókat, nem támogatják a magyar olimpiai csapatot? Mitől jobb nekem, ha Csányi Sándor gazdagodik, mint egy francia multi? Lényegét tekintve szinte mindegy, igaz utóbbi legalább tőkét fektet be, munkakultúrát honosít meg, és ugyanúgy elveszi a hasznát, mint az aki nemzeti színű pántlikával köti át a munkaszerződésedet, melyekben minimálbért kínálnak a honi dolgozónak.

    

   Fotó: amexrap.hu

5. Nemzeti együttműködés rendszere. Először is mitől nemzeti? Az ellenzéki érzelmű polgárokról (Kubatov) listát vezetnek, rendszeresen idegen szívűként, komcsiként aposztrofálják őket, akkor meg minek eljátszani, hogy mindannyian a nemzet részei vagyunk? Mitől együttműködés? Senkivel nem konzultálnak, a döntéseket a hatalmon lévők szűk köre hozza meg, még a népszavazási kezdeményezéseket is úgy megnehezítették, hogy egyhamar nem fogjuk tömegesen elmondani a véleményünket egy konkrét kérdésről. Mitől rendszer ez? Ez nem rendszer, hanem porhintés, mely jól hangzik (porzik), ám nincs semmi jelentése. A NER épp olyan felesleges kifejezés, mint a NENYI (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata), mely tulajdonképpen az ikertestvére. Arra jó, hogy nevet adjunk a gyereknek, akit senki sem látott, csak beszélnek róla. Arra mindenesetre jó, hogy így nevezzük majd az Orbán-rendszert, ha a memoárjainkban megemlékezünk róla, és el akarjuk kerülni a szóismétlést.

6. Nemzeti konzultáció. Mitől nemzeti? Attól, amitől az adóhivatal, a fogyasztóvédelmi hivatal, az agrárkamara és ki tudja még mi minden nemzeti. Nem kéne visszatérni a jól bevált „magyar” szóhoz? Lassan már nem Magyarországon élünk, hanem Nemzetországban. De jó, legyen nemzeti, ha már mindenképpen megirigyelték nagyjaink Petőfitől ezt a szót. De mitől konzultáció az, amikor Orbán Viktor küld egy levelet, melyben kérdésnek látszó válaszok jelzik a helyes irányt. Sok hűhó semmiért. Milliárdokat elszórni csak azért, hogy két napig erről beszéljenek a közszolgálati televízióban. Vagy amit kartok.

    

   Frédi és Béni

Járj biciklivel, akkor piálhatsz is, és nem kell azon agyalnod, melyik útszakasz fizetős, és melyiken hasíthatsz anélkül, hogy megbüntetnének. Körülbelül így foglalható össze a kormány üzenete, melyet az új fizetős szakaszok rapid bevezetésével juttatott el az autósokhoz. Vendégszerzőnk, Szbh (Szögedi betyár a hegyekből) bosszankodásából az is kiderül, hogy a káosz is olyan, mint a hülyeség: gyakorlatilag határtalan.

Fotó: Szincsok György

A Fidesz ötletelős politikájának esszenciája az elkerülő útszakaszok fizetőssé tétele. Az elképzelés a semmiből kúszott elő, amikor a költségvetés tervezetének benyújtása után kiderült, hogy még valahonnan elő kell kaparni néhány milliárdot. Egy ilyen döntés meghozatala előtt minimum a szakmai szervezetekkel kéne konzultálni, hatástanulmányokat kéne készíteni, ehhez képest még azt sem lehet pontosan tudni, mely útszakaszokra vonatkozik a fizetőssé tétel. Itt van például Csongrád megye, ahol az autósok egymást kérdezgették a szilveszteri buli utáni másnaposság kábulatában, most akkor merre is lehet menni ingyen, és hol vár rájuk a sarc?

Alaposan bekavar például a szegedi régiónak a gyorsforgalmi utak teljesen fizetőssé tétele, ugyanis eddig ugyanis Szeged környékén ingyenesen lehetett használni az M5-ös autópályát a Szeged-Észak csomóponttól a röszkei határátkelőig. Január elsejétől viszont már a röszkei belépőknek is egyből fizetniük kell, vagyis már a szerb oldalon meg kell venniük az e-matricát. A kiút az ásotthalmi átkelő lehet, de attól meg az 55-ös út forgalma növekszik meg még jobban, amivel Mórahalom jár rosszul. No, de a bajok nem állnak meg a megyehatárnál!

Balfék kapitány támad

Alaposan beletrafált a kormány a gyorsforgalmi utak teljes fizetőssé tételével. Az hagyján, hogy Schmitt Pál lehetett a nyelvőr a térképeknél (Százhalombatta helyett Szászhalombatta lett), hogy olyan lehajtókat szerepeltetnek, amelyek nem is léteznek, hogy Ferihegyre is kell matrica, hogy a honvédelmi miniszter nagy pofával utasítja rendre az ellenzéket, hogy márpedig Vas megyében nem lesz fizetős útszakasz, aztán kiderül, hogy mégis. (Kis mellékes: ha Hende Csaba egy kb. húsz kilométeres útról sem tudja, hogy az fizetőssé válik, holott ő is kormánytag, akkor vajon mennyire lehet képben a honvédség dolgait illetően? No comment.) Arról még nem is beszéltünk, hogy mindezt nulla egyeztetéssel sikerült bedobni és megszavazni, a Magyar Közlöny december 30-án este adta ki, hogy akkor január elsejétől fizetni kell, mint a katonatisztnek. (A vezess.hu (http://www.vezess.hu/magazin/megyei-autopalya-matrica-fizetos-utak/57561/) összefoglaló cikke az eddigi anomáliák nagy részéről, a térképek használhatatlanságáról a 444.hu http://444.hu/2014/12/31/a-fizetos-autopalya-szakaszok-terkepeit-hokuszpok-rajzolta-zsirkretaval/ írt egy nagyobb lélegzetű elemzést.)

