Szép lassan az életünk részévé vált a most már rendszeres időközönként beköszönő, nemzeti konzultáció fedőnévre hallgató kormányzati levélpropaganda. A nemzeti konzultációk lényegében az Orbán-kormányok védjegyévé váltak, ugyanakkor tartalmuk és küldetésük folyamatosan változott. Ennek iránya egyértelmű: A némi aktualitást és választási szabadságot tartalmazó első levélváltásoktól ugyanis eljutottunk a dedós kérdésfeltevésekhez, amelyek tutira azt az eredményt hozzák, ami a kormány számára kívánatos.
Fotó: Érdlakó
A nemzeti konzultáció kifejezést 2005-ben használta először Orbán Viktor az éppen aktuális országértékelő beszédében. A belépő nem volt éppen sikeres, mivel a 2006-os választásokra való felkészülés jegyében akarták kikérni a magyar polgárok véleményét politikai és közéleti kérdésekben, ám a választást akkor elbukták. A kérdőíveket az akkor ellenzékben lévő Fidesz szerint 1,6 ember küldte vissza nekik. Ez egyrészt segítette a felkészülésüket a kampányra, másrészt frissíthették a Kubatov-listát, amelyet azóta is folyamatosan „lecsekkolnak” a konzultációk segítségével.
A konzultációk sora - vélhetően a bukott 2006-os választás miatt – csak 2010 szeptemberében, a második Orbán-kormány megalakulása után folytatódott. Ekkor a nyugdíjasok kaptak levelet Orbán Viktor csapatától. A közel hárommillió kiküldött levélből mintegy 200 ezer érkezett vissza, de jól jött ez a társadalmi kontroll az önkormányzati választások előtt a kormánynak. A Fidesz ekkor még igyekezett olyan aktuális kérdések felől érdeklődni a polgároknál, melyek valós válaszokat igényeltek, így a nyugdíjasoknak elküldött kérdőívek költségeit (mintegy 230 millió forint) az ellenzék sem firtatta különösebben. Főleg, mert a kormánypárt állítása szerint az egészet a Fidesz kasszájából fedezték.
Ezt követően az új Alaptörvény társadalmi fogadtatásáról érdeklődött a kormány 2011 februárjában. A költségek borzasztóan megugrottak, már közel egymilliárdunkba került ez a konzultáció, amelyet már a hivatalos kommunikáció szerint is közpénzből fedeztek. Aztán egyre sűrűbben, egyre nagyobb költséggel zaklatták a polgárokat a kormány emberei. Még 2011 tavaszán jött az úgynevezett „Szociális konzultáció”, majd a következő év szeptemberében következett az úgynevezett „Gazdasági konzultáció”. Itt is még érdemi kérdések kerültek fel a kérdőívekre, és a kormány olykor még a feldolgozás eredményeiről is beszámolt.
A választópolgárokkal való levelezés a demokrácia pótkereke, lényegében semmilyen érdemi funkciója nincs a hatalom és az állampolgárok kapcsolatában.
Aztán némi szünet után a harmadik Orbán-kormány már teljesen más felfogásban folytatta a „konzultációs hagyományokat”. A „Bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultációs kérdőív” például már irányított kérdéseket tartalmazott. Aki válaszolt és visszaküldte a levelet, az lényegében automatikusan támogatta a kormány bevándorlással kapcsolatos politikáját. Ennek szellemiségét vitte tovább a tavaly tavasszal meghirdetett „Állítsuk meg Brüsszelt!” fedőnevű konzultáció.
A többi már a 2018-as választási kampányhoz kötődő, a Fidesz hivatalos kommunikációját közpénzből megtámogató „Nemzeti konzultáció a Soros-tervről” néven futó, majd az azt kiegészítő, az ENSZ migrációs csomagjáról szóló véleményfelmérés volt. Minél közelebb jutottunk az április 8-i dátumhoz, annál nagyobb számokat mondott be a kormányzati propaganda, hiszen legutoljára már 2,3 millió polgárról állították, hogy a kérdőíveket visszaküldve támogatták a kormány migrációs politikáját. A kérdések egyre irányítottabbak, egyre iskolásabbak, egyre propagandisztikusabbak lettek, így aki ezeket megválaszolta, jó eséllyel a Fidesz támogatója volt az április 8-i voksoláson is.
Most új fejezet nyílhat a nemzeti konzultációk történetében, hiszen a hírek szerint ilyen jellegű kérdéseket kaphatunk a családokról és a demográfiai helyzetről a közeljövőben, de ilyen formában kérhetik ki a választók véleményét európai uniós kérdésekben is az európai parlamenti választás előtt. Még nem világos, hogy ez két külön menetben zajlik-e, esetleg összevontan, de az biztos, hogy az eddig is erősen irányított közvélemény most is komoly sugalmazást kap a kormánytól arra nézve, miként képzelje el Magyarországon a demográfiai problémák megoldását, illetve, ítélje el az Európai Unió hivatalos álláspontját elsősorban a bevándorlással kapcsolatban.
Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a demográfiával kapcsolatos konzultáció némileg visszatérés az első konzultációk szellemiségéhez. Valós társadalmi problémáról van szó ugyanis, bár szkeptikusak lehetünk azzal kapcsolatban, hogy a kormány valós megoldást kínál-e majd, vagy szokásához híven a szándékát hangsúlyozva csak propagandára használja fel a kérdés felvetését. Nagyon valószínű, hogy egy egyszerű formulát kínálnak majd fel a magyar polgároknak: Utasítsák el a bevándorlást, (ami némileg enyhítene a demográfiai nehézségeken) ugyanakkor támogassák a kormány népesedési elképzeléseit, hogy saját berkeinken belül oldhassuk meg a problémát. Más kérdés, hogy ez utóbbit a finoman szólva is kétséges siker ellenére bevállalja-e a kormányzat.
Fotó: Zsúrpubi
A Fidesz nem szokta cifrázni ugyanis, a konzultációk már elég nyíltan szolgálják a kormányzati propagandát, a valós társadalmi párbeszédet pedig lényegében nem is ismeri. A választópolgárokkal való levelezés a demokrácia pótkereke, lényegében semmilyen érdemi funkciója nincs a hatalom és az állampolgárok kapcsolatában. A kérdőívről a közvélemény-kutató szakma egy része, illetve társadalomtudósok nyilatkozták, hogy a nemzeti konzultációk „közvélemény-kutatásnak álcázott mozgósító célú politikai kommunikációs eszközök”, melyek nélkülözték a közvélemény-kutatások szakmai szabályainak betartását. Vagyis, lényegében olyan politikai termékek, melyek rásegítenek a más csatornákon indított kormánypropagandára. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy adunk a bölénykakinak egy pofont, az még bölénykaki marad.”
