Valószínűleg kevesebb pénzt kell több felé elosztani, ezért kezdett újabb megszorításokba a magyar kormány. Egyre több jel mutat arra is, hogy végleg befellegzett a pénzügyi tárca autonómiájának, hiszen lényegében végrehajtó szerepkörbe kényszerítették Varga Mihályt és csipetcsapatát. Közben nehéz megjósolni azt, hogy elkerülhető lesz-e az idén a tervezettnél jóval nagyobb arányú költségvetési hiány. Igaz, az Orbán-kormány rendkívül innovatív, ha a rossz statisztikák kozmetikázásáról van szó, így lényegében a sötétben tapogatózunk, ha a költségvetés pénzügyi egyensúlyát próbáljuk megállapítani.

Karikatúra: Németh György

Elszórtan bár, de tendenciózus költségvetési megszorítást hajtott végre az Orbán-kormány az utóbbi hetekben, amivel visszatér a 2015 előtti gyakorlatához. A három évvel ezelőtt kicsúcsosodó menekültválsággal szinte egyszerre eltűntek a magyar kormány eszköztárából azok a jelszavak, melyeket harsogva nekirontottak a bankoknak, a magánnyugdíj-kasszáknak, a különböző cafeteria szolgáltatásokat nyújtó külföldi cégeknek, a multinacionális üzletláncoknak, vagy az energiaszektor külföldi tulajdonú képviselőinek. A sok ellenség helyett akkor megtette egy is, így a magyar társadalom minden felgyülemlett indulatát a menekültek felé irányította a kormányzati propagandagépezet.

Mint oly sokszor, ezúttal is nagy szerencséje volt az Orbán-kormánynak. Viszonylagos nyugalom uralkodott ugyanis a nemzetközi pénzpiacon, az unós támogatások hatalmas lendülettel érkeztek az országba, gazdasági válságjelenségek pedig nem intették a kormányt arra, hogy visszafogja a költekezését. Ennek köszönhetően volt némi gazdasági növekedés, még ha nem is olyan mértékű, mint amennyire lehetőséget adtak a kedvező gazdasági tendenciák. Most azonban szaporodnak az intő jelek, az Európai Unió illetékes szervei is figyelmeztették a magyar kormányt, hogy ha ilyen lendülettel szórja a pénzt, nehéz lesz kikecmeregni egy jövőben bekövetkező gazdasági válságból.

Persze, a Brüsszellel permanensen harcban álló Orbán-kormány soha nem ismerné be, hogy az EU bármelyik intézményének bármiben is igaza lenne, így szinte suttyomban kezdte meg a költségek visszavágását, a pénzügyi tartalékok képzését. A lakás-takarékkasszák rapid kivégzése, a bürokráciacsökkentés újabb bejelentése, a felsőoktatás teljesen fizetőssé tételének belengetése, a kulturális intézmények TAO támogatásának megszüntetése, mind-mind azt a gyanút erősítik, hogy a kormány fű alatt elkezdett felkészülni a nehezebb időkre.

Ezt nem is teszi rosszul, hiszen a baj nem jár egyedül. Ha meg is úsznánk egy újabb globális gazdasági krízist, az uniós támogatások valószínűleg jelentősen csökkennek a következő költségvetési ciklusban, ami nem csupán annak köszönhető, hogy folyamatosan keresztbe teszünk minden uniós intézménynek, és lassan jobban képviseljük Oroszország, Kína vagy Törökország érdekeit, mint azét az EU-ét, melynek tagjai vagyunk. Úgy tűnik, a pénzbőségnek így is, úgy is befellegzett, bár, ha kicsit szolidárisabbak lennénk a szövetségeseinkkel, talán több megértést tanúsítanának az irányunkban majd akkor, amikor tényleg nagy szükség lenne a támogatásukra.

Közben úgy tűnik, hogy az ügyben elvileg legilletékesebb Pénzügyminisztérium véleménye érdekli legkevésbé Orbán Viktort és legszűkebb körét. Az unortodoxia ugyanis Matolcsy György távozása után is megmaradt ebben a minisztériumban, Varga Mihály, a tárca vezetője pedig mintha bénultan nézné, hogyan hoznak gazdasági intézkedéseket a feje fölött. Persze, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében lényegében senki sem azt csinálja, ami a feladata lenne. Egy jól működő parlamenti demokráciában gazdasági jellegű törvénymódosításokat a pénzügyminisztérium terjeszti elő, nem pedig egy olyan mezei képviselő, mint például Bánki Erik, aki egyéni indítványával végezte ki a lakástakarékokat. Varga papíron miniszterelnök-helyettes, de valójában olyan szürke eminenciás, aki csak a nevét adja a kormány különböző szerveiben hozott döntéshez.

Fotó: 24.hu

Miért is kellene sokmilliárdos pénzügyi döntésekhez bevonni a szakminisztériumokat, amikor sem szakmai szervezetekkel, sem az érintett terület munkavállalóival nem egyeztet a kormány már 2010-es hatalomra jutása óta? Szép lassan leszoktatták saját embereiket is arról, hogy olyanok véleményét hallgassák meg fontos kérdésekben, akik esetleg érvelni is tudnak egy-egy döntés mellett vagy ellen. A kormányzás így egy szűk, belső kör privilégiuma lett, melybe már a miniszterek többsége sem tartozik bele. Nehéz így ellenőrizni a hatalmat, így azt is lehetetlen megjósolni, hogy a mostani megszorítások csak egy folyamat kezdetét jelentik, vagy pusztán arról van szó, hogy egyre kevesebb pénzt tud a kormány azokra a területekre irányítani, ahol a Fidesz oligarchái kívánnak terjeszkedni. Csak az biztos, hogy a Fidesz soha nem fogja kimondani azt a szót, hogy megszorítás, egyszerűen átnevezi a pénzügyi machinációit, és úgy tesz, mintha Magyarország még mindig jobban teljesítene. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Soha ne ismerd be, hogy elvesztetted a fejdíszedet, inkább mondd azt, hogy felújítás alatt van, és új, színesebb tollakkal egészítik ki.”