Összenő, ami összetartozik – summázhatnánk a hírt, mely szerint Orbán Viktort fogadja Donald Trump amerikai elnök. Az a csoda, hogy a két politikus eddig még nem folytatott kétoldalú megbeszélést, hiszen lényegében ugyanannak az irányzatnak a karakteres képviselői. Persze, volnának nyomós érvei az elnöknek arra, hogy még egy kicsit előszobáztassa a magyar kormányfőt, ám most ezeket felülírja a szükségszerűség. Trumpnak is szüksége van ugyanis Orbán támogatására bizonyos ügyekben, a magyar miniszterelnök pedig fajsúlyos politikai szereplőként villoghat az elnök oldalán. Szinte mellékes körülmény, megegyeznek-e most valamiről, fontosabb, hogy mindkettőjüknek demonstrálniuk kell egységüket és egyetértésüket a külvilág felé.
Fotó: 168ora.hu
Miután kifejezetten szívélyes viszonyt ápol Donald Trump Kim Dzsongunnal, Észak-Korea teljhatalmú diktátorával, egyáltalán nem meglepő, hogy egy szűk körű tárgyaláson vendégül látja Európa fenegyerekét, Orbán Viktort is. A magyar kormányfő régóta ácsingózott a világ legnagyobb hatalmú emberének kézszorítására, és a hírek szerint a nagy álom május 13-án beteljesül. Meglehetősen rögös út vezetett idáig, de úgy tűnik, Orbánnak megérte türelmesen kivárnia a sorát, hiszen az EP választás finisében parádézhat majd az amerikai elnök oldalán.
A magyar kormányfő szokásos taktikáját alkalmazva érte el célját, ami nem túl bevett eljárás a diplomáciában, de az ő esetében eléggé célravezető. Orbán ugyanis épp úgy keresztbe tett több esetben az Egyesült Államok érdekeinek, mint ahogy lényegében az Európai Unióval is folyamatos harcban áll. Ezzel hívja fel magára a figyelmet, és így teremt a maga számára olyan alkupozíciót, amelyekből csak jól jöhet ki. Rendszeresen blokkolta például azokat a megállapodásokat, melyek Ukrajnát az EU-hoz és a NATO-hoz közelítették volna, ami elég komoly nemtetszést váltott ki mindkét szövetségesünkből.
Hosszú évek pávatánca után jutott el például az Európai Néppárt odáig, hogy Orbán hibrid rezsimjét a Fidesz tagságának felfüggesztésével megbélyegezze.
A CEU elüldözésének lebegtetése is egy olyan mesterségesen keltett konfliktus volt, melyből tőkét kovácsolhat Orbán, hiszen az úgynevezett „Soros egyetem” hazai működését csak bizonyos gesztusok és engedmények fejében hajlandó megengedni. A sajtószabadság igen erős megnyirbálása, a jogállamiság leépítésének folyamata szintén olyan kérdések, melyeket Orbán alku tárgyává tett, noha demokráciákban ezek alapértékek, vagyis épp úgy nem csereszabatosak, mint ahogy a törvény előtti egyenlőség biztosítását vagy a szólásszabadságot sem bocsáthatja áruba egy európai jogállam.
Az EU vezetői ezért hangsúlyozzák folyamatosan, hogy elegük van Orbán alkudozásaiból, igaz, a tettek szintjén még mindig kísért a magyar miniszterelnök kalmár szelleme a kontinensen. Hosszú évek pávatánca után jutott el például az Európai Néppárt odáig, hogy Orbán hibrid rezsimjét a Fidesz tagságának felfüggesztésével megbélyegezze. A politika persze ma már sokkal inkább szól az érdekekről, mint az elvekről, ezért ne csodálkozzunk, ha egy olyan populista politikus, mint Trump végül engedett a kérésnek, és fogadja Orbánt a Fehér Házban.
Az elnök egyrészt szeretné megtörni a magyarok hajthatatlanságát Ukrajna ügyében, ami némi engedmények árán nyilván sikerülni is fog neki, másrészt szeretné valamivel honorálni Orbán támogatását, amit erősen Izrael-barát politikájához nyújt. A magyar diplomácia ugyanis az EU tagországok közül lényegében egyedüliként segítő kezet nyújt Benjámín Netanjáhú kormányának ahhoz, hogy erővel oldja meg az úgynevezett palesztin kérdést. Miután Trump demonstratív módon Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztette az USA nagykövetségét, ezt a palesztinokat provokáló lépést egyedül Magyarország követte az uniós tagállamok közül.
Orbán lényegében Trump és Netanjáhú kottájából játssza közel-keleti politikáját, amivel nyilván jó pontokat szerzett az amerikai elnöktől. Legutoljára akkor demonstrálta Magyarország, hogy teljesen külön utakon jár, mint az EU tagországai, amikor az utolsó pillanatban megvétózta a tagállamok Izrael politikáját elítélő közös nyilatkozatot. Ennek ellenére Finnország ENSZ-nagykövete felolvasta a dokumentumot, jelezve, hogy a magyarok nem blokkolhatják a végtelenségig az uniós tagországok döntő többségének véleményét.
Fotó: index.hu
Ugyanakkor Orbán Izrael-barát politikája hatalmas kontraszt a magyar kormány antiszemitizmust gerjesztő Soros-kampányához képest, de amíg a Fidesz tábora külön tudja kezelni a két ügyet, ennek nem lesznek káros következményei a kormánypártra nézve. A magyar diplomácia egyetlen célja, hogy különállásának demonstrálásával olyan új szövetségeseket édesgessen magához, mint például Kína, Oroszország, Kazahsztán, vagy Üzbegisztán, ugyanakkor a hagyományos szövetségi rendszereinken belül minden közös nyilatkozathoz feltételeket kössön. A haszonelvű politizálásnak megvannak az előnyei, de hosszú távon senki sem fog bízni egy ilyen ország miniszterelnökében. Kérdés, hogy Trump bármit is elhisz-e Orbánnak? Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Az ellenségem ellensége a barátom, de ettől még nem fogok bízni benne.”