A megyei matricák bevezetésével a gyorsforgalmi utak olyan szakaszai is fizetőssé váltak, amelyeket eddig ingyenesen lehetett használni, mint például a Szegedet, Kecskemétet elkerülő M5-ös szakaszt, vagy az M8-as és M9-es néven futó Duna-hidakat (http://www.pecsistop.hu/regio/fizetos-lett-a-szekszardi-hid-es-a-kaposvari-elkerulo-is/1287989/). Az elkerülők azt a célt szolgálták, hogy a teherforgalom elkerülje a belső városi utakat (légszennyezettség, forgalom, zajterhelés csökkenése, meg hasonló szoclib dolgok), a két híd a dunai átkelők számát szaporítja, az M9-es pedig a szekszárdi térséget köti össze Bács-Kiskun megyével. 

A veszprémi időközi választás miatt nem kell fizetni?

Veszprém megyében egy útszakasz lett fizetőssé, ugyanis Balatonfőkajár mellett 7 kilométernyi autópálya-szakasz ehhez a megyéhez tartozik. Ez a Balatonra tartóknak okoz eggyel több problémát a meglévőkön felül. A térképeken a szomszédos megyékbe haladó szakaszokat sárga színnel jelölték, és a következő jelmagyarázatot fűzték hozzá: "Jelölt megyei és irány szerinti szomszédos megyei matricákkal használható szakaszok". Hogy akkor most ez mit is jelent pontosan, azon a fél országos sajtó igyekezett fogást találni, az Origo (http://www.origo.hu/gazdasag/20150101-utdij-mar-kaphatoak-a-megyei-matricak.html) vágta át a gordiuszi csomót: meg kell venni a veszprémi matricát is, azaz egy Budapest-Fonyód autópályás kaland megyei matricákkal 20 ezer forintba kerül. 

Navracsics Tibor megyéjével kapcsolatban másik érdekesség, hogy a 710-es néven futó út annak ellenére nem lett fizetőssé nyilvánítva, hogy egyszer majd az M8-as autópálya egyik szakasza lesz. Mint ahogy a 8-as főút sincs fizetőssé nyilvánítva, holott ott is vannak autóútként nyilvántartott részek, valamint olyan szakaszok, melyek ugyancsak az egyszer majd a távoli jövőben elkészülő M8-as autópályává nemesülnek. Nem vennénk rá a mérget, hogy nem a veszprémi időközi választás miatt nem lettek egyelőre berajzolva a fizetős tételek közé ezek az utak, mert hogy a Kaposvárt északról elkerülő 61-es főút is fizetőssé vált január elsejétől.

Fotó: Szincsok György

Csongrád megyében borul a bili

De ami az igazi szívást jelenti a megyei matricás rendszerben, az a határátkelők kérdése: Szegednél ugyanis január elsejétől kezdve nem lehet matrica nélkül elhagyni Röszkénél a határt. A kormany.hu-n található Csongrád megyei térkép (PDF - http://www.kormany.hu/download/0/36/30000/Csongrad_megye.pdf) szerint ugyanis a fizetési kötelezettség a határtól kezdődik, márpedig pár éve már az autópályáról lehet Szerbiába átjutni, a régi röszkei átkelő az 5-ös út végén megszűnt. Mivel az ellenőrzési rendszer az idei évtől úgy változott, hogy már a gyorsforgalmi szakaszra fölhajtva szükséges a jogosultság megléte (vagyis már nem játszik az, hogy "jajj, elfelejtettem, de még az első benzinkútnál megveszem, vagy még a mai nap folyamán", mivel az autópályákon található benzinkutat innentől csak elővételes matricákat árulhatnak), így annak, aki belépne Magyarország területére, már rendelkeznie kell valamilyen jogosító eszközzel (éves összes, éves megyei, tíznapos, havi, stb. matrica).

Csakhogy ezt eddig senki nem kommunikálta. Így az előző három napban hazánkba érkező autósok akár büntetésre is számíthatnak. A nemzetiutdij.hu-n (http://www.nemzetiutdij.hu/Dijfizetes/Ertekesitesi-pontok/) felsorolt értékesítési pontoknál kiderül, Szerbiában összesen hét helyen lehet magyar autópálya-matricákat kapni: Belgrádban és Újvidéken egy-egy MOL-kúton, Szabadkán két MOL-kúton, Horgoson is egy MOL-kúton, valamint a határátkelőnél, két helyen.

A másik nagy gubancot a kilépés okozza. Eddig Szegedről Szabadkára a legegyszerűbben Röszkén át vezetett az út, ha az bedugult, akkor Ásotthalom felé volt érdemes menni, bár a királyhalmi/bácsszőlősi átkelő csak reggel hét és este hét közt van nyitva. Végső esetben Tompa is elérhető, mint másik nemzetközi határátkelő. Az 55-ös út azonban éppen felújítás alatt áll, és a 2x1 sávos út így is elég forgalmas, hiszen az egyetlen út, mely a déli határ mentén Szeged-Bátaszék közt bonyolítja a kelet-nyugati forgalmat. Ha az a tömeg, amely eddig Röszkénél hagyta el a határt, áttevődik az ásotthalmi átkelőre, az eléggé megdobja azon a harminc kilométeren a forgalom nagyságát. E szerint a forgatókönyv szerint Mórahalom lenne az igazi vesztes, hiszen még nincs kész az elkerülő a településtől északra, így az 55-ös forgalma rajtuk megy majd keresztül. Mórahalom egyébként fideszes fellegvár a megyében, úgyhogy demokratikusan ütnek mindenkin a kormány illetékesei, ha éppen nincs időközi választás a közelben.

