Az úgynevezett gecigate-botrány fejleménye, hogy a hírek szerint nem tud meglenni lojális magánmédiának álcázott kormánypropaganda nélkül Orbán Viktor és csapata. Simicska Lajos végleg kiszállt a miniszterelnök politikáját kritika nélkül támogatók közül, ezért elhajlóként tartják számon kormánykörökben őt és a hozzá köthető vállalkozói kör tagjait, akiknek még mindig meghatározó szerepük van a magyar médiapiacon. Most jött el az ideje annak, hogy Habony Árpád ismét megvillantsa őszes taraját és legendás szervezőkészségét.

  Fotó: hvg.hu

Nagy a jövés-menés a jobboldali média háza táján. Rákay Philip otthagyja a közmédiának csúfolt kormányzati propagandaosztályt, és elmegy kreatívkodni máshová, a Hír TV Célpont című, elsősorban szoci politikusokra vadászó csapata pedig valószínűleg átcuccol az MTVA-hoz, ahol már szinte már meg sem lehet számolni, hány új csatorna indul. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a Népszava információi szerint a kormány egy alternatív médiabirodalom kiépítésébe kezd amiatt, hogy már nem bízik olyan, Simicska Lajos érdekeltségeibe tartozó, korábban meghatározó jobboldali, kormányközeli sajtótermékekben, mint a Magyar Nemzet, Hír TV, Lánchíd Rádió vagy éppen a Heti Válasz. Attól eltekintve, hogy a közmédia 80 milliárd forintot tapsol el az idén az adófizetők pénzéből, hogy olyan szájbarágós kormánypropagandát nyomasson az arcunkba, amellyel csak az azerbajdzsáni, a türkmén és az észak-koreai kollégák szállhatnak versenybe, most önteni kezdi a pénzt a Habony Árpád által megálmodott új jobboldali médiabirodalomba.

Mindezek a tervek megerősítik, hogy a titkosított kormányfői tanácsadó erősebb befolyással bír a kormányban, mint bármikor korábban. Hiába derült ki róla, hogy nincs szerződése semmilyen kormányszervvel, ezért nemzetbiztonsági átvilágításon sem esett át, hiába szerénykedik az életrajza egyetlen levelező tagozaton szerzett érettségivel, és hiába cikizte a balliberális sajtó, amikor meglengette előttük gigadrága Gucci táskáját, Orbán Viktor mégis a következő három év kormányzati kommunikációs guruját látja benne. Úgy tűnik, hogy ha propagandáról van szó, akkor sem pénz, sem morális megfontolások nem számítanak. Habony annyi pénzt kap egy új hetilap (esetleg tévé) beindításához, amennyit csak akar, sőt az sem számít, hogy korábban egy ellen-444 hírportál (888) gründolását is fontolóra vette. Nyilván azzal a logikával kezdenek egy ellenpólus kiépítéséhez, hogy azok a médiumok, melyekben az újságírók végre megírhatják azokat az információkat, melyekhez korábbi kormányközeli státusuk miatt jutottak hozzá, már nem megbízhatóak, kapásból kell egy olyan megbízható ellenoldal, amelyik lerántja a leplet a korábbi szövetséges hazug állításairól. Engedtessék meg az a kissé merésznek tűnő kijelentés: ezt hívják krónikus üldözési mániának.

Attól ugyanis, hogy egy jobboldali újság finoman bírálja az Orbán-kormány ténykedését, sok esetben jót tesz a hatalmon lévőknek, mert árnyalja azt a képet, ami akár kedvezhet is a kormány megítélésének. A mai bozótharcos felfogásban azonban csak ellenségek és barátok vannak, akik pedig se ide, se oda nem sorolhatók, nincsenek is a dzsungelben. Pedig a magyar médiapiac őserdejében igenis ott lapulnak azok, akik szeretnének kiegyensúlyozott tájékoztatást adni a magyar polgárok számára, ám az az éles szembenállás, mely most jellemzi a közéletet, ellehetetlenít minden harmadikutas megfogalmazást, eladhatatlanná tesz minden sajtóterméket, mely úgymond függetlennek vallja magát. Elképzelhető, hogy naiv a felvetés, mely szerint akár a Simicska-birodalom sajtótermékeiből is kinőhetne egy ilyen el nem kötelezett szemlélet, ami nagyon hiányzik ma a médiapiacról.  

Fotó: hir24.hu

Habony és csapata mindenesetre nem bízik az olyan újságokban, tévékben, internetes portálokban, amelyek nem lépnek egyszerre Orbán Viktorral, ezért nem is kapnak rétest estére. Magyarán: Simicskáék lázadhatnak, de akkor keressék is meg azt a pénzt, mellyel fenntartják ezeket a kormányzati támogatás nélkül maradt, reklámadóval sújtva igencsak veszteséges orgánumokat. Igen ám, de a másik oldalon viszont most kezdenek az építkezésbe, de a semmiből nem lehet sem tévét, sem rádiót, sem hetilapot, sem internetes portált indítani, a fenntartásukról, folyamatos működtetésükről nem is beszélve. Hol vannak ezek a költségek az idei költségvetésben, illetve mely forrásokból csoportosítják át ezeket az összegeket? Nem reménykedjünk abban, hogy egyetlen stadion építését is leállítanák annak érdekében, hogy beindulhasson egy új hetilap vagy hírportál! Annyira összekuszálódtak a magánszféra érdekei és az állami kiadások között, hogy szinte lehetetlen nyomon követni, hogy miként finanszírozzák majd ezeket az új médiatermékeket. A lényeg épp az, hogy soha ne tudjuk meg, milyen hatalmas terhet jelent a költségvetésnek, hogy a kormány eladhassa üres szólamait a választópolgároknak.Ettől remélni a népszerűség visszaszerzését mindenesetre botorság. Egy dologban azonban ne legyenek kétségeink: a számlát mindenképpen mi fizetjük majd.