Eltévesztette az irányzékot az Orbán-kormány tüzérsége, amely most azokat kezdte lőni, akik eddig érte küzdöttek. Ezt a súlyos tévedést egy ennél is nagyobb stratégiai hiba előzte meg, aminek következménye akár az is lehet, hogy elakad a Fidesz kommunikációs úthengere az egyre rögösebb úton, melyet a Nemzeti Együttműködés Rendszere számára próbál egyengetni.
Fotó: olomkatonak.hu
Amilyen meglepő, olyan mulatságos lenne, ha néhány hónap múlva a Hír TV-től kapnánk a legpártatlanabb tudósításokat, ha a legelfogulatlanabb elemzések a Magyar Nemzet hasábjain jelennének meg a magyar politika történéseiről. Pedig akár meg is eshet ez a „csúfság” a jobboldali média két zászlóshajójával, ha a kormány és a két sajtóvállalkozás tulajdonosi köre (elsősorban Simicska Lajos) nem hagy fel egymás ágyúzásával. A csapás-válaszcsapás taktika mindkét félnek okozott már komoly veszteségeket, ám az Orbán-kormány elhibázott médiastratégiája jóval korábban elkezdte szedni az áldozatait.
A saját kétharmadától, majd a három megnyert tavalyi választástól megrészegült kormányzat ugyanis rongyos négymilliárd forintos sarc kedvéért nekiment az ország legnézettebb televíziós csatornájának, amelynek legfőbb bűne az volt, hogy üzletileg lenyomta a konkurens TV2-t, melynek megszerzése bizonyos kormányközeli körök számára stratégiai fontossággal bírt. Meghozták a reklámtörvénynek csúfolt lex-RTL Klubot, amely olyan sávos adózást vetett ki a magyar médiapiacra, komoly anyagi veszteséget okozva ezzel a német tulajdonú médiacsoportnak. Az addig finoman szólva is apolitikus kereskedelmi csatornát ezzel belehajszolták egy kormánykritikus híradó elkészítésébe, ami fél év alatt nem csak roppant népszerű, de szakmailag is ütős hírműsort eredményezett. Pontosan nem tudni, hány nézőt szipkázott el az RTL Klub hírműsora az ATV-től, a TV2-től a Hír TV-től és esetleg a szervilizmus csúcsát jelentő közszolgálati híradótól azzal, hogy naponta jól odapörköl az urizáló, korrupciógyanús, újabb és újabb sarcokat kivető kormányzati vagy kormányközeli embereknek, de az biztos, hogy ügyesen facsarta ki a narancsot a saját hasznára. Magyarán, a szükségből erényt kovácsolt, ami a kormányzati oldalon nem mondható el.
Állítólag már kormányzati körökben is belátták, hogy hiba volt magukra ugrasztani az addig békésen szemlélődő német juhászt, ám ha folynak is békéltető tárgyalások a háttérben, ebből a zsákutcából nehéz lesz kijönnie a kormánynak. Ha ugyanis enged, és enyhítik az RTL terheit, akkor beismerik a vereségüket, ha pedig továbbra is fejszével esnek a renitens tévének, akkor újabb pofonokat nyelhetnek be. Az egymillió fideszes szavazó elvesztése után ez utóbbi út gyakorlatilag a biztos bukáshoz vezet, hiszen azok, akik még nem vesztették el teljesen a józan ítélőképességüket a kormányzópárt köreiben, jól tudják, hogy a népszerűségvesztés egyik kulcsa a kemény, kritikus, megalkuvásoktól mentes RTL Híradó. A médiacsoport részéről ez azt jelenti, hogy ők sem léphetnek vissza, hiszen nem csak szakmailag válnának hiteltelenné, de nézőket is vesztenének, ami a kereskedelmi tévézésben komoly kudarcnak számít. Ezért merevedtek meg a harcálláspontok az RTL Klub kontra Orbán-kormány háborúban, és ezért nyitott új frontot a kormányzati kommunikáció.
Fotó: antikea.hu
A minap bejelentett intézkedés, mely szerint a kormány nem támogatja a saját médiájaként számon tartott Lánchíd Rádiót, Hír TV-t, Magyar Nemzetet, Demokratát és Heti Választ, a küzdelem az új frontvonalra terelését jelenti.
Orbán és tanácsadói ugyanis már nem bíznak feltétlenül a Simicska Lajos és más, egyre kiszámíthatatlanabb nemzeti oligarchák által gründolt médiavállalkozások hűségében, inkább odaadja a az eddig nekik leosztott pénzt a közszolgálati televíziónak, hogy abból méregdrága hírcsatornát működtessen. Egy lapra tesz fel mindent az eddig megfontolt pókerjátékosnak ismert Orbán, mert úgy látja, hogy az eddig őt minden fenntartás nélkül szolgáló közmédián kívül már senki sem megbízható alattvalója. A baráti média kikosarazását követően meg is jelent Surányi György ex-jegybankelnök és Illés Zoltán, kiebrudalt környezetvédelmi államtitkár a Hír TV stúdiójában, és olyan élesen bírálták a kormány intézkedéseit, ami még az ATV-nek is becsületére vált volna. A kormányközelinek mondott hírcsatorna már korábban is jelezte, hogy hajlandó megrángatni az oroszlán bajszát, ha az barátságtalanul morog rá. A szerencsétlen, indulatoktól sem mentes nyilatkozatairól elhíresült L. Simon László államtitkár ezért vált a hírcsatorna kedvenc célpontjává, amikor arra célzott egy nyilatkozatában, hogy a Hír-TV léte a kormánytól függ. Háborúzni egykori szövetségeseinkkel azért sem éri meg, mert a barátaink sokkal többet tudnak a viselt dolgainkról, mint az ellenségeink. A Magyar Nemzet a Lánchíd Rádió és a Hír-TV jóindulatára akkor is szüksége lesz a kormánynak, ha a közszolgálati tévé március 15-től nonstop ontja magából a központi propagandát, és nem szégyell majd olyanokat állítani, melyet komoly források csak cáfolni tudnak. Ez főleg akkor tűnik erősen megfontolandó szempontnak, amikor a budapesti V. kerület ingatlanügyei már-már Polt Péter főügyész számára is elhallgathatatlan állapotba kerültek, amikor az amerikaiak valószínűleg temérdek információval rendelkeznek korrupciós ügyekbe keveredett kormányzati tisztségviselőkről, amikor az Európai Unió és az Egyesült Államok egyre nagyobb nyomás alá helyezi a magyar kormányfőt, hogy szakítson orosz szövetségesével.
A közszolgálati média (mindenkori) vezetőiről ugyanakkor érdemes tudni, hogy speciális helyzetüknél fogva a politikai történések függvényében bármikor hajlamosak voltak átállni a másik oldalra, hogy mentsék a bőrüket, és ez érvényes lehet a kormány mostani vazallusaira is. Amikor légüres térbe kerülnek, (mert már minden egyéb média a maga valóságában tálalja az eseményeket) hajlamosak hirtelen a közszolgálatiság alapértékére, a független tájékoztatás igényére hivatkozni, mert már nagyon ciki lesz már elcsalni a valóságot. Habony Árpád helyében főnöke számára egy dakota közmondással világítanám meg a helyzetet: „Nem szabad ágyúval verébre lőni, mert elfogy a lőszered, mielőtt ágyúval lőnének vissza.”