Röviden és tömören: megint sikerült kutyafuttában, megfelelő tanulmányok és előkészítés nélkül beüzemelni egy olyan rendszert, mellyel nagyobb a szívás, mint a haszon. A dunai átkelők esetében konkrétan hídpénzt szed az állam, amit 1946-ban töröltek el az országban. A röszkei határátkelő fizetőssé tételével pedig Mórahalom járhat rosszul, de a szegedieknek is újra kell tanulniuk a járást Szerbia irányába, ha nem akarnak fizetni. Lehetne ezt finomítani, de minek: hozzá nem értő balfékek hoztak megint olyan törvényt, aminek hatásáról a lehető legkevesebb tudnivalójuk sincs. 

Szbh

Képes-e irányt váltani a mamut rohanás közben? Ez lesz a legfontosabb kérdés 2015-ben, hiszen a Fidesz őrült száguldása közben már szinte minden falon átment, amelyeken csak lehetett, ám most olyan hatalmas szakadék tátong előtte, mely örökre elnyelheti. Ha a párt hatalmas testét sikerül menet közben új irányba állítani, lehet esélyük a túlélésre, ha azonban még mindig faltörő kosnak képzelik magukat a Fidesz vezetői, akkor nagy zuhanás vár rájuk.

             Fotó: hvg.hu

A miniszterelnök év végi televíziós interjújában egyértelművé tette, hogy esze ágában sincs változtatni kardcsörtető politikáján, a magyar emberek fölött továbbra is úgy akar bábáskodni, hogy nem kíváncsi arra, tulajdonképpen mit is szeretnének a nép egyszerű fiai. Orbán továbbra is csodafegyvernek tartja azt a kommunikációs trükköt, hogy épp azzal dicsekszik, amiről jó lenne hallgatnia, és azokat védi meg, akiktől épp elvesz.

A közszolgálati televízió riportere igyekezett úgy tenni, aki valódi kérdéseket tesz fel, ám a válaszokból kiderült, hogy egy előre megtervezett kommunikációs stratégiáról volt szó: A kormánypárt népszerűségvesztése Orbán szerint csak átmeneti állapot, a tüntetések tulajdonképpen a kormány sikerei, hiszen 89-ben épp azért buktatták meg a kommunistákat, hogy demonstrálni lehessen a kormányok ellen, az internetadót pedig csak azért nem lehetett bevezetni, mert a nép nem értette, hogy ez a teher tulajdonképpen érte van. Ja, és a legjobb: az urizáló fiatal kormánypárti politikusok nem is rázzák a rongyot, mert rongy sincs, sőt rengeteget dolgoznak, ráadásul szeretik a hazájukat.

A miniszterelnök ékesen bebizonyította az év végén, hogy már képtelen megújulni, elcsépelt közhelyeket pufogtat, hamis gyöngyöt szór a nép elé, és tulajdonképpen minden rossz mögött Gyurcsányt és cimboráit sejti, és még az amerikaiak nyomása mögött is az egykori szocialista miniszterelnök áll. Orbán olyan őskövület, melyet már arrébb rakni sem érdemes, nem érti a valóságot, nem látja át a saját pártja viszonyait, a nemzetközi erővonalak között pedig eltévedt idegenként bolyong. Nem csoda, hogy a sajátjai is lázadoznak, nem akarják ugyanis, hogy az Orbán által megtestesített hatalmas őskövület őket is maga alá temesse.

Mi várható így 2015-re? Elképzelhető, hogy továbbra is Orbán akarata érvényesül: kapára, kaszára kap a magyar, és üti-veri az ellent, legyen az norvég, amerikai, holland vagy német, multi vagy magyar civil. Ez nyilván nem mehet sokáig, hiszen nincs sem muníciónk, sem időnk ilyen értelmetlen háborúskodásra, ráadásul az első számú szövetségesnek előlépett orosz medve éppen a saját sebeit nyalogatja. Ebben az esetben szépen lassan elfogyunk, mint a gyertyaszál, gazdasági és politikai értelemben kivérzünk, és amit eddig józan ésszel fel nem fogtak nagyjaink, azt kényszerből megteszik, vagy zuhannak egy hatalmasat.

Másik eshetőség, ha a Fideszen belüli elégedetlenség elér egy kritikus pontot, és komoly személycserékre kényszerítik a miniszterelnököt. Orbán az idézett évbúcsúztató beszédében egyébként kizárta a kormányátalakítás lehetőségét, így ezt mindenképpen belső nyomás hatására fogja megtenni, ha még ő lesz a kormány első embere. Elképzelhető egy kompromisszumos megoldás, hiszen a Fideszben mindig adtak annak a látszatára, hogy nincsenek komoly ellentétek a párton belül. Ha például Orbánt rá tudnák venni arra, hogy mondjon le a pártelnöki funkciójáról, miközben megtarthatja a kormányfői posztot, akkor létrejönne egy jól kitapintható ellenpólus a Fideszen belül, mely akár a kormány munkáját is tudná befolyásolni. Így akár azt is lehetne kommunikálni, hogy a rendkívüli helyzetben meg kell osztani a munkát, ezért kell új ember a párt élére a rendkívül elfoglalt kormányfő helyére. Arra kevésbé lehet számítani, hogy Orbán Viktor a miniszterelnökséget áldozná fel a párt vezetése oltárán, hiszen ez számára sokkal fontosabb poszt, ráadásul innen ülhetne át komolyabb gond nélkül az államelnöki székbe.

