Ettek, ittak, jót dumáltak Kötcsén azok az urak és hölgyek, akik alapjaiban határozzák meg ma Magyarország jövőjét, ám azon kívül, hogy a végsőkig ragaszkodnak a hatalmukhoz az önkormányzati képviselői testületekben is, nem tudtunk meg sokat arról, milyen sorsot szánnak nekünk október 13-a után. Az azonban világos, hogy az ellenzéket lenézik, legalábbis a szavak szintjén alkalmatlannak tartják jelöltjeiket arra, hogy alternatívát nyújtsanak a Fidesz kádereivel szemben.
Fotó:24.hu
Ki tudja, még hány alkalommal jön még össze az állampárt színe-java Kötcsén, hogy a kiválasztottak meghallgassák vezérük aktuális iránymutatását? Csak találgathatjuk, hogy a zártkörű észosztáson mi hangzott el, de sejtjük, hogy a Fidesz berkein belül irányadó vezényszavak és propagandasűrítmények sűrűn röpködtek Orbán Viktor szájából. Ilyenek lehettek például a kereszténység védelmére buzdító kampányszlogenek, a migránsok elleni szólamok, illetve, hogy szét kell forgácsolni a lehető legtöbb helyen az éppen csak összetákolt ellenzéki összefogást. Minél több helyen teszik lehetetlenné az ellenzéki erők egyesítését, a Fidesznek annál jobb.
És ez utóbbi az érdeke annak a hatalomnak, amely lassan 10 éve azt hangoztatja, hogy csakis önmagát tartja alkalmasnak az ország vezetésére. Nem túl demokratikus felfogás, de a Fidesztől ennél durvábbakat is megszokhattunk az utóbbi parlamenti ciklusokban. Orbán Viktor személyisége úgy telepedett rá a párt arculatára, hogy a tagság észre sem vette, lényegében már nincsenek saját gondolataik, a vezér tévedhetetlenségébe vetett hitük ugyanis megszabadította őket a saját véleményalkotás fáradságos munkájától.
Bármi is legyen az önkormányzati választások végeredménye, Orbán Viktor valószínűleg keményen odacsap majd azoknak az alapszervezeteknek, melyekben viták alakultak ki, sőt ezek az ellentétek szakadáshoz, az erők megoszlásához vezettek.
Ami alapvetően meghatározza a kormánypárt 2018 előtti politikai filozófiáját a mostanitól, hogy ma már lényegében nincs olyan központi döntés, melyet a párton és kormányon belül érdemi vita előzött volna meg. Lázár János egykori kancelláriaminiszter vidéki száműzetésével elkezdődött az a korszák, melyben az ideológiai, a kormányzati és a végrehajtó hatalom is Orbán Viktor kezében összpontosul. Van még néhány bábú a sakktáblán, akik látszólag még játékban vannak, ám Rogán Antal, Kósa Lajos vagy Gulyás Gergely is egyre kisebb átéléssel formálják meg a rájuk kiosztott szerepüket.
Kötcsén tehát semmi különös nem történt - akár tudjuk, a részleteket, akár nem -, hiszen semmi más nem következhetett be, minthogy a nagyfőnök magához rendelte a segédszínészeket, és leosztotta nekik a szerepeket. A Fideszen belül már rég nincs érdemi vita, a követendő ideológiát és stratégiát egyedül Orbán Viktor dönti el, a többieknek nincs más dolguk, mint bólogatni, majd végrehajtani a parancsot. Mindez jól működött sok autokratikus rendszerben, sőt demokráciákban is akadtak hasonló leosztások, ám a problémák akkor jönnek, amikor a vezér rossz irányvonalat követ, az általa kiötlött terv pedig nem működik.
A Fidesz vezérkara a mostani kampányban is azt a meggyőződését hangoztatja, hogy a politikában a sokszínűség, a vélemények ütköztetése, az ellentétes érvek hangoztatása a gyengeség, sőt, a cselekvésképtelenség jele. Pedig, amíg ők ezt állítják, addig helyi szinten a kormánypártban is folyik a marakodás a jelöltségért, a hatalom megkaparintásáért. A demokratikus rendszerekben ez nem gond, hiszen épp a minél szélesebb társadalmi alapokra helyezett döntéshozatal adja meg az embereknek azt az érzést, hogy az általuk megválasztott polgármester, illetve képviselő-testület tükrözi a településük politikai, ideológiai, sőt szociológiai sokszínűségét.
Az tehát, hogy a Fideszben sem egy a tábor, és a zászlót sem ugyanarra fújja a szél, annak a jele: még a kormánypárton belül sem számolt le mindenki azzal az illúzióval, hogy Magyarországon a demokrácia elvei felülírják a központi direktívákat, hogy vannak még olyan Fideszhez tartozó egyének és csoportok, akik szembe mernek menni a központ utasításaival. Bármi is legyen az önkormányzati választások végeredménye, Orbán Viktor valószínűleg keményen odacsap majd azoknak az alapszervezeteknek, melyekben viták alakultak ki, sőt ezek az ellentétek szakadáshoz, az erők megoszlásához vezettek.
Fotó: szeged.hu
A magát szint mindenhatónak tartó kormányfő ugyanis semmitől sem fél jobban, minthogy a sajátjai szétzilálódjanak, az ellenfelei pedig összefogjanak. Most még a megmondó emberein keresztül azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a Fideszben testesül meg az egység, a megbízhatóság, az ellenfelei pedig nem többek, mint civakodó pártocskák, ám, ha a helyhatósági választásokon azt látják az emberek, hogy a kormánypártból kiábrándult politikusok miatt buknak el városokat, falvakat, akkor ez a kép könnyen válhat délibábbá. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ne add kölcsön a lovadat olyan harcosnak, aki olyan messzire lovagol vele, hogy vissza se hozza.!”
