Orbán Viktor még nem kelt át a Rubiconon, de a lába már vizes. Ha mindhárom idei választáson túljut a kormány, nagy változások várhatók az ország életében. Nem is hinnénk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy a vezér a folyó melyik oldalára vezényli a csapatait.

Még az önkormányzati választást kell sikeresen abszolválnia az Orbán-kormánynak, és utána indulhat a végső visszaszámlálás. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy két tényező is ugyanabba az irányba tolja a döntési pozícióban lévők szűk körét. Egyrészt az óvatos nyilatkozatokból is kiszűrődik a tény, hogy üres az államkassza, hiszen a gazdasági szabadságharcnak komoly vesztese a költségvetés, így a korrekciók (vagyis megszorítások) elkerülhetetlenek lesznek a következő költségvetési ciklusban. Másrészt viszont a kormányon lévők szeretnék folytatni a hatalom kisajátítását, ami az államosítások sorát, a külső hatalmi ágak megmaradt jogainak elsorvasztását, illetve az ellenzéki sajtó maradványainak felszámolását jelenti. Orbánék most épp azon ügyködnek saját politikai boszorkánykonyhájukban, hogy e két törekvést összehangolják, és kommunikációs szinten kioltsák ezek negatív hatásait.
Ha igaz a pletyka, miszerint a Fideszen belüli ellentétek arra vezethetők vissza, hogy ebben az új struktúrában nem lesz minden pártkatonának bérelt helye, illetve, a gazdasági hátteret eddig biztosító Simicska-Nyerges-csoportnak elege lett az Európa-ellenes hadjáratból, és konszolidációt szeretnének legalább a legfontosabb területeken, akkor valószínűleg nem túlzás Orbán Viktort ahhoz a Julius Ceasarhoz hasonlítani, aki a gallok elleni sikeres hadjárat után a Rubicon egyik partján mérlegeli, hogy átkeljen-e a folyón Róma felé.
Ha a mérlegelés még tartana, akkor talán lenne még remény arra, hogy Magyarország miniszterelnöke meggondolja még magát, de a jelek szerint a lábait már megmártotta a vízben, és csak a kellő időre vár, hogy bevonuljon a szenátusba, ahol egyértelművé teszi a szándékait. Ő nem az a politikus, aki megáll félúton, akit megrettentenek saját tetteinek várható következményei, aki megálljt parancsol csapatainak egy kis folyócskánál, amely elválasztja a fővárostól. Orbán teljes hatalomra tör, amihez keresi a megfelelő struktúrát, az ehhez szükséges embereket, és az ideális történelmi pillanatot. Úgy gondolja, hogy már csak egy gázlót kell találnia, és ha azon átjutott, már semmi sem gátolhatja meg abban, hogy a hatalom csúcsára érjen.
Ha azonban alaposan tanulmányozta volna az elmúlt kétezer év történelmi tanulságait, illetve pontosan mérné fel az általa vezetett ország helyzetét, nem vezetné át hadait a Rubiconon. A köztársaságnak ugyanis számos híve van még a saját táborán belül is, és a szenátusban csak úgy hemzsegnek a Pompeiusok, Cassiusok, és Brutusok. Nehéz előre megjósolni, mi lesz a következménye annak, ha Orbán felfedi a lapjait, de a hozzá közel álló oligarcháknál kevesen ismerik jobban az észjárását, így mindenképpen figyelmeztető jel Simicskáék ellentámadása. Ők ugyan a saját érdekeikért szállnak síkra, de ironikus módon ezzel a „köztársaság” intézményét is védik. Ha ugyanis minden eddigi szabályt felülírva valóban csak azok érvényesíthetik az akaratukat a jövőben, akik elfogadják az új államberendezkedést, akkor a piaci viszonyok végképp egy közép-ázsiai diktatúra protekcionista szintjére süllyednek Magyarországon.
Ez pedig Európának már biztos, hogy sok lesz, az uniós pénzcsapokat elzárják, a Paks 2 ürügyén felvett „személyi kölcsönből” pedig csak egy-két évig vegetálhatunk. Ekkor persze lehet még a népnek cirkuszt és kenyeret kínálni, ingyen krumplit osztani, be lehet tiltani az internetes közösségi oldalakat, hogy ne lehessen ellenzéki tüntetéseket szervezni, békemeneteket szervezni a felcsúti stadionba, hogy ott tényleg csak a sajátjaik között lehessenek, de a vég elkerülhetetlen lesz. Simicska Lajos ezért nem tett mást, mint megüzente Rómából nagyra becsült vezérének, hogy szép volt ez a galliai hadjárat, de a győztes sereget mégis a Rubicon túloldalán kéne hagyni. Ha mégis a katonáival érkezik, tudnia kell, hogy Brutus és társai élezik már a késeiket...

Trombitás Alfréd