A lényeg persze a részletekben rejtőzik. És a lényeg az, kik lehetnének Orbán Viktor kihívói, illetve kik képezhetnének ellensúlyt a kormányfővel szemben. Az ifjú törökök közül Rogán Antalt mindenképpen kihúzhatjuk a névsorból, hiszen a vagyonnyilatkozatának sokszori átírásával, kerületi polgármesterként meghozott korrupciógyanús intézkedéseivel eléggé leértékelte magát a házi toplistán, vele már valószínűleg látszólagos ifjú szövetségesei sem számolnak. Maradna Szijjártó Péter, aki külügyminiszterként csak bukdácsol a diplomácia nagy akadályversenyén, ráadásul a vagyonnyilatkozata szerint gyakorlatilag a szülei tartják el, akár egy tanulmányaira koncentráló gimnazistát.

A kiismerhetetlen és ravasz Giró-Szász Andrásra mindig lehet számítani, ha pénzről és hatalomról van szó, ám neki egyelőre nincs olyan súlya, mellyel ringbe szállhatna akár csak egy miniszteri posztért is. Habony Árpád hivatalosan nem is létezik, fizetést nem kap, ráadásul Orbán bizalmi embere, így őt is nyugodtan a cserepadra ültethetjük. Marad a bizarr tekintetű, cinikus mosolyú vásárhelyi megmondó legény, aki már szinte minden minisztériumtól elszipkázta a sok pénzzel és befolyással bíró területeket. Lázár János kétségtelenül ott tapossa Orbán Viktor sarkát már egy ideje, de lehet, hogy épp ez lesz a veszte. Mivel a Fidesz belső viszonyai épp olyan átláthatatlanok, mint a paksi szerződés részletei, nem tudhatjuk, hogy Orbán miért építette fel maga mellett Lázárt, miért tűri el arrogáns stílusát akár a hozzá közel álló kormányzati vezetők kárára is, meddig akarja hizlalni a volt vásárhelyi polgármester önbizalmát.

Mivel Orbán mindig kiváló kamarillapolitikus volt, elképzelhetetlennek tűnik a feltételezés, hogy nincs Lázár esetében egy „B terve” amely akkor lépne életbe, ha a miniszterelnökséget vezető miniszter megpróbálna túlnőni a főnökén. Nyilván van ilyen, de azt már tényleg nem tudhatjuk, hogy Orbán mivel szorongathatja meg a tökös alföldi legény férfiasságát.

És még nem beszéltünk a veteránokról. Elsőként Kövér Lászlóról, aki mostanában elszabadult hajóágyúként lő olykor éppen Lázárékra, olykor pedig a szemtelenkedő amerikaiakra. A házelnök ingerült reakciói arra engednek következtetni, hogy tényleg nagy a baj a párt és a kormány háza táján, ám belőle valószínűleg már nem lesz EU-s zászlót üldöző, antibolsevista, beszólogatós házelnöknél magasabban jegyzett funkcionárius.

És itt van a lassan az ellenzék kedvencévé avanzsáló Pokorni Zoltán, aki azon kívül, hogy veterán kormánypárti politikus létére kimondottan szerény anyagi helyzetben élte meg a harmadik Orbán-kormány válságát, komolyabb érveket nem lehet felhozni mellette. Az, hogy bírálta Hoffmann Rózsát az elbaltázott közoktatási politikáért, és hogy csípi a szemét Lázár egymilliós karórája, még nem elég indok arra, hogy hirtelen minden utóbbi négy évben a Parlamentben leadott szavazatát megbocsássa neki az istenadta nép. Pokorni kiszolgálta a rendszert szegényen és szorongva, de a lényeg, hogy nyomta a gombot, mint süket a csengőt, ha a frakcióvezetője leadta a jelt. Pokorni persze nem az ellenzékieknek akar imponálni, hanem a sajátjainak, akik okkal láthatnak benne kompromisszumokra hajlandó, okosan kombináló, europer politikust, aki visszarántja a fideszes mamutot a szakadék elől. Nyugati szövetségeseink ugyanis nem a Fideszt hatalmát szeretnék megdönteni, hanem egy olyan vezetőt szeretnének a kormány élén látni, akivel közös értékek mentén politizálhatnak. Ilyen személy lehet Varga Mihály is, aki persze most betagozódik az orbáni papagájkommandóba, mint muzikális ministráns a templomkórusba, de ha önállóan dönthetne, nyilván nem ebbe az irányba vinné a magyar gazdaságpolitikát.

Az alapvető kérdés mégis az, hogy van-e egyáltalán jó megoldás a Fidesz számára a mostani helyzetben? Nehéz dilemma. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi a legkevésbé rossz számukra, akkor könnyebb megadni a választ. Olyan személycserék kellenek a pártban és a kormányban, melyek segítségével lassítják a mostani eszeveszett rohanást, lehetőséget adva ezzel arra a Fidesz nagy mamutjának, hogy olykor irányt váltson. Hogy ki üli meg ezt a hatalmas állatot, még nem tudni pontosan, de az biztos, hogy nem lesz könnyű dolga 2015-ben.        

