Régi mániája Orbán Viktornak, hogy míg a Kelet országai feljövőben vannak, addig a nyugati hatalmak hanyatlanak. Minden alkalmat megragad a magyar miniszterelnök arra, hogy ennek a meggyőződésének hangot is adjon, és az sem zavarja, hogy a hanyatló Nyugatról ingyen pénzt fogad el, Kelet viszont kölcsönt ad, ráadásul ebből a kölcsönből a keletiek építhetnek atomerőművet és vasutat. Nagyon úgy fest, hogy Orbán gazdaságpolitikáját nem elsősorban a pénzügyi megfontolások, sokkal inkább az ideológiai nézetek határozzák meg, ami komoly problémákat okozhat a jövőben Magyarország számára.

Fotó: blikk.hu

Amíg a közelgő parlamenti választásoknak köszönhetően bőszen kommunistáznak a Fidesz vezetői, addig főnökük a világ meghatározó kommunista országának vezetőjével parolázik. Tudjuk, hogy Orbán Viktor politikai krédója nem elsősorban a következetességéről híres, azt azért nem árt leszögeznünk, hogy a kormányfő már 2010-es hatalomra jutásakor is elkötelezett híve volt a világgazdaság vezető erejének számító Kínának. Akkor még nem barátkozott látványosan Vlagyimir Putyinnal, a keleti nyitás fedőnevű gazdasági program is elsősorban a világ legnépesebb országára lett kitalálva.

Orbán többször hangsúlyozta, hogy Magyarország Kína kapuja szeretne lenni, és ennek érdekében komoly gesztusokat is hajlandó gyakorolni a kommunista vezetés felé. A Budapest-Belgrád vasútvonal  kínai finanszírozással történő felújítására vonatkozó közbeszerzési kiírás ünnepélyes bejelentése jelentősen csúszott ugyan, de az ázsiai nagyhatalom miniszterelnökének budapesti látogatásán ez is megtörtént. Nem tudjuk, mi az ára ennek a kínai szempontból valószínűleg igen nagy megtérüléssel kecsegtető egyezménynek, de az biztos, hogy a kínai hitelt nem a korábban Orbán által meghirdetett államadósság elleni harc jegyében vesszük fel.   

Maga a Balkánt Budapesttel összekötő vasútvonal korszerűsítése is kínai érdek, hiszen a földközi-tengeri görög kikötőkből ezen az útvonalon érkezhet meg az árujuk a legrövidebb szárazföldi útvonalon egy olyan tranzitelosztóba, melynek szerepét remélhetőleg a magyar főváros fogja ellátni. Hosszútávon valószínűleg nagyobb megtérülési rátával kell számolnunk ennél a beruházásnál, mint a paksi bővítésnél, ám az szinte borítékolható, hogy a kínaiak kaszálnak majd rövidtávon a legtöbbet. Nekik ugyanis most van kihelyezhető tőkéjük, ezzel egy útvonalat vásárolnak maguknak a saját árujuk célba juttatásához, ráadásul a hitel törlesztése révén igen előnyös pénzügyi befektetés is ez számukra. Legalább annyira tuti üzlet ez nekik, mint az oroszoknak a paksi beruházás megvalósítása orosz kölcsönből. Mint általában a hitelt felvevő országok esetében, ebben az üzletben nekünk van inkább vesztenivalónk.  

Azért azt se felejtsük ki ebből a helyzetelemzésből, hogy Orbán Viktor megint tett egy látványos lépést Kelet felé, ami egyben további távolodás Nyugattól. Kínával nem bűn üzletelni, sőt, előszeretettel teszik ezt az EU tagországok és az USA is, ám Orbán olyan stratégiai ágazatokba ágyazza be a kínaiakat és az oroszokat, mint a közlekedési infrastruktúra, valamint az energetika. Míg az EU egyik alapfilozófiája a stratégiai együttműködés a tagországok között a legfontosabb területeken, addig a magyar kormány önként és dalolva teszi magát függővé e két fontos ágazatban két világgazdasági riválistól.

Fotó: hirekma.hu

Nem kétséges, valamilyen szinten ezzel is üzent Brüsszelnek a magyar kormány, bár az uniós központban most biztos nem bosszankodnak annyira, mint a két legutóbbi nemzeti konzultáción. Nyilvánvaló ugyanis a brüsszeli bürokraták számára, hogy Orbán alternatívákat keres, hiszen kitartó aknamunkája ellenére nem sikerült érdemi befolyást szereznie az unión belül. Elmaradt az Orbán által vizionált lázadás éve, az EU erősebb államai, (főként az euróövezet tagjai) pedig szorosabbra kívánják vonni az együttműködésüket a jövőben, így a magyar kormány körül kezd elfogyni a levegő. Ezért kellett az oroszok felé nyitni, és ezért jön jól a kínaiak nyomulása Orbán Viktornak. És hogy ki fizeti vissza e kölcsönöket a két nagy keleti szövetségesnek? Valószínűleg ez a kérdés foglalkoztatja most legkevésbé a magyar kormányfőt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy a dakota rézbőrű, még nem összetévesztendő a kínaiakkal!”