Megszokhattuk már, hogy választások közeledtével a Fidesz előre küldi azokat a kádereit, akik következmények nélkül mondhatnak hajmeresztő dolgokat, gyalogolhatnak bele olyan polgárok lelkébe, akik valamilyen oknál fogva nem férnek bele a Nemzeti Együttműködés Rendszerének értékrendjébe. Ilyenkor a párt a hallgatásával jelzi saját választói felé, hogy lényegében egyetért Boldog Istvánnal Bayer Zsolttal, vagy Kövér Lászlóval, így egyszerre üzen a szélsőségesek és a centrum felé: úgy gondoljuk, ahogy Pista, Zsolti, vagy Laci, de mégsem írhatjuk bele a programunkba ezt, mert olyan nincs is nekünk.

Fotó: hirek.sk

A Fidesz esetében nem a filmbéli nagyfater szabadul el olykor, hanem a házelnök, vagyis Kövér László. Ezúttal erdélyi fiatalok elé vetítette történelmi vízióját arról, hogyan lehetne megoldani Magyarország egyre égetőbb népesedési problémáit. Szerinte elsősorban mentális fordulatra van szükség ahhoz, hogy elkerüljük a nemzethalált, vagyis, hogy legyen annyi munkáskéz, amennyi ki tudja termelni az elöregedő társadalom számára legalább a nyugdíjakat. Hiába tehát a háromszori kétharmad, a mindent letaroló ideológiai kormányzás, a magyar társadalom többsége még mindig nem fogta fel ésszel, hogy a lelkében kell meglelnie a kulcsot, amely segítségével kaput nyithat a nemzet sokasodásának.

A szóvirágokból persze nem lesz kisbaba, ahogy a családvédelmi akcióterv sem garancia arra, hogy népesedési fordulat következzen be Magyarországon a következő néhány évben. Kampányolni persze kiválóan lehet ilyen szlogenekkel, igaz, maga Orbán Viktor és Kövér László is tudja, hogy a pénzért beígért gyerekre nem igazán lehet a jövőt építeni. Kövessük hát a látnoki képességeit rendszeresen megvillantó házelnök instrukcióit, aki szerint meg kell értetni az emberekkel, hogy az a jó magyar, akinek sok a gyereke és unokája. Akinek meg nincs ilyen népes családja, az csak nevében (és nyelvében) magyar, vagyis nemzetidegen.

Így tehát akár akarjuk, akár nem, ha nem teszünk le az asztalra egy szakajtónyi gyereket, kívül rekedünk a nemzeten, legalábbis Kövér László felfogásában nem leszünk jó magyarok.

És itt vagyunk már megint a Fidesz egyik kedvenc témájánál. A kormánypárt ugyanis előszeretettel hajítja ki azokat a nemzetből - a saját maga által kreált definícióra hivatkozva -, akik köztudomású, hogy nem szimpatizálnak a Fidesszel. Orbán Viktor (és természetesen Kövér László) nemzetmegosztó politikája mindig kap egy-egy újabb impulzust, amikor úgymond sorfordító választások előtt áll az ország. Most éppen a bajszos házelnök vágta a képébe minden magyarnak, hogy jó lenne, ha átgondolná, hogy valóban része-e a népnek és nemzetnek, amelyben eddig gondolkodott.

Kövér kinyilatkoztatásai mindig is megosztották a közvéleményt, ám az szinte már fel sem tűnik senkinek, hogy a kormánypárti értelmiség részéről egy halk torokköszörülés sem hallatszik olyankor, amikor bozontos bajszú politikus, vagy maga Orbán Viktor megbélyegzi a társadalom egyes tagjait. Még azt a megbicsakló logikai fordulatot sem teszi senki a helyére, amely szerint nem a nyelvi összetartozás a legfontosabb, hanem a születendő gyermekek száma ahhoz, hogy a nemzet részeivé váljunk. Így tehát akár akarjuk, akár nem, ha nem teszünk le az asztalra egy szakajtónyi gyereket, kívül rekedünk a nemzeten, legalábbis Kövér László felfogásában nem leszünk jó magyarok.

Azt sem ártana pontosítani, hogy milyen okból nincs valakinek sok gyereke. A gyermekvállalás ugyanis nem pusztán elhatározás kérdése, rengeteg egyéb körülményt kell figyelembe venni a szándékon kívül, amelyek meghatározzák, hogy egy családban hány gyerek születik. A nők többsége például nem érzi magát szülőgépnek, a férfiak jelentős hányada pedig egyszerűen nem keres annyi pénzt, hogy felelősséggel bevállaljon egy nagy családot. Nem beszéltünk még olyan egészségügyi és szociális körülményekről, melyek alapvetően meghatározzák a szülők lehetőségeit.

Fotó: 24.hu

Ezeken a körülményeken nem tud változtatni egy bennünk végrehajtott mentális fordulat, ugyanakkor, ha egy olyan országban élnénk, ahol nem a hatalom akarja megmondani, hogy ki számít jó hazafinak, és ki nem, akkor biztos lelki hátteret biztosítana a családok számára a szellemi és gazdasági önállóság érzése. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: "Ha a farkasok ráfogják egy társukra, hogy tulajdonképpen kutya, akkor az a falka már nem tud összefogni, és hatékonyan vadászni.”