A Szegedi Kattintós bebizonyítja, hogy a fideszes kommunikációs agytröszt messze nem használta ki a néphülyítésben rejlő óriási lehetőségeket. Íme néhány ötlet arra, miként lehet elterelni a már ismert kommunikációs trükköknél is hatékonyabban a magyar ember figyelmét a szegénységről, Lázár János milliós órájáról, az új adókról és az amerikai kitiltási botrányról.

               Fotó: csodabogyo.lapunk.hu

Amilyen gyorsan előrántották a bűvészkalapból, olyan gyorsan vissza is ejtették oda Kocsis Máté pisilős, drogmaffiás ötletét. Aztán jött a vasárnapi boltbezárás, ami a kutyaharapás szőrivel bölcsesség fideszes változata, melynek lényege, hogy ez hülyeséget leghatékonyabban egy másik, annál is nagyobb hülyeséggel tudsz kioltani. Nem jött be, de biztosak lehetünk abban, hogy a kormány kommunikációs gépezete nem tétlenkedik az ünnepek alatt sem. Addig is, amíg elő nem állnak a farbával, a Szegedi Kattintós is megvillant néhányat a lehetőségek közül. Csapjunk is bele a lecsóba!

1. Egyszer már megpróbáltuk a II. Világháború alatt megleckéztetni az amerikaiakat, most miért fognánk vissza magunkat? Az a próbálkozás kissé egyoldalúra sikeredett, mert nem tudtunk reguláris csapatokat eljuttatni Florida partjaihoz azon prózai okokból, hogy nem volt sem megfelelő hajónk, sem tengerünk, a repülőinket pedig félúton Biatorbágy és Tapolca között lelőtték volna, ha netán New York bombázását kapták volna feladatul. Ellenben rendesen megszórtak bennünket az amcsi bombázók, és több ezer magyar katona és levente esett amerikai fogságba Ausztriában és Németországban.

Most azonban a Dunán feltűnés nélkül leúsztathatnánk egy aknaszedő hajót egészen a Fekete tengerig, onnan a Boszporuszon és a Dardanellákon, valamint a Földközi tengeren keresztül Gibraltár érintésével az Atlanti óceánt átszelve eljuttathatnánk békaemberek egy kisebb csapatát a keleti partra, ahol különböző szabotázs akciókkal kényszeríthetnék térdre az elbizakodott amerikai imperialistákat. Szóval, merjünk nagyot álmodni, és üzenjünk hadat az Egyesült Államoknak megtorlásul öt magas rangú kormányhoz közeli emberünk kitiltása miatt. Ha megtesszük, nem csupán itthon tereljük el a figyelmet, de a világsajtó garantáltan velünk foglalkozik majd legalább két napig.

2. A következő javaslat is katonai jellegű: Jelentse be a magyar kormány, hogy Magyarország mostantól atomnagyhatalom. Az első döbbenet után Kumin Ferenc, Giro-Szász András és Tuzson Bence egymást váltva csöpögtessék az információkat. Bizonyos technikákat Irántól, a dúsított uránt Észak-Koreától, a célba juttatáshoz szükséges rakétákat pedig az oroszoktól szereztük be. Szilárd Leó és Teller Ede örökösei gratuláló táviratokat küldenek majd Orbán Viktornak, az amerikaiak úgy megijednek, hogy azonnal felfüggesztik André Goodfriend diplomáciai mentességét, odadobva az ármánykodó ügyvivőt a magyar igazságszolgáltatásnak, a Jobbik pedig kezdeményezi, hogy atomtechnikánkat baráti alapon osszuk meg a Hamasszal, a Hezbollahhal és minden olyan terrorista szervezettel, amely Izrael elpusztítására törekszik.

3. A magyar kormány kezdjen zenei offenzívába. Balog Zoltán erőforrásminiszter jelentse be, hogy Mága Zoltán a New York-i Carnegie Hall-ban Fásy Ádám pedig a 49-ik Super Bowl szünetében lép fel Bunyós Pityu és Kaczor Feri társaságában. A magyar kultúra élharcosai közül az első vonalba lehetne szólítani Havasi Balázst, és Edvin Martont, de besegíthetne a 3+2 Szerbiából és Németországból Leslie Mándoki is, a közszolgálati televízió pedig örömittasan bejelentené, hogy a magyar zene meghódította a világot.

4. Varga Mihály és Matolcsy György közös sajtótájékoztatón jelentsék be, hogy a jelenleg devizában meglévő államadósságunk 70 százalékát manatra (AZN), az azeri pénznemre cseréljük. Orbán Viktor szokásos péntek reggeli interjújában helyesli a lépést, mellyel szorosabbra fűzzük a kapcsolatokat a baltás gyilkos hazájával. Orbán kiemeli, hogy Azerbajdzsán olyan erős illiberális állam, melyben elképzelhetetlen a nemzeti valuta árfolyam-ingadozása, ezért megbízhatóbb pénznem, mint a hanyatló nyugatot szimbolizáló dollár és euró.

5. Még ugyanebben a péntek reggeli rádiós monológjában a miniszterelnök bejelenti, hogy megválik főtanácsadójától, akit egyben kinevez a Szent Korona várba szállításárét felelős államtitkárrá. Habony Árpád helyére Pataki Attila érkezik, akinek elsősorban az lesz a feladata, hogy javítsa a kommunikációt a földönkívüliek és a kormány között. Orbán Viktor szerint ugyanis meg kell értetni a derék marslakókkal, hogy a rezsicsökkentés mellett az internetadó, az új útdíjrendszer és a vasárnapi boltbezárás is az ő érdekeiket szolgálja. Pataki a legalkalmasabb erre a feladatra, mert érti a földönkívüliek nyelvét, ugyanis olykor nem csak a várost, de a bolygót is elhagyja.

