A miniszterelnök bosszús. Évek óta arra ébredt, ha reggel kinéz az ablakán, egy gondozott narancsliget tárul a szeme elé. Október 13-án reggel azonban észrevett néhány oda nem illő fügefát.

Nem kétséges, a miniszterelnök végső célja a háromharmad. Nem maradhatnak az ellenállásnak olyan kis szigetei, ahonnan esetleg támadást lehetne indítani a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellen. A kormányzó párt 2014-ben három nagy csapást tervezett mérni ellenfeleire: Először a legnagyobbat, az országgyűlési választásokon, amikor meg kellett roppantani az amúgy is gyenge és megosztott ellenzék gerincét. Aztán jött az EU-s voksolás, amellyel üzenni lehet Brüsszelnek, hogy a magyarok ragaszkodnak a fülkeforradalom vívmányihoz. A harmadik pedig az önkormányzati választás, amelyen be kell betonozni a Fidesz helytartóit a hatalomba, hogy biztosítsák pártjuk hátországát.

Az első két csapás elementálisra sikerült, ám október 12-e szolgált néhány kínos fiaskóval. Nem is elsősorban Szegedre és Salgótarjánra gondolunk, hiszen ezekben a városokban borítékolható volt az ellenzék sikere. Kétségtelen egy kétszer kétharmados párt számára bosszantó elveszteni két fontos települést, de ettől még nyugodtan alhatott volna Orbán Viktor.

Illusztráció: NÉGYmadár

Van azonban néhány település, ahol a Fidesz jelöltjét nem a baloldali ellenzék, hanem saját jobboldali vetélytársa vagy egy civil kezdeményezés gyűrte le. Ott van például Kiskunfélegyháza, ahol a Lezsák Sándor által patronált Csányi József megsemmisítő csapást mért a hivatalos fideszes delegáltra. Kapus Krisztián ráadásul regnáló polgármesterként vágott neki a választásnak, így veresége igen komoly figyelmeztetés a pártjának. Az Országgyűlés alelnöke az általa favorizált Csányin keresztül gyakorlatilag átvette a hatalmat a kunsági városban, ezzel is üzenve a Fidesz országos választmányának, amely annak ellenére ragaszkodott Kapus jelöléséhez, hogy helyben Csányit támogatták a fideszesek. Nem véletlenül nyilatkozta még a választás előtt Kósa Lajos, hogy Sándor bátya az egyik legellentmondásosabb figurája a magyar politikai életnek. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy Lezsák büntetlenül borsot törhetett az országos vezetőség orra alá.

Van azonban egy ennél is súlyosabb fiaskó: Budaörs, Magyarország egyik leggazdagabb települése. A polgármestert és majdnem a teljes képviselő-testületet a Budaörs Fejlődéséért Egyesület adja a következő öt évben. Mind a 10 választási körzetben az ő jelöltjeik diadalmaskodtak, így a Fidesznek és a Jobbiknak maradt a kompenzációs lista, ahonnan összesen négy képviselőt juttattak a testületbe.

Ezek persze csak szúnyogcsípések a fideszes rinocérosz testén, de ha ide vesszük, hogy egy különös politikai hátterű független jelölt elvette tőlük Békéscsabát, megszorongatták őket olyan biztos jobboldali bázisnak számító városokban, mint Szombathely, Mórahalom vagy Siófok, akkor láthatjuk, néhány fügefa gyökeret vert a kormányzópárt narancsligetében.

Orbán Viktor tud olvasni a választási statisztikák között, ezért ha nem is hangoztatja fenntartásait, de tudja, hogy az alacsony részvételi adatok mellett az is figyelmeztető jel, hogy néhány településen a baloldal, másutt egy jobboldali alternatíva, megint másutt lokálpatrióta civil szerveződések kihasználták négy és féléves országlásuk gyenge pontjait. A miniszterelnök azt is tudja, hogy szinte minden körülmény között számíthat arra a másfél millió hívére, akik valóban harcban edződtek, összekovácsolta őket a 2002 és 2010 közötti nyolc szűk esztendő, de ez a tábor csak akkor elegendő a győzelemhez, ha a társadalom nagyobb hányada teljesen eltávolodik a politikából, az ellenzéki hívek pedig végleg elveszítik a hitüket abban, hogy a Fidesz valaha is legyőzhető lesz.

Ez a taktika meghozta a győzelmet az idei három választáson, hiszen annak ellenére tarolt a kormánypárt, hogy több mint 600 ezer szavazatot vesztett a 2010-es eredményéhez képest, és tulajdonképpen érdemi kampányígéret nélkül verte le a zilált ellenzéket.

Azt azonban látnia kell, hogy a Fidesz társadalmi beágyazottsága, elfogadottsága, a politikusai iránti bizalom erősen megkopott, amit most néhány településen ügyesen kihasznált néhány ideológiában és céljaiban különböző politikai erő. Ha ez az elégedetlenség fokozódik, esetleg egy nagyobb politikai erőtérben koncentrálódik, akkor veszélyben lehet Orbán hatalma. Különösen igaz lehet ez akkor, ha végre valóban megindul a nagy ellátórendszerek reformja, illetve különböző megszorításokkal próbálják lefaragni a választási évben szokás szerint megugró költségvetési hiányt. A rezsicsökkentésben már nincs sok potenciál, hiszen tovább nem lehet, illetve nem érdemes gyengíteni a szolgáltatókat, a bankok elszámoltatása pedig hosszadalmas és kétséges kimenetelű folyamatnak tűnik.

Egyszóval, neki lehet esni fejszével a narancsligetben éktelenkedő fügefáknak, de nem érdemes. A választópolgárok döntését illik tiszteletben tartani, aminek elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy nem büntetik azokat a településeket, ahol a Fidesz jelöltjei elbuktak. A füge édes, tápláló gyümölcs, érdemes néha megízlelni a kissé fanyar narancsok után.        

Frédi és Béni