Úgy tűnik, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt nem ment el nyári szünetre annak ellenére, hogy nem jutottak képviselő-jelöltjeik a Parlamentbe az áprilisi választásokon. Ők mégis úgy gondolják, hogy a politikai ellenállásnak nem szabad vakációra vonulnia addig, amíg egy hatalmától megrészegült párt vezeti az országot. A miniszterelnököt mindenesetre nyomás alatt tudják tartani olyan graffitikkel, melyeken Orbán Viktort az ismert gőzmozdony, Thomas hátán lovagolva ábrázolják. Úgy is mondhatnánk, hogy kiengedik a gőzt.
Fotó: index.hu
Mivel a demokrácia intézményeit teljesen kiüresítette a Fidesz, az utcai demonstrációkra pedig egyre nehezebb lesz engedélyt kapni, az ellenzéknek és a civileknek, el kell azon gondolkodni, miként vetetheti észre magát kormánykritikus oldal egy olyan közéletben, melyben szinte már csak a kormánypártoknak vannak hagyományos kommunikációs eszközei. Valójában már a független sajtó is lassan az illegalitás irányába mozdult, hiszen vannak már olyan kiadványok, melyeket aktivisták írnak, nyomtatnak és terjesztenek. Néhány éve még őrültnek tartottuk azokat, akik szerint rövidesen földalatti mozgalmakba kell szerveződniük azoknak, akik érdemben szeretnének még tenni valamit a demokráciáért, a jogegyenlőségért, a szabad véleménynyilvánításért Magyarországon.
A Kétfarkú Kutyapárt még nem a föld alá költözik, hanem egyelőre folytatva korábbi hagyományait, ugyanis olyan gerillamódszerekkel idegesíti a regnáló hatalmat, melyek ellen érdemben keveset tudnak tenni a kormány emberei. A Banksy-stílusban készült úgynevezett stencil-műalkotásukat legutóbb budai Szent János kórház falán jelenítették meg, de a graffiti-elhárító csapat gyorsan akcióba lépett, és hamarabb lemeszelték, mint a korábban a Dob és a Rumbach Sebestyén utca sarkára kihelyezett pöfögő Orbánt. Kovács Gergő pártelnök azonban kijelentette, hogy nem hátrálnak, hiszen ha egyet lefestenek, kettőt fújnak fel helyette.
Fotó:444.hu
A MKKP korábban az ifjú kereszténydemokratákat tréfálta meg azzal, hogy reagálva a kormánypártiak civil szervezetek ellen indított matricás akciójára, „Kivándorlást támogató szervezet” feliratú öntapadós matricákat ragasztgattak a Fidesz kerületi székházaira. Hollik István és a kereszténydemokrata ifjoncok nem is igen tudtak reagálni a kutyapárt egészpályás letámadására, így sok „Bevándorlást támogató szervezet” feliratú matrica maradt egyelőre a kormánypárti fiókokban. Ez az ütközet is jól reprezentálta, hogy a kormánypártok uralhatják a közéletet, a médiát, a hivatalokat, az utcát azonban nem tudták még megszerezni.
A gerillaharcnak is persze addig van értelme, amíg léteznek ellenzéki sajtóorgánumok, melyek hírt adnak az utcai akciókról. A közösségi média persze továbbra is képes egy-egy jópofa akciónak hírverést csinálni, ám azok az internetes felületek számítanak a legjobb visszhangnak, melyek előbb beszámolnak a miniszterelnököt kifigurázó stencil-műalkotásokról, majd néhány óra múlva leközlik a lefestett freskókról készült képeket is. Ez mutatja meg legérzékletesebben, mennyire nem tűri a hatalom a kritikát, és mennyire nem érti a humort, ami minden diktatórikus rendszer számára értelmezhetetlen terület.
Fotó: index.hu
A Nemzeti Együttműködés Rendszere semmitől sem jön jobban zavarba, mint amikor szembesíti az egyszerű nép azzal, hogy a kétharmados parlamenti többség ellenére az emberek többsége nem szereti őket, sőt, kifejezetten gúnyolódnak rátartiságukon és a rájuk oly jellemző szájbarágós propagandájukon. Persze, nem a kutyapárt reprezentálja a magyar társadalmat, ám, ha partizánakcióikkal rávilágítanak a kormánypárti képviselő urak korlátoltságára, akkor a legtöbben jót somolygunk ezen. Mert, ahogy egy szellemes dakota mondás tartja: „Nem az számít, hogy örömödben vagy kínodban, de mindig mosolyogj, mert ezzel elbizonytalanítod az ellenfeleidet.”
