Ha már a miniszterelnök a halálbüntetés témáját erőlteti, akkor ne álljunk meg félúton, forgassuk vissza az európai civilizáció kerekét több évszázaddal, és bocsássunk vitára olyan témákat, melyekről a sötét középkorban elmaradt a társadalmi egyeztetés. A Szegedi Kattintós azt javasolja a miniszterelnöknek, hogy merjen nagyot álmodni, vessen be olyan témákat, melyek miatt biztosan el kell hagynunk az Európai Uniót, ne vergődjünk olyan kétes eredménnyel járó ügyekkel, mint a halálbüntetés visszaállítása. Íme, a javaslataink!
Fotó: poppynr.blogpot.com
1. A pallosjog visszaállítása. Ha nemzeti konzultációt rendeznénk ennek az egykori privilégiumnak a visszaállításáról, akkor kihasználhatná a kormány a lehetőséget egy kis ismeretterjesztésre is. A kérdőíven feltüntethetnék, hogy eredetileg a vármegyék birtokolták, később a nemesség és a szabad királyi városok kapták meg ezt a jogot, most pedig a Fidesz egyéni képviselőjelöltjei gyakorolhatnák a saját választókörzetükben. A pallosjoggal rendelkezőnek joga volt büntetőügyekben ítéletet mondani és a bűntettet halálbüntetéssel(!) megtorolni, mely a nemeseknél lefejezést, a nem nemeseknél akasztást jelentett. Lenne nemulass, ha valaki beszólna mondjuk Simonka Györgynek Pusztaottlakán! Martin Schulz meg emelhetné a telefont, hogy Orbán úr, hogy is van ez maguknál a pallossal?
2. A gályarabság újbóli bevezetése. A 14. századtól kezdve alkalmazták ezt a büntetést, és a Földközi-tenger környékén ténykedő uralkodók sújtották ellenségeiket és megtévedt alattvalóikat azzal, hogy tengeri gályákra küldték a szerencsétleneket dolgozni. A gályarab olcsó munkaerőnek számított, hiszen gazdájának pénzébe nem került, az állam pedig ilyen módon mentesült az általa elítéltek fogvatartásának költségei alól. A közmunkások és a Fidesz politikai ellenfelei nagyszerűen megférnének egymás mellet egy-egy gályán az evezőpadoknál. Mivel tengerünk nincs, a gályák a Dunán és a Tiszán közlekednének, és Mészáros Lőrinc cégeinek áruját szállíthatnák vízi úton. Társadalmi vitára nincs szükség az ügyben, hiszen mindenkinek van egy-két ismerőse, akiket szívesen elküldene gályamunkára, így a konzultáció eredménye előre borítékolható.
3. Ismét száműzetésbe lehetne küldeni a politikai ellenfeleket. Már az ókorban nagy sikerrel alkalmazták ezt a büntetési tételt, de az olyan nagy birodalmak, mint Kína, Oroszország vagy az Egyesült Államok fejlesztették tökélyre. Két alapvető fajtája volt, a belső száműzetés és a külső országba küldés. A büntetés lényege, hogy az elítéltet valami távoli, kietlen területre viszik, ahol esetleg fő- vagy mellékbüntetésként kényszermunkát végeztetnek vele. Lev Davidovics Troczkij és Lenin elvtárs is belekóstolt ebbe az életbe, de miután Szibériából megszöktek, külföldre száműzték őket. Lenin megfordult Finnországban is, Troczkijnak pedig egészen Mexikóig kellett menekülnie, de ott is elérte Sztálin jégcsákánya. A száműzetés egyik célja az adott személy fizikai eltávolítása, illetve ezáltal a megalázása. A száműzött a számára kijelölt területen letelepedhet és munkát végezhet, akár családot is alapíthat, de korábbi lakhelyére a büntetésként kiszabott ideig nem térhet vissza. Nálunk kiváló, olcsó munkaerőt biztosítanának mondjuk az Orbán Győző bányáiba száműzött ellenzéki politikusok. Külső száműzetésbe lehetne küldeni olyan politikusokat, akiknek itthon sem vennék már hasznát. Simon Gábort például Bissau Guineába küldenék, ha már úgyis van útlevele oda. Az más kérdés, hogy ha Martin Schulz fülébe jutna az ötlet, sürgősen tárcsázná Orbán Viktor számát.
4. Újra megnyílnának az adósok börtönei. Már a rómaiak ide csukták azokat, akik nem tudták törleszteni hiteleiket. A középkorban is alkalmazták ezt a büntetést. A rab kiállhatott a börtön kapuja elé koldulni, de sok esélye nem volt a törlesztésre. Nálunk annyi reménytelen helyzetbe került devizahiteles van, hogy akár megoldás is lehetne számukra, hogy leülik az elmaradt tőketartozást és a kamatos kamatokat. Más kérdés, hogy vannak olyan rossz helyzetben lévő családok, melyek esetében generációk váltanák egymást a börtön falai között, mire leülik a teljes adósságot. A nemzeti konzultációt ebben az esetben kétesélyesnek ítéljük.
Fotó: sikerado.hu
5. Ismét be lehetne vezetni a kényszervallatást. Ha kikérnék erről a keményen dolgozó magyar emberek véleményét, bizonyára sokan bizarr ötletnek tartanák, hogy spanyol csizmával vagy kerékbetöréssel próbálnának vallomást kicsikarni a vád alá helyezett személyekből, de nagy előny lenne az eljárás engedélyeztetésének, hogy radikálisan lecsökkenne a peres eljárások ideje. A bíró lényegében előre megírhatná az ítéletet, (nem is volt ez olyan régen), mivel egy kis tüzes vas hatására a vádlottak azt is bevallanák, amit soha nem követtek el. Kíváncsiak lennénk az Amnesty International reakciójára!
6. Fel lehetne eleveníteni a boszorkányüldözéseket. A középkorban úgy szabadultak meg azoktól a személyektől, akik démoni képességekkel rendelkeztek, hogy kényszervallatásnak, illetve próbának vetették alá. Az illető vagy belehalt a kínzásokba vagy elismerte, hogy boszorkány, és akkor máglyahalált halt. Ma ezt úgy hívják: ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, akkor az. Valószínűleg nagy társadalmi támogatottsága lenne ma is a boszorkányüldözéseknek, hiszen a mai napig több boszorkányt meg tudunk nevezni a saját környezetünkben, akiket szívesen üldöznénk, ha a törvény engedné. Esetleg el lehetne gondolkodni a kiátkozás és a ráolvasás legalizálásán is. Igazi kuriózum lenne Magyarország Európában, ha ezt az évezredes hagyományt ismét közkinccsé tennénk, de az biztos, hogy Martin Schulz megint a telefonja után nyúlna.
Frédi és Béni
