Egyre több olyan politikai közjáték borzolja a kedélyeket, melyek a miniszterelnök tudatos provokációjának tekinthetők. Legutoljára azzal üzent barátainak és ellenségeinek, hogy bő egy hónappal a választások után visszalátogatott abba az óvodába, ahol a kampányban a gyerekeket biodíszletnek használta, és ezért meg is bírságolta őt a nem éppen ellenzéki orientáltságáról ismert Nemzeti Választási Bizottság. Előbb az NVB elnökét alázta meg ezért, most pedig az egész magyar jogállamiságot, hogy demonstratív jelleggel visszatért a helyszínre, és fotót közös készíttetett a gyerekekkel.
Fotó: mno.hu
A Komárom- Esztergom megyei Dad község óvodájának március végén azzal sikerült az országos médiába bekerülnie, hogy ott kampányolt a miniszterelnök, és mivel közös fotókat publikált az ovisokkal, az NVB 350 ezer forintos pénzbírsággal sújtotta Orbánt. Mivel ez közel a fele a miniszterelnök által bevallott készpénzes vagyonának, akár anyagilag is érzékenyen érinthette volna a politikai pedofíliáért kiszabott büntetés. A miniszterelnököt mégis az önérzetében sértette meg leginkább a Patyi András által vezetett testület, amire abban a kampányvideóban is utalt, amikor az NVB elnökét csicskáztatta a büntetés miatt.
Orbánnak egyre több „uralkodói gesztusa” sérti azokat, akik komolyan gondolják, hogy Magyarországon még mindig az európai értelemben vett polgári demokrácia szabályai szerint éljük az életünket. A negyedszer kormányfővé választott Orbán Viktor azonban már nem igazán szeretné, ha azok a törvények rá is vonatkoznának, melyeket az ő regnálása alatt hozott meg az országgyűlés. Bár visszatérést a tett helyszínére azzal magyarázta, hogy egy "szabályos és törvényes" fotót tudjon készíteni a gyerekekkel, a valódi szándék egyértelműen az volt, hogy megmutassa a hozzá hű és a vele ellenséges embereknek is: ő nem egy polgár a sok közül, hanem személyesen Orbán Viktor, akivel ne próbáljon senki se kekeckedni sem kampányban, sem azon kívül.
A miniszterelnök lelke nyitott könyv azok számára, akik napi szinten foglalkoznak belpolitikával, így egyáltalán nem meglepő, hogy immár nyíltan fenyeget mindenkit, aki megkérdőjelezi jogát arra, hogy a törvények felett álljon, ha éppen úgy tartja kedve. Mostani kormányának összetétele is erre utal, hiszen háttérbe szorította azokat, akik akárcsak nagyon finoman utaltak arra, hogy ő ugyan az első polgára az országnak, ám ez inkább azt jelenti, hogy neki kell leginkább betartania a közösen hozott jogszabályokat, mintsem azt, hogy ő megszegheti azokat. A negyedik Orbán-kormány személyi összetétele és struktúrája is azt sugallja, hogy a kormányfő már nem tud és nem is akar egy lenni a sok magyar közül, úgy érzi, felette áll mindennek és mindenkinek, így aki ezt nem veszi tudomásul, számoljon a legrosszabbakkal.
Nem igazán zavarja, hogy négyévente elvileg még parlamenti választásokat tartanak, ahol elvileg még elküldhetik melegebb éghajlatra a választók, ő biztos abban, hogy ezek a voksolások körülbelül olyan komoly kihívásai lesznek a demokráciának, mint egy oroszországi elnökválasztás.
Így fordulhatott elő, hogy a kampányban kínos ügyeiről elhíresült Semjén Zsolt nemhogy a kukában kötött ki a választások után, hanem a miniszterelnök-helyettesi poszt mellé begyűjtött még egy miniszteri (nemzetpolitikai) posztot is. A nemzet fővadászának futtatása kifejezetten irritálja az ellenzéki szavazókat, ami úgy tűnik, kifejezetten szórakoztatja a miniszterelnököt. Ráadásul a nemzetpolitikai miniszteri poszt kellett nekünk, mint falat kenyér.
Semjén szervilizmusa legendás, sokszor olyan áhítattal néz a főnökére, mint egy kolumbiai utcagyerek, aki éppen nevelőszülőket keres. Az új kormány tagjai számára az Orbánnak való megfelelés fontosabb, mint a szakmai kompetenciák, így, ha egy kis migránsozást vagy sorosozást vár tőlük a főnökük, azt készségesen megteszik bárhol, bármilyen téma ürügyén. Orbán ugyanakkor az előkészítés mellett most már a végrehajtást is közvetlenül felügyeli, így már hivatalosan is ő dönt minden piszlicsáré ügyről is, ugyanakkor komoly következményei lesznek annak, ha valakik az államapparátusban ezeket nem viszik végig tudatosan.
Orbán azonban akkor fog teljes dicsfényben pompázni, ha végre beköltözik a Budai várba, így téve pontot annak a folyamatnak a végére, amely a plebejus politikusból lényegében szakrális, a hétköznapi ügyek fölé emelkedő, érinthetetlen államférfi kiteljesedéséig tart. Ezt jelzi, hogy nyíltan hangoztatja, mennyi ideig szándékozik a hatalomban maradni (még minimum 12 év), illetve, hogy nagy ívű elvárásokat fogalmaz meg saját regnálása idejére.
Fotó: mno.hu
Nem igazán zavarja, hogy négyévente elvileg még parlamenti választásokat tartanak, ahol elvileg még elküldhetik melegebb éghajlatra a választók, ő biztos abban, hogy ezek a voksolások körülbelül olyan komoly kihívásai lesznek a demokráciának, mint egy oroszországi elnökválasztás. Orbán Viktor köszöni szépen, jól van, és most már nem akar olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkozni, mint a kormánya és az általa uralt parlament által hozott törvények betartása. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valakinek ígéretet teszel, azzal időt nyersz, hiszen amíg meg nem szeged meg a szavad, senki sem vádol kétszínűséggel.”
