Eddig úgy tűnt, hogy jelentéktelen helyi csetepaték sorozataként fogja fel az állampárt a közelgő helyhatósági választásokat. A miniszterelnök magához rendelt ugyan néhány vidéki polgármester-jelöltet a sajátjai közül, el is készült egy-egy gyors fotó Orbán Viktorral állva, ülve, zászlóval, zászló nélkül, ennek ellenére úgy tűnik, a futószalag mellett folyó munka egyhangúságával készül a kormányfő az októberi eseményekre. A háttérben azonban közvélemény-kutatásnak álcázott lejárató kampányok, a rendőrséget a kampányban is tevékenyen bevonó pártemberek játszmái alakítják egyre durvábbá a küzdelmet.

Fotó: napi.hu

Kezdenek elszabadulni az érzelmek a választási kampányban, amit nem pusztán Tarlós István egyszemélyes megafonos performansza jelez. Már nem csak a határkerítés lebontásával riogatnak a kormánypárti politikusok az ellenzék jelöltjeinek győzelme esetére, de burkoltan (vagy tán nem is annyira burkoltan) családon belüli erőszakkal is vádolják őket, no meg természetesen a keresztény szellemiség is eltűnne azokról a településekről, ahol nem a Fidesz adná a polgármestert.

Most már úgy tűnik, hogy a szociális demagógia, a rasszizmus és az ellenfelek befeketítése épp úgy szerepel a kormánypárt kampányeszközei között, mint annak hangsúlyozása, hogy csakis olyan település számíthat kormányzati támogatásra, ahol narancsos többségű testületet választanak a helyiek. Még majdnem egy hónap van a választásokig, de már most beélesítette szinte minden rakétáját a kormányzati propagandagépezet.

Amennyiben ugyanis Budapestet és néhány nagyobb várost elveszítik, akkor a kisvárosokban, falvakban megtartott, illetve megszerzett pozícióknak semmi hasznuk, hiszen az ellenzék nagyobb trófeákkal büszkélkedhet majd.

Ez eddig csak Budapesten volt jellemző, ahol tényleg nem babra megy a játék, hiszen a Fidesz számára szinte létkérdés, hogy a Karácsony-Tarlós csatából az utóbbi kerüljön ki győztesen. Vidéken is kaszabolták egymást rendesen az ellenfelek, de sokkal kisebb elánnal, ugyanakkor az országos sajtóorgánumok ingerküszöbét csak olyan hírek ütötték át, mint amikor például egy mindenkitől független polgármester-jelölt - aki a politikába éppen csak beleszagolt - harmadik hidat ígért a szegedieknek. Tette ezt annak fényében, hogy róla is készült közös fotó Orbán Viktorral.

Azért bájos, egyben rémisztő minden önkormányzati választási kampány, mert rámutat a kicsi országunk némely polgára esetében felmerülő önismerethiányra, ugyanakkor a helyi civakodások egyértelművé teszik, hogy még a legapróbb ügyekben sem tudunk egyességre jutni, nemhogy nagy nemzeti sorskérdésekben. A Fidesz megbonthatatlannak hitt egysége is meglehetősen ingatagnak tűnik ilyenkor, hiszen nem egy helyen bemószerolják egymást a párt katonái, hogy elhalásszák a másik elől a zsírosabb falatokat.

Úgy tűnik, hogy most már az állampárt vezetői is felfogták, hogy ha most nem villantanak nagyot, akkor a kissé érdektelennek tűnő helyhatósági választásokon egyértelművé válhat a Fidesz sebezhetősége. Amennyiben ugyanis Budapestet és néhány nagyobb várost elveszítik, akkor a kisvárosokban, falvakban megtartott, illetve megszerzett pozícióknak semmi hasznuk, hiszen az ellenzék nagyobb trófeákkal büszkélkedhet majd.

Fotó: vg.hu

Így tehát - kihasználva a szinte kifogyhatatlan erőforrásokat, melyek a kormánypárt rendelkezésére állnak – bekeményítenek a kampányban, szeretnék elhitetni a választókkal, hogy Kerekegyházától Celldömölkig élet-halál harcot vív a kereszténység a sorosista erőkkel, így nem az a lényeg, hogy a jelölt milyen helyi ügyek megoldását ígéri, szimpatikus vagy nem, hanem, hogy megvédi-e kicsiny hazánkat a liberálisok támadásaitól. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak abban bízz, aki egy ültő helyében képes meginni egy üveg tüzes vizet, mert az ilyen ember mindent ilyen lelkesedéssel csinál!”