6. A miniszterelnök bejelenti, hogy nemzeti konzultációt indít a kormány a fogpiszkálóadó bevezetéséről. Az már biztos, hogy minden elhasznált piszkáló után 27 százalékos "erdőhozzájárulási díjat" kell fizetni, csak az lesz a kérdés, hogy a befolyt összegből a Pilis erdeit telepítsék-e újra, esetleg az államadósságot csökkentsék vagy vásároljanak egy újabb ingatlant a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványának. Azok, akik esetleg gyufaszállal vagy műanyag villával próbálják az ételmaradékokat kipiszkálni a fogaik közül, büntetőadót fognak fizetni, amely sávosan nő attól függően, hogy az illető az RTL Klubot vagy a közszolgálati televízió műsorát szokta-e nézni.

7. A kormány bejelenti, hogy nem újítja fel a 3-as metrót, hanem nemzeti óvóhellyé nyilvánítja, a nyomvonalon ugyanakkor magasvasutat épít uniós forrásból. Az építkezést keresztező házakat lebontják, helyettük az ócsai lakóparkban kínálnak fel cserelakásokat a tulajdonosoknak, melyek sokkal szebbek és komfortosabbak lesznek a korábbiaknál.

8. És végül a legmeggyőzőbb blöff: A nemzeti szuverenitás jegyében tiltsanak be mindent, ami valamilyen formában Norvégiához köthető. Ne lehessen például norvég bőrápolót forgalmazni, norvégmintás pulóvert hordani, norvég erdei macskát tartani, norvég fenyőt állítani a karácsonyi ünnepek alatt, és csapjon le a rendőrség mindenkire, aki A-ha számokat hallgat, zárjanak be minden színházat, melyek Ibsen darabjait játsszák.

Búcsúzóul idézzük Lord Shaftesbury örökbecsű sorait, aki ugyan nem volt sem norvég, sem amerikai, de a lényeget elég jól megragadta a következő két mondatban: "Mert az ellenállás természetszerűleg ott a legerősebb, ahol legszigorúbb a kényszer. Minél súlyosabb a teher, annál keserűbb a szatíra, s minél nagyobb a szolgaság, annál kifinomultabb lesz a bohóckodás."

Bréking: A Fidesz elérte a magyar politikai vicc újjászületését, amihez azért elég rendesen kellett kalapálnia a népet az utóbbi öt évben. Lassan olyan jellegű vicckultúra kezd kialakulni hazánkban, mint amilyen a Rákosi- vagy a Kádár-korszakban volt jellemző. A nép egyszerű gyermekei nem kímélik sem a legfőbb pártvezetőt, sem a hatalmon lévő pártot. Íme egy kis válogatás a teljesség igénye nélkül.

Kép: NÉGYmadár 

Vicceiben él a nemzet. Olyan országokra jellemző a politikai vicc burjánzása, ahol az emberek még nem félnek annyira az államhatalomtól, hogy ne mernék egymást felvidítani a piacon, utcán, kávéházban egy-egy ütős poénnal. A rendszerváltást követő húsz évben majdnem kihalt a magyar politikai vicc, ami annak a jele, hogy a problémák ellenére nem táplált olyan ellenszenvet a nép a politikai elittel szemben, mint most. A passzív ellenállás ilyen megnyilvánulása ellen sem a cenzúra, sem a megfélemlítés, sem a tiltás nem megfelelő eszköz, így szájról szájra terjednek az olyan viccek, mint például az alábbi:

1. Orbán vigyáz a demokráciánkra, Kövér a parlamentarizmusunkra, Schmitt az anyanyelvünkre, Pintér a törvényességünkre, Stumpf az alkotmányosságunkra, Polt a jogainkra, Szijjártó a külügyünkre, Matolcsy a pénzünkre, Selmeczi a nyugdíjainkra... a kecske pedig a káposztánkra. Ugyan mi bajunk lehetne már?

Az „unokák nélküli ország” egyik szomorú igazsága elevenedik meg a következő poénban:

2. Csomagol a hosszú külföldi munkára induló magyar, egy barátja segít neki a pakolásban. Az egyik bőröndben meglát egy Orbán-képet, rá is förmed a barátjára: - Ez meg mit keres itt? - Ha honvágyam lenne, elég ránéznem...

Schmitt Pál már régen lemondott a köztársasági elnöki posztjáról, ám a nemzet sportolóját azóta is előszeretettel „froclizzák” a viccfaragók:

3. A Nemzet Golyóstollának szeretettel: Ne gondolkodj! Ha gondolkodtál, ne mondd el! Ha elmondtad, ne írd le! Ha leírtad, ne írd alá! Ha aláírtad, ne csodálkozz...

Kép: NÉGYmadár

Természetesen Paks II is megkapja a magáét:

4. Az orbáni Magyarországon: A növényektől türelmet, az állatoktól emberséget tanulhatunk. "Ha a pofázásra generátort lehetne kötni, a Fidesz egymaga kiválthatná a paksi atomerőművet"

A sanyarú szociális helyzet ihlette az alábbi gyöngyszemet:

5. 2012-ben Magyarországon: - Mi volt régebben, tojás vagy tyúk? - Régebben minden volt: tojás is, tyúk is!

Egy kissé durva poén a miniszterelnökről:

6. Orbán látogatást tesz a Vatikánban. Ahogy találkozik a pápával, az kezet csókol neki. A körülötte levő bíborosok ezen teljesen felháborodnak: - Na de Szentatyám, ez azért túlzás...! Mire a pápa: - Ti csak ne szóljatok... ez az ember olyan, mint Jézus Krisztus! A bíborosok megrökönyödve kérdezik: - Hogyhogy? Erre a pápa: Istállóban született, barmok között él, akik imádják, és százezrek várják a mennybemenetelét...

