Úgy tűnik, láthatatlan pórázon vezeti Orbán Viktor Lázár Jánost, ugyanis egy olyan kormányzati feladattal bízta meg, amely első ránézésre passzol a hódmezővásárhelyi parlamenti képviselő egyéniségéhez. A lényeg mégis az, hogy nemes gesztus helyett inkább csontot dobott a miniszterelnök annak a Lázárnak, akit néhány még nagy csinnadrattával „kért ki” az alföldi város lakosaitól. Tény, hogy Lázár korábban halmozta a funkciókat, most pedig keresgélte a helyét, ám azzal, hogy Orbán Viktor kinevezte dohányügyi miniszterelnöki biztossá, nem valószínű, hogy meg is találja azt a jelenlegi kormányzati struktúrában.
Fotó: index.hu
Igazi fideszes álszent indoklást találtak ki ahhoz, hogy egy új posztot kreáljanak Lázár Jánosnak. Azért kell ugyanis dohányügyi miniszterelnöki megbízottá kinevezni az egykori kancelláriaminisztert, hogy a nemdohányzók védelme érdekében eddig tett kormányzati intézkedések eredményeit megőrizzék, újabb intézkedéseket készítsenek elő, és összehangolják az ezzel kapcsolatos kormányzati feladatokat. A Nemzeti Együttműködés Rendszere elérte, hogy ma már szinte senki sem veszi komolyan az ilyen körmönfont magyarázatokat, ugyanakkor mindenki a mögöttes szándékot kezdi kutatni.
Lázár esetében van is mit keresgélni, hiszen az áprilisi parlamenti választás után olyan hirtelen szaladt ki a kormányzati talaj a vásárhelyi képviselő alól, hogy még most is az egyensúlyát keresgéli. Nyilvánvaló, hogy nem önszántából húzódott háttérbe, bár Orbán Viktor szándékát ismerve Lázár igyekezett úgy beállítani a háttérbe húzódását, mint a saját döntését. Egy olyan ambiciózus politikusról, mint Lázár, nagyon nehéz elképzelni, hogy saját szándékából otthagyná a kormányzati nyüzsgést, korábbi frakcióvezetőként pedig önként és dalolva beülne frakciója leghátsó székébe.
Elképzelhető, hogy megalázónak tartja a kinevezést (főleg azt, hogy fizetség nem jár érte), de nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa a pozíciót.
Jól hangzott ugyan az indoklás, hogy választókörzetével szeretne többet foglalkozni, ám köztudott, hogy a februári időközi hódmezővásárhelyi választásig lényegében ő irányította szülővárosát a kormánypárti polgármester és a fideszes többségű képviselő-testület közbeiktatásával. Sok újat nem fog megtanulni szűkebb pátriája másik nagyobb településéről, Makóról sem, ugyanis mióta hozzácsapták ezt a várost is a választókörzethez, Lázár befolyása igen erős lett itt is. Lázár háttérbehúzódásának hivatalos magyarázata tehát épp olyan képmutatásról árulkodik, mint dohányügyi miniszterelnöki megbízottá kinevezésének indoklása.
Mi lehet hát a valós indoka annak, hogy Orbán megkínálta most Lázárt egy olyan valós tartalom (és fizetés) nélküli pozícióval, aminek ellátása finoman szólva nem fogja felemészteni a hiperaktív Lázár idejét és energiáját? Egyrészt érezhette a kormányfő, hogy a kormány korábbi második emberének valami látszatfeladatot kell adnia, ami egyben némileg kielégíti Lázár hiúságát is. Akik közelről ismerik az egykori vásárhelyi polgármestert, tudják, hogy hatalmas munkabírású, ugyanakkor a kapcsolatépítés nagymestere, így amikor elvették tőle az összes kormányzati funkcióját, ezek az erősnek tűnő kötelékek kezdtek meglazulni. Ha nyíltan nem is mondták ki az emberek, mindenki tudta, Lázár már nemcsak, hogy nem tagja a kormánynak, de már erős embere a Fidesznek sem.
Fotó: 24.hu
Ezért tűnt úgy az utóbbi hónapokban, hogy az egykori kancelláriaminiszter új kapcsolatokat keres. Odáig ment, hogy gesztusokat tett az ősellenség Márki-Zay Péter felé, amit nyilván nem nézett jó szemmel Orbán Viktor és pártja. Nyilván nem akar Simicska Lajos sorsára jutni, ezért nagyon óvatos lépésekkel manőverez Lázár, és ezzel azt nyilván elérte, hogy a kormányfő belátta: valamit kell kezdenie egykori kedvencével, mert ha teljesen elmarja magától, akkor károkat okozhat neki a Fideszen belül és azon kívül is. Kérdés, hogy a mostani látszatfeladat és kirakatpozíció mennyire kielégítő Lázár számára. Elképzelhető, hogy megalázónak tartja a kinevezést (főleg azt, hogy fizetség nem jár érte), de nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa a pozíciót. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha cúgos mokaszint kínál valaki, ne utasítsd vissza, mert még mindig jobb azt hordani, mint mezítláb járni.”
