Régóta tudjuk, hogy ha a hatalom megtartásáról van szó, a miniszterelnöknek semmi se drága. Ami azonban a bevándorlók elleni nemzeti konzultációs, Európai Uniót fikázó, rendpárti ösztönöket élesztgető hecckampányt illeti, az nem egyszerűen kommunikációs hazárdjáték, hanem tragikus baklövés. Az MTA Kisebbségkutató Intézetének nyilatkozata mértani pontossággal tárja elénk ennek a politikának a tarthatatlanságát.

     Fotó: civilhetes.hu

Le a kalappal azok előtt a kutatók előtt, akik a sarkukra álltak, és nem félve a következményektől Orbán Viktor képébe vágták többek között azt a tényt, hogy „Magyarország népességének közel tíz százalékát etnikai és kulturális kisebbségek alkotják. Magyarország Közép-Európa része, amely régiót semmi sem jellemez jobban, mint a jól szervezett, kulturális identitásukhoz ragaszkodó kisebbségek jelenléte.” Ha ezt valaki eddig nem tudta volna, akkor idézzük fel azt a történelmi tényt, hogy a Trianon utáni Magyarországon is legalább egymillió, önmagát nemzeti kisebbséginek valló polgár maradt. Nagy részük német volt, akiknek döntő hányada elhagyta az országot a második világháború után, kisebb részük szlovák, akik közül a magyar-szlovák lakosságcsere következtében körülbelül százezren települtek át Csehszlovákiába. Nem beszéltünk még a romák több mint félmilliós közösségéről, illetve arról, hogy jelenleg is közel 20 bejegyzett magyarországi kisebbséget tartanak nyilván.

Ennek a sokszínűségnek soha nem látta kárát Magyarország, sőt, ahogy a kisebbségkutatók fogalmaznak: „A kulturális sokszínűség ezen felül érték, amely állami védelemben részesül, nem csak a Magyarországon jelenleg hatályos nemzetiségi törvény, hanem több, különböző nemzetközi szerződés alapján is. Aki ezt tagadja, az a kisebbségi közösségek elismerését, a kisebbségi közösségekhez tartozó és azok fontosságának tudatában élő embereknek a politikai közösséghez való tartozását vonja kétségbe.”

Azt üzenjük ezzel a világnak, hogy a pénznek nincs szaga, azok előtt viszont, akik egy tál levest kérnek tőlünk a küszöbünk előtt, becsapjuk az ajtót.

Ne feledjük, a magyarországi kisebbségek zöme úgynevezett gazdasági bevándorlóként érkezett ide, de ha a besenyőket, jászokat és kunokat is ide soroljuk, akkor volt részünk háborús menekültekből is bőven. A magyar miniszterelnök ugyanakkor nem beszél arról, hogy letelepedési kötvény segítségével szinte minden külföldi magyar állampolgárságot vásárolhat magának, feltéve, ha van elegendő pénze hozzá. Azt üzenjük ezzel a világnak, hogy a pénznek nincs szaga, azok előtt viszont, akik egy tál levest kérnek tőlünk a küszöbünk előtt, becsapjuk az ajtót. A nemzeti konzultációs kérdőív ennek az antihumánus ideológiának a szemérmetlenül pontos leirata.

Ha egy magyar politikus csak orra végéig lát, és nem veszi figyelembe, hogy bevándorló-, illetve kisebbségellenes kirohanásaival a külföldön élő és dolgozó magyar polgárok érdekeit épp úgy sérti, mint ahogy rontja a környező országokban élő magyar nemzeti kisebbségek esélyeit az érdekérvényesítésre, az ne gondolja, hogy valaha nagy államférfiként fognak rá emlékezni. Kicsinyes belpolitikai haszonszerzés céljából kétségbe vonni saját államunk nemzeti és kulturális sokszínűségét hatalmas öngól, ráadásul ellenkezik a keresztény erkölcs tanításaival is.

Fotó: index.hu

Orbán Viktor úgy konzultál a bevándorlókról, hogy azok nincsenek közöttünk, nem találkozunk velük sem az utcán, sem a munkahelyünkön, az iskolában a gyerekeik nem „színesítik” az osztályokat. Kétségtelen tény, hogy az antiszemitizmushoz sem kell zsidó, de a xenofóbia ilyen kicsinyes készpénzre váltása ordas politikai szándékokat takar. Nem ártana tisztában lennünk azzal, hogy kikkel riogatnak bennünket, de erre ez a konzultációnak nevezett népbutítás teljesen alkalmatlan. Ha beesteledik körülöttünk, akkor jobban félünk minden nesztől, mintha látnánk, kik járkálnak körülöttünk. Orbán Viktor nem akarja, hogy világosban is felmérhessük, kik vesznek körül bennünket. A kisebbségkutatók nyilatkozatukkal egy gyertyát gyújtottak, de ez a fény még mindig nagyon kevés ahhoz, hogy ne féljünk a félhomály démonaitól. A sötétben azonban a magyar miniszterelnök sem veszi észre, hogy hol az a fal, amelynek nem kéne nekirohannia.