Egy klasszikus öreg nénis, galambos, szaros vicc, amely elküldi az egész politikai elitet gyufáért:

7. Két öreg néni eteti a galambokat. Így szól az egyik: - Ezek a galambok, olyanok, mint a politikusok. - Miért?- kérdi a másik. - Mert amíg lent vannak a földön, addig a kezünkből esznek, aztán ahogy felkerülnek csak szarnak a fejünkre.

Kép: NÉGYmadár

A közmunka is komoly ihletet adott a viccszerzőknek:

8. A közmunkaprogram keretében, a munkanélküli állatok tornapályát építenek az erdőben. A nyuszi talicskázza a sódert, a róka vizet hord, a farkas keveri a betont, a medve döngöli az alapot, a sün támasztja a zsalufákat, amiket a bagoly szögez össze. Egyedül a ló lustálkodik egész nap egy fa alatt. Az állatok felháborodva reklamálnak: - Ide figyelj, te ló! Ez mindnyájunk közös ügye, te miért lustálkodsz? Te miért nem veszel részt a munkánkban? Mire a ló: Amit ti ezért kaptok, az nekem születésem óta itt áll a lábam között.

Egy nagyon rövid, ám ütős vicc:

9. Hogy hívják a kisnyugdíjast a piacon? Szárny és fejvadász.

És végül egy sistergős, ám nagyon belevaló poén:

10. Szeretem a választási kampányokat – mondja egy választópolgár - Ilyenkor tele vannak a kandeláberek Fideszes politikusokkal.

Összegyűjtötte: Frédi és Béni

Meddig cseresznyézik még egy tálból Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin? Valószínűleg addig, amíg valaki le nem vizeli a cseresznyét, így sem az orosz elnöknek, sem a magyar miniszterelnöknek nem lesz kedve a tálba nyúlkálni.

      Fotó: nepszava.com

Lázár János szavaival élve érdekházasság köttetett a magyar és az orosz fél között a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hajnalán. Már csak az a kérdés, kinek az érdeke ez a pragmatikus nász? A magyarok egyelőre nem sokat profitáltak abból, hogy egy ágyba feküdtek az egykori ősellenséggel, hiszen se Déli Áramlat, se gigantikus olajüzlet, se rubelkölcsön (szerencsére) és egyelőre Paks II is lebeg, mint mérgezett hal a lúgos vízen. Persze, ha nem titkosították volna örökre plusz 20 évre a paksi szerződés részleteit, elképzelhető, hogy kirajzolódnának a magyar érdekek is ebben a kusza történetben, ám a titok lényege az, hogy csak a bennfentesek profitálhatnak belőle.

Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy az amerikai hírszerzés bármelyik magyar képviselőnél többet tud a paksi szerződés lényegi elemeiről, és nyomásgyakorlásuk intenzitásából arra lehet következtetni, hogy ez az üzlet sem az amerikaiaknak, sem az EU-nak, és valószínűleg a magyaroknak sem lehet előnyös, így kizárásos alapon az oroszok profitálnak belőle egyedül. Önmagában az is egy felháborító tény, hogy mi magyar polgárok annyit sem tudhatnak erről a szerződésről, mint Kósa Lajos az új-zélandi szórványmagyarságról, miközben Paks II évtizedekre meghatározza a magyar energiapolitikát, az államadósságunk mértékét, valamint hazánk régiós politikai irányvonalát. Ha van valami, ami életbevágóan fontos döntés napjainkban, akkor ez az. Ezért rémisztő, hogy az oroszok egyre elképesztőbb sebességgel haladnak a gazdasági összeomlás felé, és ha igaz, hogy a paksi szerződésre alapozta az Orbán-kormány a következő évtized energia- és gazdaságpolitikáját, akkor most egy orosz rulett végjátékának szereplői vagyunk, és csak az a kérdés, hogy a halántékunkhoz szorított pisztoly ravaszát mikor kell meghúznunk.

Hogy a tárban lévő egyetlen töltény milyen veszélyes ránk nézve, azt a szerződés aláírásának körülményei jelzik. Amikor januárban megkötötték az egyezséget, Orbán Viktor rémülten és zavarodottan fészkelődött Putyin mellett a díszes székében. Egészen biztos, hogy erősen izzadt a tenyere, amikor a nagy orosz medve mancsába csapott, és valószínűleg, azóta is szorongva emlékszik vissza erre a pillanatra. A pókerarcú Orbán vonásain látszott, hogy most olyan hazárdjátékba vág bele, melyből, ha nyer, nagyot kaszálhat, ám ha bukik, akkor úgy kell majd felsöpörni őt és kormányát, mint a konfettit egy szilveszteri buli után. Lassan egy éve ennek a jelenetnek, de a mai napig ennek a zavarodottságnak a mibenlétét keresgélik az elemzők. Ha a sok titkolózás, mellébeszélés, elterelés mögött egy elhibázott stratégiai döntés áll, akkor szinte mindegy, hogy kik lesznek a miniszterelnökök Magyarországon a következő húsz évben, a magyar lakosság a saját bőrén fogja érezni ennek tragikus hatását. Bős-Nagymaros bukása ehhez képest kutyagumi.

