Még a kormánypárti politikusok egy része sem tagadja, hogy komoly alkotmányossági aggályokat vet fel az új plakáttörvény, mely száműzi a politikai jellegű hirdetéseket az utcákról. Nem is az volt a célja a Fidesznek, hogy jogkövető legyen, hanem, hogy időt nyerjen, így legalább néhány hónapra megakadályozza az ellenzéket saját elveinek és ígéreteinek népszerűsítésében. Van azonban más út is a politikai nézetek hirdetéséhez, így a „vizuális környezetszennyezés" folytatódni fog, de nem elsősorban ott, ahol eddig. Lássuk, mit eredményezhet a tiltás életbelépése?
Fotó: mno.hu
Ha a kormány úgy gondolja, hogy az utcai falragaszokkal lehet leghatásosabban kampányolni, nagyon téved. Többször bebizonyosodott, hogy az emberek általában közömbösek az utcán látható hirdetések iránt, vagyis kidobott pénz például a nemzeti konzultáció ürügyén elindított plakátdömping. A Jobbik „lopós plakátjairól” viszont más az emberek véleménye, ugyanis elég keményen odaver a kormánypártnak, így hirtelen sürgős lett egy kétharmados többséget igénylő jogszabály elfogadtatása a Fidesz számára. Miután az ellenzék összezárt, a köztársasági elnök pedig azzal, hogy visszaküldte a lényeges elemeitől megfosztott, ezért lényegében kiherélt jogszabályt, a kormány hirtelen feles törvénnyé változtatta a plakátügyet.
A kétharmados jogszabály azonban nem veszíti el a kétharmados jellegét, hiába akarja azt Kósa Lajos, viszont amíg az alkotmánybíróság nem dönt a kérdésben, a plakátok eltűnhetnek az utcákról, így kicsit nyugodtabban aludhat Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc, Habony Árpád és Rogán Antal, akik képmásai nem túl előnyös pozitúrában néztek le ránk ezekről a hirdetményekről. Ezzel a kormány-közeli hirdetési vállalkozások is veszítenek, hiszen elvileg a kabinet sem hirdethet július 15-e után, ám nagyot kaszálhatnak az egyéb hirdetési felületek tulajdonosai, például az online- és papíralapú újságok, a televíziók és rádiók. Egyelőre azonban az is kétséges, hogy betartják-e az érintettek a rájuk szabott jogszabályokat, hiszen a kormány és a Jobbik is új plakátkampányt indított július elején.
Ha viszont mégis teljesen eltűnnek a politikai hirdetések az utcáról, akkor az eddiginél is keményebben nyomják majd a sajtótermékekben a propagandát az érdekeltek. Korábban már számos példán láthattuk, hogy a sajtópiacot hihetetlenül torzítja az a tény, hogy lényegében a saját kampányainak hirdetéseivel tartja életben a kormány a hozzá közel álló sajtóorgánumokat. A Magyar Idők, a Riposzt, a 888.hu, Origo, sőt az MTVA is komoly bajba kerülne, ha a kormány csak rövid időkre leállna a politikai kampányokkal, hiszen bevételeik döntő hányadát reklámbevétel formájában az államtól, vagyis végeredményben az adófizető polgároktól kapják.
Van azonban a plakátháborúnak egy másik oldala is, hiszen az ellenzék is a sajtóhirdetésekbe kényszerül a feles jogszabályként átnyomott korlátozással. Simicska Lajos ugyanúgy rendelkezik saját médiavállalkozásokkal, ahogy a kormány is a saját propagandaminisztériumából kinövő sajtótermékekkel. A plakátokra eddig elköltött pénzt a Hír TV-ben, a Lánchíd Rádióban, a Heti Válaszban, illetve a Magyar Nemzetben válthatják hirdetésekre azok, akik eddig Simicskától béreltek hirdetési felületet az utcán. A Fidesz célja valószínűleg az is volt a jogszabály átnyomásával, hogy világossá tegye: Simicska Lajos áll a Jobbik mögött, hiszen innentől nyíltan kell hirdetnie a nagyvállalkozó sajtótermékeiben az ellenzéki pártnak, ha szólni akar a választópolgárokhoz.
A sajtótermékek esetében azonban nem lesz központilag meghatározott listaár, vagyis annyiért adja a felületet Simicska a pártoknak, amennyiért csak akarja. A Fidesz viszont továbbra is kénytelen lesz hatalmas pénzekkel kitömni a saját lakájmédiáját, különben működésképtelenné válnának, mivel nem a piacból, hanem a kormányból élnek. Ennek bizonyítéka például az a közszájon forgó piaci pletyka, mely szerint Csetényi Csaba, a plakátkampányokon korábban jól kereső vállalkozó azért esett ki a pikszisből, mert késve utalta a kormányzattól kapott pénzt a hirdető kormányhoz közeli médiumoknak.
Fotó: hvg.hu
Akárhogy is nézzük a dolgot, a legrosszabbul ismét mi, választópolgárok járunk, hiszen a pénzünk értelmetlen kormányzati kampányokon keresztül tömegpusztító fegyverré váló sajtóorgánumokhoz vándorol, ahol úgy elfüstöl, mintha nem is lett volna. Az ellenzéknek ugyan jóval kevesebb a médiafelülete, ám ha hirdetni akar, továbbra is megteheti a független vagy baloldali sajtótermékekben. A rendszer épp azért piacidegen, mert akár a kormányt, akár az ellenzéki oldalt nézzük, ha a hirdető és a hirdetési felület is ugyanabba az érdekkörbe tartozik, akkor lényegében követhetetlen, ki, mennyi pénzért hirdetett. Vagyis, ha egy csapatban játszol az ellenfeleddel, könnyen rúgsz öngólt. Jó példa erre a Fidesz 2010-es kampányköltése, amikor még Simicska Lajos médiabirodalmán keresztül huncutkodhatott a kortes-pénzekkel és felületekkel a jelenlegi kormánypárt. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amit szabad Ülő Bikának, nem szabad Kuporgó Kutyának.”
