Ha hinni lehet a híreknek, rövidesen a televíziók nézettségi mutatóinak mérése is egy, a kormányhoz közel álló cég monopóliuma lesz. Innentől kezdve a hirdetési piacot alapvetően meghatározó népszerűségi indexeket is úgy lehet majd csűrni-csavarni, ahogy az a kabinet, no és a közpénzből fenntartott lakájmédia számára előnyös lesz. Ugyan már régóta nem működik piaci alapon a magyar sajtó, de amellett, hogy jogosulatlan előnyökre tesznek szert bizonyos sajtóorgánumok, a kormány dezinformációs törekvései is új lendületet kaphatnak.
Fotó: napi.hu
Hadházy Ákos, a Fideszt és legutóbb az LMP-t is megjárt politikus a hétvégén, egy hódmezővásárhelyi rendezvényen új fogalmat vezetett be a magyar valóság leírására. Szerinte a dezinformációs diktatúra korát éljük, ami természetes velejárója az úgynevezett illiberális társadalmaknak. Nem szeretnénk filozófiai mélységekbe ereszkedni, de Hadházy megfogalmazásának a lényege, hogy a mai politikai kommunikációban nem azt nevezzük valóságnak, ami tényekből, okokból és következményekből tevődik össze, hanem az, amit egy országot vezető elit a tömegkommunikációs eszközök segítségével el tud hitetni a polgárokkal.
Arra, hogy ez nem a semmiből előlépő jelenség, bizonyíték Barry Levinson 21 esztendeje bemutatott, Amikor a farok csóválja…című filmje. Nem akarunk szpojlerezni (mert ezt a filmet mindenkinek látnia kell legalább egyszer!), de annyit elárulhatunk, hogy valószínűleg Habony Árpád és csipetcsapata is ezen a mozin szocializálódott, és a kormányzati alternatív valóságépítés első vadhajtásai ebből a talajból bújtak elő. Ugyanakkor a Nemzeti Együttműködés Rendszere ráérzett arra a tényre, hogy a magyarok nem igazán bíznak a politikusokban, ám a sajtóra továbbra is a megkérdőjelezhetetlen tények gyűjtőhelyeként tekintenek. Elég, ha arra gondolunk, hogy még ma is fontos hivatkozás egy kocsmai vitában, ha valaki azzal érvel, hogy az újság is megírta, vagy a tévé is bemondta. A NER tehát a sajtó köpönyegéből bújik elő, amit persze előtte teljesen a saját méretére szabott.
A független, illetve ellenzéki kötődésű sajtóorgánumok bedarálása ezért nem állhat meg ezen a ponton, hiszen még mindig léteznek olyan televíziók, rádiók, napilapok és internetes portálok, melyek rendszeresen belepiszkítanak a kormányzat által épített alternatív valóságba.
Pedig a közszolgálati tévé és rádió ámokfutását látva a valóság és a szerkesztőségek által kínált műsorfolyam között igen nehéz kapcsolódási pontokat találni. Ha valaki csakis az M1 hírcsatornából (leánykori nevén Migráns 1-es) igyekszik tájékozódni hazánk és a nagyvilág dolgairól, akkor itthon csupa szép és jó dolog történik, persze néha megáradnak a folyók, elveri a jég a barackot, letartóztatnak egy-egy drogdílert, de azért épül, szépül kis hazánk. Külföldön viszont ezek az átok migránsok állandóan hánykolódnak a tengeren, ha hagyják őket kikötni, akkor erőszakoskodnak, késelnek, robbantgatnak, tömegbe hajtanak. Mindezt a nap 24 óráján keresztül, mintha semmi más fontos esemény nem történne a nagyvilágban.
Az Orbán-kabinet médiapolitikája szerves része annak a központi törekvésnek, mely a magyar nép teljes elhülyítését tartja az egyik legfontosabb kormányzati célnak. A dezinformáció ugyanis csak akkor működik, ha nincs kontroll sem a televíziók, sem a rádiók, sem az írott sajtó területén. Bármennyi közpénzt is önt ugyanis a kormány saját médiabirodalmába, amíg nézhetünk, (nézhettünk), hallgathatunk (hallgathattunk), olvashatunk (olvashattunk) olyan híreket, melyek szögesen ellentétesek a lakájmédiában publicitást kapott információkkal, addig a magyarok többsége nem hiszi el, hogy a Kárpát-medence tejjel-mézzel folyó Kánaán, mióta Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, illetve a hanyatló nyugat már az utolsókat rúgja, mióta iszlamista menekülteket melengetnek a keblükön.
A független, illetve ellenzéki kötődésű sajtóorgánumok bedarálása ezért nem állhat meg ezen a ponton, hiszen még mindig léteznek olyan televíziók, rádiók, napilapok és internetes portálok, melyek rendszeresen belepiszkítanak a kormányzat által épített alternatív valóságba. Orbán Viktor szép lassan próbálja ellehetetleníteni azokat a szerkesztőségeket, melyek igyekeznek a szakma szabályait betartva objektív módon tájékoztatni, illetve kormányzati győzelmi jelentések helyett a történések árnyoldalait is bemutatni. Hadházynak tehát abban igaza van, hogy a dezinformáció a leghatásosabb eszköz a kormány kezében, főleg akkor, ha az információk valós tartalmát már el sem érhetik a magyar adófizetők. Sokak számára a napi migránsozás már most is szinte a betevő falattal egyenértékű nélkülözhetetlen szellemi táplálék, ám amíg lesznek olyanok, akik szerint vannak más, legalább ilyen fontos események is a világban, Orbán Viktor nem nyugodhat.
Fotó: nol.hu
Az öntudatos, önálló véleményalkotásra képes állampolgár tehát úgy tüntethető el Magyarországról, ha vagy kivándorol, vagy elveszik tőlük az objektív tájékozódáshoz szükséges eszközöket. Sokan azt állítják, hogy a modern társadalmakban ez megvalósíthatatlan küldetés, hiszen az internetes felületeket nem lehet teljesen kormányzati kontroll alatt tartani, ám Kínában, Oroszországban, Törökországban már láttunk arra példát, hogy ezeket a tájékozódási lehetőségeket is lehet minimalizálni. Márpedig Orbán Viktor épp ezeket az országokat tartja követendő példának, úgyhogy ne legyenek illúzióink: A dezinformációs diktatúra még messze nem érte el történelmi csúcspontját hazánkban. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mindig van rosszabb!”