Előfordulhat persze, hogy még ki lehet farolni ebből az üzletből, ám az oroszokat ismerve nyilván elég sok garanciát építettek be a szerződésbe annak biztosítására, hogy ők ne járjanak rosszul. Az is elképzelhető, hogy az amerikaiak a háttérben ki tudják kényszeríteni a paksi szerződés visszavonását, annak viszont ára lesz az oroszok és az amerikaiak felé egyaránt. Egyre valószínűbb, hogy Orbán olyan csapdába navigálta magát, melyből a maga erejéből nem tud kikászálódni, és akik a kezüket nyújtják felé, nem biztos, hogy segíteni szeretnének, inkább csak még mélyebbre akarják taszigálni ebben a gödörben. Ezért sem érdemes háborút vívni a fél világgal, hiszen ha baj van, csak a barátok tudnak segíteni, az ellenségekké tett egykori szövetségesek legjobb esetben is kárörvendve nézik, amint Putyin Dugovics Tituszként rántja magával a mélybe Orbán Viktort.

Trombitás Alfréd

Habony Árpádnak kell a legjobban tudnia, mennyire kifizetődő a szociális demagógia a politikában, hiszen állítólag ő találta ki a rezsicsökkentést Magyarországon. Azzal azonban, hogy megvillantotta közel félmilliós Gucci-táskáját a szegénység ellen tüntetők előtt, jelezte, neki személy szerint semmi köze azokhoz, akik érdekében a kormány meghozta ezt az intézkedést.

Fotó: Index.hu

A magyar politikai közélet talán legtitokzatosabb figurája Habony Árpád. Azon kívül, hogy egykori kendóbajnok, koronagondnok, Kapócs Zsóka volt pasija, és kikapcsolódásként nyugdíjasokat pofoz az utcán, nem sokat tudunk róla. Őszes bóbitája meg-megvillan a miniszterelnök környékén, ám, hogy tulajdonképpen milyen döntéseket „köszönhetünk neki”, csak a bennfentesek tudják. A szintén rejtőzködő életmódot folytató Simicska Lajosról legalább tudjuk, hány cége van, milyen sajtóorgánumok fölött diszponál, melyik szupermarketban vásárol magának sajtot és tejet, és hogy kiket delegált a magyar kormányba, illetve közhivatalokba. Habony Árpád esetében azonban csak tapogatózunk, mint vakhangya a szemétledobóban.

Hogy miért kéne tudnunk, milyen funkcióban, milyen díjazás fejében tömi tele Orbán Viktor fejét újabb és újabb ötletekkel? Például, mert ezekből a "szellemi sziporkákból" parlamenti előterjesztések, majd törvények és kommunikációs stratégiák lesznek. És mivel a tápláléklánc alján mindig a választópolgár van (vagyis mindennek az árát mi fizetjük), a habonyi ötletbörze rajtunk csapódik le előbb-utóbb. Habony úgy befolyásolja mindannyiunk életét, hogy semmit sem lehet rajta számon kérni, hiszen elvileg még munkaszerződése sincs.

Amikor megvillantotta Gucci-táskáját a sanyarú szociális állapotok ellen tüntetők előtt, mindenki számára világos lett, hogy Magyarországon valószínűleg ő a leggazdagabb munkanélküli. Olyan lendülettel köpte szembe azt a szociális politikát, melyet a rezsicsökkentéssel kövezett ki, hogy azt még a legvérmesebb fideszes szavazók is elkapták a fejüket. Habony a rejtőzködő orbáni erőközpont szimbóluma lett, akár titkosítani is lehetne, mint a paksi szerződést. Gyakorlatilag senki sem hiszi el, hogy cége, a Színes Tinták Bt. évek óta veszteséges, de mivel személye szent és sérthetetlen, ez nem számít semmit.

Habony annak a politikai elitnek lett a kirakatembere, amely teljesen elszakadt a magyar rögvalóságtól, aki semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek legyenek ebben az országban. Ha értené, milyen vérlázító Gucci-táskát lóbálni bárhol, bármilyen eseményen ebben az országban, akkor nem javasolta volna a főnökének, hogy valódi szociálpolitika helyett néhány asztalról lesöpört morzsával szerezzenek szavazatokat maguknak a tavaszi választások előtt. Mivel azonban ez a trükk bejött, most elképzelni sem tudja, miért ítélik el „azemberek” az ő fényűző hóbortjait.

Mégis tény, Habony Árpádot a magyar választópolgárok emelték magasra azzal, hogy bedőltek annak az ősi trükknek, melynek állítólag ő volt az ötletgazdája. Pedig Habony csak egy régi dallamot hangolt újra: ha a nyomor szélére sodorjuk a társadalom egy jelentős hányadát, akkor ez a tömeg rendkívül hálás lesz egy felé dobott száraz kenyérvégért is. Kockás Gucci-táskájával végül ő maga hiteltelenítette ezt a politikát, úgyhogy a csodafegyverek arzenáljából akár ki is lehet húzni a rezsicsökkentést. Marad még két fontos kérdés: Lesz-e újabb csodafegyver, mellyel tartósítani lehet az Orbán-rendszer hatalmát, illetve, mi lesz Habony Árpád sorsa, ha a miniszterelnök sem bízik már az ötleteiben? Ez utóbbi fontos, ám egyáltalán nem a leglényegesebb kérdés. Habony karrierje lényegét tekintve valószínűleg alig különbözik majd Rogán Antalétól, Szijjártó Péterétől, Lázár Jánosétól vagy Deutsch Tamásétól. Ha buknak, együtt buknak majd. Ha nem buknak, akkor maradnak a csodafegyverek, a látványintézkedések, a hazugságok, és persze Habony és társai.

Frédi és Béni